Reguly Antal, Zircen született 1819. június 11-én. A rövid élet és hosszú, viszontagságos körülmények között töltött gyűjtőút mérlege olyan páratlan nyelvészeti, néprajzi anyag, amely évtizedekre meghatározta a magyar eredetkérdéssel foglalkozó kutatásokat a refomkori Magyarországon, és megalapozta a magyar nyelv finnugor eredetét bizonyító tudományos munkát. Diákként évekig Székesfehérváron, a ciszterci rend gimnáziumában tanult. Életművének, fehérvári éveinek emlékét egy tábla őrzi hajdani iskolájának falán, a Bartók Béla téren.
Reguly Antal arcképe
Kép forrása: https://nemzetikonyvtar.blog.hu/2019/07/11/_eszak_korosi_csomaja
Jogi diplomájának megszerzését követően tanulmányútra indult, tapasztalatszerzés, világlátás céljából. A felvidéki bányavárosokból Németországba indult, onnan Svédországba, majd Finnországba és Oroszországba “Hogy honnan van ez az észak iránti lelkesedésem? Nem tudom; de már egy egész éve ural, és mivel ezt a vidéket elég jól ismerem, tudom, hogy nem fogok csalódni.” – írta Reguly a szüleinek egy levelében. (Hamburg, 1839. szeptember 18.). Akkor talán még ő sem sejtette, hogy hosszú évek múlva fog csak visszatérni.
Utazásai során egyre világosabbá vált, hogy a magyar nyelv eredetének tisztázására Oroszország távoli vidékein kis népeket kell felkeresnie. Megtanult svédül, finnül, gyűjtött finn nyelvi anyagot, végzett gyűjtést számi (lapp) közösségekben, vepszéknél, vótoknál, észteknél. Szentpéterváron az orosz mellett a mari (cseremisz), erza és moksa (összefoglaló néven mordvin), komi (zürjén) nyelveket tanulmányozta és számos tudományágban, így történelemben, földrajzban, antropológiában képezte magát.
1842. május 2-án érkezett meg Reguly Antal jelentése a Magyar Tudományos Akadémiához, amelyben felvázolta a finnugor rokonság kérdésének addigi kutatási eredményeit, és bemutatta az elvégzendő feladatokat. Célja az volt, hogy a magyar és finnugor nyelvek feltételezett rokonságának kérdését végleg eldöntő bizonyítékokat szerezzen, tudományos módszere azonban nem a magyar nyelv finnugor eredetének bebizonyítására, hanem a kérdés eldöntésére irányult, vagyis finnugor nyelv-e a magyar? Távlati tervei között magyar nyelvjárási tanulmányok, például a csángók felkeresése, majd a török népek tanulmányozása is szerepelt.
Az út anyagi nehézségei már Péterváron látszottak, ezért is folyamodott az Akadémia támogatásáért, amely végül országos gyűjtés után, 1000 pengőt ajánlott Regulynak. A támogatást végül csak jóval később, részletekben kapta meg, így a támogatás ígéretével és kölcsönből indult el 1843. október 9-én az Ural felé.
Északi útja során Nyugat-Szibériában először az Ural-hegység és az Ob folyó között lakó manysik (vogulokok) megismerésével foglalkozott, majd az Ob és mellékfolyói mentén, valamint az Urálban élő hantik (osztjákok) között végzett gyűjtéseket. Jegyzett fel adatokat nyenyecek (jurákszamojédek) körében is. “Szótáram már 2600 cikkelyből áll, nyelvtani adataim is, a beszédrészek mindenikére, szép számmal gyűlnek. Már beszélgetni is kezdek vogulúl, s meglehetősen vagyok tájékozva a nyelv körűl. Rokonsága a magyarral kétségesen felül áll, s általa valóban tudományos magyar nyelvbuvárlat leszen lehető. A finn nyelv etymologiája is gyarapszik a vogulnak teljesb ismerete által…” – írta Toldy Reguly nyomán.
A kutatott népeknél – elsősorban a manysiknál ¬– nagy érdeklődés és bizalom kísérte Reguly munkáját. Voltak ugyan, akik nem vették jó néven a régi hagyományok továbbadását egy idegennek, manysi nyelvtudásával és a közös hétköznapok, ünnepek vállalásával Reguly mégis meg tudta nyerni magának az embereket.
Hanti asszony halat dolgoz fel
Kép forrása: Reguly Társaság
http://www.regulytarsasag.hu/galeria-2/rokonok/nggallery/page/1megadása
Az obi-ugor népek kutatása után a Volga vidékére utazott. Kazanyban már sokat szenvedett romló egészségi állapotától, annyira, hogy kénytelen volt egy kolostorban hosszabb időt eltölteni, hogy erőre kapjon és folytathassa a munkát. Innen indulva aztán mari (cseremisz), erza és moksa (összefoglaló néven mordvin), valamint csuvas (nem finnugor, hanem török nyelvű nép) kutatásokkal foglalkozott.
Reguly Kazanyból ismét Pétervárra utazott, ahol ottani kollégái meggyőzték, hogy földrajzi, térképészeti munkájának befejezéséhez ott a legideálisabbak a körülmények. Szibériai útjának ugyanis egyik legfontosabb eredménye, hogy térképre vitte a gyűjtőpontjait és egy meglehetősen jó pontosságú térképet állított össze, ráadásul műszerek nélkül. Saját számításai szerint nagyjából 10 ezer kilométernyi utat tett meg, alig másfél év alatt. Az általa bejárt és térképre vitt területek nagysága meghaladja az 1,1 millió km2-t, vagyis a mai Magyarország területének közel tizenkétszeresét! Utazásai során szekéren, szánon utazott, vagyis ezen tények figyelembevételével is emberfeletti a gyűjtött tárgyi és nyelvi anyag mennyisége.
1847-ben tért vissza Magyarországra, de ideje jó részét azzal töltötte, hogy egészségét rendbe hozza. Még ebben az évben az Akadémia novemberi ülésén az első magyarországi néprajzi kiállításként bemutatták az általa gyűjtött tárgyakat, amelyek később a Nemzeti Múzeumba kerültek. Szibériában gyűjtött anyagának feldolgozásához csak 1857-ben fogott hozzá, részben az Akadémia nyomására. Ennek a késlekedésnek az okáról nincs pontos információnk, csak több feltevés. A munkában Hunfalvy Pál segítette, amellyel jól haladtak, de 1858. augusztus 23-án Reguly váratlan halála ezt megszakította, így ezt a munkát évekkel később mások végezték el. Érdekesség, hogy Reguly Volga- vidéki gyűjtéseinek kiadását és feldolgozását Budenz József végezte el, akinek nevét viseli múzeumunk egyik kiállítóhelye is, lévén, hogy Budenz egy rövid ideig szintén a város lakója volt.
–Paréj Gabriella–
muzeológus
SZIKM blog 