Csákberényi csodák: 1300 éves avar sírokat rajzol ki a gyep

Dr. Vécsei László csákberényi polgármester értesített minket, hogy földkábelnek árkot ásó munkások emberi csontokra bukkantak a korábban golfpályának szánt területen. Kiderült azonban, hogy nem is a mostani földmunkák bolygattak meg temetkezéseket, hanem egy évekkel ezelőtt megásott árkot szélesített időről-időre az esőzéseket követően lezúduló víz, számos sírt megrongálva. Kiérkezésünkkor szomorúan mértük fel a temetőben keletkezett károkat. Néhol koponya meredt ránk, másutt pedig állkapocs, vagy éppen lábszárcsont kandikált ki az árok oldalából. Azonnal világossá vált, hogy részben kegyeleti okokból, részben pedig a sírok még víz által ki nem mosott részének megmentése érdekében mentő feltárást kell végezni.

1. kép: A vízmosás által kiszélesített árok oldalából ránk meredő emberi koponya

Az ember vagy a természet csodája? Ősi sírokon sarjad a fű

Éles szemű technikus kollégánk, Kovács Dömötör figyelt fel arra elsőként, hogy a gyep gyanús téglalap alakú foltokat rajzol ki a talpunk alatt. Ekkor vált számunkra világossá, hogy egy úgynevezett soros temető – amikor az azonos vagy hasonló tájolású sírok sorokba rendeződnek – kellős közepén állunk. Több tucatnyi sír foltját rajzolta ki számunkra egyértelműen a zöldellő gyep. Hogy az ember vagy a természet csodája? Maradjunk annyiban, hogy mindkettőé. A golfpálya építése során ugyanis legalább 1 méter földet távolítottak el a felszínről, ahol csak a terméketlen altalaj maradt. Pontosabban nem csak az, mert az egykoron megásott sírok betemetésekor fekete humuszos föld is keveredett a sírgödörbe, ráadásul a megforgatott föld a vizet is jobban megtartja. A gyepnek pontosan erre van szüksége az élethez, míg a sírok körül, a tápanyagszegény és vizet elvezető altalajon nem tudnak megmaradni.

2. kép: Téglalap alakban zöldellő gyep az 1300 éves avar kori sír fölött

Vajon kik és mikor temetkeztek ide?

Az első csodálkozásunkat a kíváncsiság váltotta fel: vajon milyen régi temetkezési helyen állunk? Soros temetők ugyanis több régészeti korszakban is előfordulnak. Egy jellegzetes temetkezési szokás alapján azonban rövidesen választ kaptunk a kérdésünkre. Már az első kibontott sír alján megfigyeltük, hogy a végén lemélyítették. A síraknák aljának a lábfejek és fej környékén történő lemélyítése az avarokra jellemző temetkezési szokás.

3. kép: Lemélyítés a lábfejeknél. A sírok két végének lemélyítése jellegzetes avar temetkezési szokás. A felsőtest egy részét elmosta a víz

Magyarázatára több elmélet is született, a legelfogadottabb szerint a temetési szertartás során a koporsó leeresztésére szolgáló kötél kihúzását könnyítették meg a lemélyítések. Az avarok ugyanis rendszerint fakoporsóba temetkeztek, amelynek közvetett vagy közvetlen nyomait gyakran megleljük.

4. kép: A fekete nyilakkal jelölt halványbarna humuszos csík a sír két szélével közel párhuzamosan az elkorhadt koporsó nyoma. Már itt, a bontás közben előbukkanó koponya szintjén látszódott a fej felőli lemélyítésre utaló sötétbarna folt

A gyászoló közösség által az elhunyt sírjába helyezett tárgyak, az úgynevezett mellékletek minden kételyt eloszlattak azzal kapcsolatban, hogy egy avar kori temetőben vagyunk. Kerámiaedények, orsógombok, vaskések, bronz- és vascsatok, bronz fülkarikák, egy széleskarú íjvégcsont és egy kis gyöngycsüngős fülbevaló láttak napvilágot. Utóbbi kettő lelet alapján az avar koron belül pontosabban is keltezni tudjuk a sírokat a 8. századra, a szakirodalomban késő avar kornak nevezett időszakra.

5. kép: Oldalra billent kerámiaedény a jobb lábszár mellett

Egy régészeti lelőhelyet rendszerint arról a földrajzi területről vagy objektumról neveznek el, amelyiken fekszik, illetve amelyik a legközelebb van hozzá. Így kapta az újonnan felfedezett temető a topográfiai térképeken szereplő Arató-szérű nevet, noha a golfpályának szánt, gyeppel borított dimbes-dombos mesebeli táj már a legkevésbé sem emlékeztet korábbi arculatára.

6. kép: A golfpályának készült dimbes-dombos mesebeli táj már nyomokban sem emlékeztet a korábban itt terpeszkedő szántóföldre

Egy település két temető? Avar regionális központ Csákberényben

A most felfedezett arató-szérűi temető (nevezzük így, hogy emlékeztessünk egy kicsit a régi tájra) segíthet nekünk az eddig nem ismert település elhelyezkedésének megállapításában is. Joggal merül fel ugyanis a feltételezés, hogy ugyanaz a közösség nyitotta ezt a temetőt, amely a Cobácai-patak túloldalán, az orondpusztai temetőt használta. Utóbbiból ugyanis zömmel 6–7. századi, tehát kora és közép avar kori temetkezéseket ismer a kutatás, a 8–9. századra, az úgynevezett késő avar korra az eddig feltárt sírok közül mindössze néhány darab keltezhető. Az arató-szérűi temetőben folytatott feltárásunkon viszont kizárólag 8. századi sírokat tártunk fel. Lehet, hogy ezt a temetőt ugyanaz a közösség nyitotta meg, csak később? A két temető csupán 1200 méteres távolsága alapján ez könnyen meglehet. Bárhogyan is legyen, azt talán már kijelenthetjük, hogy egy avar kori regionális központtal számolhatunk itt, a temetkezések száma, valamint a leletanyag mennyisége és minősége alapján. Talán nyáron már többet fogunk tudni, mert reményeink szerint a Közösségi Régészeti Programunk keretében, tervásatás formájában folytatjuk a sírok megmentését.

Munkánkat ezúttal is a Közösségi Régészeti Programunk önkéntesei segítették, amit köszönünk nekik! A Közösségi Régészeti Programunk iránt érdeklődni vagy jelentkezni a kozossegi.regeszet@szikm.hu címen lehet

dr. Szücsi Frigyes

feltárásvezető régész

50 éve, 1971. május 17-én szűnt meg a FEKETE SAS PATIKA a város szívében

A Fejér Megyei Hírlap 1971. május 16-án számolt be arról, hogy másnap, hétfőn bezár a Fekete Sas Gyógyszertár. A cikk arról is tudósít, hogy jogutóda az akkori Március 15. utcán, (ma Fő utca) a volt Várkapu Cukrászda helyén fog megnyílni az év júliusában.

A Fejér Megyei Hírlap 1971. május 16-án számolt be arról, hogy bezár a Fekete Sas Gyógyszertár

Forrás: Szent István Király Múzeum archívuma
Forrás: Szent István Király Múzeum archívuma

A tudósítás már akkor kiemelte, hogy a gyógyszert vásárlókon kívül számos turista is be-be szokott látogatni a patinás helyre, megcsodálni a csodás berendezést. Erre és az épület műemléki védettségére hivatkozva számolnak be arról, hogy elhatároztatott, a gyógyszertár helyén gyógyszertári múzeumot fognak létesíteni. Akkor még úgy lehetett tudni, hogy egy éven belül megvalósul ez az elképzelés, de ma már tudjuk, hogy erre csak 4 év múlva, 1975. májusában kerülhetett sor. Az 1971-ig működő gyógyszertár szerepét a mai Országzászló Patika vette át.

Azóta sok év telt el és 2015. májusában ünnepeltük a patikamúzeum megnyitásának 40. évfordulóját.

De mitől ennyire értékes ez az intézmény, milyen érdekességei, egyedi jellegzetességei vannak más hasonló múzeumokhoz képest?

Először is arról, hogy idén, 2021-ben éppen 333 éve annak, hogy Székesfehérváron megalapították az első patikát, mindjárt a török uralom alóli felszabadulás évében. Ez volt a vármegye első ilyen intézménye. Ha ezt tovább kutatjuk kiderül, hogy 1797-ig 109 év telt el, amikor a város második patikája is végre megnyílhatott. De van más érdekesség is. A jezsuita korszakból maradt fenn a díszes barokk officina bútorzat, ami 263 éves, de az oldalsó traktusban elhelyezkedő magasfiókos, vagy más néven fiókfalas festett bútorzat még ennél is régebbi. Közép-Európában csak egyedül a szlovákiai Vöröskő vármúzeumában őriznek hasonlót. Egyébként Európában csak Magyarországon maradtak fenn egykori jezsuita patikai berendezések, hála az 1970-es évek jól átgondolt múzeumalapítási törekvéseinek. Különösen értékesek, és hazánkban talán a legdíszesebbek a szintén jezsuita korszakból való esztergált-festett fatégelyek. (A feliratok feldolgozása jelenleg is zajlik, de legalább 85 százalékuk megfejtése már megvan.)

Érdekesség még a gyógyszertár elnevezése, mert az sem volt mindig Fekete Sas, csak a jezsuiták utáni tulajdonosa, Walter Ferenc nevezte el így. A patika összesen 283 évig működött, amiből csak 28 évig volt a jezsuitáké. 109 évig, 1797-ig volt a város első és egyetlen patikája.

Itt egy rövid kitérőt kell tennünk.

Ha a patikánk történetét vizsgáljuk, nincs egyszerű dolgunk, hiszen az intézmény nem mindig volt jelenlegi helyén, a neve sem található sokáig, és tulajdonosai is sűrűn váltakoztak. De egy dolog biztos, ez volt a vármegye legelső gyógyszertára, vagy ahogy akkoriban nevezték, apotékája.

1688-ban Sartory János Gáspár volt az első tulajdonosa az akkori házösszeírási bejegyzés szerint. A pápai származású apotekáriusról azonban annyit tudhatunk, hogy városi szenátor, sőt egy ideig vice nótárius is volt. Őt több polgári tulajdonos követte, akik a város különféle egyéb épületeibe költöztették a patikát.

Végül 1745-re kialakult az a nehéz helyzet, hogy a tulajdonosok elhalálozása miatt árverezésre kellett kerüljön az intézmény. Ekkor szerezték meg a fehérvári jezsuiták, akik nyomban be is költöztették nemrég épült rendházukba a Fő utcára. (Ez jelenleg a Szent István Király Múzeum Rendház épülete)

Ők jelentős fejlesztésekkel gazdagították az intézményt. 1758-ra remek tölgyfa bútorzatot készítettek saját fafaragó műhelyükben, ami most az officinában a falak mentén található. Tőlük való az említett, több mint 150 db esztergált-festett díszes fatégely, az 1752-es vésetű sárgaréz nagymozsár és a nagy méretű tinktúraprés is. A patikához akkoriban gyógyfüves kert is tartozott, ahol a készítmények alapanyagainak jó részét megtermelték. Felszerelései között több füveskönyv és árszabás (ún. taxa) is megtalálható volt. A rend 1773-as feloszlatását követően, 1774-ben, a patikát ismét elárverezték.

Képek az egykori jezsuita rendházról és a hozzá tartozó gyógynövénykertről:

A rendházhoz tartozó gyógynövénykert. Forrás: Fatsar Kristóf: Magyarországi barokk kertművészet. Helikon, 2008.
Az egykori jezsuita rendház épülete. Forrás: Fatsar Kristóf: Magyarországi barokk kertművészet. Helikon, 2008.

Új tulajdonosa Walter Ferenc pozsonyi patikus lett, aki átköltöztette jelenlegi helyére a Fő u. 5-be.

Ő adta neki az „Apotheke zum Schwarzen Adler”, azaz Fekete Sas Patika nevet, ami akkoriban nem volt ritkaság, az uralkodóházhoz való hűség kifejezését szolgálta. Walter is több új felszereléssel gazdagította a gyógyszertárat, például ekkor készültek a tatai műhelyből való sasos fajansz edények. Az ő idején kezdődött a küzdelem egy újabb városi patika nyitásáért, ami több évtizednyi pereskedéssel járt. A Helytartótanács Kitaibel Pált, a híres orvos-botanikus természettudóst kérte fel szakértőnek az ügy kivizsgálásához.

            Walter Ferencet követően, 1798 után ismét több polgári tulajdonos következett, egészen az 1950-ben történt államosításig. A tulajdonosok további fejlesztésekkel gazdagították a Fekete Sas Patikát és az épületet is kisebb mértékben átalakították. 1811 után a barokk táraasztalt egy sokkal jobb helykihasználású, patkó alakú empire bútorra cserélték, ez látható ma is.

További érdekességként pedig ónbetétes üvegtégelyeket készíttettek a tulajdonosok:

Fotó: Gelencsér Ferenc, Szent István Király Múzeum

Fotó: Gelencsér Ferenc, Szent István Király Múzeum
Fotó: Gelencsér Ferenc, Szent István Király Múzeum

Fotó: Gelencsér Ferenc, Szent István Király Múzeum

Az 1950-ben történt államosítás után a Fejér Megyei Gyógyszertári Központhoz került, ahol ellátták a szakmai felügyeletet. Ennek osztályvezetője volt dr. Szabó Lóránt, aki különösen szívén viselte a muzeális patika sorsát. Sokat tett a régi értékek megóvásáért, végső soron pedig ő bábáskodott a patikamúzeumként való megőrzés ügye körül. 1971 után jelentős restaurálási munkákat követően elérhető közelségbe került a gyűjtemény múzeummá alakítása. Végül 1975. május 22-én dr. Antall József, Mojzer Miklós, és dr. Szigetvári Ferenc közreműködésével megnyílt a Fekete Sas Patikamúzeum az István Király Múzeum kiállítóhelyeként.

Ma az egyik leglátogatottabb kiállítóhely, egy valódi kis ékszerdoboz Fehérvár belvárosában. Számos interaktív lehetőséggel, kiállításokkal és rendezvényekkel igyekszik minél sokoldalúbban bemutatni a gyógyszerészet történetének izgalmas fejezeteit az érdeklődő közönségnek.

Felhasznált szakirodalom:

  • PATIKAKÖSZÖNTŐ – 40 éves a székesfehérvári Fekete Sas Patikamúzeum. Székesfehérvár, 2016.
  • Szima Viktória: A fekete Sas, a vármegye első patikája című tanulmánya (17. p)

Összeállította:

Krizsány Anna múzeumi kurátor –

                                                        

Méhek Napja Magyarországon

2021. 04. 30.

Egy legenda szerint Albert Einstein, a világhírű fizikus azt mondta a méhekről:

“Ha kipusztulnak a méhek, azt az emberiség legfeljebb négy évvel éli túl”

Április 30-a a Méhek Napja Magyarországon. A méhek és más virágbeporzó rovarok megóvása többek között azért fontos, mert az ökoszisztéma nélkülözhetetlen láncszemei.

Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület azért választotta április 30-át a „Méhek Napjának”, mert ez idő tájt teljesedik ki az élet a kaptárban, népesedik a méhcsalád.

„Tavasz beköszöntével, a téli nyugvás után szárnyra kelnek ismét a méhek. Elsőbben – még a nagyböjt idején – kitakarítják a kaptárt – ez a megtisztulásuk ideje, ahogy hajdanán mondták –, aztán felkészülnek az új ivadékok érkezésére, majd mikor már virágzik az erdő, mező, kirajzanak. A méh háziasítása az I. e. 6–4. évezredben mehetett végbe, és a vadméhek lépeit már az előember is fosztogatta. A méhet nemcsak mézéért, hanem viaszáért is nagyra becsülték. A méhállam szervezettsége, a méhkirálynő herék és munkások fölötti »felsőbbrendűsége«, az a vélt képessége, hogy »szűzen« is korlátlanul ad életet újabb és újabb rovarnemzedékeknek, már a háziasítása előtti időben foglalkoztatta az embert.”

(Forrás: Jankovics Marcell: A méh (részlet) – Jankovics Marcell Jelkép -Kalendáriuma)

A méhkaptár – Hunyadi Mátyás egykori Corvina-könyvtárának egyik emblémája – a Damaszkuszi Szent János (†760 k.) és Canterbury Szent Anzelm (†1109) teológiai értekezéseit tartalmazó Corvina díszes címlapjának részlete; Cod. Lat.345. (OSZK Kézirattár)

A reneszánszban az uralkodók gyakran alkalmaztak emblémákat, közismert tárgyakat, eszközöket, állatokat, melyekhez emberi tulajdonságok és erkölcsi mértékek voltak rendelve. A kaptár a buzgóság, a szorgalom jelképe vagy a tudás édességét szimbolizálja.

Az erdők, a mezők és a gyümölcsök virágdíszben pompáznak, és a méhek a kinyílt virágokat szorgalmasan látogatják, gyűjtik a kenyerüket, a virágport és hordják a frissen termelt nektárt.

Magyarországon körülbelül 16 féle mézet lehet termelni. A legismertebbek és a legkeresettebbek az akác- és virágméz, viszont háttérbe szorulnak a hárs-, a repce-, a napraforgó-, a selyemkóró- és az aranyvessző-mézek. (https://nemzetikonyvtar.blog.hu/2013/04/30/a_mehek_napja_magyarorszagon)

A MAGYAR MÉZ

A magyar méz jelentős része az egész Európai Unióban viszonylag ritka akácméz, amelyet a hazánkban őshonos krajnai méhnek (Apis mellifera carnica) köszönhetünk. A magyar méhészet több évszázados hagyománnyal rendelkezik, amelyet a kedvező természeti adottságoknak köszönhetünk. Bár a magyar méz elismert minőségű termék, a megtermelt méz 80–90%-át sajnos mégis külföldön értékesítjük. Magyarországon összesen kb. 15-20 fajta mézet állítanak elő, amelyek között az akácméz és a selyemfűméz is hungarikumnak számít. (https://sarti-info.hu/gorogorszag-hirek/mehek-napja-utan-mehek-vilagnapja.php )

A mézelő méh jelentős szerepet játszik mind a szabad természetben, mind pedig a mezőgazdaságban. A kultúrnövények beporzásával hozzájárul a termés mennyiségének növekedéséhez. A méhek legalább negyven kultúrnövény-faj beporzását végzik, és a többi rovarral ellentétben nem csak a növények nektárját, hanem a virágporát is gyűjtik. A növényvédő szerek fokozott használata jelenősen csökkentette számos, a beporzásban szerepet játszó vad méhfaj és egyéb rovarok számát, az intenzív mezőgazdasági tevékenységek pedig csökkentették az elterjedési területüket. Az utóbbi időben a mézelő méh fokozott szerepet tölt be a vadon élő növényfajok diverzitásának fenntartásában is. A méhek szerepe nem csak a növények beporzásában jelentős. Számos olyan anyagot is gyűjtenek vagy termelnek, amelyeket az emberiség ősidők óta fogyaszt vagy alkalmaz. (Például: propolisz, méhpempő, méhméreg) A mézelő méhek évszázadokra visszamenő szelektív tenyésztése azt eredményezte, hogy sokkal több mézet állítanak elő, mint amennyire a méhcsaládnak szüksége van. A felesleget a méhészek gyűjtik össze, majd lesz belőle élelmiszer vagy alapanyag.

A méhek és más virágbeporzó rovarok az ökoszisztéma nélkülözhetetlen láncszemei. Élelmiszereink egyharmada függ a beporzók tevékenységétől. Eltűnésük élelmiszer-termelési katasztrófát jelentene. Hogyan történne a termények virágbeporzása? A kézi beporzás munkaigényes, lassú és drága. A méhek munkájának gazdasági értékét világszerte évi 265 milliárd euróra becsülik.

Planet Bee Foundation

A méhek és az ember kapcsolata évezredes. Egy spanyolországi sziklarajzokon felfedezett, mézgyűjtésre utaló ábra körülbelül 20 ezer évvel korábban készülhetett. A méz a kőkorszak óta nemcsak édesítőszer, hanem különleges kultikus jelentőséggel is bír. A rómaiak mézbort, a kelták a mézsört készítették. Belső-Ázsiában, a Stein Aurél által feltárt asztanai temető egyik aknasírjának falfestményén méhkaptár és méhek láthatóak. Az ótörök nyelvben a méhet ,,meh”-nek, a mézet „mer”-nek nevezik. Esküvői ünnepségeken, temetéseknél, varázslásoknál tartósító- és fertőtlenítőszerként egyaránt használták, és a méz fontos gyógyszer-alapanyag is volt. Hippokrátész mézzel is gyógyított. Az ókorban az egyik leghíresebb gyógykezelés az ún. “mézes kezelés” volt, talán épp ez az egyik oka, hogy Arisztotelész hitt abban, hogy a méz meghosszabbítja az életet.

A méh a szorgalmat, a háziasságot, a takarékosságot, a jótékonyságot, a bátorságot, a kitartást, az éberséget és az ügyességet jelképezte.

A méhészet, őseink vándorlása idején Eurázsiában rég elterjedt foglalkozási ág volt, a méh és a méz szavak egyaránt megvannak a kínai és a török nyelvekben. Kínai évkönyvek szerint a kínaiak négyezer éve méhészkednek, de a Kárpát-medencében a honfoglalás előtt is ismert mesterség volt. A honfoglalás után a keresztény hit elterjedésével egyre nagyobb szükség lett a méhviaszból készített gyertyára, így írásos emlékünk a méhészetről már Szent István korából származik. 1019-ben Szent István a zalavári adományozó levelében meghagyja, hogy az apátságot méhészetében senki se háborgathassa és az apátságnak évenként tizenkét font méhviasz jár. A méhészettel együtt járt a mézsör, a mézbor és a mézeskalács-készítés. Az ételeknek mézzel édesítése egész Eurázsiában az őskortól szinte napjainkig megmaradt. ( https://www.agronaplo.hu/hirek/aprilis-30-egy-nap-a-mehekert )

Mindezek hátterén méltó a méhészet létfontosságú szerepéhez, hogy ünnepük helyet kapjon a modern közgondolkodásban is, hiszen a megélhetésünk függ tőle.

MÉHÉSZET A MAGYAR IRODALOMBAN

Csokonai Vitéz Mihály

A méhekhez

Kis méhek! kerteken,
Mezőkön, berkeken
Mit futtok sok veszéllyel?
A friss forrásokra,
Az új virágokra
Repkedvén szerteszéjjel?

Mennyi sok munkával
És időjártával
Gyűjthettek egy kis mézet?
Szálljatok Lillára,

Az ő szép szájára
Vénus sokat tetézett.

Jőjjetek: s úgy nem lész
Olyan sok s édes méz
Sehol, mint a tiétek.
Jőjjetek: s úgy nem lész
Olyan boldog méhész
Sehol, mint a tiétek.

Krizsány Anna múzeumi kurátor

Szent István Király Múzeum

Fémkeresős kutatás önkéntesekkel Mány és Bicske külterületén

Egy hamarosan megépülő, új autóút nyomvonalának fémkereső műszeres kutatását végeztük el közel 9 km hosszan Fejér megye északi részén, zömében Mány, kisebb részt Bicske külterületén. A kutatás célja kettős volt: egyrészt leletmentés, hogy az autóút építésének földmunkái közben a felszíni humusztakaróban rejlő régészeti leletek ne vesszenek kárba, másrészt, hogy minél többet tudhassunk meg az útnyomvonal által érintett régészeti lelőhelyekről, ezáltal az elmúlt évezredekben itt zajló életről.


A kutatásban a Szent István Király Múzeum Közösségi Régészeti Programjának önkéntesei voltak segítségünkre, a járványügyi helyzet miatt ezúttal korlátozott létszámban.

Önkénteseink az olykor rendkívül zord időjárás ellenére sem tántorodtak el a kutatástól. Hóvihar április 8-án

Római kori pénzeken és fibulákon kívül napvilágot látott egy különleges díszítésű honfoglalás kori (10. századi) öntött ezüst szíjvég is.

Római köztársaság kori ezüstből vert, gályát ábrázoló úgynevezett legiós dénár Bicske külterületéről (találta és fényképezte: Molnár Csaba)

Kora római egygombos fibula (ruhakapcsoló) Mány külterületéről (találta és fényképezte: Cserkúti János)

Honfoglalás kori (10. századi) öntött ezüst szíjvég Mány határából (találta és fényképezte: Gyulay Gyula)


A közösségi régészet azonban távolról sem csak a fémkeresős kutatásról szól, programunkban lehetőséget biztosítunk önkénteseinknek az ásatási bontómunka izgalmaiban való részvételre, a járványügyi korlátozások feloldását követően pedig leletfeldolgozási, anyagismereti alkalmainkon és előadásokon ismerkedhetnek meg hazánk föld alatti titkaival, őseink hagyatékával.

Ha felkeltette érdeklődését a Fejér megyei Közösségi Régészeti Program, akkor a kozossegi.regeszet@szikm.hu címen érdeklődhet és jelentkezhet.

A szerző dr. Szücsi Frigyes régész,

a Szent István Király Múzeum Közösségi Régészeti Munkacsoportjának tagja

Nemzetközi Föld Napja 2021. április 22.

Gyakran beszélünk arról, hogy meg kell menteni a bolygónkat, de a helyzet az, hogy mindezt a magunk megmentése érdekében kell véghez vinnünk. A természet – velünk vagy nélkülünk – megújult erővel él majd tovább.”

/David Attenborough/

1970. április 22-én Denis Hayes amerikai egyetemi hallgató mozgalmat indított el a Föld védelmében. Azóta a diákból az alternatív energiaforrások világhírű szakértője lett. Már mozgalmának megindításakor több mint 25 millió amerikai állt mögé, ma pedig szinte az egész Földre kiterjed az általa kezdeményezett mozgalom. Ezernél több szervezet vesz részt benne. A FÖLD NAPJA célja, hogy tiltakozó akciókkal hívják fel a figyelmet a környezetvédelem fontosságára. Magyarországon 1990 óta rendezik meg.

Kezdetben a földi élet kialakulását, a Föld születésnapját ünnepelték e napon, mára a környezet- és természetvédelem egyre aktuálisabb kérdéseire hívja fel a figyelmet a megemlékezés, kitérve arra, hogy a környezet- és természetvédelem közügy, mindenki feladata.

A FÖLD NAPJA MAGYARORSZÁGON

A vadvilág állományai világszerte visszaszorulóban vannak, aktív védelmükért bárki tehet.

A magyar természettudósok szakterületüknek megfelelően évről évre kijelölik az év madarát, emlősét, fáját, gyógynövényét stb. azzal a szándékkal, hogy egy kicsit odafigyeljünk a hazai természeti értékeinkre.

Idén, 2021-ben a cigánycsuk, a hermelin, a lisztesberkenye, a fekete nadálytő és társaik hívják fel figyelmünket a természet szépségeire, a biológiai sokféleségre, annak védelmére. Amit megismerünk, azt biztosan védjük is!

Források:

https://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/a_fold_napja

https://www.bfnp.hu/en/hir/nemzetkozi-fold-napja-2021-aprilis-22

http://fna.hu/hir/vadonelok2021

https://sokszinuvidek.24.hu/mozaik/2021/01/04/ev-madara-2021-ciganycsuk/

Néhány idézet arról, hogyan vélekednek a kérdésről a tudósok, művészek:

Márai Sándor: Füveskönyv (részlet)

Arról, hogy az ember része a világnak

Az ember, mérhetetlen gőgjében és hiúságában, hajlandó elhinni, hogy a világ törvényei ellen is élhet, megmásíthatja azokat és büntetlenül lázadhat ellenök. Mintha a vízcsepp ezt mondaná: „Én más vagyok, mint a tenger.” Vagy a szikra: „Rajtam nem fog a tűz.” De az ember semmi más, mint egyszerű alkatrésze a világnak, éppen olyan romlandó anyag, mint a tej vagy a medve húsa, mint minden, ami egy pillanatra megjelenik a világ nagy piacán, s aztán a következő pillanatban, a szemét- vagy a pöcegödörbe kerül. Az ember, testi mivoltában, nem is magas rangú eleme a világnak; inkább csak szánalmasan pusztulásra ítélt anyagok összessége. A kő, a fém is tovább él, mint az ember.

Szilágyi Domokos: Hegyek, fák, füvek (1964)

Hegyek, fák, füvek, haragzöld, azúr menny, szívem rokonai,
kedvesek, emlékeimben látlak szelíden bólintani,
izmaim is emlékeznek ernyedőn, erdők, titok-ösvények, farkas szagúak,
lombkunyhók, égboltnyi lombfelhők, csukott szemű lombalagutak,
fürdik, frissül a fáradtság itt, ahol a konok csönd üget,
róttam az erdőt, lépéseimből róttam nesz-betűket,
libegő muzsikát, lobogó kedvet mosolygós fák alá,
nap vére hullott, mintha leterített szarvas kínját kiáltaná,
nap vére hullott, elöntött a mindenség-fia-fény-suhogás,
szívemen, mint ághegyen mókus, ült a várakozás,
vagy mint az éjszaka tetején a liliomszirmú csillagok
– pilla mögé bújt szemek, melyekbe a nappali fény belefagyott -:
a várakozás, hogy olvashassam remény-virág-betűitek,
s belém leheljétek a mindenség erejét, hegyek, fák, füvek.
Hegyek, fák, füvek, erdők, haragzöld, azúr menny, szívem rokonai,
kedvesek, emlékeimben látlak szelíden bólintani,
szelíden – ti vagytok a jóság -; meghitten – ti vagytok a csönd -;
jobbik felem tibennetek önnönmagának köszön;
ti vagytok a béke: levegő, hogy lélegezhessék az emberiség,
ti vagytok a fegyver, védekezni, a halál ha újra kísért;
küldtök fényes magasságokba, agyunk-szemünk szoktatni a végtelenhez,
az elmúlás mihozzánk miattatok és érettetek türelmes,
ózon-leheletű tájak, források, ti, erdők csillagai,
titeket hívtalak-hívlak-idézlek vidítani, segíteni,
ha ujjaim begyén kiillan az akarás, szememből fénytelen porba hull a fény,
ti élesztitek újjá, ti, gazdag szívűek, az újjászülető reményt,
tőletek orozzam a szót, a muzsikát, az észt, a szívet,
tőletek, mindig tőletek, hegyek, erdők, fák, füvek.
Hegyek, fák, füvek, ágak, haragzöld, azúr menny, szívem rokonai,
titeket hívtalak-hívlak-idézlek vidítani, segíteni,
karcsú sziklák, szépfejűek, felhőlépők, bátorítók,
szélben dzsiggelő bokor-gyermekek, gondolkodó, komoly fenyők,
táncos patakok, újjáteremtők, mint az asszonyi csók,
szemérmes kis tisztások, pihentetők, s mint a szerelem, újjászülők,
sűrű örömök szülei, kovácsoljátok bennem az acélpengésű akaratot –
simogató kéz, puha ágy, okos elme, akit bármikor szólíthatok,
ki sosem hagy el, ki érvel, meggyőz, s – tanácstalannak – tanácsot ad,
ölelő szerető, ki bánatot öl; nyugalmas öl, ki fiául fogad,
s biztat, hogy szép a harc, szép ez az emberi lét,
üt is, hogy eddzen, izzítja küzdelmem hevét,
ki hű hozzám, hogy hű maradjak és józan és fegyelmezett –
köszönöm nektek, hegyek és erdők, sziklák és lombok, fák, füvek.

(Szilágyi Domokos erdélyi magyar költő 1938-1976)

Összeállította: Krizsány Anna

múzeumi kurátor

Szent István Király Múzeum

Hogyan kerül a kölni a patikába?

A különféle illatos vizekkel és kölnivel való húsvéti locsolkodás már az 1920-as években szokásban volt Magyarországon. Erről tanúskodnak az alábbi feljegyzések.

Az 1927. évi Gyógyszerészek-zsebnaptára azt írja, hogy húsvét vasárnapján a gyógyszerész által készített rózsavíznek és kölnivíznek az árusítása alábbi indoklással engedélyezett.

“Miután a rózsavíz (Aqua rosarium) a Magyar Gyógyszerkönyvben szereplő gyógyszer, a kölnivíz pedig a gyógyszerkönyvben lévő négy szerből előállítható a gyógyszerész által, a gyógyszertárban készített rózsavíznek és kölnivíznek húsvét vasárnapján való kiszolgálására idézett rendeletem nem terjed ki.”

Előző évben ugyanis, még a patikákban tiltva volt például húsvét vasárnapján Budapesten az illatszerek árusítása. A tilalom húsvét hétfőre nem terjedt ki, akkor szabadon lehetett árusítani.

Források:

http://www.gyogyszeresztortenet.hu/blog/2015/04/03/a-husvet-es-a-gyogyszereszet-1926-ban/

http://www.gyogyszeresztortenet.hu/blog/2016/03/23/patikus-es-husvet/

Egyéb vidéki illatszeres locsolkodási gyakorlatról tudósít bennünket a következő forrás:

„A gyerekek üvegből locsoltak szagos vízzel. Régebben ez csak a szagos szappannak a leve volt, az 1920-as évektől a rúzsavíz váltotta fel, amit a patikában vettek. A patikus fel is volt készülve a rózsavíz árusítására, mert húsvét hétfőn délig nyitva tartotta a patikát. Némelyik gyerek félliteres, de legalább 2 dl-es üveggel locsolt. Az üveg szája be volt kötve egy ruhadarabkával, amit tűvel megszurkáltak, hogy jobban lehessen belőle locsolni.”

(Szigeti György: Hagyományos népszokások Apátfalván II. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1., 198. oldal (Szeged, 1986))

Idézet forrása: https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_CSON_EK_1984_85_1/?query=h%C3%BAsv%C3%A9t&pg=201&layout=s

Locsolóversek a rózsavíz említésével: http://www.husvetilocsoloversek.hu/index.php?pg1=gyerekeknek&pg2=aranyos&kat=,A,R,H,S,V,

„Jó reggelt, jó reggelt,

Kedves liliomszál,

Megöntözlek rózsavízzel,

Hogy ne hervadozzál.

Kerek erdőn jártam, piros tojást láttam.

Bárány húzta rengő kocsin,

 Mindjárt ideszálltam.

Nesze hát rózsavíz,

Gyöngyöm, gyöngyvirágom!

Hol a tojás, piros tojás?

Tarisznyámba várom!”

„Kinyílt az ibolya húsvét hajnalára,

Csepegjél, rózsavíz erre a kislányra.

Rózsavíztől, majd meglátod, szép és ügyes leszel,

Ugye, kislány, a zsebembe piros tojást teszel?”

Az 1. kép forrása: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Aqua_de_rosarum_-_mus%C3%A9e_HCL_-_bouteille_-_pharmacie_%C3%A0_l%27H%C3%B4tel-Dieu.jpg

A 2. kép forrása: https://www.1stdibs.co.uk/furniture/decorative-objects/vases-vessels/jars/pair-of-very-large-amber-glass-chemist-jars-large-stoppers/id-f_7129123/

3. kép forrása: http://sahab-export.com/en/how-to-use-rose-water-for-your-skin/

Az ismertetőt összeállította:

Krizsány Anna múzeumi kurátor,

Szent István Király Múzeum

1848. március 15. – Fehérvári emlékünk

A pesti forradalom 1848. március 15-i eszméjére, történetére a székesfehérvári Szent István Király Múzeum gyűjteményének egyik jeles műtárgyával kíván emlékezni.

1848-as zászló

Az események röviden:

Az 1840-es években kialakult Magyarországon egy fiatal értelmiségi csoport, amelynek tagjai verseikkel, írásaikkal formálták a közvéleményt. Törzshelyük Pesten a Pilvax kávéház volt. Többségük a polgári rétegből származott, s erőteljesen hatottak rájuk a francia forradalom szabadságot, egyenlőséget, testvériséget hirdető eszméi. Közéjük tartozott pl. Petőfi Sándor, Jókai Mór és Vasvári Pál is. 1848 tavaszán a párizsi forradalom hatására cselekvésre szánták el magukat. Programjukat 12 pontban fogalmazták meg.

A bécsi forradalom hírére március 15-én reggel az utcára vonultak. A Pilvax kávéházból elindulva felkeresték az egyetemi hallgatókat, s csatlakozásra szólították fel őket. Az utcán is sokan közéjük álltak.A több ezres tömeg a csöpögő esőben Landerer és Heckenast nyomdája elé vonult. Petőfiék itt a nép nevében lefoglalták a nyomdagépeket, s cenzori engedély nélkül kinyomtatták a 12 pontot és a költő e napra írt mozgósító versét, a Nemzeti Dalt. Ezzel megteremtették a sajtószabadságot.

Délután az emberek a Nemzeti Múzeum előtt gyülekeztek. Ezután a pesti városházára mentek, hogy csatlakozásra bírják a város vezetését, és maguk mellé állítsák a polgárságot. Ezt követően – már mintegy húszezren – Budán felkeresték a királyi hatalmat képviselő Helytartótanácsot. „A nagyméltóságú helytartótanács sápadt vala és reszketni méltóztatott, és öt percnyi tanácskozás után mindenbe beleegyezett” – olvashatjuk az esetről Petőfi feljegyzését. Innen a budai várbörtönhöz vezetett a tömeg útja, s kihozták börtönéből a politikai fogoly Táncsics Mihályt. Este a Nemzeti Színházban díszelőadást tartottak, amelyen nagy lelkesedéssel vettek részt a nap hősei. Katona József Bánk bánját tűzték műsorra. 1848. március 15-én Pesten vér nélkül győzött a forradalom. Programjának, a 12 pontnak a megvalósítása viszont az országgyűlésre várt.

A Szent István Király Múzeum Újkortörténeti Gyűjteménye egyik büszkesége az 1848-49-es szabadságharcból származó zászló. A nemzeti ereklyének számító zászló történetét a családi hagyomány őrizte meg. A szabadságharc bukása utáni megtorlás, majd az azt követő másfél évszázad alatt méltó kegyelettel őrizte az Aradi család a magyar nemzeti függetlenségért és szabadságharcért vívott küzdelem ezen jelképét.

Az apáról fiúra örökített legenda szerint a zászlót az igari Bali család egyik őse kapta egy honvédtiszttől a dunaföldvári hídnál, mikor szénásszekerével segített átkelniük a folyón. Legutóbbi tulajdonosa néhai Bali György volt, tőle került az Aradi családhoz, onnan pedig a múzeumba. A jelenleg rendelkezésre álló, elsősorban heraldikai jegyek alapján a piros-fehér-zöld zászló eredetileg valóban a szabadságharc idejéből való. Az alapzászló funkciója: toborzó-zászló, csatazászló, csapatzászló stb., adatok hiányában jelenleg nem tudjuk rekonstruálni. A zászló közepén egy meglehetősen rossz állapotban lévő koronás középcímer látható, mely az 1874-es címerrendezés után Fiumét is feltüntette a címerpajzson. Az utólagosan rátett címer tehát a ’48-as zászló dualizmus kori használatát jelzi.

A zászló későbbi történetére vonatkozóan nincsenek adataink, de igen gyakori, hogy honvédegyletek, a ’48-as politikai pártok – akár korteszászlóként is – használták és büszkén őrizték a szabadságharc emlékét őrző ereklyét.

Adatok:

Lelőhely: dr. Aradi János ny. rendőralezredes ajándékozta a múzeumnak 1998-ban

Kor: az alapzászló 1848-ból való, később, a dualizmus korában átalakították, magyar címert varrtak rá

Méret: 157×116 cm

Gy.sz..3/1998.

Magyarország 1848 március 15 – én az összefogásról a küzdeni akarásról, az önzetlenségről tett tanúbizonyságot. Ma, amikor ugyancsak mindenki harcot vív az egészségért, a járványhelyzet túléléséért, leküzdéséért, megoldásáért, a napi megélhetésért, a munkahelye megtartásáért, a családja boldogulásáért, ebből a napból erőt tudunk meríteni magunknak, hisz ugyanazon értékekre van ma is szükségünk, és ezek közt a legfontosabb az összefogás. Erről szólt 1848 március tizenötödike is.

Vigyázzunk magunkra és egymásra!

Miszlai Zsolt

történész-főmuzeológus

Felhasznált irodalom:

  • 125 év – 125 tárgy, Válogatás a Fejér megyei múzeumok gyűjteményeiből. Székesfehérvár 1998. p. 144-145.

Sötét anyag

Mohácsi András székesfehérvári tárlatára emlékezünk

1963. január 28-án született Mohácsi András szobrász, képzőművész, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Design Intézetének mestertanára

2015 áprilisában Sötét anyag címmel nyílt kiállítása a Pelikán Galériában. Az ott kiállított művek közül három festményt ajándékozott a Városi Képtár – Deák Gyűjteménynek, mely immár a Szent István Király Múzeum képzőművészeti gyűjteményét gyarapítja.

Mohácsi András: Dark & Dark, 2015, papír, pigment, 35×100 cm
Mohácsi András: Light in Holiday, 2015, papír, pigment, 35×100 cm
Mohácsi András: Light in the Dark Side, 2015, papír, pigment, 35×100 cm

Az alkotások megértéséhez, befogadásához segítségül a Pelikán Galériabeli kiállítása megnyitásán elhangzott szöveget közöljük. A tárlatot Tasnádi József Munkácsy Mihály-díjas képzőművész, médiaművész nyitotta meg.

(a szöveg, a kiállítás többi alkotásával együtt megtalálható http://mohalit.blogspot.com címen )

TASNÁDI JÓZSEF: SÖTÉT ANYAG

/2015 04. 10., Székesfehérvár, Pelikán Galéria, kiállítási megnyitószöveg/

A gyakorlati élet, mint hazátlan vagabund minden művészi formába behatol és nem a formák létokának, hanem létük céljának tekinti önmagát” – írja Kazimir Malevics a Szuprematista kiáltványban.

Műveim az egészségtelen életmódról, az unalomról és egy mélyen antiszociális beállítottságról árulkodnak – mondja Dan Brown.

Mark Rothko a megrendítőt, a semmi és az üresség tragikumát, a komolyat és az ünnepélyeset, a vallásos időtlent kereste. Festményei mellé saját katalógusa helyett a Bibliát és a Koránt helyezte.

Jackson Pollock nem a természetet festette, hanem önnön természetét. Saját ösztöneinek képét, amelyet olyan természetesnek és fenségesnek tartott, mint egy virágmezőt.

Yves Klein a semmi kékszínű gáz-állapotának teátrális egyöntetűségét, a monománia és a monotónia ritualizálását kereste és találta meg.

Ami engem illet – munkáim saját ellentmondásosságom és temperamentumom enyhítésére tett próbálkozások.

********

A fenti kijelentések, vallomások közös vonása az, hogy valami olyasmire utalnak, amit tartalmon túli tartalomnak, transz-tartalomnak, de legtalálóbban talán: meta-tartalomnak nevezhetnénk.

A meta-tartalom, mint az alkotói indíttatás és identitás sötét anyaga és energiája, ami közvetlenül nem látható, ami sosem jelenik meg direkt konkrétsággal a műben, ami azonban túlmutat az egyes alkotások konkrét és egyszeri tartalmán úgy, hogy tágabb és erősebb annál. Olyasvalami, ami a tárgyi konkrétum ellenében egy másik, spirituális konkrétumként nyilvánul meg, tartja össze és rendszerezi az alkotói ösztönöket, leplezi le a művek, vagy a művész energiáit, belső világát.

********

Azt hiszem, konszenzuális lehet az a megállapítás, hogy ebben a kiállításban látható művek egytől-egyig absztraktak.

Kérdés, hogy ez elég-e ahhoz, hogy azt gondoljuk: Mohácsi munkájának meta-tartalma nem más, mint maga az absztrakció. Ehhez egy kiállítás anyaga nyilván nem elég.

Amennyiben viszont ismerjük András eddigi munkásságát, akkor nem tűnik erőltetettnek azt mondani, hogy az ő esetében az absztrakt nem stílusirányzat, nem is annyira formai kérdés, inkább alap attitűd, egzisztencia forma, bizonyos értelemben tehát meta-tartalomként tárgyalható.

A Mohácsi meta-tartalomnak – véleményem szerint – van azonban egy olyan, az absztrakción túli, vagy azt kiegészítő rétege is, amelyre később fogok kitérni.

********

Az absztrakció mindig szembesít minket az értelmezés határaival. Következésképp, ami az absztrakcióról elhangzik – vagy elhangozhat – mindig vitatható. A vitathatóságot tekintsék tehát igaznak az itt következő gondolatmenetre és megjegyzésekre is.

Az absztrakció az abszolút vizuális narratíva, az introspekció tisztán vizuális leképezése. Az egyszemélyes interaktus realitásának demonstrációja. A személyes átírása a személytelenbe.

A vizuális egyszerűség, amelynek fokmérője a konnotáció hiánya, vagy lehetetlensége. Az absztrakció segít ideiglenesen kiiktatni a valóság bonyolultságát, illetve az általa folyamatosan generált frusztrációt. Talán pont ezért, az absztrakció minden esetben megnyugtató és valahogyan kapcsolódik ahhoz, amit szépségnek érzékelünk.

Az absztrakció a tiszta szenvedély, az önmegismerés ambíciójának, a valódi magunkra találás képe. A megkönnyebbülés lehetőségének és a függetlenség illúziójának vizualizációja.

Olyan magánügy, amely sokakat elvezet a katarzishoz. Általa mutatkozik meg az, amit a filozófia érzelmi bölcsességnek nevez.

Konstans belső dialógus, amely során felfedezzük azt a labirintust, amit magunk köré építünk, és amelyből voltaképpen nem is akarunk kijutni. A közvetlenül nem kifejthető tartalom, nem a direkten üzenni akarás, nem is a programszerű kommunikáció, hanem az, amelynek nincs más szándéka, mint kideríteni önnön létrejöttének okait. Az a művészet, amely saját születésének történetét meséli, mely történet az alkotás létének indoklása is egyben.

Az absztrakció azonnali emocionális reakciót vált ki, viszont ellenáll az értelmezésnek, nem sok esélyt ad a verbális megfejtésnek.

********

Visszatérve a Mohácsi meta-tartalomhoz.

András munkái – szobrai – az anyag és a fizikai törvények provokációjának leképeződései, a kockázat-vállalás absztrakt vizualizációi.

Mohácsi absztrakciója a kockázatvállalás értelméről, izgalmáról, keménységéről, jó értelemben vett agresszív nyersességéről, egyben szépségéről szól. Mindez rendkívül stimuláló és szerethető meta-tartalom.

Az itt látható – általa grafikáknak nevezett, nekem inkább festményeknek tűnő – sorozata egységesen és kizárólagosan vertikális gesztusokra épül, mégis dominánsan horizontális kiterjedést eredményez.

A Sötét anyag nem stilizált, sem pedig formatervezett. Az önmegfigyelés, pontosabban az obszesszív vertikális gesztusok sorozatos – ezért horizontális – lenyomata, amely ezúttal sötét anyagok használatára épül. Egy ideiglenes komfortzóna, amely segít megkeresni a hasonlóság és a különbözőség szkizofréniájában rejlő potenciát.

A sötét anyag olyan anyagfajta, amely csillagászati műszerekkel közvetlenül nem figyelhető meg, mert semmilyen elektromágneses sugárzást nem bocsát ki és nem nyel el, jelenlétére csak a látható anyagra és a háttérsugárzásra kifejtett gravitációs hatásból következtethetünk.” (Wikipédia)

A sötét anyag az asztrofizikai spekuláció eredménye, amelynek számunkra – halandók számára – nincs közvetlenül tapasztalható igazság értéke, nehezen mérhető, tehát inkább az intuíció tartományából előhívható valami.

Nekem mégis tetszik az a gondolat, hogy a sötét anyag a kozmosz meta-tartalma, vagy alapattitűdje, mely gondolat életben tartja bennünk a rejtély és a kétely iránti vonzalmat.

********

A kiállítás megnyitó arra hivatott, hogy kapcsolatot hozzon létre a külvilág és a művészet világa között, hogy enyhítse a hétköznapokból érkező néző idegenség-érzetét, amelyet a képzőművészet szégyenlős szűkszavúsága, vagy éppen aszkétikus bőbeszédűsége – irányzattól függetlenül – mindig ott lévő hermetizmusa vált ki.

Amennyiben az előbbi kijelentés igaz, akkor ez a megnyitó szöveg kudarcra van ítélve. Hogyan lehet a szöveg lineárisan fegyelmezett rendszerén belül akárcsak érinteni azt, ami egyáltalán nem lineárisan strukturált, ami nem más, mint a láthatatlan, a kozmikus meta-tartalom, amely sötétség leple alatt tartja össze a világot és ad értelmet bennünk – többek közt – a lebegésnek, a gravitációnak, a vonzódásnak.

Elképzelhető, hogy mindez ott van amögött a vonzalom mögött is, amelyet Mohácsi András absztrakciói iránt érzek.

Talán azért, mert akárcsak a zene – ez a Sötét anyag is inkább energiát ad, mintsem követel.

Szűcs Erzsébet művészettörténész –

156 ÉVE SZÜLETETT MAGYARY-KOSSA GYULA (1865-1944)

MAGYARY-KOSSA GYULA, a nemzetközileg elismert gyógyszer- és méregtan-szakértő, a magyar orvostörténet-írás megteremtője, 156 éve született.

Nagysarlói Magyary-Kossa Gyula farmakológus, orvosdoktor, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, 1865. január 8-án született Debrecenben. Már középiskolás korában több nyelven beszélt, egyaránt kedvelte a természettudományokat és a történelmet is. Gimnáziumi tanulmányainak befejezése után az orvosi pályát választotta. A budapesti tudományegyetem orvosi karára iratkozott be. Doktori oklevelét 1889-ben szerezte meg. Az ógörögön és latinon kívül angolul, franciául, németül és olaszul beszélt.

Magyary-Kossa Gyula egy kevésbé ismert képe. Kép forrása: http://konyvtar.univet.hu/fotocd/dig271.htm

„Negyedéves medikus koromban kezdtem érdeklődni a magyar orvosok múltja iránt.” – írja a “Magyar orvosi emlékek” című könyvének előszavában. A négykötetes hatalmas mű azóta a magyar orvostörténelem egyik kiemelkedő forrásmunkájává vált, amelyből bőségesen merítenek a mai kor orvostörténészei.

A klasszikus nyelvekben, természettudományokban és művészetekben egyaránt járatos ifjú Kossa Gyula dr. tudományos pályája Bókay Árpád gyógyszertani intézetéből indult fejlődésnek.

Magyary-Kossa Gyula Magyar orvosi emlékek című könyve. Kép forrása: https://babelantikvarium.hu/szerz%C5%91/magyary-kossa-gyula

29 éves, amikor a Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen méregtanból magántanárrá habilitálják, két évvel később a M. Kir. Állatorvosi Akadémián a gyógyszertan tanára, ezt az állását 1937-ig lelkes odaadással töltötte be. Akadémiai székfoglalóját 1924-ben tartotta “Adatok a magyar génius biológiájához” címmel.

A szűkszavú életrajzi adatok által 80 esztendő korlátai közé szorítva egy csodálatosan színes és gazdag élet próbálkozásai, küzdelmei, meglepetései és alkotásai tárulnak fel előttünk.

Kísérletes vizsgálataival, mint kitűnő tudós mutatkozott be. Kutatóként is számos eredményt ért el. Fontos tanulmányai jelentek meg a doppingszerek kimutatásáról, az arzén- morfin- és szénsavmérgezésről, a köszvényről is. Évtizedekig volt használatban az állatok rühessége ellen kidolgozott kéndioxidos gázkezelési eljárása, nagyon sokféle gyógyszer kifejlesztésében vett részt, amelyek közül néhány még ma is forgalomban van. A nemzetközi szakirodalom „Kossa-reakció” néven tartja nyilván világszerte alkalmazott mikrotechnikai eljárását a szövetekben lerakódott mész kimutatására.

Előszeretettel foglalkozott fiatal kora óta botanikával, ennek tanítását is vállalta 1913-ig, amikor is lemondott róla, hogy idejét teljesen a kísérletes és tudományos gyógyszertannak, valamint másik kedvencének, a medikohistoriának (orvostörténet) szentelhesse. Hangyaszorgalmú levéltári kutatások során gyűjtögette a magyar orvosok múltjára vonatkozó adatokat. „Volt olyan év, hogy csak az országos levéltárban nyolc hónapot töltöttem, nap-nap után dolgozva” – emlékezik vissza. Ez a kutatás rendkívül bőséges termést hozott: „Magyar orvostörténelmi adataim száma ma már sok ezerre megy és ha kétszer annyi életem volna, akkor sem tudnám azokat feldolgozni” – írja.

Magyary-Kossa a magyar állatorvostan történetének is lelkes kutatója volt. 1896-tól 1905-ig elő is adta a hazai állatorvoslás történetét és számos cikkben ismertette e tudomány korai szakának mindaddig ismeretlen, rendkívül érdekes részleteit. 1899-ben vette át az Állatorvosi Főiskola Könyvtárának igazgatását és neki köszönhető, hogy az színvonalas szakkönyvtárrá fejlődött.

Orvostörténeti művei közt bőségben találunk életrajzot, kultúrtörténetet (Magyar alkimisták, Orvosi gyakorlat a régi Magyarországon, Régi magyar gyógyszerekről és gyógyszertárakról), társadalomtörténetet (A magyarországi prostitúció múltjáról), babonát (Kígyó az emberben, Szemmelverés), műszótárt (Régi magyar gyógyszerek, Régi magyar betegségnevek, Régi magyar bonctani kifejezések), kuriózumokat és értékes adatok mérhetetlen tárházát. És mindez ragyogó feldolgozásban, élvezetes olvasmányként tárul elénk.

Magyary-Kossa Gyula 1944. július 21-én hunyt el, sírja a Kerepesi temetőben található.

Érdekesség:

Székesfehérváron is élt és működött a Magyary-Kossa rokonság egyik gyógyszerész tagja, Magyary-Kossa Sándor. Az egykori ŐRANGYAL patika, amit a város ötödik patikájaként 1866-ban alapítottak, 1928-ban került a tulajdonába, amit haláláig vezetett. Ez a gyógyszertár a mai Vörösmarty tér 4. szám alatt működött, ma lakóház.

Az egykori Őrangyal Patika a mai Vörösmarty tér 4. szám alatt működött. Ma lakóház. Kép forrása, fotó: Szima Viktória (MNL FML)
Magyary-Kossa Sándor-féle székesfehérvári papír kapszula. Kép forrása: Gyógyszerészettörténet XV: évf. 1 szám 2017. június, 10. p.



Krizsány Anna művelődésszervező

Források, irodalom: