Gondolatok a régészet védelmében 1871-ből

A Szent István Király Múzeum elődjének ötlete egy 20 éves rácalmási fiatalember fejében fogant meg 1871-ben. Hattyuffy Dezső (1851-1914) a Székesfejérvár című hetilapban vezércikkben kezdeményezte egy városi régiségtár felállítását 1871. június 11-én, 1873-ban meg is alakult a Fejérmegyei és Székesfejérvár Városi Történelmi s Régészeti Egylet. Igaz, hivatalosan csak az 1876. április 23-án megtartott közgyűlés mondta ki az egyesület megalakulását, amelyből aztán kinőtt a székesfehérvári múzeum. Az egész egy cikkel indult, amelyben így védte meg az ifjú szerző a régészet és a régészek becsületét a tudatlansággal szemben:

„Sajnos, hogy régészetünk csak kis körben mozog, csak itt-ott akadnak felkent bajnokai, mindenütt a legnagyobb nehézségekkel kell küzdeni. Nemcsak a tudatlan népből, de gyakran a művelt osztályból is akadnak, kik inkább megsemmisítik a mult emlékeit, mintsem a tudomány számára biztos kezekbe szolgáltatnák; mert nem tudják azt, hogy egyes általuk megvetett, semmire sem becsült régi tárgyakban történetünk- s régészetünknek, mily nagy kincse rejlik. Ezen vészes közönynek részint ismerethiány – az archeologia terén, részint azon megvetés az oka, melylyel némelyek a régészet iránt viseltetnek. Azt egyedül holmi régi tárgyak, rendszertelenüli összehalmozásának tartják; buvárainkat csupán oly kedvelőknek, kiknek nem levén más foglalkozásuk unalomból vagy szenvedélyből evvel töltik idejöket, minden készület vagy tanulmány nélkül; pedig csalódnak. Ha nem volnának régészeink, teremteni kellene ilyeneket.”

Hattyuffy Dezső: Néhány szó egy létesítendő régiséggyűjtemény ügyében. Székesfejérvár, 1871. június 11.

Szoborébresztő II.

Sorozatunkban alvó szobrokat ébresztünk fel. Ezúttal a pipázó török basa szobrát, amelyről – előző szobrunkhoz hasonlóan – vajmi keveset tudunk.

A szobor 2015-ben és 1935-ben.

A szobor 1935-ben bukkan fel egy fényképen, amely a múzeum újkori kiállításának enteriőrjét ábrázolja. A kiállítás a mai Országzászló téri épületben volt látható.

A pipázó basa szobra pipa nélkül 1935-ben.

A pipázó basának már akkor sem volt meg a pipája. Azt, hogy valaha “pipázott” a szája jobb sarkában megfigyelhető kis lyuk és jobb keze tartása bizonyítja. A szobor valószínűleg a 19. században készülhetett, és mintegy száz éve van a múzeum birtokában. A II. világháború után 1950-ben megnyílt állandó kiállításon már nem szerepelt, raktárba került, ahogy ez az 1960-as években készült fotó is bizonyítja:

A basa a II. világháború után raktárba került. Ez a kép az 1960-as években készült.

A basa jelenleg is a szoborraktárban várja sorsa jobbra fordulását, talán egyszer valaki megfejti a titkát, hogy mikor, hol és hova készült.

A büszke szobor most is a raktárban pihen.

Jelenleg csupán annyit tudunk róla, hogy kerámiából készült, türkiz máz borítja és számos törésnyom figyelhető meg rajta. Egykor egy kályha dísze volt. Turbánjának teteje levehető. Hosszú évtizedek óta kicsit megmozgattuk, kivittük a fényre és készítettünk róla néhány fotót.

A basa feje. Szájában a pipa nyoma.

A basa hasa. Markában a pipa hűlt helye.

Pallag Zoltán

Szent István Király Múzeum

Szoborébresztő I.

Új sorozattal jelentkezik a blog. Alvó szobrokat ébresztünk. A következő hónapokban a szoborraktár alvó kincseit poroljuk le, elsőként máris egy igen rejtélyes darabot.

Vajon ki lehet ő?

A szakállas férfit ábrázoló kétharmad életnagyságú márvány mellszobrot eddig nem láthatta a nagyközönség. Történetéről mindössze annyit tudunk, hogy 1964-ben leltározták a képzőművészeti gyűjteménybe, talán az egyik Fejér megyei kastélyban állt valaha a könyvtárszobában, de ez már nem bizonyítható. Annyi biztos, hogy nem antik darabról van szó, a haj és szakállviselet alapján a 19. századra tehető a kora. Hogy ki lehet a nemes férfiú, akit e finom kidolgozású büsztben megörökítettek egyelőre rejtély.

Pallag Zoltán

Szent István Király Múzeum

Ahol a szobrok alszanak

A Szent István Király Múzeum szoborraktára különleges hangulatú hely, különböző korú és stílusú szobrok pihennek egymás mellet a félhomályban, várják, hogy életre keljenek. Megnéztük őket.

Pallag Zoltán

Szent István Király Múzeum

A múzeum néprajzi gyűjteményének története

A néprajzi kiállítás az 1930-as években.

A székesfehérvári vastuskó

A székesfehérvári vastuskó

A céhes ipar korában a mesterség alapos elsajátításának, sokoldalú szakmai, kulturális és nyelvi ismeretek szerzésének iskolája a legényvándorlás volt. Városi mesterré csak azok a legények válhattak, akik a kötelezően előírt, kettőtől öt évig tartó vándorlást teljesítették. Mesterlegényeink vándorútja az osztrák örökös tartományokba, Németországba vezetett, és hozzánk is érkeztek német, cseh, lengyel és horvát vándorlegények. A legényvándorlás egyik ránk maradt emléke a székesfehérvári vastuskó, amit a Szent István Király Múzeum őriz, és állandó néprajzi kiállításában megtekinthető. Méreteit tekintve egy 132 cm hosszú, átlagosan 15 cm átmérőjű faág. Felülete vaslemez borítású, és felül három rövid ágcsonkban végződik. A vaslemezt négy erős vaspánttal rögzítették a faághoz. A vastuskón, középen egy igen erős vaspántot találunk, ezzel rögzítették eredeti felállítási helyén a falhoz. A vaspánt külső felén hatalmas, kör alakú, 11cm átmérőjű lakat lóg. Nem nyitható, zárszerkezet nélküli lakatutánzat. A vaspántba készítője az 1835-ös évszámot véste. A vastuskó felületét teljes egészében beborítják a belevert, különböző nagyságú, anyagú és formájú kovácsolt szögek. Némelyik szöggel átlyukasztott réz egykrajcárost is vertek rá. A krajcárok között vegyesen német és magyar feliratú is akad. Közülük a legkésőbbi az 1851-ben vert egykrajcáros. Hagyomány szerint az 1842-es évszámú rézpénzt a vándorszínész Petőfi Sándor szögezte a tuskóra, aki az év novemberében a székesfehérvári Pelikán fogadó színháztermében játszotta első szerepét.

Ugyancsak helyi hagyomány szerint a vastuskó a XVIII, századból való, s ekkor még a városkapunál állt. Lakatja feltehetőleg még a török időkből származik, és állítólag a régi várkapu lebontásakor, ásás közben találták. A legenda szerint a lakatot egy lakatosinas csinálta remekbe. Munkájában az ördög segédkezett, de a kulcsát a fiú elvesztette, amiért az ördög elvitte szegényt.

A helyi hagyománnyal nem mindenben egyeznek a vastuskóra vonatkozó történeti adatok. Moenich Károly városi levéltáros szerint a vastuskót 1830 körül állították fel a Városház téren a Kleizler-ház sarkán. Később a Szőgyény-Marich-ház lévő, Lakos Ignác-féle termény- és lisztkereskedés előtt állott. A XIX. század végén a Szent Korona utcai „Vas tuskóhoz” címzett vendéglős cégére lett. Innen Héjj Ferencné, a megözvegyült vendéglősné, 1911-ben Győrbe vitte, ahová férjhez ment. Az értékes vándoremléket második férje, Kiss Mihály, 1938-ban Győrből levelet küldött Székesfehérvár polgármesterének, melyben a városnak ajánlotta fel a vastuskót. Az ajándékozás írásos dokumentumait a Szent István Király Múzeum adattára őrzi.

A polgármesteri hivatal a levelet másolatban továbbküldte a Székesfehérvári és Fejér megyei Múzeum igazgatóságának. Marosi Arnold múzeumigazgató levélben intézkedett a vastuskó átvételéről.

Vastuskók az egykori Magyar Királyság néhány nagyobb céhközpontjába találhatók: Pozsonyban, Győrben, Szekszárdon, Budán, Pesten, Aradon és Temesváron. Előképük valószínűleg a bécsi Szent István-templom közelében, egy biztosítótársaság XIX. század végén épült palotájának sarkán erre a célra kiképzett márvány falfülkében ma is látható vastuskó (Stock im Eisen). eredetileg ez nem volt szegekkel teli verve, hanem pusztán vaspánttal és lakattal volt megerősítve. E bécsi vastuskó mintájára más iparos városokban is felállítottak ilyen szerkezeteket. Rendesen beszállóvendéglő vagy vaskereskedés mellett találni őket, ami a vándorlegények életével való kapcsolatára utal. Később eredeti céljának elhomályosodásával, főleg a XIX. század második felében üzleti cégérül kezdik használni, mint a pesti vastuskót a Váci és Kishíd-utca szögletén. Érdekesség, hogy Andersen, a nagy dán meseíró, a pesti vastuskó bemutatása kapcsán a bécsit is említette 1842-ben megjelent útirajzában. Ausztriában, Bécsen kívül csak az alsó-ausztriai Waidhofen am der Ybbs városában található vastuskó. Hiányoznak a vastuskók már a középkorban erős céhes ipari hagyományokkal rendelkező Németországból, sőt a felvidéki és erdélyi szász városokból is. Mindez megerősíti, hogy a magyarországi vastuskók a bécsinek újabb, XIX. századi másolatai. A vastuskók a Béccsel sűrűn érintkező, részben ausztriai eredetű iparos polgársággal rendelkező magyarországi városokban a céhes ipari hagyományok. egyik ránk maradt emléke. Az ezredfordulóra magyar nagyvárossá cseperedő, ismét jelentős ipari központtá váló Székesfehérváron érdemes volna a vastuskó másolatát felállítani, valahol a Palotai kapu közelében.

2011-ben Fejér megye kézművesei elhatározták, hogy a székesfehérvári múzeumban őrzött vastuskó mintájára maguk is készítenek egyet. Az ötlete az adta, hogy a Kézművesek házában megforduló híres kézművesek szakkörökön, tanfolyamon adják tovább tudásukat, kezük alatt is mesterek születnek, és emlékül ők is verhetnének egy szeget az udvarba felállított vastuskóba. Diós Tibor kovácsmester a móri szabadiskolában készítette el a 2011.május 20-án felavatott vastuskó másolatot, amibe az első szöget Dr. Lukács László üthette bele.

Pár éve modern formában a győri vastuskóhoz kapcsolódó tradíciót újjáélesztették Győrben, amikor különleges városnézésre hívták a kisalföldi megyeszékhelyre látogatókat. Az idegenforgalmilag frekventált pontokon elérhető rendszer lényege, hogy verses feladványokkal hat látnivalón vezették végig a turistákat, megadva, miként érik el a következő érdekességet. A hetedik helyszín a belvárosi sétálóutca közepén lévő látogatóközpont, ahol átfogó tájékoztatást kínáltak a városról. Minden megállónál pecsétet kap a vendég az erre a célra készített kis füzetbe. Aki mind a hetet összegyűjti, a látogatóközpontban beverhetett egy szöget az új tuskóba. A programot idén egyetlen útvonalon, magyar és német nyelven indítják el, de tervezik, hogy újabb városi felfedezőösvényeket is kitűznek.

Ezek a kezdeményezések mutatják, hogy a vastuskó és a hozzá hasonló emléktárgyak helytörténeti és néprajzi szempontból egyaránt fontosak egy város életében, hiszen az emberek ragaszkodnak a különleges, legendákkal övezett tárgyakhoz. Szívesen dicsekednek el ismerőseiknek, rokonaiknak a lakhelyükhöz kapcsolódó ritkaságokkal és nevezetességekkel, így például fehérváriak a Kati néni szoborral, savanyúvízzel, a vastuskóval.

Gáspár Virág

Szent István Király Múzeum

Csokoládé csillagok Müller Janka módra

A Szent István Király Múzeum gyűjteményét gazdagítja Müller Janka kéziratos szakácskönyve, amelyet 1895-től vezetett. Nemrég recepteket is közöltünk belőle, most pedig megmutatjuk, hogy a 120 éves receptek ma is kiválóan működnek. Munkatársunk, Szivós Dóra elkészítette a könyvben olvasható csokoládés csillagokat, amelynek receptje az alábbi: „Fél font héjastol tört mandulát négy lat porczukrot, tizenkét lat reszelt csokoládét dolgozz el egy tojásfehérjével. Nyujtsd el liszttel gyengén behintett táblán, szaggasd ki czukorba mártott csillag-formával és süsd meg gyenge tűzzel.” A tésztához átszámolva körülbelül 25 dkg darált mandulát 7 dkg (1 lat = 17,5 gramm) porcukorral, 21 dkg reszelt csokoládéval és egy tojásfehérjével kell eldolgozni.

Dóra elárulta, hogy alig kellett hozzátennie Müller Janka régi receptjéhez: “10 percig sütöttem, alacsony hőfokon, és egy kanál lisztet azért tettem a tésztába, eredetileg nem írta a recept, meg egy pici sót is. Finom lett, kicsit talán édes, persze ez ízlés kérdése is. Aki eddig kóstolta, mindenkinek ízlett.”

Nyammm, a magunk részéről csak ennyit tennénk hozzá.

A Müller-féle csokoládés csillagok.

Müller Janka édesség receptjei 1895-ből

Ígéretünk szerint közzéteszünk pár receptet Müller Janka 1895-től vezetett kéziratos szakácskönyvéből, amely ma Szent István Király Múzeum gyűjteményét gyarapítja.

Kvircedli recept 1895-ből

Elsőként lássuk a híres-neves móri kvircedlit! Tudomásom szerint ahány ház, annyiféleképpen készítik ezt a tésztát. Müller Janka változatában nem szerepel semmilyen térfogatnövelő alapanyag, csupán 3 hozzávalót tartalmaz: „5 tojás 1 font czukor anyi liszt hogy elég kemény legyen gyuro deszkára ki sodorni formával ki formalni lassu tüznél megsütni”. Tehát 5 tojást ki kell keverni körülbelül fél kiló cukorral és annyi liszttel, hogy jól gyúrható tésztát kapjunk, melyet nyújtás és formázás után készre sütünk. Az eredmény egy kemény tészta kell, hogy legyen, mely borba mártogatva válik fogyaszthatóvá.

Diós csókocskák

A szintén móri macskapracli hiányzik a könyvből, helyette egy másik diós édességet, a diós csókocskákat választottam: „Végy egy fél font czúkrot, három tojás fehéret egy kanál boreczetet vagy rúmot, ha mindez sürü, keverj hozzá fél font tőrött diót, kikent pléhre rakd diónagyságu csomagocskákba süsd langyos sütőben világos barnára.”

Csokoládé csillagok

A csokoládé csillagok azon kevés receptek egyike, mely csokoládét tartalmaz. Így készül: „Fél font héjastol tört mandulát négy lat porczukrot, tizenkét lat reszelt csokoládét dolgozz el egy tojásfehérjével. Nyujtsd el liszttel gyengén behintett táblán, szaggasd ki czukorba mártott csillag-formával és süsd meg gyenge tűzzel.” A tésztához átszámolva körülbelül 25 dkg darált mandulát 7 dkg (1 lat = 17,5 gramm) porcukorral, 21 dkg reszelt csokoládéval és egy tojásfehérjével kell eldolgozni.

Piskóta fánk

Piskótát és piskótatészta felhasználásával készült édességeket többet is olvashatunk. A piskóta fánk talán a legizgalmasabb ezek közül, mivel a mai fánkoktól eltérően sütőben sül és főzött krémmel leöntve tálalják. „Kavarj le 1/4  kilogr. irosvajat, habosra keverj bele 4 egész tojást és négynek sárgáját, 5 evőkanál tört czúkrot, 6 kanál tejfölt ¼ kilogramm lisztet és egy kanál tejbe áztatott élesztővel keverd el jól; egy kanál fejével verd simára s tedd félre hogy megkeljen. Ekkor tedd a deszkára, nyujtsd ujjnyi vastagra, szúrd ki fánkszuróval, rakd egy kikent tepsibe, kend meg főlvert tojással és hadd meleg kemenczébe megsűlni. Ha föladod öntsd le tej habbal, mely ugy készül, hogy ¼ liter tejet 4 tojás sárgájával és czukorral főlforralsz.” Az irósvaj helyettesíthető jó minőségű vajjal, a tört cukor (régen süvegformájú cukortömbökben árulták a cukrot) kristálycukorral.

Garibaldi torta (I. rész)

Garibaldi torta (II. rész)

És végül a sok kisebb sütemény után jöjjön egy torta! A Garibaldi-torta receptje: „Nyolcz lat liszt, hat lat vaj, három lat czukor, egy tojás sárgájával meggyurva és késfoknyi vastagra kinyujtva megsütendö, ha megsült, lekvárral kell megkenni, és a következő töltelékkel megtölteni: tizenkét lat apróra vágott mandulát tiz lat czukrot, czitromhéjat nyolcz tojásfehérjét, kemény habbá verve, mindezt jól összekeverve a tésztára kell önteni és a sütöbe tenni.” Itt a tésztát elsőre nem kell teljesen készre sütni, hiszen a közben rákerülő feltéttel még visszatesszük.

Ahogy a receptek leírásából is látszik, elkészítésük igényel némi gyakorlatot.

Sok sikert kívánok a kísérletezéshez!

Bodó Zsófia

Szent István Király Múzeum

Barabás Miklós: Gróf Nádasdy Ferencné, gróf Zichy Ilona, 1877

Barabás Miklós (Kézdimárkosfalva, 1810 – Budapest, 1898) a XIX. század második felében a magyar képzőművészeti élet egyik legjelentősebb alakja volt. Művészetét önálló kötetek, kiállítások is bemutatják, a művészettörténeti szakkutatás életművét a legjelentősebb hazai alkotóké közé sorolja. Munkáit nemcsak a legjelentősebb hazai közgyűjtemények őrzik, hanem számos magángyűjtemény is, köztük összesen 204 védett festménnyel és grafikával. Életművében kiemelt szerepet töltöttek be a főúri és polgári megrendelésre készült egyéni, vagy társas portrék, melyek közé tartozik a festő kétségtelenül kvalitásos alkotása gróf Nádasdy Ferencné született gróf Zichy Ilona (Pozsony, 1849 – Agárd, 1873) egészalakos portréja. A portré a jelzete szerint a grófné halála után négy évvel, 1877-ben készült. Barabás Miklósnak nem ez az egyetlen Zichy Ilona-portréja. Egyedisége, hogy az elhunyt asszonyt az egészalakos festmény feketében, mintegy gyászruhában ábrázolja, kezét a mellette levő kis asztalkán egy virágon nyugtatja, amely egy képkeret előtt fekszik, s rajta három kisgyermekük portré-fotója látható.

Barabás Miklós: Gróf Nádasdy Ferencné, gróf Zichy Ilona, 1877 (220 x 160 cm, olaj, vászon)

Egy régimódi szakácskönyv Mórról

Müller Janka 1895-ben kezdte írni a képen látható szakácskönyvet, mely 42 sütemény és 3 húsos étel receptjét tartalmazza. Személyében nem kezdő szakácsnőről van szó, a világoskék lapokra fekete tintával és grafitceruzával írt sorok közt több ‘amennyit felvesz’ típusú kifejezés utal erre, és a kemencét is gyakorlottan kezelhette.

Müller Janka szakácskönyve, Mór, 1895