AHOL EGYKOR TEMPLOM ÁLLT, OTT A TEMETŐ ROMJAIVAL IS SZÁMOLNUNK KELL….

– Beszélgetés Reich Szabinával, múzeumunk régészével –

Érdekes, sokak számára látványos feltárás zajlik Székesfehérvár belvárosában, a Városháza és a Szent István-bazilika közötti téren. Ezen a területen a város történelmi magja található, ezért a kutatók számára is érdekes kihívást, sőt meglepetéseket is rejthet itt még a föld. Az eddig elvégzett feltárásokról, a tapasztalatokról, a Szent István Király Múzeum régészét, Reich Szabinát kérdeztük.

A belvárosban járók korábban figyelemmel követhették a bazilika környékén megkezdett feltárásokat, nagy érdeklődés kísérte a Géza nagyfejedelem kápolnája körüli kutatást is. Az elmúlt hetekben a Székesfehérvári Polgármesteri Hivatal és a Székesegyház között kezdődtek ásatások a járólapok felbontásával. Mi tette indokolttá a kutatást?

Az Arany János utcában teljes útburkolatcserét végeznek, melynek keretében lehetőségünk nyílt az Önkormányzat támogatásával a régészeti kutatásra. Ismeretes, hogy ez a terület mindig frekventált helynek számított, mert itt állt egykor a középkori város legkorábbi települési egysége és az ispáni vár, később pedig a királyi vár. Korabeli adatokból, leírásokból tudjuk és látjuk is, hogy ezen a területen legalább két egyházi épület állt: legkorábban a jelenlegi bazilika középkori előzmény és a 15. század végétől a Szent Anna-kápolna. S ahol templomok álltak, ott temetővel is számolnunk kell.

“A kápolna és a bazilika közötti területen, szintén a késő középkorból származó sírokat fedeztünk fel. Ezekre jellemző, hogy legfeljebb a viseleti elemük egy-egy része, vagyis a vas övcsat került elő, mint ahogyan az egykori koporsó létére is csak néhány szeg utal.”

A régész szakember bizonyára azt is tudja, hogy kik végeztek kutatást ezen a területen korábban és milyen eredményeket értek el?

A jelenlegi kutatás lehetőséget biztosít arra, hogy a korábbi elődökhöz képest nagyobb és mélyebb kutatóárkokat nyithassunk. Az 1930-as, 1970-es és  1980-as években végzett feltárások csak kisebb szelvényekben történő kutatást engedtek meg.

A régész a feltárás előtt már tudja, hogy mit keres a térségben, másképpen fogalmazva számít arra, mi bukkanhat elő a talajból?

Erre azt válaszolhatom, hogy igen is, meg nem is. A munkánkat minden esetben történeti kutatással kezdjük. Átvizsgáljuk a területre vonatkozó jelenleg rendelkezésünkre álló történeti adatot, oklevelet, a korábbi századok utazóinak leírásait. Ezen kívül átvizsgáljuk a megelőző régészeti kutatások eredményeit is.

Ekkor már van fogalma a kutatónak arról, hogy körülbelül mire számíthat?

A valósággal akkor szembesülünk, amikor a kutatásból származó leleteket először megpillanthatjuk. De bekövetkezhet, hogy ahhoz képest, amire számítunk, teljesen más eredménnyel találjunk magunkat szemben.

Felelevenítenéd, hogy milyen jelentősebb feltárások történtek a bazilika és a Városháza közötti téren a jelenlegi kutatások előtt?

Az 1930-as években, a püspöki székesegyház műemléki felújítása során a templomon belül, illetve a lábazata menetén történtek kutatások, ahonnan sírok is előkerültek. Egy kevésbé mozgalmasabb periódust követően az 1970-es és 80-as években Kralovánszky Alán és dr. Siklósi Gyula régész végzett kutatásokat a területen. Siklósi elsősorban a Géza nagyfejedelem terén nyitott nagyobb szelvényeket, a Szent Anna-kápolna és a bazilika közötti téren csak kisebb megfigyeléseket végzett.

Templomok, kápolnák által körbe ölelt térségen vagyunk, amely egy temető jelenlétét feltételezi. Eddig milyen leleteket talált a kutató?

A Szent Anna-kápolna előtt barokk-kori és késő középkori sírokat tártunk fel. A barokk korból származó sírokban koporsók fa maradványaira leltünk, melyeket dísz szegekkel láttak el, több elhunyt karján pedig rózsafüzért találtunk, zarándokjelvénnyel. A késő középkorból származó női sírokban fejeket dísztő bőr, vagy textil pártákat találtunk. Az alapra rézből, vagy bronzból készült spirált helyeztek virágmotívumként felcsavarva. A kápolna és a bazilika közötti területen, szintén a késő középkorból származó sírokat fedeztünk fel. Ezekre jellemző, hogy legfeljebb a viseleti elemük egy-egy része, például vas övcsat került elő, mint ahogyan az egykori koporsó létére is csak néhány szeg utal.

“A területen járószint változások következtek be, így jelentős, alkalmanként egy-két méteres szintkülönbség, eltérések is kialakultak. A tér egy része feltöltésre került a temetkezőhely kialakítása során, a másik szakaszában emiatt viszont a járószint nagy mértékben lesüllyedt.”

Tudatosan temetkeztek „egymásra” az eleinek, vagy egyszerűen „csak” nem voltak azzal tisztában, hogy sírhelyüknél korábban elhalt személyek is nyugszanak?

Egyértelműen látszik, hogy a korábbi korszakok emberei nem foglalkoztak azzal, hogy adott esetben egy korábbi temetőhelyen alakítsák ki saját leendő nyughelyüket. Abban az időben mindenki igyekezett a „szent hely”, vagyis a templom köré temetkezni. Óhatatlan, hogy egyes helyszínek így túlzsúfolttá váltak. Rendkívül sok csontmaradványra találtunk, szó szerint egymás hegyén-hátán elhelyezkedve. Érdekes, hogy valahol csak a nyak, máshol a felsőtest egy-egy részlete maradt meg az utókor számára.

A kutatások kiderítették, hogy melyik itt a legkorábbi lelet?

A Szent Anna-kápolna előtt sikerült egy Árpád-kori gödörház maradványait fellelni, ahol kerámia leleteket találtunk. Azt mondhatom, jelenleg ez a legkorábbi objektum a területen.

Milyen összefüggés áll fenn a gödörház és a temető között? Milyen következtetések vonhatók le a térhasználatot illetően?

A temető működése és a ház használata között nincsen összefüggés. Legkorábban az Árpád-kori objektum épült fel, majd a leégése után kezdődhetett el a temetkezés ezen a részen.

Magam is láttam a feltáráson az egykori temetőből származó emberi csontokat. Meglepő volt, hogy egyáltalán nem mélyen, éppen csak a jelenlegi utcaszint alatt nyugodtak ezek a csontok. Mi lehet ennek az oka?

Egyszerű a magyarázata. A területen járószint változások következtek be, így jelentős, alkalmanként egy-két méteres szintkülönbség, eltérések is kialakultak. A tér egy része feltöltésre került a temetkezőhely kialakítása során, a másik szakaszában emiatt viszont a járószint nagy mértékben lesüllyedt. Mindezt természetesen több évszázad viszonylatában kell értelmeznünk. Tudjuk azt is, hogy az 1930-as évek után ebben a környezetben ismét térrendezés zajlott, s legalább egy méterrel „lejjebb” vették a bazilika és a Városháza közötti tér földmennyiségét.

Érdekelheti a nagyközönséget: a most feltárt leleteknek mi lesz a későbbi sorsuk?

A sírokat pontosan dokumentáljuk, a csontokat felszedjük és a múzeumba szállítjuk. A tisztításukat követően antropológus kolléganőnk kezdi meg a feldolgozást, megállapítva a rendelkezésre álló emberi maradványból annak nemét, életkorát, esetleg milyen betegségben szenvedett? Sok betegség nyoma megőrződött a csontokon. Megvizsgálja, érte-e valamilyen traumatikus sérülés az elhunytat?

Ez azt jelenti, hogy nem természetes halállal halt meg, hanem harcban esett el, ami akkoriban nem volt ritka eset….

…. ilyenre itt még nem találtunk példát, de amint mondtam, munkatársunk alaposabb vizsgálata sok érdekességre fény deríthet.

Milyen leletek kerültek elő a munkálatok során?

Az előkerült kerámia anyagot szintén megtisztítják, ezt követően a restaurátorok igyekeznek összeállítani a teljes edényt, vagy pótolni a hiányzó részeket. A fémtárgyak tisztítása szintén a restaurátorok feladata, speciális technikát követel például a korrózió eltávolítása. A leletek tisztítását követően a tudományos feldolgozás következik, amikor az ásatások során szerzett tapasztalatok, rajzok és leletanyagok alapján az eredményeket kiértékeljük és levonjuk a következtetéseket.

Sokan megkérdezték már: a feltárás után minden visszakerül a föld alá, eltemetve, vagy lehetőség lesz valamilyen módon bemutatni a helyszínt az érdeklődők számára?

Tudomásom szerint erről még nem történtek tárgyalások. Elképzelhetőnek tartom azt a megoldást, hogy az előkerült falmaradványokat eltérő színű téglaburkolattal jelöljék meg, illetve tájékoztató táblák elhelyezésével, fotókkal illusztrációkkal segítsük az érdeklődőket abban, hogy megtudják, milyen értékek rejtőznek a föld alatt.

Meddig kaptak határidőt a régészek, hogy a feltárással végezzenek?

Augusztus végéig teljesen be kell fejeznünk a kutatást. A Szent Anna- kápolnát környező teret június végéig át kell adnunk a szakembereknek térkövezésre. Később a bazilika belső területe és az előtte lévő járdarészlet kerül feltárásra. Utóbbi helyszíneken augusztus végéig végeznünk kell a munkáinkkal.

Szöveg és fotó: Szűcs Gábor

Az év legrövidebb éjszakáján is várjuk látogatóinkat !

A Szent István Király Múzeum kiállítóhelyein a Múzeumok Éjszakájához kapcsolódó rendezvényeinkről olvashatnak a következőkben.

 

2018. június 23. szombat

SZENT ISTVÁN KIRÁLY MÚZEUM
BUDENZ-HÁZ – YBL-GYŰJTEMÉNY – Székesfehérvár, Arany J. u. 12.

– Nyitvatartás: 14.00–24.00

18.00–22.00 Családi titkok – A Terembura Kulturális Egyesület detektívjátéka
Újabb rejtély, ezúttal a titokzatos Budenz-házban. De mi történt valójában? Hová tűnt a tettes? Mihez kezdhetünk a hátrahagyott nyomokkal, egy elhagyott cipővel, kalappal és egyéb furcsa tárgyakkal? Miről fecseg a szakácsnő, és mitől fél a cselédlány? Miről suttognak a műtárgyak? Miről hallgat a család? Íme, egy megfejtésre váró talány! A játék során műtárgyak szólalnak meg, vallanak féltve őrzött titkaikról. A család tagjai áldozatok, bűnrészesek vagy gyanúsítottak. Ki tudja, kinek a titka lepleződik le az éjszaka során…
________________________________________

DEÁK GYŰJTEMÉNY – Székesfehérvár, Oskola u. 10.

– Nyitvatartás: 14.00–24.00
18.00 Az „Alkossunk közösen!” – programon belül a családoknak lehetősége nyílik a különböző anyagok, technikák megismerésére és családonként egy közös alkotás elkészítésére.
19.00 Családkép – fényképeken, a polgári reprezentáció szabályai (1840-1940) – Farkas Zsuzsa művészettörténész, a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria munkatársának előadása
20.00 Szűcs Erzsébet művészettörténész tárlatvezetése a „Hóbortos ultramodernek a Műkertben” című kiállításban
21.00 Oláh Dezső Trió – Reflection of Béla Bartók’s Six romanian folk dances. A koncerten Bartók Béla Román népi táncok című, eredetileg zongorára íródott művének dob, bőgő, zongora adaptációját hallhatja a közönség. A mű hat tánctételből áll, melyeknek karakterét megőrizve, improvizációk hangzanak el a tételek között. A trió tagjai: Oláh Dezső (zongora), Pecek Lakatos András (dob), Oláh Péter (bőgő).

________________________________________

FEKETE SAS PATIKAMÚZEUM – Székesfehérvár, Fő u. 5.

– Nyitvatartás: 14.00–24.00
19.00 „Pír és púder” – barokk pipere. Interaktív szépészeti bemutató Gyalus Boglárkával, arcpirosító és krémparfüm készítése
20.30 Réges-régi kolostorkertek – dr. Pluhár Zsuzsanna kertészmérnök tárlatvezetése a kiállításban
21.00 Rizspor és pukedli – dr. Fontana Eszter professzor (Fekete Sas Társaság) előadása a barokk etikettről
21.30–24.00 Virágszerenád – interaktív zenés fényfestés a Fekete Sas Patikamúzeum homlokzatára a MéhKasAula Egyesülettel
________________________________________

HETEDHÉT JÁTÉKMÚZEUM – MOSKOVSZKY ÉS RÉBER GYŰJTEMÉNY – Székesfehérvár, Oskola u. 2-4. (Hiemer-ház)

– Nyitvatartás: 14.00–24.00
17.00–20.00 Értsünk szót játékkal! – Többgenerációs családi foglalkozás a Moskovszky-gyűjteményben
18.00 Gärtner Petra kurátor tárlatvezetése a Réber-kiállításban
21.00 Győr Attila művészettörténész rendhagyó tárlatvezetése a Moskovszky-gyűjteményben
________________________________________

ORSZÁGZÁSZLÓ TÉRI KIÁLLÍTÓHELY – Székesfehérvár, Országzászló tér 3.

– Nyitvatartás: 14.00–24.00
18.00–24.00 Ükanyád posztjai – Kibogozhatatlan rokoni szálak, ismeretlen helyek, különös, mágikus cselekmények, szokások: a mozaikdarabkák összeillesztésével egy régvolt család története kerekedik elő a néprajzi kiállítás tárgyain keresztül.
18.00–24.00 Első randi: találkozások – tárgyainkkal; történetek – rólunk. Egyéjszakás kaland a 2. emeleten. Mi kell hozzá? Műtárgyak, a látogatók történetei és aktív részvétele. Az este folyamán a Ciszterci Szent István Gimnázium diákjaival együtt rendezett kísérleti kiállításunk vasárnap még megtekinthető lesz!
18.00–24.00 Családi könyvtárunk – családi játék a Látványtárban, a Batthyány-család könyvtára című kamarakiállításban.
18.00, 21.00–24.00 Fényecset – egész estés családi foglalkozás a Fényszórók Visual Műhellyel, az elkészült műveket a múzeum homlokzatára vetítik.
19.00 Aranygyapjú Társulat: Tűzmadár – Egy királylány, aki maga szeretne férjet választani. Egy átok, mely lehet, hogy örökké tart. Egy legény, aki szegény sorból jött, de bátor, kalandvágyó és kitartó. Misztikus lények, éteri hangok, csodás átváltozások. Próbák, amiket teljesíteni kell, hogy megtaláljuk az igazit, bárki is legyen az. A varázsmese végigkalauzol azon a kacskaringós és rögös úton, amely lelki társunk megtalálásához vezet. Játsszák: Zombori Györgyi, Szalkai Dénes, Krisztin Róbert. Bábok, díszlet: Barta Csilla és Ducza Andrea, rendezte: Szalkai Dénes

18.00–24.00 Tárlatvezetés igény szerint a Marosi Arnold Múzeumi Könyv és Régiség Látványtárban Braila Mária vezetésével
20.00 Szaktárlatvezetést tart dr. Varró Ágnes a Tárgyalkotó hagyomány című állandó néprajzi kiállításban
________________________________________

RENDHÁZ – Székesfehérvár, Fő u. 6.

– Nyitvatartás: 14.00–24.00
18.00 Tárlatvezetés a III. Béla kiállításban
19.00 Ellopták az aranyszőrű bárányt – A Szabad Színház bábelőadása
20.00 Nádorfi Gabriella régész szakvezetése a régészeti kiállításban
21.00 III. Béla – Művelt király és gondos apa – Szabados György történész előadása a

Díszudvaron
22.00 Tárlatvezetés a Mátyás halotti pajzsa kiállításban
19.00–22.00 Kincskereső játék a régészeti kiállításban
22.30–24.00 A Király vacsorája – históriás zenés táncház a Sárkánykönny zenekarral
A nap során: Históriás énekek Mátyás királyról – Benkő András kobzos énekmondó műsora hangszerbemutatóval három helyen, három időpontban, a Romkertben, a Rendház Díszudvarán és a Mátyás király-emlékműnél
________________________________________

ROMKERT – NEMZETI EMLÉKHELY

– Székesfehérvár, Koronázó tér
10.00–18.00 Királyok Udvara – egész napos történelmi témanap a Nemzeti Emlékhelyen a Heper Játszóházzal és a Mathias Rex Történelmi Hagyományőrző Egyesülettel
17.00 Mujkó meséi – a Szabad Színház előadása
20.00 Királyok nyughelye – tárlatvezetés a Nemzeti Emlékhelyen, a Középkori Romkertben
21.00 A király nyomában – zenés középkori felvonulás a Romkerttől a Rendházig, érintve Mujkó szobrát, a Szent Anna-kápolnát és a Mátyás király-emlékművet
________________________________________

ÚJ MAGYAR KÉPTÁR – Székesfehérvár, Megyeház u. 17.

– Nyitvatartás: 14.00–24.00
18.00–19.00 Izinger Katalin művészettörténész szakvezetése az Új Magyar Képtárban
18.00–23.00 Random szatyor varroda + Beton minta – A fenntarthatóság és fogyasztás kapcsolatát vizsgálva Szabó Eszter Ágnes képzőművész közreműködésével szatyrokat lehet készíteni újrahasznosított anyagokból. A saját készítésű szatyrokra betonpecsétekkel nyomdázhatnak mintázatot a látogatók, ebben Szilágyi Csilla designer segít nekik.
18.00–23.00 Gastro casino – „eat art” esemény és teríték design. A képzőművészekből és designerekből álló nemzetközi művész-krupié csoport évek óta szervez eat art/food design eseményeket. A szórakoztató vacsorán minden apró részlet a játék fogalma körül forog. Helyspecifikus esemény street food jelleggel, keleti ízeket idéző fúziós, környezettudatos konyha, helyben készült Zero Waste ételek.
18.00–23.00 Monofog zajzenei koncert, ahol talált tárgyak a hangszerek. Az audio-vizuális duó két fotó- és képzőművész, David Stuart Sutherland és Ilauszky Tamás zenei elképzeléseire és gyakorlataira épül. Kísérleteik többnyire idegen, eddig zajként definiált hangok zenei kontextusba helyezésén alapul, amit gyakran képi videó elemekkel gazdagítva, improvizatív előadásmódban mutatnak be. Jelen esetben a Szent István Király Múzeum gyűjteményéből válogatott munkák szolgáltatják a hangalapot.

 

Patika a gyilkos járványok leküzdésére

Az elmúlt háromszáz év alatt halálos áldozatok sokaságát követelő járványok söpörtek végig Európa- szerte. A korabeli Fejér megyét sem kerülték el a gyilkos ragályok. Megfékezésükben jelentős szerepet játszott a székesfehérvári Fekete Sas Patika gyógyszereinek alkalmazása.  A XV. Országos Patika Nap keretében Szima Viktória, a Magyar Nemzeti Levéltár Fejér Megyei Levéltára munkatársának előadásán a résztvevők számos érdekességet hallhattak a járványos időszakról. Már a cím is érdekesnek hatott: „Himlő, pestis, kolera. Járványokról dióhéjban”

A himlő, a pestis és a kolera korszakát elsősorban Fejér megyei vonatkozású, 18-19. századi dokumentumok ismeretében elevenítette fel a Magyar Nemzeti Levéltár Fejér Megyei Levéltárának munkatársnője a Szent István Király Múzeum Fekete Sas Patikamúzeumában.
– Szerencsére megmaradtak számunkra azok a korabeli jegyzőkönyvek és más írásos források, melyekből jelentős információt nyerhetünk az egykori orvoslással, gyógyászati eljárásokkal kapcsolatban – hangsúlyozta Szima Viktória.
A kolerajárványról szólva elmondta, a Fejér Vármegyei Kolerabizottság működésének köszönhetően a korabeli jegyzőkönyvek máig fennmaradtak. Ezért szinte teljes egészében rekonstruálható, miként is zajlottak le a járványok a térségben, s leküzdésük érdekében milyen lépéseket tettek a korabeli hatóságok és gyógyászok.
Az előadónő hangsúlyozta: annyi biztosan tudható, hogy a 18. században a gyilkos kórnak 7202 áldozata volt, a megye akkori 146 települése közül 140-ben ütött fel a fejét.
A kolera pusztítására emlékezve, pontosabban a tőle való megmenekülésért, hálából újították fel 1834-ben a Nagyboldogasszony emlékművet, amely jelenleg az Alba Plaza bejárata előtt látható.

“Az utolsónak tekinthető járvány 1886.-ban jelent meg, amelyet, úgymond már „sikeresen” megfékeztek a korabeli egészségügyi szakemberek.“

A levéltár munkatársnője emlékeztetett: 1872-73-ban ismét végig pusztította a kolera megyénket, ami akkor 2900 fő áldozatot követelt. Az utolsónak tekinthető járvány 1886.-ban jelent meg, amelyet, úgymond már „sikeresen” megfékeztek a korabeli egészségügyi szakemberek.
– Az akkori hatóságok kb. 24 ezer embert vizsgáltak meg, s a 84 százalékukat kezelték a betegség gyanújával. Az akkori járványnak “összesen” 27 halottja volt – idézte fel a szakember, aki szerint ha összehasonlítjuk az arányokat, elmondható, hogy a századforduló orvoslása már jelentős fejlettséggel rendelkezett ahhoz, hogy a kolerával szembeni küzdelemből végül győztesen kerüljön ki. Dokumentumok igazolják azt is, hogy a kolerajárványok idején az orvosságok felét a Fekete Sas Patikából szállították a megye más településeire.
Szima Viktória későbbiekben a pestisről is beszélt. Megfogalmazása szerint az újkorban jelentkező öt járvány közül ez érintette meghatározóan a megyénket. Az 1738 és 1740 között zajlott nagy járvány nyomait máig őrzi Székesfehérváron például a “Pestispincék utca” – név. A kutatók szerint ugyanis azon a tájon állították fel eleink a karantént (a jelenlegi Felsőváros Gugásdülő- részén).
Az előadás helyszínéhez kapcsolódóan az előadónő azt is kifejtette: a Fekete Sas Patika jogelődje 1740-ig a megye egyetlen gyógyszerárusító helyének számított. A “Fekete Sas” elnevezést 1773 után kapta meg a patika, amely fontos szerepet játszott a következő évtizedekben, évszázadokban a különféle járványok leküzdésében. Az egykori gyógyszertárban meg lehetett szerezni a pestis legyőzésére alkalmas orvosságokat. Ilyen volt például a hólyaghúzó tapasz (a patikamúzeum bútorfiókjában tárolták, „emplastrum vesicatorium”- felirat alatt), amelyekkel a nyirokcsomókra helyezve a betegség súlyosságát tudták némiképp enyhíteni.

“A <<Fekete Sas>> elnevezést 1773 után kapta meg a patika, amely fontos szerepet játszott a következő évtizedekben, évszázadokban a különféle járványok leküzdésében.”

Végezetül Szima Viktória ismertette: a gyógyszertár számára az 1800-as évek második felében a Megye Patikája”- státuszt Braun József gyógyszerész szerezte meg. Összefoglalva, hazai tekintetben azért is beszélhetünk jelentős helyszínről, hiszen a régi patikáink közül nálunk a megyében ez az egyetlen, amelyet épségben és eredeti hangulatában máig megőriztek.

Szöveg és fotók: Szűcs Gábor

Tisztelgés Mátyás emléke előtt

 

A történelmi pajzsmásolatot június végéig tekinthetik meg a látogatók múzeumunkban

 

Fiatalos, lendületes, formatervezett. Könnyen feldolgozható, mégis információban gazdag. Röviden így lehet jellemezni Hunyadi Mátyás pajzsmásolatát bemutató kiállítást. A Szent István Király Múzeum Rendház épületében kialakított különleges időszaki tárlat technikai megoldása nem véletlen. Az alkotók minél szélesebb korosztályokat szeretnének megszólítani.

Múzeumunk Rendház épületében 2018. április 25-én, Mátyás király temetésének évfordulóján megnyílt tárlat tisztelgés egykori uralkodónk emléke előtt. A kiállítás rendezői a halotti pajzs másolatának bemutatásával könnyen értelmezhető, ugyanakkor korhű bemutatásra is törekedtek.

Belegrai Tamás (képünkön), a Szent István Király Múzeum középkoros régésze, a tárlat kurátora megfogalmazta: a kialakítás elkészítésekor arra törekedtek, egyszerre tükrözzön korhű hangulatot és képviseljen modernitást. Mindezzel az a szándék valósult meg, hogy a korosztályok széles rétegét meg tudják szólítani.
A tárlat előterében modern ikonokkal, infografikákkal ellátott idővonal húzódik végig, amely Hunyadi Mátyás életét eleveníti fel, dióhéjban, életútjának, uralkodásának legfontosabb és legjellemzőbb pillanataival, eseményeivel.

Az installációt leleményesen oldották meg a tárlat összeállítói: az időszalag Mátyás király 1490. április 6-án bekövetkezett halálig vezeti el a látogatót, majd a nagyterembe lépve a felravatalozott uralkodó „földi maradványait” pillanthatja meg.

– A temetési szertartás mind külsőségében, hangulatában, mind pedig technikai megjelenítésében az 1490. április 25-i ravatalozás pillanatait idézi – említi meg a kurátor, hozzátéve, a teremben a látogatók feje felett az egykori koronázó bazilika csillagboltozatát jelenítették meg.

A belső tér önmagában is különleges hangulatot áraszt, amelyet nem csupán a fátyollal letakart “test”, de a környezete, a szűrt, zöldes félhomály és a háttérben felcsendülő halk reneszánsz siratóének is megerősít.
Belegrai Tamás felhívta a figyelmet: a falakon Mátyás egykori udvari krónikásától, Bonfini mestertől származó hosszabb leírás is olvasható. A belső kialakítás nagy ívben öleli körbe a háttérben, speciális üvegvitrinben elhelyezett, a kiállítás fő attrakciójának számító pajzsmásolatot.
Az összeállításban rövid utalást olvashatnak a látogatók arról is, hogy Napóleon katonái vitték el Mátyás eredeti halotti pajzsát Párizsba. Ám a Székesfehérvár és Bécs közötti pontos útjáról és annak időpontjáról egyelőre még a szakembereknek is csak feltételezéseik vannak.

Azok az érdeklődök, akik múzeumunk impozáns kiállítást még nem látogatták meg,

június  13-án, szerdai napon, 16 órai kezdettel

lehetőségük lesz ingyenes tárlatvezetés keretében, Kovács Dóra múzeumpedagógus kalauzolásában megtekinteni.
A kiállítás június 30-ig tart nyitva, a Fő utca 6. szám alatt.

Szöveg: Szűcs Gábor