MESÉLŐ TÁRGYAK

„Ecce homo” („Íme az ember”) ábrázolása habán kerámián

A habánok az anabaptista mozgalom egyik csoportját alkották. Magyarország területére Morvaország felől menekültek a 16. század 30-as, 40-es éveiben. Elsősorban a Nyugat-Dunántúlon, a Felvidéken és 1622 után Erdélyben telepedtek le hosszabb-rövidebb időre.
Kommunisztikus eszmék szerint, úgynevezett Haushabenekeben (házközösségekben) éltek. E házközösségekben a fazekasokon kívül számos más mesterember is dolgozott, s hogy a habánokat mégis a kerámiájuk tette híressé, az elsősorban a technikai kivitelezés tökéletességének tulajdonítható.
Legjellegzetesebb termékük a fehér ónmázas fajansz volt, erről nevezték őket fehéredényeseknek. A fehér alapszínen többnyire sárga, kék, zöld és ibolyaszín díszítéseket alkalmaztak. A habánok által készített edények közül a korsók, kupák, szögletes alakú palackok, kis boros és pálinkás hordócskák, kézmosók, patikaedények és tálak voltak a legnépszerűbbek. Minőségi termékeik miatt a céhek is gyakran rendeltek tőlük nagyméretű céhkorsókat, és kisebb legénykorsókat. Az egyházakban használatos korabeli edények között is sokszor szerepelt habán munka. A habán kerámia legtisztább, legjellegzetesebb korszaka a 16-17. század volt.
Néprajzi gyűjteményünkben lévő későhabán edények a 18. század közepén, végén készültek. Közöttük kiemelkedő esztétikai értékű az 1785-ből, Székesfehérvárról származó ónfedeles, óntalpú, eredetileg egyházi célokat szolgáló korsó. Központi felületén a tövissel megkoronázott, összekötözött kezében nádszálat tartó, szenvedő Krisztus köpenybe csavart felsőteste látható. Az „Ecce homo” ábrázolások a késő középkortól terjedtek el a képzőművészetben. Pilátus szavainak, melyek akaratlanul is a másokért kínhalált szenvedő Krisztust állítják a figyelem középpontjába, nyomatékosító, képi megjelenítését szolgálják.

Dr. Varró Ágnes
néprajzkutató

Ötvösremekek az Árpád-korból

Az Árpád-kor fémművességéről hallhattak előadást az érdeklődők a Szent István Király Múzeumban. A mesterség jóval szerteágazóbb tudományt takar, mint elsőre a cím sugallja. A megmaradt tárgyi emlékek bizonyítják, hogy komoly szaktudás birtokában alkották őket az egykori készítők. Ezt a szakmai felkészültséget mai szemmel elképzelni is alig tudjuk – hangsúlyozta Lengyel Boglárka, a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti fémrestaurátora, ötvösművész. Előadását képeben gazdag vetítés kísérte, több mint 120 diaképet láthattunk a fémművesség remekei közül.

A honfoglalás kori tárgyi emlékeikből, s tovább haladva az Árpád-korban, láthatunk rendkívül igényesen és finoman kidolgozott tárgyakat, és hétköznapibb, egyszerűbbeket is. Mindez természetesen attól is függött, hogy kik készítették őket, azaz Nyugatról, vagy éppen Bizáncból érkezett mesterekről volt-e szó?
Az Árpád-korból számos tárgyi emlék maradt, gazdag a fémhagyaték. Gondolhatunk itt a temetők ásatási leleteire, vagy azokra az emlékekre, amelyek sohasem kerültek a föld alá.
A tárgyi emlékek csoportját a régészek korszakokra bontják, a restaurátorok pedig anyagnemekre, azon belül is régészeti és nem régészeti fémekre.
Előadásában Lengyel Boglárka a tárgyak készítéstechnikájáról, azok érdekességeiről, különlegességéről beszélt. Ezek alapján következtetni lehet az adott korszak technikai felkészültségére és arra is, milyen tudásszinten álltak az egykor élt mesterek.
Ha csak egy egyszerűbb emléket vizsgálunk, és nyomon követjük a készítés folyamatát az ércolvasztástól, a lemezzé, dróttá alakításig, láthatjuk az egymásra épülő munkafázisokat.
Szebbnél szebb kelyhek, ereklyetartók, veretek, láncok, filigránnal díszített csodálatos tárgyak készültek olyan technikai megoldásokkal, amelyek rekonstruálása ma komoly fejtörést okoz a szakembereknek. A mesterek nagyon sok előkészítő munkát is maguk végzetek. Például az ércekből maguk nyerték ki a fémet és tisztították , ötvözték azt. Komoly technikai tudás állt rendelkezésükre, amelyet csak részben ismerünk a rendelkezésünkre álló egykorú leírások, források alapján.
E tekintetben Theophilus Presbyter gyűjteménye alapvetésnek számít, ami szakemberek számára nagy segítséget jelent.

Számos érdekességet tudtunk meg a királyi és egyházi reprezentációs tárgyakról is. A gyakorlatban nem lehet minden esetben ezeket az emlékeket külön választani, hiszen – amint a szakember fogalmazott – itt is számos „egybefonódást” tapasztalni. Példaként említette, hogy miközben Szent István király minden tíz faluval építtetett egy templomot, a templom felszerelése, kegytárgyainak biztosítása már a király feladata volt. Megfigyelhető, hogy a világi és az egyházi ötvösművészet számos területen összefonódik.
További kapcsolat fedezhető fel egyéb szakterületekkel, például a textilművességgel is. Elég, ha a koronázási palást csodás aranyhímzéseit szemügyre vesszük. Előadónk elárulta, kedveli a fémfonalas műtárgyakat, ezek restaurálásával és rekonstrukciójával már hosszú évek óta foglalkozik, készítési technikájukat tanulmányozza és elemzi.
Restaurátorként és ötvösművészként foglalkozom műtárgymásolatokkal. A munka során törekszem arra, hogy lehetőség szerint az adott korszakban használt eszközökkel dolgozzunk, s ne csupán másolat készüljön. Nem könnyű a feladat, hiszen a szakemberek is sok esetben csak feltételezni tudnak egy-egy eljárást, munkafolyamatot. Legfontosabb kiindulópont az eredeti tárgy alapos, mikroszkopikus vizsgálata. Számos információ nyerhető például a tárgyak hátoldalának vagy belső szerkezetének vizsgálatával. Amennyiben még rendelkezésre állnak, a korabeli szerszámokat is szemügyre veszik ilyenkor.
Az egész munkafolyamat Lengyel Boglárka szerint egy kicsit hasonlít a nyomolvasáshoz. Ezek a tárgyak sok mindent „elárulnak”, ha jól kérdezik őket” Ezen kívül rendelkezésre állnak a korabeli leírások is, amelyek alapján a kísérleti régészet próbálja rekonstruálni a tárgyak elkészítését. Ez a terület számos titkot tartogat még a szakemberek számára.
A vizsgálatok annak megállapításához is segítséget nyújtanak, hogy a nemesfémek általában a királyi és a tehetősebb, főúri rétegekhez kötődtek, a kidolgozás pedig az ötvösmester munkáját dicsérte. Ezek az alapanyagok a közemberek számára nem voltak elérhetőek.

Szöveg és fotó: Sz.G.

„Értékeket szeretnénk közvetíteni…”

– Komolyan gondoljuk, hogy az embereket meg tudjuk szólítani, s a kultúra eszközével valódi közösséggé lehet formálni őket. S mindennek nyomán azt fogják keresni, ami összeköti őket, ami közös bennük. Mindebben a Székesfehérvári Szent István Király Múzeumnak és a Deák Képtárban megnyílt Schaár Erzsébet „Művek az emeletről” című tárlatnak is jelentős a szerepe – mondta el interjúnkban dr. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár Polgármestere.

– Schaár Erzsébet művei, alkotásai több évtizede lankadatlan érdeklődést váltanak ki a művészetszerető közönség soraiban. Nem volt ez másként február elején Székesfehérváron sem, a Szent István Király Múzeum csütörtökön megnyílt új „Művek az emeletről” című kiállításán a Deák Gyűjteményben. A befogadó terem is kicsinek bizonyult az érdeklődök hatalmas létszáma miatt. Mi lehet a titka ennek a folyamatos népszerűségnek?

– Részben a művész személye, részben a művészetének minősége. Amint a megnyitón Várkonyi György művészettörténész értékelésében hallhattuk is: egy világszínvonalú alkotóról van szó – fogalmazott az interjúban dr. Cser – Palkovics András, Székesfehérvár Polgármestere. A sikerben az is szerepet játszik, hogy a művésznek és a gyűjteménynek egyaránt erős a kötődése Székesfehérvárhoz, akár a korabeli 1960-70-es években megrendezett kiállítás nyomán, akár abból következően, hogy a gyűjtemény egy jelentős részével Székesfehérvár rendelkezik. Az ez évi kiállítás is a múzeum saját anyagából valósulhatott meg. Nagy örömet jelentett, hogy az elmúlt esztendőben Székesfehérváron, a Szent István Király Múzeum több mint 185 ezer látogatót fogadhatott a különböző tárlatoknak, kiállításoknak köszönhetően. Mindez azt bizonyítja, el lehet érni, hogy a múzeum értékeket tudjon közvetíteni. Az emberek ezekre az értékekre kíváncsiak. Az intézménynek pedig feladata, hogy saját gyűjteményeinek tudományos feldolgozását elvégezze. Pontosan ez történik majd Schaár Erzsébet gyűjteményével is. A digitalizáció, a képállomány feldolgozása során szintén ápoljuk ezt az anyagot. A mostani kiállítással egy régi adósságot sikerült törleszteni, és nagyon örülök annak is, hogy immár a város fenntartásában működő múzeummal tudtuk közösen megrendezni ezt a tárlatot.

– Milyen más fontos üzenetet fogalmazna meg a kiállítás nyomán?

– A múzeum egy nagyon sokrétű értékközvetítőnek számít minőségében, gyűjteményeinek vonatkozásában, alkotóinak világnézetében és a különböző művészeti ágak tekintetében egyaránt. S a múzeum akkor teszi jól, ha sokrétű kiállításokat szervezve igyekszik megszólítani az embereket, a közönségét. Én mindenkitől az elfogadást kérem, vagyis, hogy lássák: a múzeum értékeket közvetítve arra törekedik, minél többeket képes legyen megszólítani – természetesen a minőségi értékközvetítés segítségével. Azt gondolom valóban léteznek olyan gyűjtemények, amelyek közös értékeket megjelenítve kapcsokat hoznak létre az emberek között. Schaár Erzsébet gyűjteménye pedig ilyennek nevezhető a múzeumban. Jól megmutatta ezt a kiállítás, hiszen sokféle, különböző világlátású ember jött el. Közös lehet bennük, hogy tisztelik a művészt, s tisztelik az alkotásait is. Bízom benne, hogy most már sokan tapasztalják a múzeum munkáján keresztül a sokszínűség felé igyekvő törekvést. Fogalmazhatunk úgy is: ez a világos szándéka a város önkormányzatának és intézményének.

– Nem feledhetjük, a bemutató helyszíne, maga város is sok mindenre kötelez. A magyarság történelmi fővárosáról, a szentistváni örökség színhelyéről beszélünk.

– Szeretnénk megmutatni, hogy a szándékaink komolyak, mint ahogy komolyan gondoljuk azt is, hogy Székesfehérváron hosszú munkák eredményeként egyes éveket tematikussá téve számtalan értéket lehet közvetíteni. Ez által embereket tudunk megszólítani, s a kultúra segítségével valódi közösséggé formálhatjuk őket. Mindebben a Szent István Király Múzeumnak és a Deák Képtárban megnyílt tárlatnak is jelentős a szerepe.

Szöveg: Szűcs Gábor

 

Művészeti pályázatot hirdet múzeumunk Floralia ünnepére

 

 

A Szent István Király Múzeum

művészeti pályázatot hirdet a

FLORALIA, TAVASZKÖSZÖNTŐ ÜNNEP

alkalmából.

2018. április 28-29. Gorsium Régészeti Park, Tác

 

A pályázat célja, hogy a tehetséges alkotók számára bemutatkozási lehetőséget biztosítson a Floralia-rendezvény keretein belül.

 

A pályázat témája:

„Istenek és Istennők hazája – Az ókori Római Birodalom vallása”

 

Több mint kétezer évvel ezelőtt, az eredeti római vallás leginkább a természeti erők és tulajdonságok megszemélyesítésén alapult. Így ölthetett isteni alakot a harc, az egyetértés, hűség vagy szabadság fogalma. Az időszámításunk előtti V. században etruszk közvetítéssel elkezdték átvenni a görög mitológiából ismert alakokat, így számos római Isten rendelkezik görög megfelelővel. Ez a színes mitológiai közösség izgalmas témát nyújt kreatív alkotások születéséhez. Hogyan ábrázolnád a kevésbé híres isteneket? Hogyan nézne ki Hygieia, az egészség, tisztaság és közegészségügy istennője? Mivel ábrázolnád Austert, aki az esőt hozó viharos szél megtestesülése? Hogyan nézne ki egy római isten, ha a modern korba csöppenne?
Ragadj ceruzát, ecsetet és mutasd meg, te hogyan képzeled el a római mitológia alakjait!

Leadási határidő: 2018. április 15.

A leadási határidő után érkező alkotásokat nem áll módunkban értékelni.

 

Kategóriák:

Általános iskola – felső osztályos diák

Középiskolás diák

Felnőtt                                  

 

Pályázati feltételek:

A pályázaton való részvétel ingyenes.           

A pályázó egy pályaművet adhat be. Méretbeli megkötés: az alkotás mérete legfeljebb 100 cm x 70 cm lehet!

A pályázat beadásának módja:

A pályázatra jelentkezni 2018. február 1-től a bencze.orsolya@szikm.hu email címen lehet, tárgy megjelölés: Floralia 2018 és az alkotó neve. Az email szövegében kérjük feltüntetni a pályamű választott kategóriáját és tervezett méretét. Általános iskola és középiskola esetén az iskola és az osztály megnevezését jelöljék.

A pályázatra készült alkotásokat a Szent István Király Múzeum – Rendház kiállítóhelyén személyesen, vagy postai úton várjuk.  (8000 Székesfehérvár, Fő utca 6.)

A pályázat egyéb feltételei:

Nevezni kizárólag saját készítésű alkotással lehet, ennek megszegése a pályázatból való kizárást vonja maga után.

Kérjük az alkotó nevét, kategóriáját, email-címét (telefonszámát) és a mű címét a pályamű hátoldalára jól olvasható módon feljegyezni a későbbi kapcsolattartás végett.

A zsűrizés eredményét kategóriánként 2018. április 20-án 16:00 órakor tesszük közzé, Az eredmények a http://www.szikm.hu weboldalon, és a Szent István Király Múzeum közösségi oldalán is megtekinthetőek lesznek. (http://facebook.com/szentistvankiralymuzeum )

Az értékelés főbb szempontjai:

– egyedi megközelítés, a téma saját nézőpontra történő megfogalmazása

– kreatív ötletek

– technikai kivitelezés

Május 2-től a kiállított alkotások átvehetők a Szent István Király Múzeum Rendház épületének portáján. (8000 Székesfehérvár, Fő utca 6.)

A díjazottak elismerése:

A beérkezett pályaművek a Floralia rendezvény időtartama alatt, csoportos kiállítás keretében megtekinthetőek lesznek. A legkiemelkedőbb alkotások kategóriánként értékes jutalomban részesülnek.

További információk:

Bencze Orsolya

szervező

bencze.orsolya@szikm.hu
+36 70 503 2462
www.szikm.hu

www.facebook.com/szentistvankiralymuzeum