Útra keltek az értékeink

A Szent István Király Múzeum gyűjteményei, képzőművészeti anyaga olyan különlegességeket, páratlan ritkaságokat rejt, amelyeken alkalmanként még a szakemberek is elcsodálkoznak. Az alkotásokat nem csupán múzeumi falakon belül őrzik, gondozzák az intézmény munkatársai, hanem hazai, sőt nemzetközi kiállításokra is kölcsön adják őket. Így volt ez a 2018-as esztendőben is. A múzeum kincsei hol kortárs művészeti kiállítások anyagát színesítik, hol pedig történelmi tárlatok palettáján szerepelnek. Tény, hogy múzeumunk műtárgyanyaga gyakran kerül a műértő közönség érdeklődésének középpontjába.
A jelenleg is kölcsönzés alatt álló értékeinkről Izinger Katalin és Szűcs Erzsébet, múzeumunk két művészettörténésze tájékoztatott.

Dráma a fronton

Elsőként említhetjük a brüsszeli BOZAR-ban (Palais des Beaux-Arts) megnyílt Beyond Klimt (magyarul Klimten túl) című tárlatot. A rangos nemzetközi szemlén múzeumunk a Deák Gyűjteményből három emblematikus alkotást, Tihanyi Lajos, Kádár Béla  és Farkas István műveit kölcsönözte a kiállításhoz. A tárlat Kelet-Közép-Európán kalauzol át, 1914 és 1938 között. Festményeken, szobrokon keresztül mutatják be, miként dolgozták fel a művészek az első világháborút. A látogató megtekinthet korabeli propagandaanyagokat, megismerheti a fronton kialakult személyes drámákat és az otthon maradottak, a hátországban élők tragédiáit is.
Megtekinthető: 2019. január 20-ig.

Kádár Béla: Hidas városkép, 1921 k., Szent István Király Múzeum, Deák Gyűjtemény

Szintén az első világégésből eredő drámára, annak következményeire fókuszál a Years of Disarray 1908–1928 (A zűrzavar évei 1908–1928) című kiállítás. Gyűjteményünk ez alkalommal a csehországi Olmütz Művészeti Múzeumának tárlatán is „bemutatkozik”. Az összeállítás az Osztrák–Magyar Monarchia utolsó évtizedét és az utódállamok első évtizedét érintő drámai változás forrásaira és megnyilvánulásaira összpontosít. Megvizsgálja az utódállamokban a modern művészet születéséhez vezető feltételeket és sajátosságokat is.
Megtekinthető: 2019. január 27-ig.

olmütz

Kiállítási enteriőr, Olmützi Művészeti Múzeum                                                         Fotó: http://www.muo.cz

Talált tárgyak

Böröcz András szobrász, performer, festő az 1980-as években kezdte pályafutását. Több alkotótársával együtt felismerte az itthoni valóság ellentmondásait, a korszak eseményeinek színét és visszáját is. Talán emiatt is erősödhetett meg nála a groteszk, a váratlan fordulatok iránti érzékenység, egyfajta különös kifejezésmód. 1985 óta New Yorkban él, ahol szobrász lett, a nemzetközi és hazai kiállítási életben egyaránt jelen van. A Szent István Király Múzeumban több alkalommal rendeztünk kiállítást Böröcz András műveiből.
A Műcsarnokban rendezett Talált és kitalált tárgyak című tárlaton az elmúlt harminc év Amerikában készült munkáit állítja ki. Segítségükkel felfedezhetjük azt a jellegzetes gondolkodásmódot is, amely bemutatja a felszín mögött a dolgok igazi jelentését. A tárlat kurátora intézményünk korábbi munkatársa, Kovalovszky Márta művészettörténész.
A kiállítás január 20-ig látogatható.

 

böröcz_fa kenyér ii

Böröcz András: Fa, kenyér II., 2011, Szent István Király Múzeum

„Rejtett történetek”

Művészettörténész munkatársaink felhívták a figyelmet a fővárosi Műcsarnokban látható másik kiállításra is, amely a 19. század utolsó harmadától világszerte kibontakozó, a közép-európai országokban is virágzó életreform-mozgalmat, illetve annak a korabeli művészetekre gyakorolt hatását mutatja be. Az elnevezés (Lebensreform, life-style reform) azoknak a modernizációkritikai mozgalmaknak a nemzetközi összefoglaló elnevezése, amelyeknek közös jellemzője a természethez való visszatérés, az öngyógyítás, valamint az elveszett kozmikus teljesség és a spiritualitás keresése.
A Monarchia nagyvárosaiban – mint Bécs, Prága és Budapest – megjelenő értelmiség, a fiatal írók, képzőművészek, zeneszerzők, filozófusok, természet- és társadalomtudósok közül sokan követői, terjesztőivé váltak e korabeli divatnak.
Múzeumunk gyűjteményéből Aba-Novák Vilmos, Gulácsy Lajos, Rippl-Rónai József, Kernstok Károly alkotásai láthatók a tárlaton.
Megtekinthető: 2019. január 20-ig.

rejetett történetek-kiállítás foto- mucsarnok.hu

Rejtett történetek – kiállítási enteriőr, Műcsarnok, Budapest                     Fotó: http://www.mucsarnok.hu

(Beszámolónkat folytatjuk)

Advertisements

Egy különös tudomány

A Fekete Sas Patikamúzeum új sorozata, a PATIKALEIDOSZKÓP rendezvényén egy gyakran félreértett tudományágról beszélt dr. Bobory Dóra történész. Különleges világba, az alkímia történetébe kalauzolt el bennünket.

Ez a furcsa tudomány hosszú időn át kétes hírű foglalatosságnak számított, követőit hol bolondnak, máskor pedig egyenesen csalónak bélyegezték. Ezt jól mutatják a 16-18. századi zsánerképek is, melyeken az alkímia művelőit munka közben ábrázolják: rendetlen környezet, szedett-vedett munkaruha, elkeseredett arcok, lombikok, tűzhelyek. Későbbi ábrázolásokon már rendezettebb labort látunk, némileg jobban öltözött mesterek és famulusaik szorgoskodnak azon, hogy elméleteiket a gyakorlatban teszteljék.
Az előadó hangsúlyozta: az alkímiát sosem lehet csak elméletnek, vagy csak gyakorlatnak nevezni, a kettő mindig együtt járt. Az alkímiát szinte lehetetlen pontosan definiálni. A legújabb kutatások konklúziója éppen az, hogy az alkímia egy rendkívül összetett, rengeteg hatást magában hordozó hagyomány, számos filozofikus elemmel. Az ókorból eredő kutatási irányzatokat és korábbi ismereteket nem írta felül, az új és érdekes kísérleteket pedig egyszerűen magába olvasztotta.
Amikor a 12. században a nyugati világban először jelent meg az alkímia tudománya, akkor és még századokon át, sok előítélet övezte. A középkori skolasztika hosszú ideig nem tudta „hová tenni” az iszlám közvetítéssel érkező jövevényt. Így sem a gyakorlati, sem pedig az elméleti, szabad filozofikus tudományok közé nem illesztették be. Az egyház is sokáig tiltotta, noha klerikusok között is előfordultak művelői. Az alkímiát sajátságos szaknyelvezete a kívülállók számára titokzatossá, misztikussá tette, de jelrendszerét sokáig használták még a későbbi korszakokban is.
Az alkímiai kutatások legfőbb céljai közé tartozott az ún. bölcsek kövének megtalálása, előállítása, ami segítené a közönséges fémeket arannyá változtatni, azaz az aranycsinálás titkának felfedezése. Több európai fejedelmi udvar szerelt fel és tartott fenn ilyen céllal műhelyeket, azt várva, hogy a pénzhiányt orvosolják. Miután sikerrel nem járhattak e kísérletek, gyakran válogatott kínzások között végezték ki a kudarcot vallott alkimistákat.

dsc_1402

Másik fontos kutatási cél az úgynevezett élet vizének vagy életelixírnek az előállítása volt, ami örök egészséget, illetőleg tartós gyógyulást adhatott volna használójának. A számos lepárlással, finomítással az anyagok kvintesszenciáját szerették volna kinyerni, ami elvezetett volna az óhajtott hosszú, egészséges élethez. Így sikerült például felfedezni a különféle alkoholokat amiket eleinte orvosságként alkalmaztak fájdalomcsillapításra és kedélyjavításra. Munkájuk során számos véletlen találmány is született, így pl. az európai porcelán is, amit a fogságban tartott patikus, Böttger kísérletezett ki a 18. század elején.

A több korszakot átívelő előadásban, a 16. században élt magyar főnemes, gróf Batthyány Boldizsár levelezését elemezve betekintettünk egy jól szituált alkimista hétköznapjaiba. A reformáció idején Nyugat-Magyarországon élt főúr számtalan módon támogatta a kultúra ügyét. Kapcsolatban állt pl. a híres botanikussal Carolus Clusiusszal, érdekelte az asztrológia, a csillagászat és számos egyéb tudományág is. Gazdag könyvtárában több nyugati kortárs tudós művei voltak megtalálhatók. Batthyány Boldizsárról először Barlay Ö. Szabolcs történész írt cikkeket az 1980-as években. A kutató a főúr – több esetben nyugat-európai – magánlevelezéseit tanulmányozta, ugyanis Batthyány ezekben már az alkímiára is hivatkozott.
Előadónknak, dr. Bobory Dórának a Batthyány Boldizsár életét bemutató könyve (amely az alkímián kívül a botanikát, orvoslást és a könyvgyűjteményét is tárgyalja) 2009-ban jelent meg angolul, 2018. májusban pedig a magyar olvasóközönséghez is eljutott. A történész most a Batthyányhoz írott, tudománytörténeti szempontból érdekes levelek közül válogatva egy levélkiadáson dolgozik, amelynek megjelenése ez év vége felé várható. Az alkimista főúrtól néhány tucat levél maradt fenn csupán, de a hozzá írott levelek elemzése rávilágít a kora újkori alkímia magyarországi mibenlétére: kik voltak valójában a művelői, s hogy milyen problémák foglalkoztatták őket.
Előadássorozatunk első része remekül debütált, egy nagyon érdekes tudomány kulisszatitkaiba kaptunk bevezetést, ami további kutatásra, olvasásra biztatja a lelkes érdeklődőket. Kíváncsian várjuk a folytatást.