László Gyula levele Fitz Jenőnek
“Kedves Jenő!
Évtizedes papírhalomból kerültek elő ezek a fényképek. Múzeumotoknak Wágner Nándor által való átépítéséről valók. Elküldöm neked, ha nem lenne meg, múzeumtörténeti adattáratokba való.
BUÉK!
Szeretettel
László Gyula”
Magyar régészet és műtárgyvédelem ’80. Kiállítási enteriőr, 1980. (Fotó: Gelencsér Ferenc)
1980. október 12-én nyílt meg a korszak régészetét bemutató kiállítás a Csók István Képtárban. A tárlat amellett, hogy a régész munkáját mutatta be a magyarországi ásatásokból abban az időben előkerült legszebb leleteket is elhozta Székesfehérvárra. Az installálás, a tálalás módja egy időszaki kiállításhoz képest szokatlanul igényes, nagyszabású. Ebben is hasonlít a jelenleg is nyitva tartó Régészeti pillanatképek. Ásatásaink legújabb kincsei 2011-2014 című kiállításunkhoz. A bejegyzésben Gelencsér Ferenc fotóit tesszük közzé a kiállítási enteriőrről, illetve a főrendező, F. Petres Éva régész, akkori múzeumigazgató-helyettes szöveges összefoglalóját.
Habár egy településkutatás iránt érdeklődő régész gyakran látja múltbéli épületek maradványait, egy bútorrestaurátor pedig sokféle anyaggal és barkácsolni valóval találkozik munkája során, egy Árpád-kori épületrész rekonstrukciója még közös munkával is izgalmas kihívást és rengeteg kérdést rejt magában. Ezeket a kérdéseket, valamint a kísérletezés nyomán születő válaszokat és tapasztalatokat szeretnénk most megosztani.
Célunk a „Régészeti pillanatképek” című kiállítás 11-12. századi telepanyagának élethű bemutatása volt, hogy a látogatók is el tudják képzelni, szerintünk milyen lehetett egy Árpád-kori település. Ehhez egy nagyméretű rekonstrukciós rajzot és egy a régészek által legáltalánosabban ismert, félig földbe mélyített, ágasfás-szelemenes szerkezetű, nyeregtetős épület oldalnézeti részletének rekonstrukcióját szerettük volna használni. Ilyen típusú épületek felépítésére több példa is ismert, így például a szarvasgedei rekonstrukció, melynek vázlatán Sabján Tibor az „ideális” házat ilyennek képzelte:
Sabján Tibor: A veremház rekonstrukciója. In.: Bencze Zoltán – Gyulai Ferenc – Sabján Tibor – Takács Miklós: Egy Árpádkori veremház feltárása és rekonstrukciója. Monumenta Historica Budapestinensia 10. (1999), 132-176.
2011 őszén a székesfehérvári Palotai út, Halász utca, Selyem utca által közrezárt, addig parkolóként használt területen nagy sürgés-forgás kezdődött: a beruházó egy 29.000 négyzetméteres, háromszintes bevásárlóközpontot tervezett ide. Az építkezés előtt szükséges volt a régészeti feltárás, így a fehérvári Szent István Király Múzeum (akkori nevén Fejér Megyei Múzeumok Igazgatósága) nagy erőkkel állt neki a munkának. Az ásatás vezetője dr. Siklósi Gyula volt. Az ásatás során Székesfehérvár 18–20. századi múltjából került elő a legtöbb lelet, kirajzolódott a 19-20. században álló házak alapozása, valamint korábbi, a 16-17. századra datálható leletek is nagy számban kerültek elő. A most bemutatásra kerülő üvegcsék a feltárás Palotai úttal szomszédos részéről kerültek elő.
A pipere kellékek tulajdonosa a mai Palotai út mellett élő módosabb polgár felesége, leánya lehetett.
A szeptemberben nyíló Régészeti pillanatképek című kiállításunkhoz kapcsolódva mutatjuk be a tárlatban is látható “legleg” tárgyakat. Elsőként a legbonyolultabban elkészíthetőt, egy késő avar kori mellboglár párt Nagyvenyimről.
A mellboglár a késő avar kori (Kr. u. 8. század – 9. század eleje) női viselet része volt, hazánkban mindössze néhány tucat került elő. A felsőruházat összefogására szolgáló, hurkos-kampós kötőelemmel ellátott tárgy előképe a Bizánci Birodalomból származik. Szélét gyöngysor dróttal keretelték, felületét virágszirmokhoz hasonlóan elrendezett rekeszekbe befoglalt zöld és kék üvegbetétek díszítették. Habár készítője nemesfém helyett bronz nyersanyagot használt, színes drágakövek helyett pedig üveget, az ötvös mesternek nagy szaktudással kellett rendelkeznie e tárgy aprólékos kidolgozásához.
Kondé Zsófia
A Fejér megye területén az elmúlt három évben végzett régészeti feltárások legszebb leleteiből válogató kiállítás a bronzkortól a 19. századig terjedő időszakból mutat be tárgyakat és ismerteti meg a régész munkájával a látogatókat. A kiállítás különlegessége, hogy ilyen nagyságú – mintegy 150 tárgyat láthat majd a közönség – régészeti kiállítás utoljára 2000-ben volt látható a Szent István Király Múzeumban. A kiállított leleteket fotók, videók, 3D animációk, nagyméretű rekonstrukciók, interaktív mobil applikációk egészítik ki.
A tárlatot Dr. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere
és Dr. Demeter Zsófia, a Szent István Király Múzeum igazgatója nyitja meg
szeptember 19-én, pénteken 17 órakor.
Csók István Képtár, Szent István Király Múzeum
Székesfehérvár, Bartók Béla tér 1.
2014. szeptember 19 – 2015. február 28.
A szeptemberben nyíló Régészeti Pillanatképek kiállításunkhoz kapcsolódva gyűjtöttük össze a múzeum nagy régészeti kiállításainak plakátjait, amelyek ma már kultúrtörténeti és designtörténeti dokumentumok. Kutatás közben mi is rácsodálkoztunk, mennyire gazdag a múzeum utóbbi fél évszázadának története fontos régészeti kiállításokban. Biztosan sokan vannak az olvasók közül, akik látták egyik vagy másik kiállítást 1970 és 2001 között.
István király emlékkiállítás, 1970. augusztus 18 – szeptember 27.
SZIKM blog 
