Réber László grafikusművész (Budapest, 1920. május 21. – Budapest, 2001. november 2.)
(fotó: Fejér Ernő, 1986)
100 évvel ezelőtt, ezen a napon született Réber László grafikusművész. Iskoláit Pécsett végezte. Fiatalon még korántsem készült művészi pályára – versenyszerűen atletizált, gerelyhajítóként kis híján az olimpiai csapatba is bekerült. Mint annyi kortársa, az ő életében is kitörölhetetlenül nyomott hagyott a II. világháború. Katonaként térképvázlatokat kellett készítenie, a háború utolsó évében azonban szovjet hadifogságba esett. Egy azerbajdzsáni táborban, embertelen körülmények között kellett követ törnie, hidat építenie. Leromlott állapota miatt egy ízben kórházba is került, ahol saját örömére rajzolgatni kezdett. Így fedezték fel a táborban rajztehetségét, és csakhamar sorra készíthette a régi, rossz minőségű fényképek alapján a festményeket parancsnokai családjáról. A fogságból 1948-ban térhetett haza lesoványodva, legyengült szervezettel. „Talán ebben a világban vált benne belső paranccsá – írta róla Székely András művészettörténész –, hogy nincs más, csak a vonal, hogy nem lehet satírozni, mismásolni, próbálkozgatni, mert nincs papír és ceruza, csak annyi, amennyi feltétlenül szükséges.”
Hazatérése után egy textilfestő üzemben kezdett dolgozni, hamarosan azonban úgy döntött: a rajzolásból szeretne hivatásszerűen megélni. Művészi pályafutása karikaturistaként indult 1949-ben. Előbb a Szabad Szájnál helyezkedett el, majd a lap beszüntetése utána a Ludas Matyihoz került. 1951-től két évig a Híradó- és Dokumentumfilmgyár rajzfilmosztályán is dolgozott tervezőként. Fontos állomása volt ez életének, hiszen itt ismerte meg későbbi feleségét, Almássy Katalin rajzolót. 1953-ban kötöttek házasságot, s a következő évben megszületett egyetlen gyermekük, Krisztina.
Az 1950–60-as években – amikor divatba jött a műfaj – négy önálló karikatúraalbuma jelent meg. Karikatúráinak frissessége abban rejlik, hogy nem napi aktualitásokat boncolgatnak, hanem általános érvényű igazságokat fejtenek ki. Réber következetesen távol tartotta magát a korszellemnek engedelmeskedő, politikai rajzok készítésétől, mely az ötvenes–hatvanas években meglehetősen ingoványos talajnak számított. Nála a mondanivaló leggyakrabban valamilyen groteszk szituációból eredő helyzetkomikum, így a szülő és a gyermek kapcsolatának visszássága, a vásott kölykök csínytevése, és egyáltalán, az ember hétköznapi gyarlósága. Munkáiban leleplezi a képmutatást, az irigységet, a fondorlatoskodást, ám nem riad vissza akár a legszélsőségesebb témák (rabság, öngyilkosság, koldulás) bemutatásától sem, mert abban is képes észrevétetni egy szikrányi humort – a túlélés zálogát ebben a vészterhes korban.
Majd öt évtizedes pályája során közel négyszáz könyvet illusztrált, köztük olyan jeles alkotásokat, mint Bartók Bélától a Cantata profana, Kosztolányi Dezsőtől a Zsivajgó természet, Nagy Lajostól a Képtelen természetrajz, Örkény Istvántól az Egyperces novellák vagy Kurt Vonneguttól a Macskabölcső. A szépirodalom területéről más műfajok felé is kikacsingatott. Az ő pár vonalból kialakított figurái szerepelnek az emblematikus Murphy törvénykönyvében, de találkozhatunk grafikáival ismeretterjesztő könyvekben, gyermekenciklopédiákban, nyelvkönyvekben, sőt, még matematika tankönyvben és szakácskönyvekben is.
Réber neve azonban mindenekelőtt a gyermekkönyvekhez készített, egyszerre szellemes és ártatlanul bájos grafikái révén vált igazán ismertté. Janikovszky Éva és Lázár Ervin mesekönyvei, Varga Katalin és Gerald Durrell ifjúsági regényei elválaszthatatlanul összeforrtak jellegzetes alakjaival, csetlő-botló, ám esetlenségükben is szerethető csodalényeivel. Könyvillusztrációinak vidám, színes szereplőforgataga, harmonikus képi világa még ma, több évtized múlva is vonzó gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt. Népszerűségüket mi sem bizonyítja jobban, minthogy napjainkig újabb és újabb kiadást érnek meg az általa illusztrált gyerekkönyvek.
1971 és 1974 között rendszeresen jelentek meg rajzai az Élet és Irodalom című hetilapban. A grafikák itt voltaképpen önálló képi gondolatok, hiszen nem a cikkek tartalmához kötődnek. Ezekben az úgynevezett ÉS-rajzokban jut igazán érvényre a művész filozofikus lelkülete és eredendően bölcselkedő hajlama.
Kevesen tudják Réberről, hogy nem csupán illusztrációkat készített, hanem önálló munkákat, kollázsokat és dobozműveket is. Sőt, a hatvanas években megjelent három, rövid animációs filmje is. Alkotótevékenységét rangos szakmai elismerésekkel jutalmazták itthon és külföldön – többek között Munkácsy-díjjal, Szép Magyar Könyv-díjjal, nemzetközi művészkönyv-kiállítások arany- és ezüstérmeivel.
Székesfehérváron 2005-ben, egy csoportos kiállításon szerepeltek első alkalommal alkotásai. Az Aranykor – Az 1960-as évek magyar grafikája című tárlaton a korszak legkiemelkedőbb grafikusai (Gyulai Líviusz, Kondor Béla, Korniss Dezső, Rékassy Csaba, Szalay Lajos stb.) között Réber László is helyet kapott. E bemutatásnak köszönhetően indult el az a gyümölcsöző kapcsolat, amely során a művész lánya, Widengård Krisztina több mint 1300 grafikát adott át letétbe a Szent István Király Múzeumnak. Az átvett művekből 2008-ban nyílt életmű-kiállítás Fehérvár legnagyobb kiállítóterében, a Csók István Képtárban. Már ekkor felmerült a gondolat: milyen nagyszerű lenne városunkban egy állandó Réber-kiállítás! Néhány évnek kellett csupán eltelnie, míg 2012-ben állandó otthonra leltek különleges alkotásai Székesfehérváron, az ekkor megnyílt Hetedhét Játékmúzeumban. E tárlat 2018 tavaszán látványosan megújult, és számos technikai elemmel, játékkal kiegészítve mutatja be a művész több mint fél évszázados munkásságát, humoros, néhol groteszkbe hajló képi világát. A Vonalba zárt történetek című tárlatot tavaly az Év kiállítása díjjal tűntette ki a Pulszky Társaság.
Réber László grafikusművész szuggesztív, pár vonallal kialakított alkotásai a 20. századi magyar grafika műfajának kiemelkedő jelentőségű művei. Grafikáinak átütő erejét a lényegre koncentráló, magabiztos eszköztelenség adja. Ahogyan a mester foltot hagy a papírlapon, annak mindenkor súlya van, és a kanyargó vonalból végül történetek bomlanak ki – vonalba zárt történetek.
Réber László kiállítása megtekinthető itt: https://360szekesfehervar.hu/pano/reber.html
Gärtner Petra
művészettörténész
Irodalom:
GÄRTNER Petra: Vonalba zárt történetek. Réber László grafikusművész kiállítása. Székesfehérvár, Hetedhét Játékmúzeum, 2018
Réber antológia. (WIDENGÅRD Krisztina szerk.) Budapest, Holnap Kiadó, 2003
A szövegben szereplő idézet helye: SZÉKELY András: Réber László. http://www.mora.hu/alkoto/reber-laszlo (utolsó letöltés: 2020. 05. 18.)
SZIKM blog 