Gyűjtőknek személyes tapintásra / 115 éve született Csúcs Ferenc éremművész, szobrász

Csúcs Ferenc (Szentes 1905. október 8. – Törökbálint. 1999. június 7.)  Kossuth Lajos, 1939, bronz kétoldalas öntött érem, átmérő 55 mm, Előlap: Kossuth Lajos (1802-1894) ügyvéd, politikus, államférfi arcképe bal profilból; Hátlap: menetelő katonák, felirat: FÜGGETLENSÉG / SZABADSÁG 1848-49 (az éremből Ybl Ervin és Deák Dénes gyűjteménye is őriz egy-egy példányt)

•    115 évvel ezelőtt, 1905. október 8-án született Csúcs Ferenc éremművész, szobrász. A múlt század utolsó évében 1999-ben, kilencvennégy éves korában hunyt el. Az általa tervezett és készített érmek száma – a művész saját katalógusa szerint- 1990-ig 410 mű, így valószínűleg egyik legtermékenyebb művészünk e műfajban.

Az érmek készítésének és gyűjtésének több évszázadra visszatekintő története van, ugyanakkor a modern magyar érmészet megszületése – a többi képzőművészeti ághoz hasonlóan – az 1896-os évvel kezdődően íródik. Többen vannak a műfajban olyan alkotók, kiknek szobrászi munkássága ebben a műfajban teljesedett ki, köztük van Csúcs Ferenc is, akit a pályatársak és a mesterséget művelő utódok részéről nagy megbecsülés övez, de a műfaj kedvelőin túl nem sokan ismerik nevét. Arcmását és jellegzetes öregkori portréját több szakmabeli művész megörökítette érmekben.(Madarassy Walter 1933-ban, Soltra E. Tamás: Csúcs Ferenc, 1992, öntött érem, átmérő 105 mm, Veres Gábor, 100 éve született Csúcs Ferenc, 2005, bronz, vert, 42 mm)

Sokra tarthatta őt a Szent István Király Múzeum, illetve Székesfehérvár két mecénás gyűjtője is: Ybl Ervin, kinek gyűjteményében hat érme és két plasztikája található,és így vélekedhetett Deák Dénes is, kinek gyűjteményében öt érme maradt ránk. És a hat meg öt itt azért csak tíz, mert a Kossuth Lajost ábrázoló FÜGGETLENSÉG / SZABADSÁG feliratú, 1939-ben készült éremből mindkét gyűjtőnek volt egy-egy példánya.

S hogy a 10 érem mégis 19 plasztika az azért van, mert a kilenc kör-alakú műnek mindkét oldalán egy-egy dombormű van. Az egyetlen egy oldalas mű az 1939-ben készült Vak Bottyán fővezért ábrázoló 7 x 6 cm-es alkotás. 

Az életmű tanulmányozása alkalmat ad arra, hogy elgondolkozzunk ennek a műfajnak történetéről, küldetéséről, feladatáról. Megállapíthatjuk, hogy ezek a kis (5-10 centiméteres szobrászi alkotások nem elsősorban múzeumok, kiállítás-látogató közönsége számára készültek. Így talán itt az a ritka alkalom, hogy az internetes közlés jobban engedi látni a művet, mint a valóságos kiállítás, bár itt egy lényeges elem a mű harmadik dimenziója, plasztikája látszik elveszni. Ami a legfontosabb ismérve, hogy a művészeti műfajok között az egyik legintimebb, mivel az esztétikai és intellektuális élményen túl – kis méretének köszönhetően – a tapintás által személyes kontaktusba kerülhet a mű és szemlélője.

Az éremművészetnek minden bizonnyal azért születnek egyes darabjai, hogy kézbe vehessük, tapinthassuk is azokat (főként az öntött érmekre lehet ez igaz, a nemesfémből készülő vert érmeket inkább kesztyűben fogják gyűjtőik). Azért, hogy emlékeztessenek valamire, ünnepre, valakire; személyes vagy nemzeti történelmünk, szakmánk, művészeti – , tudományos -, társadalmi életünk fontos alakjaira, eseményeire ; illetve díjként, jutalomként átvéve részeseivé legyünk egy elismerésnek, vagy valamihez való tartozásnak.

Bizonyára sokkal kevesebb példány született a személyes indíttatású, közvetlen baráti, családi megrendelésre készült darabokból. A fiúi tisztelet és szeretet szép megnyilvánulása hogy Csúcs Ferenc 25 éves korában első ismert érmét édesanyjáról készíti, felirata ÉDESANYÁMNAK. Ugyancsak személyes  indíttatású a művész 1943-ban készült egyik oldalán a művész feleségének portréjával ellátott SZÁLLJ LELKEM OH SZÁLLJ feliratú érme, vagy az 1945-ben édesanyja születésnapjára BÉKESSÉG EMBERNEK feliratú, ugyancsak a köszöntött portréjával ellátott érem Műtárgyainak jegyzéke sok, nyilvánvalóan magán megrendelésre készült, gyermekeket ábrázoló érmet is tartalmaz.

A gyűjteményeinkben lévő – reprodukciókban is több helyen közölt alkotások – témáikat tekintve a művész által készített érmek nagy többségéhez tartoznak: történelmi személyek, királyok (pl. Árpád vezér, Mátyás Király, Nagy Lajos király, Esze Tamás, Vak Bottyán és Kossuth Lajos) illetve a vallás által tisztelt személy (Szent Ferenc), és művészek J.S. Bach, Munkácsy Mihály és Tersánszky Józsi Jenő.

Életrajzírói a történeti, történelmi témák túlsúlyát az egyházival szemben a művész protestáns neveltetésével magyarázzák.

A gyűjteményeinkben található érmek is bizonyítják azt az állítást, hogy az az 1930-as, 40-es évek a magyar éremművészet fontos korszaka, a többnyire Rómát megjárt fiatal nemzedék Csúcs Ferenc, Boldogfai Farkas Sándor, Ispánki József, Madarassy Walter alkotásai révén.

A római ösztöndíjat elnyert alkotóknak, köztük Csúcs Ferencnek is 1933-ban, lehetősége volt a szinte folyamatában megőrzött középkori itáliai művészet tanulmányozására. A Rómában töltött év alatt olasz mesterek keze alatt bővíthették szakmai ismereteiket, alakíthatták ki, mélyíthették el egyéni stílusukat.

Csúcs Ferenc érmeinek formai sajátossága a többi kortárs alkotóval szemben a magasabb plaszticitás, az érem síkjából magasan kidomborodó formák mintázása, valamint egy sajátos lírai hangvétel, mely alakjait olyannyira személyessé teszi, még úgy is, hogy arcmásaiban túlment az egyéni vonások művészi megformálásán, az általános emberi lényeg megragadására összpontosította figyelmét .

S:\ARCHIVUM\deakkat\_kep_kat\07ff\csucs3.tif
S:\ARCHIVUM\deakkat\_kep_kat\07ff\csucs2.tif

Munkácsy Mihály, 1944, bronz, kétoldalas, öntött érem, átm.: 88 mm. Előlap Munkácsy Mihály (1844- 1900) festőművész arcképe szemből,;hátlap jobbjával oszlopra támaszkodó, álló női akt. lelt.sz.: VK-DGy 94.326.1.

S:\ARCHIVUM\deakkat\_kep_kat\07ff\csucs4.tif
S:\ARCHIVUM\deakkat\_kep_kat\07ff\csucs5.tif

J.S. Bach érem, 1951., bronz, kétoldalas öntött érem;átm.: 70 mm. Előlap: Johann Sebastian Bach (1685-1750) zeneszerző arcképe jobb profilból, hátlap: fuvolázó, ruhátlan egészalakos férfi. lelt. sz.: VK-DGy 89.129.1.

A két fehérvári gyűjtemény eltérő sajátossága, hogy Ybl Ervin inkább a történelmi témájú műveket, míg Deák Dénes a művészérmek gyűjtését tartotta fontosnak. 

S:\ARCHIVUM\deakkat\_kep_kat\07ff\csucs6.tif
S:\ARCHIVUM\deakkat\_kep_kat\07ff\csucs7.tif

Tersánszky Józsi Jenő, 1968, bronz, öntött kétoldalas érem, átmérő 85 mm. Előlap Tersánszky Józsi Jenő (1888-1969) író arcképe jobb profilból; hátlap: Léda a hattyúval , lelt.sz.: VK-DGy 89.126.1.

A Deák Gyűjtemény érmei közül két dolog miatt is elkülöníthető a Tersánszky Józsi Jenőt megörökítő alkotás. Egyrészt a készítés ideje miatt: a többinél két évtizeddel későbbi. Az  érem 1968-ban, az író 80. születésnapjára készült, amikor a magyar irodalmi közéletben véglegesen megtörtént Tersánszky rehabilitációja, a magyar irodalom önfeledten ünnepelhette az élet ízeit, szeretetét dicsőítő alkotót. Az érem másik, szokatlan sajátossága az, hogy a jobb profilból ábrázolt figura szája felismerhetően mosolyra görbül. Az arcon, a szem megformálásán is érzékelhető huncutság, az ezzel szinte szembenálló sajátossága az, hogy egy római császárportréhoz hasonlító „szoborfej-kivágata van”. Ezek a beépített utalások, ellentétes játékok teszik nyugtalanítóan érdekessé ezt a kicsi műtárgyat. A formai játéknak még része az is, hogy a költő „hajkoronája”, mintha a császárportrék babérkoszorús fejdíszét idézné.

A megrendelésre készülő, az előlapon a megrendelésben szereplő személy portréját mutató alkotások hátlapját a művész általában saját elképzelése szerint alakíthatta. Csúcs Ferenc művészeket ábrázoló érmei esetében gyakran készített apró jelenetet a hátlapra, ezekben a szereplők majdnem mindig ruhátlanok. A Bach érmen: egy ruhátlan fuvolázó férfit, a Munkácsy érmen (1944) egy oszlopra könyöklő, virágot tartó ruhátlan nőt, s a mosolygó Tersánszkyt ábrázoló érem (1968) hátoldalán a Léda a hattyúval című jelenetet.

Azt vallotta, hogy a női testtel, annak szépségével mindent érzékletesen ki lehet fejezni. Talán érdekes mégis, hogy aktot ábrázoló kisplasztikáját, vagy nagyobb női aktszobrát nem ismerünk.

Ybl Ervinnek az érmeken túl sikerült a művész két szobrához is hozzájutnia, közülük az egyik egy 25 centiméteres portré, mely Varga Mátyást ábrázolja,  a másik mű  egy – a Csúcs Ferenc-i életműben szintén kiemelkedő műfaj – az állatplasztikák közül. Az 1937-ben készült 21 cm magas Gida szobor, melynek egy-egy példánya az utóbbi évek aukciós kínálatában „Vikunya borjú” címen szerepelt szintén a Budenz ház állandó kiállításának része.

„A művész gazdag érzelemvilágának további kiteljesülése állatplasztikáiban érhető tetten, megértéssel, szeretettel mintázta a számára kedves állatkölykök ügyetlenségét, játékosságát.”- írta róla N. Pénzes Éva 1966-ban.

Aukciókról ismerünk őzet, kutyát és kacsát ábrázoló bronz kisplasztikáját is.

Kevés nagyméretű, köztéri szobrának, emléktábláinak, síremlékeinek, épületdíszítő plasztikáinak gyűjteményét a kiváló https://www.kozterkep.hu  oldalon tekinthetjük meg.

Szűcs Erzsébet művészettörténész

Irodalom:

  • Szigeti István: Csúcs Ferenc szobrászművész érmei és plakettjei, Az Érem XIII/5.6.7 szám, 1957
  • N. Pénzes Éva.:Csúcs Ferenc, Művészet, 1966/1.
  • Csúcs Ferenc, Ispánki József, Madarassy Walter szobrászművészek kiállítása (Vigadó Galéria, Budapest, 1992), kiállítási katalógus , 20 p.
  • Csúcs Ferenc szobrászművész kiállítása (Budapest/Szentes) 1995/1996, kiállítási katalógus 52 p.

A juhait kereső pásztor

Pesovár Ferencről születésének 90. évfordulóján

Pesovár Ferenc etnográfus, tánc- és zenefolklorista 1930. április 23-án született Herenden, ahol édesapja községi főjegyző volt. Középiskolai tanulmányait a veszprémi piarista gimnáziumban végezte. Helyes László piarista tanár és Molnár István, a magyar tánckutatás és táncművészet egyik úttörője révén ismerkedett meg a néptánccal. Ernő bátyjával együtt 1943 óta a gimnázium népi táncegyüttesében táncolt. A cserkészet, különösen annak néprajzi irányultságú ága, a regös cserkészet is jelentős hatást gyakorolt rá. Már gimnazista korában megpróbálkozott a néptáncgyűjtéssel a bakonyi falvakban. A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem muzeológia-néprajz szakán végzett 1955-ben. 1949-ben a Honvéd Művész¬együttes hivatásos táncosa volt. 1950-től a Népművészeti-, majd Népművelési Intézet Néprajzi Osztályának külső munkatársaként néptánc kutatásokat végzett Somogyban és Szatmárban. 1954-ben a Néprajzi Múzeum gyakornoka, 1955-től a kiskunfélegyházi Kiskun Múzeum segédmuzeológusa, 1956-tól vezetője. A forradalmat követő megtorlás során, 1957 márciusának elején internálták, vizsgálati fogságba került. Tisztázta magát, s talán tanára, Ortutay Gyula közbenjárására szabadult. Ortutay naplója szerint: 1957. Márc. 7.: „Délután Hoffmann Tamás vizsgázik; jön Pesovár Ernő: letartóztatták az öccsét, akit nagyon szerettem… Ápr. 6-án eljött Pesovár Feri megköszönni a kiszabadulását. Kedves, tehetséges, szerény fiú, de azt hiszem, teli vad, sovány gyűlöletekkel. Mennyi elfojtás van ezekben a gyerekekben!” 1957. április 12-étől haláláig a székesfehérvári István Király Múzeumban néprajzos muzeológus, osztályvezető.
Diplomamunkáját a Szatmár megyei Tyukod község táncairól és táncéletéről írta. Az 1950-es évek végén elkészítette egy Fejér megyei falu, Alap néptánc monográfiáját. A Dunántúl néptánc hagyományát feltáró tudományos kutatásai mellett az egész magyar nyelvterületre és Kelet-Európára kiterjedtek gyűjtései. Kiemelkedő jelentőségűek Erdélyben (Kalotaszeg, Mezőség, Székelyföld) végzett néptánc- és népzenei vizsgálatai, amelyek megalapozták az erdélyi táncdialektus területre vonatkozó ismereteket. Népünk táncéletének (tánctanulás, táncalkalmak, táncrendezés) első kutatója, összefoglalója. A Magyar Néprajzi Lexikon öt kötetébe közel száz néptánc címszót írt.
Fejér megyében tárgygyűjtésével gazdagította az István Király Múzeum néprajzi gyűjteményét. Az állandó kiállítások (1962, 1972) néprajzi részén kívül kiállításokat rendezett a késesmesterségről (1966), a dunántúli pásztorművészetről (1967), a csákvári fazekasságról (1976). Fejér megye első szabadtéri néprajzi múzeumát, a sukorói Néprajzi Házat 1967-ben hozta létre. Negyedszázadon keresztül gyűjtötte, kutatta Fejér megye népszokásait, népdal- és néptánckincsét. Ő hívta fel a figyelmet a mohaiak ma is élő farsangi alakoskodó népszokására, a tikverőzésre.
A Fejér Megyei Népi Együttes (ma Alba Regia Táncegyüttes) néprajzi szaktanácsadójaként is dolgozott. Nevéhez fűződik az Együttes és más hazai néptánccsoportok, zenekarok eredeti néptánc- és népzenei gyűjtésekkel való ellátása, támogatása. Az általa és táncfolklorista kollégái (Andrásfalvy Bertalan, Borbély Jolán, Maácz László, Martin György, Pesovár Ernő) által gyűjtött magyarországi és erdélyi néptánc- és népzenei anyag felhasználásával indulhatott meg az 1970-es évek elején a táncházmozgalom.
Emlékét fenntartja az 1988-ban barátai, munkatársai által létrehozott Pesovár Ferenc Alapítvány, amely a szellemében dolgozó fiatal néptáncosoknak, népzenészeknek, néprajzkutatóknak a Pesovár Ferenc-díjat adományozza. Nevét viseli az Országos Pesovár Ferenc Népdaléneklési Verseny, amit a székesfehérvári Hermann László Zeneművészeti Szakgimnázium, valamint a Fejér Megyei Művelődési Központ rendez minden évben. Pesovár Ferenc nevét vette fel Százhalombattán a művészeti iskola.
Pesovár Ferenc 1983. február 27-én, életének 53. évében halt meg Veszprémben. Magam, aki egy évtizeden keresztül legközvetlenebb munkatársaként dolgoztam az István Király Múzeumban, úgy emlékezhetek a legméltóbban Rá, hogy felhívom a figyelmet két nagy könyvében is testet öltő munkásságának értékeire, felidézem a számára legkedvesebb népdalokat, néptáncokat.
Pesovár Ferenc első könyve 1982-ben jelent meg Béres vagyok, béres. Fejér megyei népzene címmel, amelyben több mint két évtizedes gyűjtéséből 182 népdalt adott közre. A 182 dallamot gyermekjáték-dalok, szokás-dallamok, balladák, béres-, pásztor- és summásdalok, szerelmi dalok, táncdallamok, katonadalok és hangszeres dallamok csoportosításban tette közzé. Az Éva szívem, Éva szövegkezdetű gyermekjáték-dal Pázmándról, Perkátáról, Soponyáról és Alapról került a gyűjteménybe. Dallamára a balra, napiránynak haladó kör közepén táncolók a falujukban ismert lassú párostáncot járták. A dalt Pulai Istvánné 1894-ben született perkátai adatközlő ezzel a szöveggel énekelte:

Éva szívem, Éva,
Most érik a szilva,
Teritve az alja,
Felszedjük hajnalra.

Bárcsak ez a hajnal,
Sokáig tartana,
Hogy a szerelemnek,
Vége ne szakadna.

Szerelem, szerelem,
Átkozott gyötrelem,
Mért nem virágoztál,
Minden fa tetején.

(a dallam második felére)
Hadd szakajtott volna,
Minden szegén legén.

A jeles napok szokásdallamai közül a székesfehérvári bölcsőcskét közölte, amit Fister Istvánné Gaál Anna (szül. 1903) énekelt magnetofonra Székesfehérvár-Felsővárosban, 1978-ban. Adventben, karácsony előtti héten kezdődött és szentestéig tartott a betlehemesek köszöntése. Esténként házról házra járva vitték a kis Jézus bölcsőjét, karácsonyi énekeket mondtak; köszöntésükért pénzt, süteményt, cukrot kaptak.
Fejér megye korábban a nagybirtokok vidéke volt, ezért igen elterjedtek a béres-, pásztor- és summásdalok. A Béreslegény jól megrakd a szekeret kezdetű béresdal Bartók 1906-os baracsi gyűjtése nyomán országosan ismertté vált. Pesovár Ferenc Perkátáról, Enyingről és Alapról közölte újabb változatait. Gyűjteményének címadó béresdalát Ulicza Jánosné 1906-os születésű alapi asszony, a Népművészet Mestere énekelte magnetofonszalagra:

Béres vagyok, béres,
Béresnek szegődtem,
Sej jön az újesztendő,
Jön a szekér értem.

Sajnálom ökrömet,
Vasjáromszögemet,
Sej, cifra ösztökémet,
Barna szeretőmet.

Ökröm a réten,
Gulyám a vetésen,
Taligám a borozdába,
Magam a csárdába.

Pesovár Ferenc nagy energiával kezdte el a sorozat második kötetének, a Fejér megyei néptáncokról szóló összefoglalásának készítését, amikor 1983 februárjának utolsó vasárnapján elragadta közülünk a halál. Ebben a helyzetben munkatársai, barátai nem tehettek mást, korábbi tanulmányait, cikkeit gyűjtötték össze, jelentették meg A juhait kereső pásztor – Fejér megyei néptáncok címmel. A cím magyarázatra szorul: Pesovár Ferenc egyik kedves témájára, egy dramatikus néptáncra, táncpantomimra utal. 1982-ben ezt mondta róla egy vele készített interjúban: „A táncpantomim dallamára tesz utalást Balassi Bálint az egyik Júlia versében: Az oláh lány nótájára, amelyben az elveszett juhait keresi… Erre vonatkozóan az egyetemen egyik professzoromtól hallottam, hogy Kunszentmiklóson egy ilyen táncpantomimot a harmincas években rögzítettek Lajtha Lászlóval és Gönyei Sándorral, és később már érdekelt, hogy hátha másutt is megvan. És hát Fejér megyében is érdeklődtem, mert hát azért legsűrűbben itt járkáltam. Itt rá is találtam több helyen magára a dallamra is, sőt magára a táncra is, a táncpantomimra is, amit a lakodalmakban szoktak előadni Perkátán. Idősebb emberek ismerték… Két részből áll. Egy siratórészből, amikor megjátsszák a lakodalmakban, a férfiak megjátsszák… A cigányok muzsikálnak, és akkor a férfiak közül egy mondja a szöveget. Pantomimikusan siratják, keresik, és amikor úgy vélik, hogy megtalálják, akkor örömükben táncra perdülnek, és akkor ezt a régi típusú ugrós táncot járják, aminek az elnevezése Perkátán már verbung.”

Bevezetőnek szánták a kötet összeállítói Pesovár Ferenc Néptánckutatás Fejér megyében című cikkét. E bevezető írás után három szöveges és két adattári fejezetre tagolódik a könyv. Az első, Népélet, népszokások című fejezetben Székesfehérvár, a Velencei-tó néprajzáról és a mohai farsangi népszokásról, a tikverőzésről olvashatunk. Ezek nem kifejezetten néptánc cikkek, de bennük Pesovár Ferenc Székesfehérvár és a Velencei-tó környékének néptáncait, táncéletét, táncos népszokásait is összefoglalta. A második, Fejér megye tánchagyománya és tánctípusai a magyar tánckultúrában című fejezetben a dunántúli táncdialektus jellemzése után a Pesovár Ferenc által olyan sokat kutatott kanásztáncról, ugrósról, seprűtáncról és a kötetnek címet adó juhait kereső pásztor táncáról olvashatunk. A harmadik, A Mezőföld táncélete és táncai című fejezetbe egy mezőföldi falu, Alap néptánc monográfiája került. Az egyik adattári fejezetben a vizsgált táncokhoz kapcsolódó 56 táncdallam kottáját, a másikban a táncjelírásokat találjuk. Utóbbi fejezetben különösen figyelemre méltó, hogy egymás mellett láthatjuk a táncdallam kottáját, a táncjelírást és a táncról készült fényképet.

Pesovár Ferenc mindkét könyvéhez a közelmúltban hangkazetta-, videokazetta- és CD-mellékletet jelentetett meg az Alba Regia Táncegyesület. Mindezek az Alba Regia Táncegyüttes és más csoportok próbáin, a néptáncpedagógusok képzésénél, valamint a népzenei oktatásban nyújtanak segítséget. Az Együttes új otthonaként Székesfehérváron a Malom utcában 1995-ben felépült a Táncház, ahol nem csak a „nagy együttes” és az utánpótlás csoportok próbálnak, táncolnak, hanem a „kicsik”, sok esetben a korábbi táncosok gyermekei, unokái is tanulják, gyakorolják a táncot a művészeti iskolában. Itt és a Városház tér, újabban a Zichy liget szabadtéri színpadán mutatkoznak be minden év augusztusában a Királyi Napok Nemzetközi Néptánc Fesztivál hazai és külföldi csoportjai táncaikkal, népzenéjükkel, dalaikkal, viseletükkel, népművészetükkel, sőt tájjellegű ételeikkel, italaikkal is. Az Alba Regia Táncegyüttes tehát továbbra is Pesovár Ferenc szellemében dolgozik. Szakmai eredményei, legfőképpen az 1994-ben elnyert Európa-díj a népművészetért is ezt bizonyítják.

Viczkó Tibor Áttáncolt élet címmel dokumentumfilmet készített Pesovár Ferenc életéről, munkásságáról. A Magyar Történelmi Film Alapítvány támogatásával megvalósult filmen testvére, Pesovár Ernő, egyetemi évfolyamtársa és kollégája, Andrásfalvy Bertalan, székesfehérvári múzeumi munkatársai közül Fitz Jenő, Petres Éva, Kovács Péter, Kovalovszky Márta és jómagam idéztük meg emlékét. A táncház mozgalom elindítói, Sebő Ferenc, Halmos Béla és az Alba Regia Táncegyüttes táncosai, zenészei, Botos József, Kneifel Imre, Kneifel György, valamint Kallós Zoltán kolozsvári folklorgyűjtő és Jancsó Miklós filmrendező emlékeztek Pesovár Ferencre.


Lukács László

Pesovár Ferenc néprajzi gyűjtés közben Enyingen Bocsor József egykori pusztagazdát kérdezi. Pesovár Ernő felvétele, 1960

Pesovár Ferenc kutatás közben, bekormozott arccal a mohai tikverőzésen. Gelencsér Ferenc felvétele, 1976. Szent István Király Múzeum