Múzeumunkba látogatott Dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes

 

Az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnöke és kollégái megtekintették a Vadászok és Vadászatok Fejér megyében című kiállításunkat

November 27-én nagy megtiszteltetésben volt része intézményünknek, hiszen a 2021-re tervezett Vadászati Világkiállítás előkészítésén dolgozó magas rangú küldöttség látogatta meg Vadászok és vadászatok Fejér megyében – A barokktól a neobarokkig című kiállításunkat.

A VADEX Mezőföld Zrt. meghívására Székesfehérvárra látogatott Dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnöke, gróf Károlyi József, a Vadászati Világkiállítás miniszteri biztosa, Dr. Kovács Zoltán kormányszóvivő, L. Simon László, országgyűlési képviselő, az Országgyűlés Kulturális Bizottságának alelnöke és Bors Richárd a Vadászati Világkiállítást szervező iroda igazgatója. A vendégeket Majoros Gábor, a VADEX Mezőföldi Zrt. vezérigazgatója, Brájer Éva Székesfehérvár alpolgármestere és Dr. Nagy Veronika, a múzeum igazgatóhelyettese és Vargáné Bokor Bernadett, a VADEX Mezőföldi Zrt. igazgatási osztályvezetője fogadta. A kiállítást Bányai Balázs és Sánta Ákos kurátorok mutatták be a látogatóknak, hangsúlyozva, hogy olyan tárlatot igyekeztek megvalósítani, ami a vadászat több aspektusába is betekintést enged.

Emiatt tárgyalja a tárlat a megye főbb vadászterületeit az azokon alkalmazott vadászati módokkal, illusztrálásukhoz változatos vadászfegyverek, vadászati eszközök, a vadgazdálkodás és teríték értékét bizonyít trófeák, rajzok, látványos festmények és fotográfiák szolgálnak. A megye legfontosabb vadász főurait személyes és családi relikviáik, fegyverek, fotóalbumok hozzák közelebb a látogatóhoz. A tárlat harmadik egységében arra hívták fel a figyelmet a kurátorok, hogy a kastélyok és kastélyparkok tervezése és berendezése során is komoly szerepe volt a vadászat iránti rajongásnak. A főúri életmódhoz szorosan kapcsolódtak a bemutatott használati és dísztárgyak, a parkok és vadaskertek kialakítása pedig egy-egy település környékét, gyakran kisebb tájegységeket is máig meghatározó tájképi elemekkel bővítette.

A tárlatvezetésnek indult program hamar szakmai megbeszéléssé alakult át, a vendégek és a kurátorok is megosztották a társasággal saját, Fejér megyei vadászatokhoz kapcsolódó élményeiket. A beszélgetés során arra is megoldást kerestek kollégáink és vendégeik, hogy a gazdag köz- és magángyűjteményi anyagot – vagy legalább a műtárgyak többségét – miként volna lehetőség egyben tartani a 2019-ben Fejér megyében, Soponyán megrendezésre kerülő Országos Vadásznapra, vagy ismét összegyűjteni a 2020-ban Sárvárra tervezett időszaki kiállításra. További egyeztetést igényel a múzeum és a megyében dolgozó erdészetek között, hogy a 2021-es Vadászati Világkiállítás időszakára megfelelő helyszínt találjanak a – megye gazdag vadászati múltját ismerve tovább bővíthető – anyagnak. Örömmel vettük vendégeink elismerő szavait, látogatásuk jó kezdete a jövőbeli sikeres együttműködésünknek.

TEREPBEJÁRÁS, FÉMKERESŐZÉS ABA HATÁRÁBAN

A múzeumi terepbejárás-keresőzés során nem egyszerűen kincseket keresünk, mi a történelmet, a tárgyak mögött megbúvó történeteket keressük, lelőhelyeket azonosítunk, viszünk térképre, tárgyakat határozunk meg, illesztjük őket a megfelelő korszakba és igyekszünk megrajzolni velük az egyes korszakok életmódját, történetét. Az illegális fémkeresőzés ezzel szemben pusztán kifosztja a lelőhelyeket, helyrehozhatatlan károkat okoz. A törvénytelen kincskeresés ellen évek óta terjedő jelenség a közösségi régészet…

November 18-ára, vasárnapra közös fémkeresős-terepbejárásra hívtuk a múzeum fémkeresős csapatát egy Aba határában fekvő régészeti lelőhelyre. Meglepően sokan, 23 fémkeresősünk jelentkezett az önkéntes munkára, amiben részt vett a járási hivatal örökségvédelmi szakértője is. Gyönyörű, napsütéses időben indultunk.
A területen meglepően sok római kori fémleletet találtunk, érmeket, csatokat, fibulákat, azaz ruhakapcsolótűket és töredékeiket. Ez azért is érdekes, mert kerámiatöredékeket viszont alig gyűjtöttünk, pedig a régészeti lelőhelyek kiterjedését általában a felszínen heverő cserepek szokták jelezni.

A kutatásunk hátterében az állt, hogy kb. 1 hónappal ezelőtt a rendőrség 3 illegális fémkeresőst vett őrizetbe a területen. Azt gyanítjuk, hogy a területet már korábban is rendszeresen fosztogatták illegális fémkeresők, akik hatalmas, felbecsülhetetlen értékű károkat okoznak az országnak, a régészettudománynak, a múzeumok látogatóinak. Becslések szerint több száz millió forint értékű régészeti lelet kerül ki az országból évente az illegális fémkeresősök miatt. Ahogy egy tapasztalt önkéntesünk Aba határában megjegyezte: látható, hogy az arany- és ezüsttárgyakat már kiszedték előttünk. Az illegális kincskeresők emellett tönkre teszik a rétegeket, a régészeti jelenségeket, szétdúlják a földvárakat, sírokat, az egykori települések házalaprajzait, kerítés-árkokat, hulladék- és agyagnyerő gödröket, amelyek mind-mind fontos információt adnának a régészeti leletek értékeléséhez. A múzeumi fémkeresős csapatunk tagjai ezzel szemben engedéllyel rendelkeznek, évek óta dolgoznak együtt régészekkel Fejér megyében és a megyén kívül is. A régészek felügyelete mellett az előkerült leleteket a GPS koordináták rögzítésével gyűjtik össze a múzeum számára. A tárgyak ezután restaurálásra kerülnek, majd, remélhetőleg egy kiállításon is bemutatjuk őket. A restaurált érmek, ékszertípusok pontos azonosításával és a leletek helyének rögzítésével körvonalazni tudjuk a terület római kori történetét. A múzeumi terepbejárás-keresőzés során nem egyszerűen kincseket keresünk. Mi a történelmet, a tárgyak mögött megbúvó történeteket keressük, lelőhelyeket azonosítunk, viszünk térképre, tárgyakat határozunk meg, illesztjük őket a megfelelő korszakba és igyekszünk megrajzolni velük az egyes korszakok életmódját, történetét. Az illegális fémkeresőzés ezzel szemben pusztán kifosztja a lelőhelyeket, helyrehozhatatlan károkat okoz.

A törvénytelen kincskeresés helyett/ellen évek óta terjedő jelenség a közösségi régészet. Pest megyében, Veszprém megyében és más területeken is, egyre több fémkeresős kapcsolódik be önkéntesként a múzeumi munkákba. A közösségi régészet egy éppen születőben, alakulóban lévő jelenség, működése nem egyszerű, hiszen jelentős plusz munkát jelent az amúgy is leterhelt restaurátoroknak és régészeknek. A közösségi régészet ugyanakkor csodálatos dolog, ahol lelkes önkéntesekkel dolgozhatunk együtt, akik nemcsak november 18-án, de az elmúlt hónapokban is számos hasznos információval segítették a régészeti lelőhelyek védelmét.

2018. november 18.
–Kovács Ágnes-
régész,

Szent István Király Múzeum

Páratlan kegytárgy Székesfehérvárról

Az érdeklődés középpontjába került a székesfehérvári Szent István király – székesegyházból, régészeti ásatás során előkerült 800 éves, zománcberakású limoges-i korpusz. A román stílusú kegytárgy páratlan értéknek számít a város ezeréves történelmét és vallási hagyományait figyelembe véve. A műkincset 2018. november 5-től Székesfehérvár Városházán tekinthetik meg az érdeklődők. A megnyitón Dr. Cser-Palkovics András polgármester és a Székesfehérvári Egyházmegye püspöke, Spányi Antal is köszöntőt mondott. Reich Szabina a Városházán előadást tartott a kincs feltárásának körülményeiről.

A város legmagasabban fekvő dombján egykor egy négykaréjos Árpád-kori templom állt (amelyet a köznyelv ma is „Géza nagyfejedelem kápolnájaként” ismer). A feltárások során a kutatók megállapították, hogy a templom keleti karéját a 14. században elbontották, mert megtoldották egy hosszházzal és egy sokszögű szentéllyel.

– Az utóbbiakról az elmúlt hónapok során kiderítettük, hogy „benyúltak” a jelenlegi székesegyház alapjai alá. A karéj többi részét elbontva a hosszházat később tovább bővítik és háromhajós templommá alakítják. Ez a bővítés feltehetően már a Zsigmond-korban történt – fogalmazott érdeklődésünkre Reich Szabina.

Ebből következett, hogy az új templom, mindig is a korábbi négykaréjos templom részét képezte, ahogyan a templom részének számított a két torony is, amelyek szentélyként szolgáltak. Az egyházi épületet a barokk korban kibővítik keleti irányba. A limoges-i korpusz is innen, az Anjou-kor templom szentélyéből került napvilágra.
Régész munkatársunk hangsúlyozta, hogy a kegytárgy meglelése több szempontból is fontos, mérföldkőnek számít: egyrészt hangsúlyozza a város történelmi jelentőségét és egyházi szerepét. A korpusznak az egykori szentélyben történt megtalálása arra utal, hogy az egyházi épület magas színvonalú kegytárgyakkal volt felszerelve.

Reich Szabina ezzel összefüggésben elmondta, hazánkban eddig több, mint ötven limoges-i tárgy került elő, ám azok „csupán” töredékeknek számítanak. A kollekció ezzel a székesfehérvári emlékkel gazdagodott. A kegytárgy további jelentősége abban mutatkozik, hogy városunk történetében első ízben került elő korpusz.

Érdeklődésünkre, hogy milyen módon lehetett megállapítani a korpusz származási helyét, megtudtuk: elsősorban a lelet díszítőeljárásai nyújtottak segítséget. A dél-franciaországi Limoges a középkorban zománcművészeti „fellegvárnak” számított. Az egyik ilyen helybéli műhely mestereinek jellegzetes ábrázolástechnikái és díszítőmotívuma láthatók a korabeli Krisztus-ábrázoláson is.
További fontos kérdés, hogy milyen úton került a középkori Magyar Királyság területére a korpusz? Munkatársunk elmondta, lehetséges, hogy kereskedelmi úton került Székesfehérvárra, vagy pedig az itt szolgáló francia klérus valamelyik tagja hozta magával.

Valószínűsíthető, hogy a fehérvári lelet egykor egy körmeneti kereszt részét képezte. Eredeti formájában egy szarvasi példány maradt fenn Magyarországon. Ezen látható maradt a keresztkialakítás és a rajta elhelyezett Krisztus -ábrázolás is.
A kiállítást követően a korpusz visszakerül a székesegyházba. A tervek szerint a bazilika oldalsó kápolnájában kiállítóteret alakítanak ki, a szakrális tárgy ott kap majd helyet, ahol a kutatók valószínűsítik, hogy eredetileg is állhatott- a bazilika szentélyében.

 

Szöveg és fotók: Sz.G.