A Seuso-kincs jövője – Interjú Mráv Zsolt régésszel

Mráv Zsolt régész irodájában a Magyar Nemzeti Múzeumban. (Fotó: Hajdú D. András)

Mráv Zsolt régész irodájában a Magyar Nemzeti Múzeumban. (Fotó: Hajdú D. András)

A Seuso-kincs Magyarországon került darabjai négy hónapig voltak láthatók Székesfehérváron. Az ezüstök most visszakerülnek a Magyar Nemzeti Múzeumba, ahol tudományos kutatásoknak vetik alá őket. Mráv Zsolt régészt, a Nemzeti Múzeum szakmuzeológusát kérdeztük a nagy múlttal bíró tárgyak jövőjéről.

A tárgyak a székesfehérvári kiállításból a Magyar Nemzeti Múzeumba kerülnek. Egyből kiállítják őket, vagy előbb a tudományos vizsgálatok következnek?

A kincs Parlamentben rendezett kiállítása és a székesfehérvári kiállítás közötti rövid időszakban a kincs tudományos kutatása alig indulhatott meg. A fehérvári kiállítás négy hónapja alatt természetesen nem volt lehetőség a kiállított ezüstedényeknek sem a tanulmányozására sem a vizsgálatára. Erre csak most nyílik lehetőség, ezért érthető az igény, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum állandó Seuso-kiállításának megnyitása előtt végre a kutatók is hozzájussanak a tárgyakhoz. Sok feladat, időigényes vizsgálat áll előttünk.

Milyen anyagvizsgálatokat kell elvégezni a tárgyakon?

Az archaeometriai vizsgálatok egyrészt a tárgyak felületén található lerakódásokat és anyagmaradványokat célozzák, amelyek – ha a minták megfelelő mennyiségben és minőségben állnak rendelkezésünkre – információt hordozhatnak arról a helyről, ahol a kincs az elmúlt másfélezer évet töltötte vagy ahová átmenetileg elrejtették. Ezektől a vizsgálatoktól várható leginkább, hogy behatárolják, szerencsés esetben pedig bizonyítják a kincs származási helyét. A vizsgálatok másik vonulata főleg a tárgyak és a díszítésükhöz felhasznált anyagok által hordozott információkra fókuszál, amelyek segítségével következtethetünk például az ezüstedények készítése során alkalmazott technikákra, alapanyaguk származási helyére. A végkövetkeztetések levonásához azonban hosszú út vezet.

Tavaly összeállt egy tudományos munkaközösség, amely egy ötéves kutatási program keretében vizsgálja a Seuso-kincset. Kikből áll a bizottság?

A Seuso Munkabizottság feladata a Seuso-kincs tudományos feldolgozásának előkészítése, koordinálása. Elnöke Török László akadémikus, aki a késő ókor művészetének nemzetközileg elismert kutatója. A Seuso Munkabizottság tagjai elsősorban a Seuso kutatási programban főszerepet vállaló intézmények: a kutatások összefogását végző és egyben az ókori műtárgyak gyűjtésével foglalkozó két országos múzeum, a Szépművészeti és a Magyar Nemzeti Múzeum, amelyek tudományos együttműködésük egyik fő feladatának tekintik a Seuso-kincs kutatását. A bizottság az archaeometriai vizsgálatok koordinálásával az e téren több, mint 20 éves tapasztalattal rendelkező MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Földtani és Geokémiai Intézetét bízta meg.

Alapelvként fogalmazódott meg, hogy a tudományos feldolgozás a lehető legszélesebb hazai kutatói bázisra épüljön, és ne maradjanak ki a téma nemzetközi szakértői sem.

Mrav_HajduD1

Melyek a legfontosabb kérdések, amelyekre választ keresnek.

A kincs hányatott történetét figyelembe véve érthető, hogy a közvéleményt leginkább a kincs származási helyének megállapítását célzó kutatások és vizsgálatok foglalkoztatják. Ezek valóban kutatásaink egyik irányát jelentik, hiszen általuk juthatunk olyan új adatokhoz, amelyek elősegíthetik a kincs második felének mielőbbi Magyarországra kerülését. De nem állhatunk meg ennél a problémakörnél, hanem ki kell terjesztenünk a kutatásokat azokra a területekre is, amelyek a kincset alkotó ezüsttárgyak értelmezéséhez visznek közelebb minket. Ilyen például a késő római ezüstművesség kutatása és ezen belül a Seuso–kincs helye. A tárgyak készítéséhez és díszítéséhez alkalmazott technikák mellett a díszítőmotívumok és a figurális jelenetek tanulmányozása is a kutatás feladata, sőt a kincsnek olyan, eddig kevéssé tárgyalt, aspektusait is vizsgálni kell, amely kijelöli és meghatározza helyét az egyetemes kultúra és művészettörténet világában. Ez a hely pedig igen előkelő, mert a Seuso-ezüstök saját műfajukban koruk művészetének csúcsteljesítményei közé tartoznak.

A kincs a Nemzeti Múzeumban egy külön teremben lesz látható. Mondana valamit arról, hogyan képzeljük ezt el, mi lesz még látható a teremben?

A Magyar Nemzeti Múzeum a Szépművészeti Múzeummal együttműködésben egy új állandó kiállítással készül a Seuso-kincs nagyközönségnek való bemutatására. A kiállítótérben a Seuso-kincs ezüstedényei valóban külön teremben kapnak helyet, de a kiállításhoz egy folyosó és egy másik terem is kapcsolódik, ahol látható lesz a kincs ezüstedényeivel azonos művészi értéket képviselő polgárdi ezüst állvány. A Seuso-kincshez vezető folyosón pedig lehetőségünk lesz bemutatni azt a kort és kulturális miliőt, amely egykor a Seuso-kincs természetes közegét jelentette.

Pallag Zoltán

Szent István Király Múzeum

Advertisements

Kormányzati programot indítanának a római kor kutatására – Interjú L. Simon Lászlóval

L. Simon László a Szent István Király Múzeum díszudvarán.

L. Simon László a Szent István Király Múzeum díszudvarán.

A mintegy 33 ezer látogatót vonzó Seuso-kincs Székesfehérváron című kiállítás utolsó hétvégéjén rövid interjút adott a múzeum blogjának L. Simon László, a miniszterelnökség parlamenti államtitkára, akinek nagy szerepe volt a kincs székesfehérvári bemutatásában.

Mi lesz a Seuso-kincs további sorsa, mikor lesz legközelebb látható és hol?

A Seuso-kincset visszaszállítjuk a Nemzeti Múzeumba Budapestre, és a Nemzeti Múzeum felkészült szakemberei, kutatói korszerű műszeres vizsgálatok alá fogják vetni, olyan bizonyítékokat próbálnak keresni, amelyek a nemzetközi vitákban Magyarország igazát fogják alátámasztani reményeink és hitünk szerint. Azaz, hogy ez a kincs minden bizonnyal Szabadbattyán környékéről, Fejér megyéből, Magyarországról származik. A tudományos kutatások sok időt fognak igénybe venni, és a későbbiek során fogja az állandó kiállításon megtalálni a helyét a Nemzeti Múzeum a kincsegyüttesnek. Én azt gondolom, hogy a Nemzeti Múzeum egyik ékessége lesz, sok látogatót és külföldi turistát is vonz majd.

Lehet tudni már, hogy pontosan mikor?

Nem.

Ötéves kutatási programot állítottak össze a régészek, akik a Seuso-munkabizottságban dolgoznak, lehet tudni, hogy milyen fontosabb kérdésekre keresik a választ?

Olyan tudományos vizsgálatok alá vetik a kincset, ahol újabb bizonyítékokat találnak annak a vélelemnek az alátámasztására, hogy ez a leletegyüttes Magyarországról származik. Azért mondom, hogy vélelem, mert a mai napig is igazolhatatlan körülmények között csempészték ki ezt a kincset Magyarországról, nem egy bűncselekmény kíséretében. Ez egy nagyon szövevényes, összetett történet, amelynek egy részét a nyilvánosság is ismeri, egy része mind a mai napig a katonai titkosszolgálati aktáknak a titkát képezi. Azért is fontos ez a tudományos kutatás, ami előtt vagyunk, hiszen vannak még a kincsnek dokumentáltan meglevő részei, amelyeket érdemes lenne Magyarországra visszahozni és megszerezni. És természetesen az is nyitott kérdés, hogy továbbmenjünk-e a régészeti föltárásban. A magyarországi kutatók nem olyan régen készültek el egy olyan háttéranyagnak az összeállításával, amely egy nagy kormányzati program indításának az alapja. Szeretnénk egy Limes-anyaggal az UNESCO-hoz pályázni egy új világörökségi programmal. Ez a magyarországi római lelőhelyeknek az értékét növelné.

Milyen hatással lehet ez az előterjesztés Fejér megye római kori emlékeire?

Ez a nagy Limes-program amellyel az UNESCO-hoz szeretnénk pályázni nem csak közvetlenül a Limes mentén meglevő római lelőhelyeket értékelné föl a nyilvánosság előtt, hanem nyilvánvalóan a Limestől egy kicsit távolabb levő, ugyanakkor nagyon nagy jelentőséggel bíró régészeti lelőhelyeket, így Gorsiumot és Szabadbattyánt is.

Pallag Zoltán

Szent István Király Múzeum

A Seuso-sztori

A Polgárdi és Szabadbattyán között félúton, a mai Kőszárhegy környékén talált, valamikor a 3. században épült és 374-ben a barbárok támadása miatt elpusztult római kori villa tulajdonosa valószínűleg az a Seuso nevű gazdag és előkelő római lehetett, akinek a térségben talált 4. századi kincslelet, a Seuso-kincs egyik tálján olvashatjuk a nevét. De ahogy egykori tulajdonosának már nem volt lehetősége kiásni a barbárok elől elrejtett kincset, úgy az ezüstöket a huszadik század hetvenes éveiben megtaláló Sümegh Józsefnek sem volt lehetősége az előkerülés hiteles körülményeit elmesélni: 1980 decemberében felakasztva találták egy kőszárhegyi pincében.

A Seuso-kincs ismert darabjainak képe az 1990-es New York-i árverési katalógusból

A Seuso-kincs ismert darabjainak képe az 1990-es New York-i árverési katalógusból

Continue reading

Seuso ezüstjei Székesfehérváron

Magyarország a közelmúltban egy olyan egyetemes jelentőségű római kori kincslelet birtokába jutott, amelyet minden bizonnyal a legnagyobb turisztikai vonzerővel rendelkező műtárgyaink között tarthatunk majd számon. Ennek oka elsősorban az, hogy alig található hozzá fogható leletegyüttes az egész világon, de kalandos sorsa miatt körüllengi a titokzatosság légköre is, ami óhatatlanul fokozza az érdeklődést iránta. Ez a nemcsak itthon, hanem külföldön is ismert és csodált kincslelet a három hónapos parlamenti kiállítását követően 2014 októberétől egy időszaki kiállítás keretében Székesfehérváron, feltételezett lelőhelyének közelében kerül ismét a nagyközönség elé.

A Vadász-tál középső medalionja (Fotó: Dabasi András és Kardos Judit, Ⓒ 2014, Magyar Nemzeti Múzeum)

A Vadász-tál középső medalionja (Fotó: Dabasi András és Kardos Judit, Ⓒ 2014, Magyar Nemzeti Múzeum)

Continue reading

A polgárdi állvány rajza, 1924

Szeptember elején egy kézzel készült tollrajz bukkant elő a Szent István Király Múzeum gyűjteményéből, amely az 1878-ban a Polgárdi melletti Kőszárhegyen talált ezüst állványt ábrázolja; rajta egy dátum: 1924. Sajnos eddig nem sikerült kiderítenünk, hogy mihez (kiállításhoz?, könyvhöz?) készült a rajz, annyi biztos, hogy abban az időben készült, amikor még háromlábú állványnak (tripos) gondolták a 2002-ben négylábúvá kiegészített csodálatos ezüsttárgyat, amelyről azt feltételezik, hogy egykor a Seuso-kincs része lehetett.

A polgárdi állvány rajza, 1924 (Szent István Király Múzeum)

A polgárdi állvány rajza, 1924 (Szent István Király Múzeum)

Continue reading