20151123_110855

Próbafeltárás a Ciszterci Gimnázium udvarán

A Szent István Király Múzeum szakemberei Szücsi Frigyes (régész, kabinetvezető) vezetésével 2015. november 18-tól 2015. november 25-ig próbafeltárást végeztek, a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ megbízásából, a székesfehérvári Ciszterci Gimnázium udvarában. Részben az udvarban, részben pedig a jelenleg álló épületrészek elbontásával egy tornacsarnok épül, 6 méter mélyre a földbe süllyesztve, melyet a tervek szerint 2018-ban adnak majd át. A rövidesen elkezdődő beruházás miatt vált szükségessé a terület régészeti érintettségének tisztázása, amelynek hatékony módszere a próbafeltárás.

“A korábbi régészeti adatokon és egykori metszeteken alapuló feltételezéseink beigazolódtak, miszerint a középkorban, majd a török korban is a városfalakat védő vizesárok húzódott a Mátyás király krt. és a Ciszterci Gimnázium Jókai utcai épületszárnya közötti területen, amelynek feltöltése a 19. század második felében fejeződhetett be. Mindezt igazolja a próbafeltáráson közel két méteres mélységben lelt kettő fatuskó gyökerekkel. A két fa évszázadokkal ezelőtt olyan időszakban kezdhetett el növekedni, amikor a városárok nem tartalmazott vizet. Közel 50 esztendő után pusztultak el és nem sokkal ezt követően nedves, oxigénmentes környezetbe kerülhettek, ezzel magyarázható az egyik fatuskó kiváló állapotban való fennmaradása napjainkig. A fatuskók feltárásához szivattyút is használnunk kellett, mert a talajvíz már 2 méteres mélységben jelentkezett. A jobb állapotú tuskóból mintát vágtunk, hogy a dendrokronológus szakember a faévgyűrűk vizsgálatával pontosan meg tudja mondani, hogy a fát hány évesen és melyik évben vágták ki. Ezeken kívül középkori és török kori cseréptöredékeket is találtunk a régészeti kutatás során.” – mondta Szücsi Frigyes.

 

Matók János

20151123_10190320151123_13475220151123_105526 20151120_15171820151123_11012220151123_11085520151124_095053 20151124_09345020151124_143333

????????????????????????????????????

Pesovár Ferenc emlékdomborműve a Fehérvári Múzeumi Panteonban

A professzor, dr. Lukács László néprajzkutató által megálmodott, és kezdeményezett Fehérvári Panteon – Múzeumi Panteon részeként, a Szent István Király Múzeum Országzászló téri épületének utcai homlokzatán, Marosi Arnold, Gunda Béla, Weöres Sándor, és Fitz Jenő után, Pesovár Ferenc, az 1983. február 27-én, életének 53. évében elhunyt etnográfus, tánc- és zenefolklorista emlékdomborművét – Nagy Benedek szobrászművész kiváló, és roppant élethű alkotását – avatták fel.

A november 21-én rendezett ünnepségen, Cser-Palkovics András polgármester és Kulcsár Mihály múzeumi igazgató-helyettes megnyitóját követően professzor Lukács László néprajzkutató – Pesovár Ferenc egy évtizedig legközvetlenebb munkatársa – elevenítette fel egykori kollégája és barátja életútját.

“Béres vagyok, béres
Béresnek szegődtem,
Sej jön az újesztendő,
Jön a szekér értem.”

A Herenden született Pesovár Ferenc a veszprémi piarista gimnáziumban végzett, ahol a bátyjával, Ernővel együtt 1943 óta az iskola népi táncegyüttesében táncoltak. 1949-ben a Honvéd Művészegyüttes hivatásos táncosa volt, majd 1950-től néptánc kutatásokat végzett Somogyban és Szatmárban. 1955-ben végzett az ELTE muzeológia-néprajz szakán, s ezt követően a kiskunfélegyházi Kiskun Múzeum segédmuzeológusa, 1956-tól a vezetője. A forradalmat követő megtorlás során , 1957. március elején internálják, vizsgálati fogságba kerül, de tisztázta magát, s – talán tanára – Ortutay Gyula közbenjárására szabadult.

“Sajnálom ökrömet,
Vasjáromszögemet,
Sej, cifra ösztökémet,
Barna szeretőmet.”

Pesovár Ferenc 1957. április 12-től haláláig a székesfehérvári István Király Múzeumban néprajzos muzeológus, osztályvezető. Már az 1950-es évek végén elkészítette a Fejér megyei Alap néptánc monográfiáját. A Dunántúl néptánc hagyományát feltáró tudományos kutatásai mellett, az egész magyar nyelvterületre és Kelet-Európára kiterjedtek gyűjtései. Kiemelkedő jelentőségűek Erdélyben végzett néptánc- és népzenei vizsgálatai. Népünk táncéletének első kutatója, összefoglalója. A Magyar Néprajzi Lexikon 5 kötetébe közel 100 néptánc címszót írt. Fejérben tárgygyűjtésével gazdagította az István Király Múzeum néprajzi gyűjteményét, s több kiállítást rendezett. Fejér megye első szabadtéri múzeumát, a sukorói Néprajzi Házat 1967-ben hozta létre, s ő hívta fel a figyelmet a mohai tikverőzésre, az ott élők ma is látható farsangi alakoskodó népszokására.

“Ökröm a réten,
Gulyám a vetésen,
Taligám a borozdába,
Magam a csárdába.”

Pesovár Ferenc a Fejér Megyei Népi Együttes (ma Alba Regia Táncegyüttes) szaktanácsadójaként is dolgozott, eredeti néptánc- és népzenei gyűjtésekkel látta el az együttest.
Pesovár Ferenc első könyve 1982. decemberében jelent meg Béres vagyok, béres – Fejér megyei népzene címmel, amelyben több, mint két évtizedes gyűjtéséből 182 népdalt adott közre.A könyv megjelenését nagy várakozás előzte meg, s méltán nagy sikert aratott. A182 dallamot gyermekjáték-dalok, szokás-dallamok, balladák, béres-, pásztor- és summás dalok, szerelmi dalok, tánc dallamok, katona dalok, és hangszeres dallamok csoportosításában tette közzé.
(Részletek Lukács László: A juhait kereső juhász – Pesovár Ferenc emlékezete című, a Szent István Király Múzeum kiadványából)

Professzor Lukács László lebilincselő humorral átszőtt visszaemlékezése nagy tetszést aratott a megjelentek körében, miként a Tilinkó zenekar és az Alba Regia Táncegyüttes Pesovár Ferencet megidéző látványos előadása is.

https://www.facebook.com/video.php?v=1094953487191215

Matók János

Fotó: Gelencsér Ferenc

 

DSC_6308

????????????????????????????????????

DSC_6322

????????????????????????????????????

????????????????????????????????????

DSC_6358 DSC_6360

????????????????????????????????????

DSC_6372

????????????????????????????????????

????????????????????????????????????

„Az Égből dühödt angyal dobolt – Hazádnak rendületlenül…”

Már a megnyitón nagy sikert aratott a székesfehérvári első világháborús katonai alakulatokra emlékező kiállítás

Ismét nagyot, és emlékezeteset alkottak a Szent István Király Múzeum munkatársai – ez volt a közönség egyöntetű véleménye az Országzászló téren látható kiállítás megnyitóján, s ezzel Cser-Palkovics András is egyetértett.

“A Seuso-kincseket bemutató kiállítás, majd a Koronázó templomról készült nagyon szép időszaki kiállítás után, ha lehet így megfogalmazni, ismét nagyot durrantottak a a Szent István Király Múzeum munkatársai. Ez önmagában is azt mutatja, hogy a múzeumban olyan szellemi kapacitás, és ehhez társulva olyan gyűjtemény van, amely nagy értéke a városnak. Egy olyan városnak, amelyik joggal és okkal büszke a saját történelmére. Pontosan tudjuk, hogy ez a több, mint ezer év rengeteg dolgot tartalmazott, s ezeket időről időre bemutatni nem könnyű, de mégis szükséges feladat. Azt is mondhatnánk, hogy a város és a múzeum közös felelőssége. Ezen belül az első világháború után száz évvel, a nagy háborúra, a magyar katonákra, s azon belül a székesfehérvári ezredekre koncentrálni, emlékezni igazán kötelezettségünk és felelősségünk. Ebben a tekintetben ez a kiállítás mindenben megfelel, nagyon szépen ápolja az emlékét a hősöknek, és mutatja be az életük mindennapjait ennek a néhány évnek a tükrében. És azokat az emberi sorsokat is, amik emögött vannak. Én abban bízom, hogy ezt a nagyon szép és látványos kiállítást nagyon sokan nézik meg. Azért is ajánlom mindenkinek, mert gyermeknek, fiatalnak és felnőttnek is egyaránt szól. A technológia, a technikai eszközök, a források, a bemutatott tárgyak, a bemutatás módja nagyon izgalmas, mindenki megtalálja azt, amiért ezt a kiállítást érdemes megtekinteni.” – mondta Székesfehérvár polgármestere, miután a megnyitó napján megtekintette a kiállítást, s egy-egy kiállított tárgynál érdeklődve, hosszasan elidőzött.

A Honvédelmi Minisztérium képviseletében Vargha Tamás államtitkár, egyben Székesfehérvár országgyűlési képviselője nyitotta meg a kiállítást, Cser-Palkovics Andrással, és Rózsafi János történésszel.

“Nagyon remélem, hogy nagyon sok látogatója lesz ennek a nagyon szép kiállításnak, s azt is remélem, hogy hamar híre megy a város határain túl is, Budapestről és az ország más tájairól is eljönnek majd az érdeklődők, hiszen nem egy szokványos, hétköznapi kiállításról van szó. Amikor körbe sétálunk a termeken, átmegyünk egy laktanya részleten, egy katonai vagonon, láthatunk egy lövészárkot, és még rengeteg látnivalót. Valóban nagyon izgalmas kiállításról van szó. Méltó megemlékezés azokról a székesfehérvári katonákról, akik az első világháború frontjain harcoltak. Fehérvár katona város volt, katonái hősiesen helytálltak a nehéz időkben. Nem titok, én dolgoztam ebben a múzeumban, mint segédmunkás ebben a kiállító teremben Demeter Zsófia kiállításán segédkeztem, így ez a tér, a múzeum, a milliő igazán közel áll hozzám. Fantasztikus gyűjtemény, amit a Szent István Király Múzeumban láthatunk. Mint ahogy fantasztikus ez a kiállítás is, az ember szinte úgy érzi, mintha ott lenne a katonák között. Ezért nagyrabecsüléssel köszönöm a kiállítás szervezőinek, hogy ma itt együtt emlékezhetünk az első világháborúban emberségükkel és életerejükkel kitűnt székesfehérvári katonákra, akikre igaz Vörösmarty Mihály Szózatának első sora: Hazádnak rendületlenül…” – mondta Vargha Tamás.

A Demeter Zsófia, Bányai Balázs és Rangel István által rendezett, rendkívül látványos kiállítás 2016. április 17-ig, szerdától vasárnapig 10 és 18 óra között tekinthető meg az Országzászló téri épületben.

 

Matók János

Fotó: Gelencsér Ferenc

DSC_6124DSC_6119

????????????????????????????????????

DSC_6100DSC_6094DSC_6057DSC_6165

????????????????????????????????????

????????????????????????????????????

DSC_6199 DSC_6147 DSC_6150DSC_6199