Gondolatok a régészet védelmében 1871-ből

Szekesfejervar_1871_junius_11

A Szent István Király Múzeum elődjének ötlete egy 20 éves rácalmási fiatalember fejében fogant meg 1871-ben. Hattyuffy Dezső (1851-1914) a Székesfejérvár című hetilapban vezércikkben kezdeményezte egy városi régiségtár felállítását 1871. június 11-én, 1873-ban meg is alakult a Fejérmegyei és Székesfejérvár Városi Történelmi s Régészeti Egylet. Igaz, hivatalosan csak az 1876. április 23-án megtartott közgyűlés mondta ki az egyesület megalakulását, amelyből aztán kinőtt a székesfehérvári múzeum. Az egész egy cikkel indult, amelyben így védte meg az ifjú szerző a régészet és a régészek becsületét a tudatlansággal szemben:

„Sajnos, hogy régészetünk csak kis körben mozog, csak itt-ott akadnak felkent bajnokai, mindenütt a legnagyobb nehézségekkel kell küzdeni. Nemcsak a tudatlan népből, de gyakran a művelt osztályból is akadnak, kik inkább megsemmisítik a mult emlékeit, mintsem a tudomány számára biztos kezekbe szolgáltatnák; mert nem tudják azt, hogy egyes általuk megvetett, semmire sem becsült régi tárgyakban történetünk- s régészetünknek, mily nagy kincse rejlik. Ezen vészes közönynek részint ismerethiány – az archeologia terén, részint azon megvetés az oka, melylyel némelyek a régészet iránt viseltetnek. Azt egyedül holmi régi tárgyak, rendszertelenüli összehalmozásának tartják; buvárainkat csupán oly kedvelőknek, kiknek nem levén más foglalkozásuk unalomból vagy szenvedélyből evvel töltik idejöket, minden készület vagy tanulmány nélkül; pedig csalódnak. Ha nem volnának régészeink, teremteni kellene ilyeneket.”

Hattyuffy Dezső: Néhány szó egy létesítendő régiséggyűjtemény ügyében. Székesfejérvár, 1871. június 11.

Szoborébresztő II.

Sorozatunkban alvó szobrokat ébresztünk fel. Ezúttal a pipázó török basa szobrát, amelyről – előző szobrunkhoz hasonlóan – vajmi keveset tudunk.

A szobor 2015-ben és 1935-ben.

A szobor 2015-ben és 1935-ben.

A szobor 1935-ben bukkan fel egy fényképen, amely a múzeum újkori kiállításának enteriőrjét ábrázolja. A kiállítás a mai Országzászló téri épületben volt látható.

basa1935

A pipázó basa szobra pipa nélkül 1935-ben.

A pipázó basának már akkor sem volt meg a pipája. Azt, hogy valaha “pipázott” a szája jobb sarkában megfigyelhető kis lyuk és jobb keze tartása bizonyítja. A szobor valószínűleg a 19. században készülhetett, és mintegy száz éve van a múzeum birtokában. A II. világháború után 1950-ben megnyílt állandó kiállításon már nem szerepelt, raktárba került, ahogy ez az 1960-as években készült fotó is bizonyítja:

basaraktar1

A basa a II. világháború után raktárba került. Ez a kép az 1960-as években készült.

A basa jelenleg is a szoborraktárban várja sorsa jobbra fordulását, talán egyszer valaki megfejti a titkát, hogy mikor, hol és hova készült.

A büszke szobor most is a raktárban pihen.

A büszke szobor most is a raktárban pihen.

Jelenleg csupán annyit tudunk róla, hogy kerámiából készült, türkiz máz borítja és számos törésnyom figyelhető meg rajta. Egykor egy kályha dísze volt. Turbánjának teteje levehető. Hosszú évtizedek óta kicsit megmozgattuk, kivittük a fényre és készítettünk róla néhány fotót.

basa1

A basa feje, szájában a pipa helye.

A basa feje. Szájában a pipa nyoma.

A basa hasa. Markában a pipa hűlt helye.

A basa hasa. Markában a pipa hűlt helye.

Pallag Zoltán

Szent István Király Múzeum

Szoborébresztő I.

Új sorozattal jelentkezik a blog. Alvó szobrokat ébresztünk. A következő hónapokban a szoborraktár alvó kincseit poroljuk le, elsőként máris egy igen rejtélyes darabot.

Vajon ki lehet ő?

Vajon ki lehet ő?

A szakállas férfit ábrázoló kétharmad életnagyságú márvány mellszobrot eddig nem láthatta a nagyközönség. Történetéről mindössze annyit tudunk, hogy 1964-ben leltározták a képzőművészeti gyűjteménybe, talán az egyik Fejér megyei kastélyban állt valaha a könyvtárszobában, de ez már nem bizonyítható. Annyi biztos, hogy nem antik darabról van szó, a haj és szakállviselet alapján a 19. századra tehető a kora. Hogy ki lehet a nemes férfiú, akit e finom kidolgozású büsztben megörökítettek egyelőre rejtély.

1

2

4

5

Pallag Zoltán

Szent István Király Múzeum

A székesfehérvári vastuskó

A székesfehérvári vastuskó

A székesfehérvári vastuskó

A céhes ipar korában a mesterség alapos elsajátításának, sokoldalú szakmai, kulturális és nyelvi ismeretek szerzésének iskolája a legényvándorlás volt. Városi mesterré csak azok a legények válhattak, akik a kötelezően előírt, kettőtől öt évig tartó vándorlást teljesítették. Mesterlegényeink vándorútja az osztrák örökös tartományokba, Németországba vezetett, és hozzánk is érkeztek német, cseh, lengyel és horvát vándorlegények. A legényvándorlás egyik ránk maradt emléke a székesfehérvári vastuskó, amit a Szent István Király Múzeum őriz, és állandó néprajzi kiállításában megtekinthető. Méreteit tekintve egy 132 cm hosszú, átlagosan 15 cm átmérőjű faág. Felülete vaslemez borítású, és felül három rövid ágcsonkban végződik. A vaslemezt négy erős vaspánttal rögzítették a faághoz. A vastuskón, középen egy igen erős vaspántot találunk, ezzel rögzítették eredeti felállítási helyén a falhoz. A vaspánt külső felén hatalmas, kör alakú, 11cm átmérőjű lakat lóg. Nem nyitható, zárszerkezet nélküli lakatutánzat. A vaspántba készítője az 1835-ös évszámot véste. A vastuskó felületét teljes egészében beborítják a belevert, különböző nagyságú, anyagú és formájú kovácsolt szögek. Némelyik szöggel átlyukasztott réz egykrajcárost is vertek rá. A krajcárok között vegyesen német és magyar feliratú is akad. Közülük a legkésőbbi az 1851-ben vert egykrajcáros. Hagyomány szerint az 1842-es évszámú rézpénzt a vándorszínész Petőfi Sándor szögezte a tuskóra, aki az év novemberében a székesfehérvári Pelikán fogadó színháztermében játszotta első szerepét.

Ugyancsak helyi hagyomány szerint a vastuskó a XVIII, századból való, s ekkor még a városkapunál állt. Lakatja feltehetőleg még a török időkből származik, és állítólag a régi várkapu lebontásakor, ásás közben találták. A legenda szerint a lakatot egy lakatosinas csinálta remekbe. Munkájában az ördög segédkezett, de a kulcsát a fiú elvesztette, amiért az ördög elvitte szegényt.

A helyi hagyománnyal nem mindenben egyeznek a vastuskóra vonatkozó történeti adatok. Moenich Károly városi levéltáros szerint a vastuskót 1830 körül állították fel a Városház téren a Kleizler-ház sarkán. Később a Szőgyény-Marich-ház lévő, Lakos Ignác-féle termény- és lisztkereskedés előtt állott. A XIX. század végén a Szent Korona utcai „Vas tuskóhoz” címzett vendéglős cégére lett. Innen Héjj Ferencné, a megözvegyült vendéglősné, 1911-ben Győrbe vitte, ahová férjhez ment. Az értékes vándoremléket második férje, Kiss Mihály, 1938-ban Győrből levelet küldött Székesfehérvár polgármesterének, melyben a városnak ajánlotta fel a vastuskót. Az ajándékozás írásos dokumentumait a Szent István Király Múzeum adattára őrzi.

A polgármesteri hivatal a levelet másolatban továbbküldte a Székesfehérvári és Fejér megyei Múzeum igazgatóságának. Marosi Arnold múzeumigazgató levélben intézkedett a vastuskó átvételéről.

Vastuskók az egykori Magyar Királyság néhány nagyobb céhközpontjába találhatók: Pozsonyban, Győrben, Szekszárdon, Budán, Pesten, Aradon és Temesváron. Előképük valószínűleg a bécsi Szent István-templom közelében, egy biztosítótársaság XIX. század végén épült palotájának sarkán erre a célra kiképzett márvány falfülkében ma is látható vastuskó (Stock im Eisen). eredetileg ez nem volt szegekkel teli verve, hanem pusztán vaspánttal és lakattal volt megerősítve. E bécsi vastuskó mintájára más iparos városokban is felállítottak ilyen szerkezeteket. Rendesen beszállóvendéglő vagy vaskereskedés mellett találni őket, ami a vándorlegények életével való kapcsolatára utal. Később eredeti céljának elhomályosodásával, főleg a XIX. század második felében üzleti cégérül kezdik használni, mint a pesti vastuskót a Váci és Kishíd-utca szögletén. Érdekesség, hogy Andersen, a nagy dán meseíró, a pesti vastuskó bemutatása kapcsán a bécsit is említette 1842-ben megjelent útirajzában. Ausztriában, Bécsen kívül csak az alsó-ausztriai Waidhofen am der Ybbs városában található vastuskó. Hiányoznak a vastuskók már a középkorban erős céhes ipari hagyományokkal rendelkező Németországból, sőt a felvidéki és erdélyi szász városokból is. Mindez megerősíti, hogy a magyarországi vastuskók a bécsinek újabb, XIX. századi másolatai. A vastuskók a Béccsel sűrűn érintkező, részben ausztriai eredetű iparos polgársággal rendelkező magyarországi városokban a céhes ipari hagyományok. egyik ránk maradt emléke. Az ezredfordulóra magyar nagyvárossá cseperedő, ismét jelentős ipari központtá váló Székesfehérváron érdemes volna a vastuskó másolatát felállítani, valahol a Palotai kapu közelében.

2011-ben Fejér megye kézművesei elhatározták, hogy a székesfehérvári múzeumban őrzött vastuskó mintájára maguk is készítenek egyet. Az ötlete az adta, hogy a Kézművesek házában megforduló híres kézművesek szakkörökön, tanfolyamon adják tovább tudásukat, kezük alatt is mesterek születnek, és emlékül ők is verhetnének egy szeget az udvarba felállított vastuskóba. Diós Tibor kovácsmester a móri szabadiskolában készítette el a 2011.május 20-án felavatott vastuskó másolatot, amibe az első szöget Dr. Lukács László üthette bele.

Pár éve modern formában a győri vastuskóhoz kapcsolódó tradíciót újjáélesztették Győrben, amikor különleges városnézésre hívták a kisalföldi megyeszékhelyre látogatókat. Az idegenforgalmilag frekventált pontokon elérhető rendszer lényege, hogy verses feladványokkal hat látnivalón vezették végig a turistákat, megadva, miként érik el a következő érdekességet. A hetedik helyszín a belvárosi sétálóutca közepén lévő látogatóközpont, ahol átfogó tájékoztatást kínáltak a városról. Minden megállónál pecsétet kap a vendég az erre a célra készített kis füzetbe. Aki mind a hetet összegyűjti, a látogatóközpontban beverhetett egy szöget az új tuskóba. A programot idén egyetlen útvonalon, magyar és német nyelven indítják el, de tervezik, hogy újabb városi felfedezőösvényeket is kitűznek.

Ezek a kezdeményezések mutatják, hogy a vastuskó és a hozzá hasonló emléktárgyak helytörténeti és néprajzi szempontból egyaránt fontosak egy város életében, hiszen az emberek ragaszkodnak a különleges, legendákkal övezett tárgyakhoz. Szívesen dicsekednek el ismerőseiknek, rokonaiknak a lakhelyükhöz kapcsolódó ritkaságokkal és nevezetességekkel, így például fehérváriak a Kati néni szoborral, savanyúvízzel, a vastuskóval.

Gáspár Virág

Szent István Király Múzeum

Csokoládé csillagok Müller Janka módra

A Szent István Király Múzeum gyűjteményét gazdagítja Müller Janka kéziratos szakácskönyve, amelyet 1895-től vezetett. Nemrég recepteket is közöltünk belőle, most pedig megmutatjuk, hogy a 120 éves receptek ma is kiválóan működnek. Munkatársunk, Szivós Dóra elkészítette a könyvben olvasható csokoládés csillagokat, amelynek receptje az alábbi: „Fél font héjastol tört mandulát négy lat porczukrot, tizenkét lat reszelt csokoládét dolgozz el egy tojásfehérjével. Nyujtsd el liszttel gyengén behintett táblán, szaggasd ki czukorba mártott csillag-formával és süsd meg gyenge tűzzel.” A tésztához átszámolva körülbelül 25 dkg darált mandulát 7 dkg (1 lat = 17,5 gramm) porcukorral, 21 dkg reszelt csokoládéval és egy tojásfehérjével kell eldolgozni.

Dóra elárulta, hogy alig kellett hozzátennie Müller Janka régi receptjéhez: “10 percig sütöttem, alacsony hőfokon, és egy kanál lisztet azért tettem a tésztába, eredetileg nem írta a recept, meg egy pici sót is. Finom lett, kicsit talán édes, persze ez ízlés kérdése is. Aki eddig kóstolta, mindenkinek ízlett.”

Nyammm, a magunk részéről csak ennyit tennénk hozzá.

A Müller-féle csokoládés csillagok.

A Müller-féle csokoládés csillagok.

Continue reading