Megemlíthetjük Erdély Miklós izgalmas időutazásos fotósorozatát, Vajda Lajos festőművész hét látványos művét, Korniss Dezső alkotását, vagy Schaár Erzsébet és Kövesházi Kalmár Elza izgalmas szobrait, illetve Ferenczy Noémi, Anna Margit és Vaszkó Erzsébet munkáit… Felsorolásunk koránt sem teljes, de már ennyiből is sejthető, hogy a Szent István Király Múzeum gyűjteményeiből mennyire gazdag anyag „kelt útra” az ország számos kiállítóhelyére, galériájába. Mint sorozatunk előző részében megírtuk, intézményünk képzőművészeti anyaga páratlan értékeket rejt. Ezeket az alkotásokat nem csupán múzeumi falakon belül őrzik munkatársaink, hanem időközönként hazai és nemzetközi kiállításokra is kölcsön adják őket, hogy az időszakos tárlatok anyagát gyarapítsák. Így történt ez a 2018-as esztendőben is. Az aktuálisan látható tárlatok és kölcsön adott értékeink között Izinger Katalin és Szűcs Erzsébet, múzeumunk művészettörténészei segítettek eligazodni.
Szakembereink elsőként „A múltból építkező jövő” című tárlatról beszéltek, amelyet 2018. december 7-én nyitottak meg Hatvanban, a Hatvany Lajos Múzeumban. Aktualitását Barcsay Jenő festőművész halálának 30. évfordulója adta. Életpályájáról érdemes tudni, hogy 1924-ben fejezte be főiskolai tanulmányait Vaszary János és Rudnay Gyula növendékeként. 1926 és 27 között Párizsban, 1929–30-ban pedig Rómában dolgozott ösztöndíjasként. Első gyűjteményes kiállítását 1922-ben rendezhette meg az Ernst Múzeumban. Kezdetben monumentális hatású figurális képeket, később a konstrukciót erősen hangsúlyozó tájképeket és geometrikus absztrakt kompozíciókat készített. Következetes művészi útja Barcsay Jenőt hamarosan a magyar művészet kiemelkedő alakjává tette. Munkássága tapasztalatait több magyar és idegen nyelvű könyvben is megjelentette. Deák Gyűjteményünk e rangos rendezvény létrehozásához a művész négy alkotásának kölcsönadásával járult hozzá. A tárlat február 28-ig látogatható.
Kép: „A múltból építkező jövő” – Hatvany Lajos Múzeum Barcsay Jenő emlékkiállítás (forrás: http://www.hatvanymuzeum.net)
Beszélnünk kell a Fővárosi Képtár Kiscelli Múzeumban megrendezett „Párhuzamos különidők” című időszaki kiállításról is. Itt két művészgenerációról és két, egykorú műcsoportról van szó. A tárlat segítséget nyújt abban, hogy két meghatározó művészgeneráció viszonyrendszerét láthassuk. Bemutatja a különböző művészetfogalmakat, a szembenálló pozíciókat, a vitákat, végső soron pedig a hatalom és művészet kapcsolatrendszerét. Az egyik csoportban az ötvenes években már „befutottnak” számító generáció képviselőit találjuk (Hincz Gyula, Somogyi József és Domanovszky Endre). Őket nevezhetjük az évtized végére művészileg sikeresen modernizálódó nemzedéknek. Esetükben ez állami megrendeléseket, a múzeumi vásárlásokat és a monumentális munkákat is jelentette.
A másik, az 1960-as évek végén jelentkező fiatal művésznemzedék számos kísérletet tett arra, hogy bejusson a művészet intézményeibe, mielőtt ezek kudarcai miatt kialakította volna saját fél-nyilvános intézményeit. Az egyik ilyen kísérlet Beke László 1971-es Elképzelés című felhívásához kapcsolódik. Beke 28 fiatal művésznek írt levelet. Kezdeményezésének célja az volt, hogy a nyilvánossághoz nem jutó kortárs művészet és vizuális kultúra új tendenciái, a művészi gondolkodás dokumentálva legyen anélkül, hogy a művek megvalósítására sor kerülne. Az 1971-ben született kezdeményezést tekintik a magyar konceptualizmus kiindulópontjának. A kiállításon Beke gyűjteménye mellett most először láthatók azok a lapok is, amelyeket Kovalovszky Márta művészettörténész a székesfehérvári István Király Múzeumba tervezett “Elképzelések” című kiállításra gyűjtött össze 1972-ben. A kiállítást, amely szintén a konceptuális művészet első megnyilvánulásait mutatta volna be, akkoriban végül nem engedélyezték…
A Kiscelli Múzeumban a kiállítás templomtéri része február végéig technikai okok miatt zárva. Újranyitás 2019. február 26-án, megtekinthető március 24-ig.
Kép: Attalai Gábor: Veszélyes szék (Elképzelések), 1972, fotó, papír, Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár
„Időutazások”
Izinger Katalintól és Szűcs Erzsébettől beszélgetésünk idején azt is megtudtuk: a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galériája új kabinettermének első tematikus kamarakiállításán a Galéria saját gyűjteményéből származó Žilvinas Kempinas-mű mellett Csörgő Attila Clock-Work (2015) című munkája, valamint Erdély Miklós, múzeumunk gyűjteményéből származó 1976-os alkotása, az Időutazás is megtekinthető. A művek többek között a tér és idő viszonyának összefüggéseit, a végtelen fogalmánk precízebb meghatározását kutatják. A kamarakiállítást március 13-ig tekintheti meg a közönség.
Kép: Erdély Miklós: Időutazás, 1976, Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár
Kép: Erdély Miklós: Időutazás, 1976, Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár
Kép: Erdély Miklós: Időutazás, 1976, Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár
Kép: Erdély Miklós: Időutazás, 1976, Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár
Kép: Erdély Miklós: Időutazás, 1976, Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár
„Világok között”
1908 és 1941 között élt Vajda Lajos, a modern magyar képzőművészet meghatározó képviselője, aki szorosan kötődött Szentendréhez. A szentendrei Ferenczy Múzeumban “Világok között – Vajda Lajos élete és művészete” címmel nyílt kiállítás. A közönség százötvennél is több alkotást tekinthet meg az eddigi legteljesebbnek és nemzetközi jelentőségűnek minősíthető tárlaton.
Számunkra azért is jelentős ez a mostani bemutató, mert számos külföldi tulajdonostól érkezett kép mellett a Szent István Király Múzeum gyűjteményének hét Vajda alkotása is megtekinthető március 31-ig.
Kép: Vajda Lajos: Madár-növény ezüst alapon, 1940, Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár
Szakembereink arról is tájékoztattak, hogy közel 200 művel találkozhat a látogató, ha megtekinti a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria „Csak tiszta forrásból – Hagyomány és absztrakció Korniss Dezső (1908–1984) művészetében” című különleges tárlatát. A festő születésének 110. évfordulója alkalmából készült összeállítás a 20. század magyar képzőművészetének meghatározó alakját és életművét állítja a középpontba, és azt kutatja, az alkotó miként ötvözte a népművészetet a modernitással. A válogatásban egy, a székesfehérvári gyűjteményből származó Korniss Dezső alkotással, az 1959-ban elkészült Kalligráfia cíművel is találkozhat a közönség. Megtekinthető: 2019. április 7-ig
Kép: Korniss Dezső: “Kalligráfia”, 1959, Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár
Művésznők
A budapesti Bibliamúzeum mindig küldetésének érezte, hogy elsősorban a vidéki múzeumok gyűjteményeire alapozva, a fővárosban mutasson be olyan alkotásokat, amelyek ritkán, vagy egyáltalán nem voltak láthatók budapesti kiállítóhelyeken.
Új időszaki kiállításukat „Mint liliom a tövisek közt – 20. századi magyar női képzőművészek” címmel nyitották meg.
A munkák között megtalálható Ország Lili, Korb Erzsébet, Hajnal Gabriella, Barta Mária, Kemény Judit, Czillich Anna, Gábor Marianne, Muzslai Kampis Margit, illetve Gedő Ilka és Modok Mária, Schaár Erzsébet, Kövesházi Kalmár Elza és Forgács Hann Erzsébet alkotásai is. A Szent István Király Múzeum 13 alkotással, Anna Margit, Ferenczy Noémi, Molnár Vera és Vaszkó Erzsébet munkáival gazdagította a kiállítást, amely új megközelítésben ábrázolja a női alkotók életútját, valamint a 20. században betöltött szerepüket, a kor női szemléletmódját. Megtekinthető: 2019. április 18-ig.
Kép: Anna Margit: Rémület, 1945, Szent István Király Múzeum, Deák Gyűjtemény, Székesfehérvár
Bécsben, a Belvedere-ben megrendezett időszaki kiállítás elsősorban a múlt század eleji művészeti szcéna kialakításában aktív szerepet játszó művésznőkre összpontosít. „A nők városa – Nőművészek Bécsben 1900–1938” című tárlat azokra az alkotókra fókuszál, akik jelentős szerepet játszottak a bécsi modernizmus és az első világháború után megjelenő művészi irányzatok kialakulásában. A kiállítás kurátorainak célja volt, hogy számos újra felfedezett művet és sok, eddig nem bemutatott alkotást is a közönség elé tárjanak.
Ezen időszak jellemzője, hogy a nők, akik művészek akartak lenni, gyakran hátrányt szenvedtek. Nem fértek hozzá sem az oktatáshoz, sem a kiállítási lehetőségekhez. Néhányuknak mégis sikerült művészi karriert felépíteni. Ezt a folyamatot és időszakot segít megérteni a tárlat, amelyen múzeumunk Deák Gyűjteményéből Kövesházi Kalmár Elza Táncosnő című remeke is megtalálható.
Megtekinthető: 2019. május 19-ig.
Kép: Kövesházi Kalmár Elza: Táncosnő (Lepke), 1910–11, Szent István Király Múzeum, Deák Gyűjtemény
Újrarendezve és felújítva nyitották meg 2018. decemberében Szentendrén a Kmetty János (1889–1975) festő, grafikus hagyatékát gondozó múzeum állandó kiállítását „Az örök kereső” címmel. A kubizmus egyik hazai megismertetőjeként vált ismertté az alkotó. Önmagát keresőnek nevezte, de így jellemezte őt Kassák Lajos is: „Állandóan munkában van, nem azért, mintha eddig még nem bukkant volna rá semmi érdekesre és érdemesre, hanem azért, mert mindannál, amit eddig talált, még jelentősebbet szeretne a napvilágra hozni.” A Szent István Király Múzeum Deák Gyűjteménye két festményt kölcsönzött a kiállításhoz, amely 2020. 01. 15-ig látogatható.
SZIKM blog 