Szombaton megnyitja kapuit a Gorsium Régészeti Park

Április 2-án, szombaton 15 órakor a Szent István Király Múzeumhoz tartozó Gorsium Régészeti Park és Szabadtéri Kiállítás területén,  Római istenek és istennők címmel Gelencsér Ferenc fotókiállításának megnyitójával ismét kitárja kapuit, a felújítás és bővítés után megszépült, a látogatók által korábban közkedvelt létesítmény.

Program: Kulcsár Mihály, a Szent István Király Múzeum igazgatóhelyettesének köszöntője, dr. Cser-Palkovics András

Székesfehérvár Megyei Jogú Város polgármesterének köszöntő beszéde, Horváth Tamás Tác község polgármesterének
köszöntő beszéde, Nádorfi Gabriella régész szakmai megnyitója, Látványtár megtekintése, séta a romterületen.
gorsium_kicsi4(1)
Advertisements

Húsvéti nyitva tartás

Tisztelt látogatóink, tájékoztatjuk önöket, hogy

a Szent István Király Múzeum március 26-án és 27-én  a szokásos nyitva tartás szerint várja a látogatókat. Március 28-án, Húsvéthétfőn a múzeum zárva tart.

Áldott, békés ünnepeket kívánunk!

585-holloko-husveti-fesztival

Kézifegyverek, osztrák-magyar légierő a Nagy Háborúban, egy fehérvári kötődésű “ász” pilóta

Az osztrák-magyar légierő és kézifegyverek a Nagy Háborúban címmel hallhatta az érdeklődő közönség „Az Égből dühödt angyal dobolt” – Székesfehérvári ezredek az I. világháborúban című kiállításhoz kapcsolódó előadássorozat újabb részét a Szent István Király Múzeumban.  Az Osztrák-Magyar Monarchia kézifegyvereiről Soós Péter százados, osztályvezető, Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Tárgyi Gyűjteményi Osztály,  míg az osztrák-magyar légierőről  Gondos László muzeológus, Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Tárgyi Gyűjteményi Osztály, tartotta meg érdekes előadását.

60_

Katonáink a lövészárokban, fotó: www.kanizsaujsag.hu

 

  • Szinte száz százalékban hazai gyártású kézifegyverekkel rendelkezett a monarchia hadserege – mondta Soós Péter százados. – Főleg a háború kezdeti időszakában. Ezeknek a fegyvereknek a minősége bizony kiválónak volt mondható. Az osztrák és a magyar ipar is messze menően teljesítette azokat az elvárásokat, melyeket a katonai vezetés támasztott az irányukba. Később, amikor a háborúban előtérbe került a nyersanyag hiány, a háborús veszteség némi válságot okozott, pótolni kellett a hiányt. Ezeket úgy tudták áthidalni, hogy a külföldnek gyártott,illetve a depókban tárolt régi fegyvereket adták a katonáknak. A nyersanyag válság pedig abban a tekintetben volt negatív hatással, hogy bizony a nyersanyag, a megmunkálás minősége sajnos a fronton is kiütközött. Természetesen igyekeztek ezeket a nehézségeket áthidalni.

images

 

m0712

1287652855

Puska, géppuska és pisztoly a Nagy Háború idejéből

 

  • A kiválónak mondott fegyverekből melyeket emelné ki?
  • A legalapvetőbb fegyver ekkor a katonáknak az ismétlő puska volt, bármelyik fegyvernemnél szolgált. Puskával mindenki megtanult és tudott lőni. Általában öt töltény befogadására alkalmas középágy táras, ismétlő puskák, ezekre támaszkodtak a hadviselő felek. 1981-ben létesült Budapesten, a Soroksári úton a száz százalékos állami támogatású, banki hitelekből létesített Budapesti Fegyver- és Gépgyár Rt. Ez akkor Európában korszerű fegyvergyárnak számított. Berlinből a legmodernebb gépeket rendelték meg,  a gyár a háború alatt folyamatos konjunktúrát élt meg, bővítettek, fejlesztettek, többek között a munkásszállásokat is bővítették. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az osztrák Steyr fegyvergyárral egyenértékű termékeket készítettek a Soroksári úton, hazai munkásokkal, részben hazai alapanyagokból. Mind az ismétlő puskák, mint pedig az öntöltő pisztolyok világszínvonalúak voltak, jelentettek abban az időben.

hansa_brandenburg_di_orresz

 

  • Milyen erőt jelentett a Nagy Háborúban az osztrák-magyar légierő? – tettem fel a kérdést Gondos Lászlónak.
  • Azzal kell kezdeni, hogy még csak születőben volt ez a fegyvernem – kezdte válaszát a muzeológus. – Illetve még nem is fegyvernem volt, hanem egy kiegészítő ága a hadseregnek. A repülés története, mint katonai ág, 1910-re nyúlik vissza az egész világon. Ekkor kezdi kibontakoztatni a szárnyait. 1903-ban jelent meg az első motoros gép, s a háború elején így bizony még minden nagyon bizonytalan volt. A szakirodalom leírja, hogy a mozgósításkor az osztrák-magyar monarchia 15 repülő századdal vonul fel a frontra. Akkor úgy számoltak, hogy egy században hat repülőgép volt, de ezt a számot abban az időszakban nem tudták tartani, igazából harminckettő és hetvenkettő közötti, katonai célra felhasználható gép állhatott rendelkezésre 1914. augusztusában. A kimutatások alapján hivatalosan is kimutatható, hogy a repülő századoknak egy része csak papíron létezett. És olyan repülő park is létezett, ahol csak egy gép volt szolgálatban, például pont Szarajevo közelében. Ez egy nagyon bizonytalan történet volt, magyarul a nulláról kellett kezdeni, a háborús igényeknek megfelelően. És ez nagyon gyorsan meg is történt, hiszen 1915-re szinte pillanatok alatt felépült az igényeknek megfelelő  repülőgép gyártó ipar a monarchiában. Folyamatos volt a fejlődés, így 1916-ban már négy vadonatúj századot szereltek fel, míg az év végére már öt-hat századot szereltek fel havonta. Több helyen zajlott a gyártás, a legnagyobb a bécsi volt, de jelentős volt Budapest, hiszen a monarchia második legnagyobb gyára az albertfalvai volt, míg a motorokat Prágában, Bécsben és Aradon gyártották.

 

  • A pilóták kiképzése?
  • Amikor ez az egész elkezdődött, a volt polgári aviatikusok kezdték el a katonai kiképzést. 1911-ben hirdették meg az első hivatalos katonai pilóta képzést, s a tanfolyamot 1912-ben megismételték. Aztán a háború alatt állították fel azokat a pót repülő századokat, ahol a kiképzés zajlott. Egyébként az egyik legnagyobb központ Bécsújhely volt. A frontokon egyre nagyobb emberigényt kellett biztosítani, főleg az olasz, majd a román front megnyílása után. A végén már huszonnégy-huszonhat pót század múködött 1918-ban. Nemzetközi viszonylatban az ötödik helyet foglalta el a monarchia légiereje másokhoz képest, de viszont a hadszíntereket kell figyelembe venni, és nem a létszám adatokat. Így a keleti hadszíntéren, az oroszokkal szemben szinte végig fölényben voltak az osztrák-magyar repülők, a Balkán fronton időről időre már ingadozott a helyzet, főleg amikor a franciáknak sikerült erősítést küldeniük a románoknak. Az olasz fronton igazából enyhe olasz fölény mutatkozott, ami 1918 tavaszától már erőteljessé vált, köszönhetően az Antant támogatásának is. De ahogy a kézifegyverek esetében, úgy itt is jelentős gondot okozott a nyersanyag ellátás, a logisztikai problémák.

 

Fejes_István

Fejes István az Osztrák-Magyar Monarchia 16 légi győzelmet arató ász pilótája, a fehérvári 17-es gyalogezred volt katonája

  • Nagy légi csaták, kiemelkedő magyar pilóták?
  • A légi harcok 1914-ben elkezdődtek, de akkor még kézi lőfegyverekkel harcoltak egymás ellen a pilóták. Az első magyar névhez köthető, egyben a monarchia első légi  győzelmet Hosszú István szerezte egy karabéllyal, miközben repült. Igazából megfigyelő tiszt volt, a pilóta repült, ő pedig sikeresen lőtt az ellenségre. 1915-től sűrűsödnek az események, majd 1917. az az időszak, amikor a légi harcok már általánossá váltak a frontokon. Ezeket század szinten vívják, tíz-tizenkét repülőgép harcol a levegőben, nagyon ritka, hogy többen voltak. Ezért kimondott nagy csatákról nem beszélhetünk. Viszont kiemelkedő magyar pilótákról, megfigyelő tisztekről  igen. A legeredményesebb repülő ászunk Kiss József tartalékos hadnagy volt, de szorosan követi Fejes István, aki szorosan kötődik Székesfehérvárhoz, hiszen a 17-es gyalogezred katonájaként még harcolt a Kárpátokban, majd onnan rukkolt át az autós osztaghoz, s a gépjármú vezetőktől került a repülősökhöz. Fejes István igazoltan 16 légi győzelemmel rendelkezett a Nagy Háborúban.

 

.

Fejes István 1890. október 18-án született Gyömörén (más források szerint Győrben). 1912. október 15-én, 21 évesen lett a Székesfehérváron állomásozó 17. honvéd gyalogezred katonája. A világháború kitörése után egységét az orosz frontra vezényelték. 1914. szeptember 16-án megsebesült, majd felgyógyulása után, 1915. március 8-án az autócsapatokhoz irányították, ahol sofőrként szolgált. 1916 márciusában önként jelentkezett a Légjárócsapatokhoz és elvégezte a pilótatanfolyamot, igazolványát november 3-án kapta kézhez. 1917. február 3-án jelentkezett az olasz fronton harcoló, haidenschafti bázisú 19. repülőszázadnál, ahol Adolf Heyrowsky volt a parancsnoka. Első légi győzelmét 1917. április 17-én, harmadik bevetésén szerezte egy olasz Nieuport vadász lelövésével. Május 14-én újabb Nieuportot győzött le, május 19-én pedig megkapta táboripilóta-jelvényét. A következő napon Britof mellett egy ellenséges SPAD gépet kényszerített földre. Június 19-én felderítőgépére (megfigyelőtisztje Josef Pürer volt) egy Nieuport-kötelék támadt, amiből kettőt kilőttek (ám utólag csak az egyiket fogadták el igazoltnak), azonban erősen összelőtt gépével neki is kényszerleszállást kellett végrehajtania. Június 26-án Tahy Sándor volt a megfigyelője, amikor egy Caudron felderítő lelövésével Fejes megszerezte ötödik légi győzelmét és bekerült az ászpilóták elit klubjába. Fejes Istvánt a következőképpen értékelték feljebbvalói: Komoly, szerény, szorgalmas és megbízható pilóta. Németül alig beszél. Kiváló műszaki ismeretekkel rendelkezik.

1917 októberében átirányították az 51. vadászrepülő-századhoz. Vadászpilótaként először 1917. december 3-án tüntette ki magát, Visnadello fölött kilőtt egy megfigyelőballont. 1918 februárjában előléptették őrmesterré. Március 22-én megszerezte tizedik győzelmét, ellenfele egy brit R.E.8 felderítő volt. Március 30-án saját repülőtere fölött vívott légiharcot egy merész brit Sopwith Camellal. Az angol gép kényszerleszállást hajtott végre, de Fejes gépe is 46 találatot kapott, ő maga pedig megsebesült a sarkán. 1918. június 15-én, a második piavei csata első napján egy olasz SPAD lelövésével megszerezte tizenötödik légi győzelmét. Júliusban törzsőrmesteri előléptetést kapott, a ceremónián IV. Károly császár is jelen volt, aki éppen meglátogatta a századot. Utolsó sikerére 1918. szeptember 1-én került sor, Arcade térségében egy Sopwith Camelt kényszerített földre. 16 igazolt légi győzelme mellett összesen négy megerősítetlent jelentett.

(Forrás: szabad enciklopédia)

 

Matók János

 

Ünnepi nyitva tartás március 15-én

Tisztelt látogatóink, értesítjük önöket, hogy március 15-én a Szent István Király Múzeum valamennyi helyszínen, így a Budenz-házban és az Országzászló téren is nyitva tart, a Nemzeti Ünnep alkalmából a belépés ingyenes.

kokarda

Csutorák a Szent István Király Múzeum néprajzi gyűjteményéből – kiállítás a Fekete Sas Patikamúzeumban

A csutora lapos, korong alakú, két oldalán domború fából kivájt, esztergályozott eljárással készült ivóedény alsó részén kis lábakkal, felül dugóval. Bor, víz, esetleg pálinka tartására, szállítására használták. A csutora szó jellemzően a Dunántúlon terjedt el, az Alföldön és a Felföldön kulacs néven ismerték ezt az edénytípust. Utóbbi szavunk a szlovén, cseh, szlovák és hucul nyelvben is megtalálható, a csutora kifejezés pedig a 18. század elejéről ismert. A csutora a parasztemberek állandó kézbe valója, főként borvidékeken, szőlőhegyek mellett terjedt el. Az ivóedény a 18. századtól az osztrák-magyar hadsereg felszereléséhez is hozzátartozott, a katonák szíjon, nyakban átvetve az oldalukon viselték. Hasonló formájú edények kerültek elő avar és középkori sírokból is, melyek alapanyaga fa és kerámia volt. Az újkori egyedi fazekas termékek között is bőven találunk a fából készült csutorákhoz hasonló lapos pálinkásedényeket.
A csutorát, kulacsot fából, esztergályozó technikával készítő kézműves a csutorás mester volt. Legfontosabb eszköze a lábbal hajtott íjas, szíjmeghajtású esztergapad a középkortól fogva vált elterjedtté és tette lehetővé a nyersanyagként szolgáló, főként juharfa külső-belső megmunkálását. Az edény belső kialakítását különböző méretű vésők segítségével végezte a mester. Az edény belsejét viasszal vagy gyantával öntötte ki. Esztergályozással készítették a csutora dugóit is, melyet szíjjal, madzaggal rögzítettek a csutora vállához. Magát az edényt szíjazatba foglalták, hogy kézben, vállon könnyen szállítható legyen. Főleg az Alföldön sokszor bőrbevonattal, sallangokkal látták el (csikóbőrös kulacs).
A csutorások céhekbe tömörültek. A Dunántúlon Veszprém és Nagykanizsa volt a két legnagyobb céhközpontjuk. Székesfehérváron a veszprémi csutorások számára állandó hely volt kijelölve a hetivásárokon.
Székesfehérváron két közterületet is – egy utcát és egy temetőt – a csutoráról neveztek el. A felsővárosiak temetője, a Csutora Temető a humoros magyarázat szerint a nevét onnan kapta, hogy a gazdák a szőlőhegyről jövet a borral telt csutorából bőven kortyolgattak a holtak emlékére.
A csutora számos népszokás kelléke is volt. Különösen a lakodalmak, szüreti mulatságok ünnepélyességét emelte. A betlehemes játékban pedig a pásztorok vállán találjuk a kulacsot.
A katonatoborzó, a verbuválás búfelejtő eszközként láthatjuk a 19. századi ábrázolásokon, festményeken.
A csutorát mint népművészeti tárgyat is számon tartjuk. Két oldalát faragással, festéssel, spanyolozással díszítették, s az Alföldön gyakran csikóbőrrel vonták be, amit sallangokkal, hímzéssel gazdagítottak.
Szólásainkban, közmondásainkban, találós kérdéseinkben, újévi köszöntőinkben is előfordul a csutora vagy kulacs.
„Kétkulacsos politikát folytat” – az olyan emberre mondjuk, aki ide is, oda is meg akar felelni.
„Kívül szőrös, belül nedves, a legénynek igen kedves, mi az?” – szól a tréfás találós kérdés. (A csikóbőrös kulacs)
A Fejér megyei Mezőkomáromban az újévet köszöntő fiúgyerekek jókívánságaikat így zárták:
„Adjon Isten bort, búzát eleget,
Csutorámnak feneket, abba bele eleget,
Hogy ihassunk eleget!”
Kiállításunkon a Szent István Király Múzeum néprajzi gyűjteményében lévő csutoráinkat mutatjuk be, melyek között találunk különleges, gazdagon díszített, faragott, festett darabokat is.

kep01

Díszesen faragott csutora Székesfehérvárról

Megtekinthető március 11-től április 17-ig a Fekete Sas Patikamúzeumban

dr. Varró Ágnes
néprajzkutató

Nagyváros lesz “csakazértis” – volt egyszer egy ARÉV

A székesfehérvári Városháza Dísztermében egész napos konferenciával zárult március 3-án az Ötven éve történt – volt egyszer egy ARÉV című rendezvény sorozat, melynek szerves részét képezte az Alba Regia Építőipari Vállalat történetének jelentős  korszakát bemutató, a Szent István Király Múzeumban csütörtökön bezárt kiállítás.  A konferencián délelőtt, és délután is számos érdekes előadást hallhatott a Dísztermet zsúfolásig megtöltő közönség, majd az Új Magyar Képtárban még egyszer megtekintették a kiállítást. A nap bevezetőjeként dr. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere köszöntötte a megjelenteket, hangsúlyozva az ARÉV kiemelkedő jelentőségét a megyeszékhely életében. Mint többek között elmondta, a vállalat 50 éves története is olyan fontos, mint 972 óta a városé.  Az előadások során személyes hangvételű visszaemlékezéseket is hallhattunk – mindenki megemlítette a legendás cégvezető, Kiss József elvitathatatlan érdemeit -, míg dr. Demeter Zsófia, Székesfehérvár díszpolgára, a Szent István Király Múzeum nyugalmazott igazgatója,  Nagyváros lesz “csakazértis” –  Székesfehérvár építése a városfejlesztési tervek tükrében címmel tartotta előadását. Az alábbiakban Demeter Zsófia előadásából idézünk.

 

????????????????????????????????????

Cser-Palkovics András polgármester és Kiss Lajos, az ARÉV Baráti Kör elnöke beszélget a konferencia megnyitója előtt

 

“A modern nagyváros és a nagyipari beruházások története Székesfehérváron az 1940-es években kezdődött. Ez a történelmi főváros életében igazi újdonság volt. Székesfehérvár az 1930-as évek infrastrukturális fejlesztésének következtében vált képessé a nagyipar fogadásáa. A Csitáry-korszakban ehhez hozzá tartoztak az akkor stratégiai alapelvként a város szélére telepített nagyipari centrumok (a szétszórt kisüzemek helyett), és az a tény, hogy városunk történetében először ekkor kerültek többségbe a város lakosságán belül az ipari munkások. Ezt a helyzetet tükrözte az 1940-ben készített városrendezési terv. Eszerint városunkat hosszabb távon energiaellátó centrumként, és egy tágas agglomerációs övezet központjaként határozták meg, s a fejlesztendő területet a tervezett gyáripar vonzásában jelölték ki”

 

 

????????????????????????????????????

Dr. Demeter  Zsófia előadása is nagy tetszést aratott

A nemzeti gondolat jegyében

“Érdekességként jegyezhető meg, született arra kormányzati elképzelés, hogy Szegedhez hasonlóan a nemzeti gondolat újkori születési helyeként fejlesztik Székesfehérvárt is.  Erre többek között maga Hóman Bálint, vagy Gerevich Tibor, illetve Aba Novák Vilmos itteni szerepe is utal. Székesfehérvár jelentőségének megnövekedése már 1936-ban érezhető volt. Ekkorra a tankerületi királyi főigazgatóság, az orvosi kamara, és a tűzrendészeti kerület is székhelyet nyert Fehérváron. Mindezek regionális  szerepkört jelentettek.”

Az ONCSA-telep, Székesfehérvár többféle tekintetben is az élen

“Az 1940-es terv és az 1940. évi 23 tc. által létrehozott előírt Országos Nép- és Családvédelmi Alap felhasználásával került sor két ONCSA-telep felépítésére. A Csutora temető dűlőben, a Levente utca, a Berényi út és az izraelita temető közötti részen a sorházas munkástelep céljára 52 házhelyet alakítottak ki (Schmidl-Molnár tervei). A Berényi úti kislakásos telepről írt  cikkében Kotsis Iván felhívja a figyelmet a gyárak, elsősorban a Vadásztölténygyár munkásainak letelepítésére, és arra, hogy Nyugat-Európában már vannak kísérletek a tervszerű, rendezett, sorházas lakótelepek kialakítására. Cikkét a “végre egyszer” felkiáltással végzi, majd ki is fejti, hogy a korban Székesfehérvár többféle tekintetben is élen jár a városépítésben.”

Az ország legnagyobb csarnoka

“Nagyipari beruházások a II. világháborút előkészítő győri hadiipari program keretében valósultak meg. A három nagy ipari létesítmény mindegyikét a Csitáry-féle jó társadalmi és kormányzati támogatottságának köszönhette, de mindez nem lett volna elég, ha nincs mellette a város fekvése által kínált stratégiai szempont, illetve nem lett volna alapként megoldható az energia ellátás. Fontos előfeltétel volt a meglévő repüléssel összefüggő, a folyamatosan fejlesztett beruházások együttese Sóstón, a Táci úti repülőtéren, Börgöndön és Kisfaludon. Most végre előnyös volt a város számára a főváros közelsége: jó szállítási, logisztikai kapcsolatrendszere, melyet most már a repülésben és a hírközlésben betöltött szerepe is erősített. 1939-ben kezdődött el a Vadásztöltény-, Gyutacs- és Fémárúgyár Rt. beruházása 23 katasztrális holdon. Fő részvényese Weiss Manfréd, illetve Brázay Kálmán volt. A gyár telepítésekor az óvóhelynek ígérkező öreghegyi pince rendszert is figyelembe vették. A gyárat a háborús konjunktúra miatt állandóan bővítették… 1941-ben a városvezetés örömmel vette tudomásul az Alumínium Félkész Árugyár Rt. létesítését. A telepítők szerint a város mellett szólt, hogy a vezetés élénk érdeklődést mutat. Az alumínium gyár létesítésének nyilvánvaló alapját a Gánt határában feltárt bauxit, fogadóbázisát pedig a magyar-német repülőgép program igénye jelentette. 1943-ra készült el a Danuvia Fegyver- és Lőszergyár Rt. üzemeként a fehérvári, a motorkerékpárokat és szerszámgépeket előállító gyár Szárazréten. Gépcsarnokát akkor az ország legnagyobb csarnokaként tartották számon.”

 

????????????????????????????????????

A konferencia moderátora és egyik előadója, Igari Antal, Fejér megye főépítésze volt

 

A II. világháborús károk

“A II. világháború alatt Székesfehérvár a frontváros szerepét töltötte be, a Budapest elfoglalásáért vívott harcokban… A város kétszer szenvedett el nagyarányú szőnyegbombázást. 1944. szeptember 19-én a szovjet 17. légi hadsereg bombázott szovjet felségjelű, de amerikai gyártmányú gépekkel… Az amerikai légitámadás 1944. október 13-án több hullámban zajlott. A vasútállomás környékét támadták, de nagyon sok volt a polgári áldozat, mert éppen akkor futott be egy zsúfolt személyvonat… A bombázások kárait súlyosbította, hogy a város hadműveleti területté vált, sőt, az 1944-45 fordulóján zajló zajló harcok éppen a teherpályaudvar és a vasúti épületek környékén kezdődtek, a zámolyi tankcsata viszont elsősorban a Felsővárost pusztította. A város többször cserélt gazdát. Egykorú felmérés szerint a törvényhatósági és megyei városok sorában, Székesfehérvár Debrecen és hatvan után a legtöbb kárt szenvedte… A vasút, a Vasútvidék, a Széchenyi utca, a repülőterek, a Felsőváros, az Öreghegy és a belváros is súlyos károkat szenvedett, Gáspár János polgármester számadatai szerint, például a községi iskolák 54 tanterméből 12 maradt. ”

A háború utáni helyzet, Sztálinváros erőszakos fejlesztése

“A  város vezetésének a II. világháború után csökkent népességgel és az épületállomány jelentős károsodásával kellett számolnia… A népesség az  1950-es években kezdett nőni, 1960-66 között már jelentősen növekedett, s az 1980-as évek elején érte el a csúcspontot… A város megítélése, és a neki szánt szerepek, politikai döntések szerint változtak. Az 1950-es években Sztálinváros erőszakos fejlesztése miatt Székesfehérvár szerepét csökkenteni igyekeztek: 1950-ben járási igazgatás alá került, megyeszékhelyi funkciója is kérdésessé vált. Ennek megfelelően az infrastrukturális fejlesztés és lakásépítés messze elmaradt nem csak a  szükségestől, és az igényektől, hanem más hasonló nagyságrendű városétól is. Új területrendezési tervet csak 1952-ben, városrendezési tervet pedig 1954-ben készítettek. Ezek meghatározták a romos területek újjáépítését, a belvárostól keletre kisebb, nyugatra teljes szanálással többszintes lakóépületek emelését, az M7-es és a 8-as úthoz kiépített kapcsolat, és a várost elkerülő útszakaszok megépítését. Mindez hosszú idő alatt, és a Palotaváros leradírozása árán valósult meg… A tervutasításos gazdaságpolitikából következően, a tervezésben a fővárosi vállalatoknak, a kivitelezésben pedig a helyi erőknek jutott a főszerep. A kivitelezők között, bár nem egyedüliként, egyre fontosabb szerepet töltött be az  ARÉV.”

18 emeletes házak Fehérváron? A belváros kibontása

“1959-ben készült el Székesfehérvár általános rendezési terve, majd 1964-ben ennek második üteme. Ez már számolt azzal a helyi építészek által megfogalmazott igénnyel, hogy a tervezők a városiak érdekeit is vegyék igénybe. Ezekből a tervekből az a legérdekesebb, ami nem valósult meg. Példa erre az Öreghegy déli részének magas házakkal való átépítése, valamint a 18 emeletes házak városba való telepítése. 1971-ben a központi akarat ismét Székesfehérvárt helyezte előtérbe a régión belül: a városnak felsőfokú szerepet szántak, és 44 település vonzásában vizsgálták. Ezt tükrözi rangemelkedése, 1990-től megyei jogú város. Az 1970-es évek építkezései központjában az ezeréves évforduló kapcsán a belváros kibontása állt. A keleti oldalon egy újabb alközpont létesült, Technika Háza, Hotel Alba Regia, Fehérvár Áruház, később mindez kiegészült a Nemzeti Bank épületével. A nyugati oldalon a várfal kibontásával és a térrendezéssel szép rálátás keletkezett a belvárosra. Az alközponti funkció később teremtette meg épületeit: az Alba Plazát és a Fehér Palotát. A fejlesztés súlypontja a történelmi védett városmag rekonstrukciójára helyeződött. 1980-ban készült el Székesfehérvár és település csoportjának általános rendezés terve, mely először foglalkozott az egész csoport fejlesztésével… Erre az évtizedre nyilvánvaló lett Fehérvár nagyipari központi szerepe, az ország tíz legnagyobb vállalata közül három (Ikarus, Videoton, Köfém) a városban termelt, de a KGST-piacok összeomlása, a szovjet hadiipari megrendelések megszűnése 1992-re már nagyon súlyos gazdasági válságot okozott.”

 

Az ARÉV

“A városrendezési terv 1991. évi felülvizsgálatakor a helyi mérnökcsoport feladatként határozta meg az építési tilalmak feloldását, az erőszakos beépítések minimalizálását, a tömbbelsők feltárását, a külvárosok emberléptékű, kisvárosias hangulatának megőrzését, és a zöldövezetek védelmét. Ezer éve épülő, ugyanakkor az idővel dacoló várost álmodtak. Ebben a folyamatban építőipari kivitelezőként főszereplő volt az ARÉV. A vállalat 1949-es megalakulásától 1991-ig elsősorban Székesfehérvárt építette. Emellett dolgozott Fejér megyében, és a korszak végétől egyre többször a városon, a megyén, sőt, az országhatáron (Irak, Szovjetúnió, Algéria, NSZK) kívül is. Székesfehérvár 1990-es évekbeli épületállományának közel 60 százalékát a vállalat építette. 1949-1992 között állami vállalat, 1980-tól ARÉV néven, majd 2003-ig részvénytársaság formájában működött, s jogutód nélkül szűnt meg.

 

Matók János

Fotó: Gelencsér Ferenc