„Bárcsak ilyen élményeim lettek volna gyerekként a múzeumokban!” „Kisgyerekként ott szerettem volna lenni.” „Nagyon érdekes, vonzó, inspiráló!” „Nagyon szívesen elvinném a leendő gyerekcsoportomat.”
A múzeumi játék mindenkié. A játék közben átélt pozitív élettani hatások felnőttekre is érvényesek. Ha csak egy kisebb, de szoros közösséget alkotó csoportra, a pedagógusokra gondolunk. Számukra jó szívvel ajánlható mindaz, ami a „gyermekeik” számára öröm. Csodálkozzanak rá előbb ők a valóságban, hogy legyen mit továbbadni. Az ő hitükön alapszik, amire a gyermekek is fogékonyak lesznek. Sőt, mindez már a pedagógusképzésben elkezdődhet. A fiatal felnőttek megszólítása, esetleg bevonása a múzeumpedagógiai munkába falakat bonthat le. Önálló, örömteli feladatok végzésével a hallgatók észrevétlenül válnak múzeumra érzékeny és nyitott felnőttekké, pedagógusokká. Játékká válik a tanulás, tanulássá a játék, a felsőoktatás határai kitolódnak.
A fenti idézetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanító- és Óvóképző Karának hallgatóitól származnak. Pedagógushallgatóktól, akik a jelenlegi helyzet miatt otthonról, távoktatásban tanulják a neveléstörténetet, oktatásmódszertant – és egy sikeres együttműködésnek hála – a múzeumpedagógiát is. Immáron 3. éve dolgozik közösen a Hetedhét Játékmúzeum és az ELTE-TÓK annak érdekében, hogy a pedagógushallgatók saját tapasztalataikon keresztül, élményszerűen tanuljanak a múzeumpedagógiáról és ismerjenek meg egy olyan múzeumot, ahol otthon érezheti magát még a legizgő-mozgóbb óvodás is. Noha az idei kurzusunk a tervezettől eltérően alakult, mégis hatalmas öröm, hogy közel 180 hallgató végezte el otthonából a múzeum és a kar közös kurzusát. A személyes találkozást nélkülözve, csupán a videók és hanganyagok is rendkívül ösztönzőleg hatottak a résztvevőkre. Saját kreatív ötleteikkel, önálló gondolataikkal gazdagították a múzeumot, inspirálták a múzeumpedagógiai munkát. Bizton állítható, hogy a résztvevő hallgatóknál célt értünk.
„Kulturális játszóterek. Óvodások fejlesztése játékmúzeumi módszerekkel.” Ezt a címet viselte első közös projektünk, melynek keretében az egyetemi oktatók segítségével módszertanilag megalapozott jó gyakorlatot hoztunk létre. A múzeummal való megismerkedés és tapasztalatszerzés azóta az egyetem játékpedagógiával foglalkozó kurzusainak részévé vált. Ám nemcsak az egyetem falai között hallhatnak az érdeklődő hallgatók a Hetedhét Játékmúzeum munkájáról. Rendszeresen érkeznek hozzánk látogatóként, szakdolgozóként, kutatóként is, hiszen mind egyetértenek abban, ezt látni kell!
Az együttműködés kezdete óta folyamatosan azon dolgozunk, hogy a kar hallgatói valódi élményeket szerezve tapasztalhassák meg, amit a Hetedhét Játékmúzeum gyermekeknek és felnőtteknek nyújtani tud. Évről-évre interaktív szakmai napokon, bemutató foglalkozásokon, beszélgetéseken vehetnek részt – egyetemi tanulmányaik részeként.
Hallgatók a Játékmúzeumban a 2019-es szakmai napokon (Fotó: Szűcs Gábor)
2019-ben további izgalmas, kihívást jelentő lehetőséggel bővítettük a pedagógushallgatók nálunk végezhető tevékenységeit. A Hetedhét Játékfesztivált minden évben a gyermeknapi hétvégén rendezzük meg. „Hétpróba” névre hallgat az az állomásos játék, mely tulajdonképpen a múzeum erre az alkalomra készített „utcára vitt” múzeumpedagógiai játéka. Az állomásokon a múzeumhoz és az aktuális témához kapcsolódó feladatokat oldanak meg a gyerekek. Szerettük volna, ha a gyerekek nyelvén jól értő pedagógusok (hallgatók) kommunikálnák ezeket a játékokat. Ekkor vetettük fel, hogy vonjuk be a program lebonyolításába az ELTE-TÓK erre szívesen vállalkozó hallgatóit. Az animátorok feladata az adott játék elmagyarázása, segítségnyújtás. Nagyon fontos feladatuk továbbá a kerettörténet megtartása, a gyerekek „játékban tartása”, a nagy egész átlátása. A Játékfesztiválon animátorként részt vevő pedagógushallgatók a gyakorlatban ismerkedhetnek meg a múzeumpedagógiával, és közvetlenül találkozhatnak a különböző korú gyerekekkel, s – tömegrendezvény, fesztivál lévén – a szüleikkel is. Jó hangulatban, rengeteg élményt szerezve ezzel. Hisszük, hogy ez a fajta önálló munka önbizalmat erősít, szakmai kompetenciákat fejleszt, és múzeumlátogatói attitűdöt formál.
Hallgatók a Moskovszy-gyűjteményben (Fotó: Szűcs Gábor)
Szervezőként a hallgatók a „kulisszák mögé” is beláthatnak, végigkövethetik a feladatok létrejöttének menetét is. A két napos fesztiválon való intenzív munkát felkészítő tréning előzi meg. Itt a hallgatók részletesen megismerkednek az egyes állomásokkal, bejárhatják a helyszíneket (hiszen legtöbbjüknek Fehérvár belvárosa ismeretlen terep), részt vehetnek a feladatok finomításában, a kellékek el(ő)készítésében. És ami a legfontosabb: ekkor is, és mindig, amikor a Hetedhét Játékmúzeumba látogatnak, otthonosan érezhetik magukat egy közösség tagjaként, és jó hangulatban tölthetik el az időt, kellemes élményeket szerezve.
2019-ben elindult tehát az alábbi együttműködés, mely rendkívül sikeresnek bizonyult. A résztvevő 15 pedagógushallgató lelkesen és lelkiismeretesen vett részt a felkészítésen, majd a két napos programon. Pályájuk iránti elhivatottságuk minden tevékenységükben érezhető volt, és eddig nem látott népszerűségnek örvendett mind a Hétpróba, mind a Játékfesztivál.
De hogy is nézett ki mindez a valóságban?
A 2019. május 17-én megrendezett felkészítő napon egymás után készültek a hungarocell kövek, melyek a – gyerekek jóvoltából – nem sokkal később a farkas hasába vándoroltak. Izzott a lamináló gép, a közös munkából mindenki kivette a részét, és rekordidő alatt elkészültek a legyezőt, tükröt vagy éppen a boszorkányt ábrázoló kis kártyák. (Ezek a tárgyak egytől-egyig a Moskovszky-gyűjtemény játéktárgyai.) Az ügyes kezű hallgatók mesét olvastak a „csengő barackról”, majd, hipp-hopp, meg is varrták azt némi filc anyag és egy csörgő felhasználásával. Ötleteket gyűjtöttek a kiállítást járva, megvitatták, ki-ki hogyan tenné személyesebbé a kapott feladatát. Együtt, a múzeumban.
A 2019-es Játékfesztivál animátor csapata (Fotó: Szűcs Gábor)
Játék a felkészítő tréningen (Fotó: Szűcs Gábor)
Majd egy héttel később kipihenten érkeztek a hallgatók szombat reggel a már jól ismert, kellemes emlékekkel megtöltött múzeumba.
Hallgatók és gyerekek a 2019-es Játékfesztiválon (Fotó: Lőrincz Miklós)
Ám nem sok idő jutott az ábrándozásra, összefogtak a korábban kialakult csapatok, és elindultak a számukra kijelölt helyekre a belvárosban. Onnantól peregtek az események, és mindenki kifogástalanul tette a dolgát. Lelkesedésük a nap végére sem csappant.
Gyerekek az animátor körül (Fotó: Lőrincz Miklós)
A játékos kedvű fiatalok maximálisan benne voltak a játékban. Ha kellett, papírcsákóval a fejükön „őrködtek”, ha kellett, teljes átéléssel meséltek egy telhetetlen királykisasszonyról, aki bizony nem hajlandó férjhez menni, amíg nincs meg a „mindentlátó tükre”.
A következő napot némi beszélgetéssel indítottuk. Vasárnap reggel volt, mi körben ültünk a Réber László kiállítás csodaszép szőnyegén, és kíváncsian hallgattuk a „Három kívánság” vagy a „Hét kecskegida” csapatának élménybeszámolóját. Mindannyiunknak szüksége volt erre a kis feltöltődésre a nagy hajrá előtt a „nyugalom szigetén”, a múzeumban.
Pedagógushallgató és gyermek együtt figyelik a kiállítást. (Fotó: Lőrincz Miklós)
Azóta eltelt egy év, és idén sajnos nem készülhetünk együtt a Hetedhét Játékfesztiválra. De nem csüggedünk, hisz elkezdődött valami, amit az évek csak tovább erősítenek. Idén 15 helyett 180 hallgató élte át a Hetedhét Játékmúzeum által nyújtott élményeket. Igaz, csak online. Ám a visszajelzésekből ítélve, talán így is elértük a célunkat. Sőt!
Szívből remélem, hogy a múzeumpedagógiai munkánk híre Hetedhét országon túlra is eljut, de már az is hatalmas öröm, ha az Eötvös Loránd Tudományegyetem hallgatói egyre többen „velünk vannak”!
Találkozzunk a 2021-es Játékfesztiválon, de inkább sokkal hamarabb!
– Molnár Júlia múzeumpedagógus –
SZIKM blog 