László Gyula nyomdokaiban az avar kori temetőben
A Vértes előterének festői környezetében, a Csákberény községhez tartozó Orondpusztán csodálatos lehetőség adatott meg nekünk 2019. július elsejétől: a híres László Gyula professzor nyomdokaiban járva folytathatjuk a kiemelkedő jelentőségű avar kori temető általa 1939-ben kényszerűen félbehagyott feltárását. Az 1935-ben Csákberényt Bodajkkal összekötő iparvasút építése során előkerült temető feltárását ugyanis Lencsés József fehérvári múzeumi altiszt kezdte meg, majd 1938-tól a második világháború kitöréséig László Gyula tárt fel további temetkezéseket. A kiásott sírok száma így elérte a 452-őt, ám amint azt már tudjuk, a temető összes sírjának ez mindössze 40%-a!
A fiatal régész, László Gyula 1939-ben a Magyar Nemzeti Múzeum tetején
(forrás: László Gyula: A csákberény-orondpusztai avar kori temető. Székesfehérvár, 2017, 33, 9. ábra)
Az igen jelentős leletanyagot tartalmazó temetőről dr. Vécsei László polgármester és Csákberény Község Önkormányzata támogatásával a Szent István Király Múzeum közleményeinek sorában magyar nyelven megjelent kötet interneten is olvasható.
Az 1936–39 közötti feltárásokról magyar nyelven is megjelent kötet borítója. A kötet az interneten ingyenesen olvasható!
Honnan tudjuk hol kell ásni?
A Szent István Király Múzeum blogján korábban már írtunk a csákberény-orondpusztai avar kori temetőről rendelkezésünkre álló rendkívüli légifotóról (ld. László Gyula és a csákberény-orondpusztai avar temető). A repülőgépről készített nevezetes fényképen csodálatos jelenség szemtanúi lehetünk. A gabonatáblában sötét árnyékként rajzolódnak ki a számunkra fontos objektumok. Minderre az a magyarázat, hogy az egykoron bolygatott föld jobb víztároló képességű, így felette a növényzet több vízhez jut, magasabbra nő, hosszabb ideig és valamivel sötétebb árnyalatban zöldellik. Megfelelő vegetációs időszakban és napszakban elegendő a növekedésben bekövetkező parányi különbség, hogy az egykori emberi beásások nyomai surlófényben kirajzolódjanak a levegőből, legyen szó gödrökről, árkokról vagy éppen sírokról. A kiemelkedő hozzáértéssel és jókora szerencsével készült felvételen sötét pöttyökként rajzolódnak ki az avar kori sírok, fésűszerűen elhelyezkedő keskeny csíkokként az 1936–39 közötti ásatások kutatóárkai, és széles fekete csíkként az a keskeny nyomtávú vasút, amely építésekor 1935-ben az első sírok napvilágot láttak. A légifotó koordinátahelyes térképre illesztésével (georeferálásával) pontosan tudjuk, hogy hol találunk még feltáratlan sírokat, tehát hogy hol kell ásnunk.
A sárga színnel jelölt ásatási szelvény a műholdképre illesztett légifotón. A kis fekete pöttyök a gabonatáblában kirajzolódó sírok!
(Készítette: Nagy Zoltán önkéntes, Közösségi Régészeti Egyesület)
A légifotón sárga színnel jelölték a még feltáratlan sírokat. A sárga téglalap a 2019. évi ásatási szelvényünk
(Készítette: Nagy Zoltán önkéntes, Közösségi Régészeti Egyesület)
Miért fontos a temető további kutatása?
A 6–7. században ide temetkezők jelentős részének temetkezési szokásaiban és viseletében a római kultúrában gyökerező (romanizált) vonásokat figyelt meg a ’30-as évekbeli feltárások anyagát feldolgozó kutatócsoport. A keleti sztyeppről érkezett vezetőréteg lovas- és fegyveres temetkezései mellett a helyi romanizált lakosság temetkezett. Hosszú ideje kérdéses, hogy a Balkánról, esetleg Észak-Itáliából betelepített, behurcolt embereket vagy a késő római lakosság leszármazottait láthatjuk-e bennük. A jövőbeli kutatásoktól erre a kérdésre is választ remélünk. A 2019-es ásatás szelvényét úgy jelöltük ki, hogy lehetőség szerint közép avar kori (7. század második fele) sírokat tárhassunk fel. Tudni szeretnénk, hogy a közösség sorsa hogyan alakult ebben az időszakban. Mi történik a romanizált csoporttal, illetve milyen képet tár elénk az egymástól eltérő kultúrák egymásra hatása, mit mutat a közép avar kori közösség embertani és kulturális képe. A későbbiekben a kutatást ki szeretnénk terjeszteni a temető késő avar kori (8–9. századi) részére is, ahol a vizsgálódásunkban már nagy szerepet szánunk annak, hogy milyen közösség élt itt a 9. században, kikkel találkozhattak a környéken feltűnő első magyar harcosok, és kikre terjesztette ki a hatalmát Árpád nagyfejedelem a 10. század hajnalán.
Képek a 2019. évi feltárásból
A feltárás utolsó napjaiban korai lenne még eredményeket ismertetni, hiszen csak ezután következik a régészeti leletanyag restaurálása, majd elemzése, valamint az embertani anyag vizsgálata. Néhány információval, érdekességgel és képpel azonban már most szolgálhatunk. A ’30-as években feltárt sírok alapos feldolgozásának és a szerencsés légifotónak köszönhetően sikerült valóban a közép avar korra, tehát a 7. század második felére keltezhető sírokra bukkannunk.
Egy bolygatatlan sír az övhöz tartozó és az övre függesztett tárgyakkal: 1-es és 3-as szám alatt függesztésre szolgáló vaskarikák, 2-es szám alatt és a 4-es szám mellett egy-egy vascsat, az 5-ös szám mellett vaskés
Az általunk feltárt sírokat a közép avar kort jól körvonalazó leletek keltezik: a nők temetkezéseiből hengerpalástos lengőcsüngővel ellátott bronz fülbevalók és a korszakban divatos kölesgyöngyökből fűzött nyakláncok; a férfiak temetkezéseiből a korszakra jellemző lemezes veretekkel és szíjvégekkel ellátott övek.
Közép avar kori hengerpalástos lengőcsüngőjű fülbevaló restaurálás előtti állapotban (Fotó: Tóth Brigitta)
Az ásatáson a finombontást követően így tárul a szemünk elé egy lemezes bronzveretekkel gazdagon díszített övű férfi sírja. A restaurátorok aprólékos munkával tisztítják majd meg a rossz megtartású övvereteket és gondoskodnak az állagmegóvásukról, hogy vizsgálhatók és kiállításon bemutathatók legyenek. A koponyát a fából ácsolt sírépítmény elkorhadását követően beszakadó földtömeg lapíthatta össze
Persze számos további olyan tárgy is napvilágot látott, amelyek az avar koron belül pontosabban nem keltezhetők, a sírban való elhelyezkedésük, viseleti helyzetük mégis sok érdekességgel szolgál majd: többek között orsógombok, vaskések, vascsatok, vaskarikák, különböző bronz fülbevalók és huzalgyűrűk, csont tűtartók, másodlagosan felhasznált római bronzfibula, valamint egy övre akasztott agancstok.
Egy női sírban a bal combcsont mellett dokumentált tárgyak a 2-es számmal jelölt vaskarikákkal lehettek az övre függesztve (3-as számmal: csont tűtartó, 4-es számmal: vastárgy, 5-ös számmal: egygombos, erős profilú bronzfibula, 6-os számmal vaskés)
Három hét alatt 49 sírt tártunk fel, amiben kiemelkedő szerepe volt a munkánkat segítő önkénteseknek, zömében a Pest megyei Közösségi Régészeti Egyesület tagjainak.
Az ásatási csapat az első héten: ásatási technikusok, önkéntesek és a feltárásvezető
Az ásatás vége felé zivatar érkezett, aminek általában nem örülnek a régészek. Ezúttal azonban sokat köszönhetünk a feltárt sírok oldalfalát megáztató esőnek. Nem kis meglepetésünkre olyan sírokban is fából ácsolt sírépítmények nyomai rajzolódtak ki, ahol arra előtte nem figyeltünk fel, részben azért, mert a korabeli sírrablás, bolygatás során egyes részeik megsemmisültek, részben pedig a mezei pockok és más földben túró „kollégáik” értelmezést nehezítő járatai miatt.
A sírok jelentős részében a sír alja felett 50–80 cm magasságban rendszerint függőleges cölöpök nyomával együtt vízszintes barna humuszcsík jelentkezett, ami deszkával fedett sírkamrára utal (az emberi váz itt már felszedésre került, nem látható)
A 475. sírban különleges sírépítmény megfigyelésére nyílott alkalmunk. A két hosszanti oldalfalba egy-egy vastag fagerendát helyeztek el, a sír sarkaiban pedig egy-egy függőleges cölöp támasztott alá a sír rövidebb oldalainak falából haránt irányban felfelé vezető egy-egy vékonyabb cölöpöt. Mintha egy házat ácsoltak volna a síraknába, ahogy az a lehetséges rekonstrukciót ábrázoló vázlatrajzon látható (Rajz: Rechner Balázs)
A 2019. évi ásatási szelvényünk madártávlatból a feltárás vége felé járva (Készítette: Belegrai Tamás)
E sorok megírása idején még zajlott a feltáruló sírépítmények dokumentálása miatt elhúzódó ásatás…
Szücsi Frigyes
feltárásvezető régész
Szent István Király Múzeum
SZIKM blog 