Tizennégy éve, 2009. június 26-án a múzeum Országzászló téri épületének első emeletén nyílt meg a Tárgyalkotó hagyomány – fejezetek Fejér megye néprajzából című néprajzi állandó kiállítás, amely a terület hagyományos népi kultúrájáról ad áttekintést a néprajzi gyűjteményben őrzött tárgyak segítségével.
Mérföldkő ez a tárlat a múzeum, a néprajzi muzeológia és Fejér megye néprajzi kutatásának történetében egyaránt, hiszen hasonló nagyságrendű, átfogó néprajzi állandó kiállítás mindezidáig nem készült intézményünkben. Több évtizedes kutatómunka, gyűjtés, muzeológus generációk gyűjteményt gyarapító tevékenységének szintézise jöhetett itt létre. Marosi Arnold (1873–1939) múzeumigazgató, Varga Marianna (1926–2017), Pesovár Ferenc (1930–1983) néprajzkutató elődök valamint a jelenleg és közelmúltban itt dolgozó néprajzos muzeológusok: Varró Ágnes és Lukács László tárgygyűjtései és kutatásai jelentették az állandó kiállítás szakmai alapját, amely teljes egészében a múzeum saját néprajzi anyagára épül. Időszaki tárlatok alkalmával számos, itt is szereplő, kiemelkedő jelentőségű, nagy esztétikai értékű darabbal már találkozhatott a múzeumot látogató közönség, azonban a tárgyak jelentős része ezen a kiállításon látható először. Végre lekerülhettek a raktár polcairól, kiszabadulhattak a szekrényekből és elfoglalhatták a múzeumi műtárgyakat leginkább megillető legméltóbb helyet: a kiállítást.
Készül a kiállítás. Fotó: Gelencsér Ferenc
A szakmai szempontokon és elszántságon túl természetesen nagyon jelentős anyagi segítségre is szükség volt a terveink kivitelezéséhez. Ehhez az akkori fenntartónk, Fejér Megye Önkormányzatának támogatására és az Oktatási és Kulturális Minisztérium ALFA programjára benyújtott sikeres pályázat nyomán elnyert összegekre számíthattunk. A megfelelő kiállítótér kialakítását követően elkezdődhetett a kiállítás berendezése. Az installáció elkészítését és a kiállítás forgatókönyvének látványbeli megvalósítását a MAHIR Kiállítás-és Rendezvény Kft. nyerte el.
Lackovits Emőke etnográfus, a Laczkó Dezső Múzeum néprajzi osztályvezetője nyitóbeszédét tartja. Fotó: Gelencsér Ferenc
A papírforma szerint egy állandó kiállítás 6-10 évre készül. A valóság persze mást mutat, hiszen a tapasztalat szerint 18-20 év az ilyen típusú kiállítások fennállási ideje. Aki tehát akár szakmailag, akár financiálisan hozzájárul, közreműködik ennek megvalósításában, bizony hosszú évekre, esetleg évtizedekre is meghatározhatja, alakíthatja az intézmény szűkebb és tágabb környezetében élő közönség, különösen az iskoláskorúak és a múzeum kapcsolatát. A feladat szépsége és méltósága mellett mindez hatalmas szakmai és fenntartói felelősséget is jelent. Elsősorban ezt tartottuk szem előtt, amikor az új állandó kiállítás tartalmi és installációs felépítését elterveztük: a bemutatott anyag megtekintése az esztétikai élményen túl ismeretszerzéssel is párosuljon a különböző korú és érdeklődési körű látogatók számára.
A kiállításnyitó közönsége. Fotó: Gelencsér Ferenc
A kiállítás címe – Tárgyalkotó hagyomány – már sejteti, hogy (a múzeumi műfajnak megfelelően) a tárgyak, a néphagyomány alkotta/alakította tárgyak a főszereplők. Valóban, a kiállítás a népi kultúra tárgyainak útját, sorsát követi nyomon azok elkészítőitől, megalkotóitól, az árucserén át a használatba vételükig.
Az alkotókat, a tárgyak létrehozóit a kézművesek, céhes iparosok munkáin, a pásztorművészet és a háziipar tárgyain, termékein keresztül hozzuk közel. A Fejér megyei és a székesfehérvári céhek világát gyűjteményünk legrégibb és legértékesebb tárgyaival idézzük fel. A habánok 17-19. századi székesfehérvári működését eddig a raktár polcain várakozó, remekbe szabott egyedi ónmázas fajansz edények képviselik a kiállításon. A megalkotást, elkészítést követő állomás a tárgyak sorsában a csere, az adás-vétel, melyet egy vásártérre emlékeztető teremrészlet kialakításával érzékeltetünk, felsorakoztatva a korabeli vásárokon is kínált portékákat. Láthatunk itt kékfestő, késes, mézeskalácsos sátrakat, valamint a Közép-Dunántúl legjelentősebb fazekasközpontjában, Csákváron készült edényeket. Itt kapott helyet egy piacra igyekvő, négykerekű tejeskocsit toló felsővárosi asszony, Kati néni alakját idéző bábu. A pásztoréletet és a pásztorművészetet gyűjteményünk egyik legértékesebb csoportjával, a változatos pásztorfaragásokkal reprezentáljuk. A kiállításnak ezen a részén találkozik a múlt és a jelen népművészete. A Fejér Megyei Népművészeti Egyesület valamint a Fehérvári Kézművesek Társasága alkotóinak munkái jól szemléltetik a hagyomány továbbélését, a régi motívumok, technikák folyamatosságát. A mai alkotók nagy lelkesedéssel tettek eleget a múzeumi szakemberek felkérésének, és örömmel ajánlottak egy-egy míves darabot a kiállítás számára.
Részletek a kiállításból. Fotó: Gelencsér Ferenc
A kiállítás harmadik nagy egysége a tárgyak funkcióba kerülését, felhasználását, a hétköznapokban és ünnepekben betöltött szerepét mutatja be. A látogató a tágabb, külső világból az ember belső köre, a vallásosság, a kultikus szféra tárgyakban is kifejezhető területére talál. A bodajki búcsúba tartó, ünneplőbe öltözött zarándokok, a szentek kultuszával kapcsolatos emlékanyag, a jeles napok, az esztendő néprajza köréből a híres mohai tikverőzés vagy a pázmándi húsvéti korbácsolás tárgyi anyagát bemutató részletek jelentik ezt a területet. Betekinthetünk egy karácsonyi ünnepi díszbe öltözött parasztszobába ahol a gazda és felesége a karácsonyi abrosszal letakart asztal mellett ülve a betlehemesek játékát figyeli. Jól érzékelhető, hogy a különleges alkalom révén a leghétköznapibb tárgyak is az ünnep részévé válnak. A kiállítás a területünkön legnépszerűbb szentek (Szent Sebestyén, Nepomuki Szent János, Szent Donát, Szent Vendel, Szent István) kultuszát ismertető tablókkal zárul.
dr. Varró Ágnes néprajzkutató
SZIKM blog 