Konferencia III. Béláról és koráról

Meghívó

 

a Szent István Király Múzeum „III. Béla és kora” című nyilvános konferenciájára Székesfehérvárott a Hiemer-házban (Oskola u. 2–4.).

Időpont:

a tudományos tanácskozás 2018. április 23-án (III. Béla király halálának évfordulóján) 10–16 óra között megy végbe

 



A részletes program:

 

10.00 – 10.30. Megnyitók, köszöntők

 10.30 – 11.50. I. Szekció – Archeogenetika, antropológia

10.30 – 10.50. Kásler Miklós (Országos Onkológiai Intézet): Árpád-házi genetikai projekt

10.50 – 11.10. Olasz Judit (Országos Onkológiai Intézet): III. Béla és a Székesfehérvári Bazilika további embertani leleteinek archeogenetikai vizsgálatáról

11.10 – 11.30. Szentirmay Zoltán (Országos Onkológiai Intézet): A Mátyás-templomban őrzött csontvázak genetikai vizsgálata során alkalmazott archeopatológiai és archeogenetikai módszerek

11.30 – 11.50. Rácz Piroska (Szent István Király Múzeum): III. Béla, Anna királyné és ami körülötte van (Az 1848-ban feltárt sírcsoport halottainak természettudományos vizsgálatai)

11.50 – 12.10. Hozzászólások, vita

 12.10 – 13.40. Ebédszünet

 13.40 – 15.00. II. Szekció – Történelem

13.40 – 14.00. B. Szabó János (Budapesti Történeti Múzeum): Magyar–bizánci háborúk a XII. században

14.00 – 14.20. Bárány Attila (Debreceni Tudományegyetem): III. Béla nyugat-európai külkapcsolatai

14.20 – 14.40. Szabados György (Szent István Király Múzeum): III. Béla magyar királysága

14.40 – 15.00. Ribi András (Eötvös Loránd Tudományegyetem): A székesfehérvári johannita konvent a XII. században

15.00 – 15.30. Hozzászólások, vita

 15.30 – 15.40. Zárszó

Advertisements

Mátyás király a korabeli Európa egyik legműveltebb és legbölcsebb uralkodójának számított

A halotti pajzs szakrális élményt kínálhat látogatóinak

Mátyás igazi reneszánsz uralkodó és modern király is volt. Távolba látó készsége, stratégai gondolkodásmódja következtében számos eszközt alkalmazott céljai elérésében. Nem csak katonai erőt mozgósított, hanem, ha úgy ítélte meg, diplomáciai eszköztárát is alkalmazta. – fogalmazott interjúnkban Gróf Péter. A Visegrádi Mátyás Király Múzeum munkatársa a kiállított emléktárgyak szakrális üzenetéről beszélt és szólt arról is, hogy a királyi palota környezetében érthetjük meg igazán Mátyás valóságos kultúra és művészetpártoló tevékenységét.

 

Ambiciózus személyiség

Mátyás király a magyar történelemben olyan személy, akiről biztosan elmondhatjuk, a kisgyermektől az aggastyánokig szinte mindenki el tud mondani róla egy mesét, vagy kisebb történeteket. Úgy maradt meg a nemzet emlékezetében, mint a legnépszerűbb uralkodónk. Minek köszönhető ez az ismertség és mit tud ebből igazolni a szakember, a történész?

– Azt gondolom, egyre ismertebb az a tény, hogy az említett mítosz Mátyás halála után alakult ki. Le kell szögezni, Mátyás egy rendkívül tudatos, ambiciózus, a céljait bármilyen áron elérni akaró uralkodó volt, aki, mint minden nagy formátumú történelmi személyiség, tovább látott kortársainál, még olyan személy estében is, mint Vitéz János, püspök, aki a nevelője volt, vagy Janus Pannonius. Mindketten fellázadtak ellene. A király tisztában volt vele, a török ellen csak úgy lesz képes felvenni eséllyel a harcot, ha egy erős államot, egy szövetségi rendszert alkot. Nos, ennek a célnak az érdekében cselekedett. Kemény adókat vetett ki, erős és fegyelmezett politikát folytatott. Valljuk be, ez általában nem szokott népszerű intézkedéssorozat lenni. Tudjuk, hogy Mátyás király halála után, a mohácsi csatát követően milyen állapotok alakultak ki az országban. Szinte természetes volt, hogy a korábban „vérrel és vassal” fenntartott rendszer az emlékezetben, mint dicső múlt jelent meg, s maga Mátyás is nagy formátumú uralkodó emlékeként élt tovább. Nem csak politikai értelemben, hanem a művészetben is. Ne feledjük, Ő volt az a király, aki az itáliai reneszánsz művészet legszebb emlékeit, elsőként Itálián kívül, Magyarországon, Visegrádon teremtette meg. Másik fontos jellemző, hogy Édesapjával, Hunyadi Jánossal összefüggésben a kelet- európai népek folklórjában is megjelenik törökverő harcos, hős vitézként.

A művelt európai király

– Említette, hogy túllátott kortársain. Mindez műveltséget, széles látókörű képességet, diplomáciai érzékenységet jelentett, amit képes volt a korabeli nagyhatalmak árnyékában bölcsen alkalmazni.

– Mátyás egyszerre volt igazi reneszánsz uralkodó és modern király. Távolba látó készsége, stratégai gondolkodásmódja következtében számos eszközt alkalmazott céljai elérésében. Nem csak katonai erőt volt képes mozgósítani hanem, ha úgy ítélte meg, diplomáciai eszköztárát is alkalmazta. Ügyesen tudott manipulálni. Érdemes elolvasni Mátyásnak a pápához írott leveleit. Egyes vitáikban legteljesebb tisztelet és alázatosság mellett igen kemény hangon megfenyegeti az egyházvezetőt, és kijelenti, szükség esetén a magyarok készek lesznek akár a mohamedán hitet is felvenni amennyiben nem lesz a segítségükre. Hangsúlyoznunk kell, hogy Mátyás a korabeli Európa egyik legműveltebb uralkodójának számított. Mindez neveltetéséből, származásából is eredt. A Hunyadi-házban, édesapja mellett katonai ismereteket szerzett, céljait elérni vágyó erős alkatot is hozott magával, nevelőjétől, Vitéz Jánostól pedig markáns humanista neveltetésben részesült. Az uralkodó, ismereteink szerint, több nyelvet is ismert. Beszélt németül, latinul, olaszul, románul és egy szláv nyelven. A humanista műveltség Hunyadi Mátyás számára a gyakorlatban azt jelentette, hogy könyveit szorgalmasan olvasgatta és a körülbelül kétezres kötetű magán könyvtárat, a Corvinát tudhatta a magáénak. Utóbbi méreteit abban az időben Európában csak a pápai udvar könyvtára haladta meg. A diplomáciájában is fellelhetjük a művészetpártoló uralkodót. Ez fontos és tudatos üzenettel bírt: Mátyás nem származott királyi vérből, az európai nagy királyi dinasztiák szemében „fölkapaszkodottnak” tűnt. Hatalmával és művészet iránti érzékenységével egyaránt meg kívánta mutatni, hogy van olyan jelentős és művelt uralkodó, mint Európa bármelyik másik dinasztiája. S ez kétség kívül így is volt.

– Napjainkban a nagyhatalmak közötti versengésről és fegyverkezési versenyről beszélhetünk. Elmondhatjuk, a középkorban sem volt ez másképp. Mátyás híres Fekete Seregére úgy emlékezünk, mint a korabeli hatalmak ütköző zónájában álló, erőt és biztonságot jelentő hadseregre…

– Mátyás udvari történetírója, és egyik meghatározó humanistája, Bonfini mester egykor úgy fogalmazott, a király a katonái között érezte jól magát. Bármennyire is egy művelt és művészetpártoló személyiségről beszélünk is, családi hatásokból eredően velük ivott és kockázott, meghallgatta a hősi énekeket. Ez volt az ő igazi világa. Abban az esetben, ha Mátyás háborúinak és a Fekete Sereg történetét megvizsgáljuk, akkor már egy jóval árnyaltabb képet kapunk. A királyunk sok háborút vívott, sikereit a diplomácia eszközével együtt tudta elérni. Mátyás maga is kifejti egyik levelében, hogy békét csak úgy lehet elérni, ha ezt előtte háborúval megalapozzák. Fogalmazzuk meg: senki sem tudja pontosan, honnan is származott a “Fekete Sereg” – elnevezés. Mátyás halála után kapta ezt a nevet, amelynek eredetére többféle elmélet is született. Leginkább elfogadott nézet szerint a „fekete Haugwitz” név a sereg utolsó parancsnokának nevére utal. Mátyás amennyire remek hadsereg szervezőnek számított, annyira jó hadvezérnek is ismerték. Nézzük meg a korabeli erőviszonyokat. Létezik a Német-Római Császárság, a Török Birodalom, ezek között a Magyar Királyság „csupán” középhatalomnak számít. Ennek az országnak kellett volna megállítania a török hódítást. Hunyadi János minden hősiessége és Mátyás minden eredményessége ellenére ki kell, hogy mondjuk, hazánk erre az óriási feladatra egyedül képtelen lett volna. Felmérve a lehetőségeket és az erőviszonyokat, Mátyás pontosan látta ezt. Tudta, hogy egyedül a végvidéken lehetséges – ahogyan ezt tette az apja is- féken tartani a törököt. Azt a bizonyos zsoldossereget Mátyás nem a török területeken alkalmazta, hanem a fejlett tartományokban Ausztriában, Sziléziában és Morvaországban tartotta, amelyen a kortársak háborogtak is. Mindennek a következő okai voltak: a Fekete Sereg fenntartása rendkívül költséges volt, ezért nem is merte kockáztatni az uralkodó, hogy a török fronton, egy esetleges nyíltszíni csatában egy részük megsemmisüljön. Mátyás nagyon súlyos adó terhet rótt ki a lakosságra (úgy is mondhatnánk, módszereit napjaink adóhatósága is megirigyelhetné), ebből körülbelül 900 ezer aranyforint éves jövedelme származott. Összehasonlítva más kortárs európai uralkodóéval, ez nem nevezhető jelentős összegnek, de az ország akkoriban ennyire volt képes. Az említett 900 ezer forint éves bevételnek közel a felét a hadsereg és végvárrendszer emésztette fel.

Modern uralkodó, PR -eszközökkel

– Királyunk értette a módját, hogy a katonai és politikai törekvéseit kedvezően mutassa be a korabeli közvéleménynek ..
– Mátyás nem csak előrelátóan bölcs uralkodónak számított, de remekül tudott élni a PR – eszközökkel is. 1475-76-ban ostrom alá vette Szabács várát. Nem beszélhetünk egy jelentős erősségről, mégis, csak igen véres ostrom árán tudta meghódítani. Erről az ostromról aztán harsány propaganda szólamok születtek, amelyek egyaránt fényes diadalról számoltak be, ezt adták el a közvélemény számára. Megjegyzem, mindezt jogosan, hiszen a Nyugat felé ezt kellett prezentálnia.

Szakrális üzenetek

– Fontos törekvése Székesfehérvárnak és a Szent István Király Múzeumnak, hogy nagy királyunk halotti pajzsának másolata a Hadtörténeti Intézet és Múzeum jóvoltából a városban kiállítás keretében április 25-én (az uralkodó temetésének napján) bemutatásra kerüljön. Valóban másolatról beszélünk, hiszen az eredetit Bécsből Napóleon katonái elszállították, jelenleg pedig a párizsi Musée de l’Armée (Hadsereg Múzeuma) gyűjteményében található. A szakember hogyan fogalmazza meg ennek a pajzsnak a jelentőségét?

– Napjainkban létező és jogos elvárás, hogy egy kiállítás ne csak vitrinek mögött látható tárgyakból álljon. Éppen ezért a muzeológusoknak, kiállításrendezőknek és történelemtanároknak egyaránt feladata kellene, hogy legyen az emléktárgyakat modern kori eszközök segítségével „közelebb vinni”, még inkább értelmezhetővé tenni a látogatók számára. Mindezek mellett úgy vélem, hogy a jelentős történelmi személyiségekhez köthető eredeti tárgyak szakrális üzenete legalább ilyen fontos. A Szent István Király Múzeumban megtekintettem a III. Béla és családját bemutató tárlatot. Életemben most, először láttam a királyi sírt, rekonstruált módon bemutatva. Számomra lenyűgöző hatással bírt.

Szerelmes hódító

– A romantikus Mátyás-kép, a szerelmes uralkodó története mintha kissé háttérbe szorult volna a magyarság emlékezetében, pedig a király házasságkötései is nagy jelentőségűnek bizonyultak…
– Egy király számára az utódlás kérdése lényegbevágó. Mátyás első felesége, Podjebrád Katalin gyermekszülésben elhunyt. Mátyás életéből tíz év telt el, mire feleséget talált magának. Mindebben az is beleértendő, hogy a király külpolitikai helyzete nagyon nehéz volt. Nem csupán belföldön ütközött értetlenségben, mert sokan nem látták át a távlati céljait, amelyeket meg kívánt valósítani, de az őt körülvevő más hatalmaknál is sokszor ütközött akadályokba. III. Frigyes Német-Római császárnak fontosabb volt Mátyást visszaszorítania, mint hogy szövetséget hozzon létre a török fenyegetés ellen. A nápolyi -aragóniai ősi dinasztiából származó Beatrix megérkezése nagyon fontos dolgot jelentett Mátyás életében. Berzeviczy Albert kiváló művet írt Beatrix királynéról, melyben több oldalon át részletesen ír az esküvőről, a menyegzőt körbe ölelő pompáról, reprezentációról. Beatrixtól sem született utódja a királynak, ám Mátyásnak méltó társa lett. Bár a középkori királyi házasságok távolról sem a szerelemről szóltak, közöttük egy komoly és jelentős érzelmi kapcsolat alakult ki. A királynénak vitathatatlanul nagy szerepe volt Mátyás humanista művészetpárti szemléletének elmélyítésében. Férjében erre meg is volt minden hajlandóság.

– A visegrádi Mátyás Király Múzeum munkatársaként érkezett Székesfehérvárra. Miként mutatná be a történeti helyet?

– A múzeumunk szavakban és szándékokban 1875-ben, 1933-ban, 1952-ben, 1964-ben és 1974-ben is létrejött. Ez így első hallásra viccesen hangozhat, de tudni kell, hogy Visegrád középkori emlékei elpusztultak, több évszázadra a föld alá kerültek, azonban a fellegvár, ha romjaiban is, de továbbra is látható marad. A 19. században a reformkor romantikus történelemszemlélete során a magyar történelmi festészetben, művészetben, irodalomban Visegrád is megjelenik nemzeti jelképként. 1831-ben megindul az állandó gőzhajójárat Budáról Pozsonyba és Bécsbe. A reformkori országgyűlések időszakáról beszélünk, követek, közéleti emberek, írók és költők hajóznak el a térségben. A romantikus táj és a visegrádi fellegvár romjai Vörösmarty Mihályt, Kazinczy Ferencet, Petőfi Sándort és Kisfaludy Sándort is megihlették, gondolataikat versbe öntötték. A romantikus történelemszemlélet hatására a kiegyezést követően létre jönnek a műemlékvédelem intézményes szervei, s Vajdahunyad vára után éppen Visegrád lesz a második legkorábbi helyszín, ahol a műemlék helyreállítási munkák elkezdődnek. 1866. és 1875. között a cseh-morva származású Jozef Karol Viktorin, azaz Victorin József, a magát szlováknak valló plébános, felfedezve Visegrád történelmi emlékeit, báró Eötvös József kultuszminiszterhez fordult, hogy országos költségen állítsák helyre a település történelmi értékeit. Kérése, szerencsére, sikerrel járt. Schulek Frigyes és Henszlmann Imre tervei alapján kezdték meg a munkát. Viktorin József lett a mi “kereszt apánk”, s a visegrádi múzeum a Magyar Nemzeti Múzeum filiájánk számít. Fő profilunk a Visegrád térségében található történelmi és régészeti emlékek gyűjtése, ebben a királyi palota meghatározó szerepet tölt be. A köztudatban elsősorban Mátyás palotájaként ismert, tudnunk kell, hogy mint európai hírű és színvonalú királyi rezidencia, Luxemburgi Zsigmond és Nagy Lajos korában már megépült. Ezért Mátyás ezt a létesítményt “csak” felújította, csodálatos ajtókkal, ablakokkal, szobrászati művekkel díszítette, máig látványos kutakkal látta el és hangulatos kertekkel fejlesztette tovább késő gótikus, reneszánsz stílusban. Tette mind ezt uralkodói reprezentációja részeként. A Mátyás király-emlékévek idején kiemelt szerephez jut Visegrád, csak úgy, mint 1335-ben, a királytalálkozó alkalmával és az 1990-es visegrádi országok között létrehozott megállapodás aláírásakor. Május-június hónapban az iskolai tanévzárók után nagyon fontos számunkra, hogy a diákok fontos ismeretanyagot vegyenek át kiállítások, tárlatvezetések, fegyver-és ásatási, zenei bemutatóink révén. A visegrádi királyi palota környezetében megláthatjuk és megérthetjük Mátyás valóságos kultúra és művészetpártoló tevékenységét.

 – Szűcs Gábor

 

MESÉLŐ TÁRGYAK

„Ecce homo” („Íme az ember”) ábrázolása habán kerámián

A habánok az anabaptista mozgalom egyik csoportját alkották. Magyarország területére Morvaország felől menekültek a 16. század 30-as, 40-es éveiben. Elsősorban a Nyugat-Dunántúlon, a Felvidéken és 1622 után Erdélyben telepedtek le hosszabb-rövidebb időre.
Kommunisztikus eszmék szerint, úgynevezett Haushabenekeben (házközösségekben) éltek. E házközösségekben a fazekasokon kívül számos más mesterember is dolgozott, s hogy a habánokat mégis a kerámiájuk tette híressé, az elsősorban a technikai kivitelezés tökéletességének tulajdonítható.
Legjellegzetesebb termékük a fehér ónmázas fajansz volt, erről nevezték őket fehéredényeseknek. A fehér alapszínen többnyire sárga, kék, zöld és ibolyaszín díszítéseket alkalmaztak. A habánok által készített edények közül a korsók, kupák, szögletes alakú palackok, kis boros és pálinkás hordócskák, kézmosók, patikaedények és tálak voltak a legnépszerűbbek. Minőségi termékeik miatt a céhek is gyakran rendeltek tőlük nagyméretű céhkorsókat, és kisebb legénykorsókat. Az egyházakban használatos korabeli edények között is sokszor szerepelt habán munka. A habán kerámia legtisztább, legjellegzetesebb korszaka a 16-17. század volt.
Néprajzi gyűjteményünkben lévő későhabán edények a 18. század közepén, végén készültek. Közöttük kiemelkedő esztétikai értékű az 1785-ből, Székesfehérvárról származó ónfedeles, óntalpú, eredetileg egyházi célokat szolgáló korsó. Központi felületén a tövissel megkoronázott, összekötözött kezében nádszálat tartó, szenvedő Krisztus köpenybe csavart felsőteste látható. Az „Ecce homo” ábrázolások a késő középkortól terjedtek el a képzőművészetben. Pilátus szavainak, melyek akaratlanul is a másokért kínhalált szenvedő Krisztust állítják a figyelem középpontjába, nyomatékosító, képi megjelenítését szolgálják.

Dr. Varró Ágnes
néprajzkutató

Ötvösremekek az Árpád-korból

Az Árpád-kor fémművességéről hallhattak előadást az érdeklődők a Szent István Király Múzeumban. A mesterség jóval szerteágazóbb tudományt takar, mint elsőre a cím sugallja. A megmaradt tárgyi emlékek bizonyítják, hogy komoly szaktudás birtokában alkották őket az egykori készítők. Ezt a szakmai felkészültséget mai szemmel elképzelni is alig tudjuk – hangsúlyozta Lengyel Boglárka, a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti fémrestaurátora, ötvösművész. Előadását képeben gazdag vetítés kísérte, több mint 120 diaképet láthattunk a fémművesség remekei közül.

A honfoglalás kori tárgyi emlékeikből, s tovább haladva az Árpád-korban, láthatunk rendkívül igényesen és finoman kidolgozott tárgyakat, és hétköznapibb, egyszerűbbeket is. Mindez természetesen attól is függött, hogy kik készítették őket, azaz Nyugatról, vagy éppen Bizáncból érkezett mesterekről volt-e szó?
Az Árpád-korból számos tárgyi emlék maradt, gazdag a fémhagyaték. Gondolhatunk itt a temetők ásatási leleteire, vagy azokra az emlékekre, amelyek sohasem kerültek a föld alá.
A tárgyi emlékek csoportját a régészek korszakokra bontják, a restaurátorok pedig anyagnemekre, azon belül is régészeti és nem régészeti fémekre.
Előadásában Lengyel Boglárka a tárgyak készítéstechnikájáról, azok érdekességeiről, különlegességéről beszélt. Ezek alapján következtetni lehet az adott korszak technikai felkészültségére és arra is, milyen tudásszinten álltak az egykor élt mesterek.
Ha csak egy egyszerűbb emléket vizsgálunk, és nyomon követjük a készítés folyamatát az ércolvasztástól, a lemezzé, dróttá alakításig, láthatjuk az egymásra épülő munkafázisokat.
Szebbnél szebb kelyhek, ereklyetartók, veretek, láncok, filigránnal díszített csodálatos tárgyak készültek olyan technikai megoldásokkal, amelyek rekonstruálása ma komoly fejtörést okoz a szakembereknek. A mesterek nagyon sok előkészítő munkát is maguk végzetek. Például az ércekből maguk nyerték ki a fémet és tisztították , ötvözték azt. Komoly technikai tudás állt rendelkezésükre, amelyet csak részben ismerünk a rendelkezésünkre álló egykorú leírások, források alapján.
E tekintetben Theophilus Presbyter gyűjteménye alapvetésnek számít, ami szakemberek számára nagy segítséget jelent.

szikmblog2

Számos érdekességet tudtunk meg a királyi és egyházi reprezentációs tárgyakról is. A gyakorlatban nem lehet minden esetben ezeket az emlékeket külön választani, hiszen – amint a szakember fogalmazott – itt is számos „egybefonódást” tapasztalni. Példaként említette, hogy miközben Szent István király minden tíz faluval építtetett egy templomot, a templom felszerelése, kegytárgyainak biztosítása már a király feladata volt. Megfigyelhető, hogy a világi és az egyházi ötvösművészet számos területen összefonódik.
További kapcsolat fedezhető fel egyéb szakterületekkel, például a textilművességgel is. Elég, ha a koronázási palást csodás aranyhímzéseit szemügyre vesszük. Előadónk elárulta, kedveli a fémfonalas műtárgyakat, ezek restaurálásával és rekonstrukciójával már hosszú évek óta foglalkozik, készítési technikájukat tanulmányozza és elemzi.
Restaurátorként és ötvösművészként foglalkozom műtárgymásolatokkal. A munka során törekszem arra, hogy lehetőség szerint az adott korszakban használt eszközökkel dolgozzunk, s ne csupán másolat készüljön. Nem könnyű a feladat, hiszen a szakemberek is sok esetben csak feltételezni tudnak egy-egy eljárást, munkafolyamatot. Legfontosabb kiindulópont az eredeti tárgy alapos, mikroszkopikus vizsgálata. Számos információ nyerhető például a tárgyak hátoldalának vagy belső szerkezetének vizsgálatával. Amennyiben még rendelkezésre állnak, a korabeli szerszámokat is szemügyre veszik ilyenkor.
Az egész munkafolyamat Lengyel Boglárka szerint egy kicsit hasonlít a nyomolvasáshoz. Ezek a tárgyak sok mindent „elárulnak”, ha jól kérdezik őket” Ezen kívül rendelkezésre állnak a korabeli leírások is, amelyek alapján a kísérleti régészet próbálja rekonstruálni a tárgyak elkészítését. Ez a terület számos titkot tartogat még a szakemberek számára.
A vizsgálatok annak megállapításához is segítséget nyújtanak, hogy a nemesfémek általában a királyi és a tehetősebb, főúri rétegekhez kötődtek, a kidolgozás pedig az ötvösmester munkáját dicsérte. Ezek az alapanyagok a közemberek számára nem voltak elérhetőek.

Szöveg és fotó: Sz.G.

„Értékeket szeretnénk közvetíteni…”

– Komolyan gondoljuk, hogy az embereket meg tudjuk szólítani, s a kultúra eszközével valódi közösséggé lehet formálni őket. S mindennek nyomán azt fogják keresni, ami összeköti őket, ami közös bennük. Mindebben a Székesfehérvári Szent István Király Múzeumnak és a Deák Képtárban megnyílt Schaár Erzsébet „Művek az emeletről” című tárlatnak is jelentős a szerepe – mondta el interjúnkban dr. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár Polgármestere.

– Schaár Erzsébet művei, alkotásai több évtizede lankadatlan érdeklődést váltanak ki a művészetszerető közönség soraiban. Nem volt ez másként február elején Székesfehérváron sem, a Szent István Király Múzeum csütörtökön megnyílt új „Művek az emeletről” című kiállításán a Deák Gyűjteményben. A befogadó terem is kicsinek bizonyult az érdeklődök hatalmas létszáma miatt. Mi lehet a titka ennek a folyamatos népszerűségnek?

– Részben a művész személye, részben a művészetének minősége. Amint a megnyitón Várkonyi György művészettörténész értékelésében hallhattuk is: egy világszínvonalú alkotóról van szó – fogalmazott az interjúban dr. Cser – Palkovics András, Székesfehérvár Polgármestere. A sikerben az is szerepet játszik, hogy a művésznek és a gyűjteménynek egyaránt erős a kötődése Székesfehérvárhoz, akár a korabeli 1960-70-es években megrendezett kiállítás nyomán, akár abból következően, hogy a gyűjtemény egy jelentős részével Székesfehérvár rendelkezik. Az ez évi kiállítás is a múzeum saját anyagából valósulhatott meg. Nagy örömet jelentett, hogy az elmúlt esztendőben Székesfehérváron, a Szent István Király Múzeum több mint 185 ezer látogatót fogadhatott a különböző tárlatoknak, kiállításoknak köszönhetően. Mindez azt bizonyítja, el lehet érni, hogy a múzeum értékeket tudjon közvetíteni. Az emberek ezekre az értékekre kíváncsiak. Az intézménynek pedig feladata, hogy saját gyűjteményeinek tudományos feldolgozását elvégezze. Pontosan ez történik majd Schaár Erzsébet gyűjteményével is. A digitalizáció, a képállomány feldolgozása során szintén ápoljuk ezt az anyagot. A mostani kiállítással egy régi adósságot sikerült törleszteni, és nagyon örülök annak is, hogy immár a város fenntartásában működő múzeummal tudtuk közösen megrendezni ezt a tárlatot.

Polgármester3

– Milyen más fontos üzenetet fogalmazna meg a kiállítás nyomán?

– A múzeum egy nagyon sokrétű értékközvetítőnek számít minőségében, gyűjteményeinek vonatkozásában, alkotóinak világnézetében és a különböző művészeti ágak tekintetében egyaránt. S a múzeum akkor teszi jól, ha sokrétű kiállításokat szervezve igyekszik megszólítani az embereket, a közönségét. Én mindenkitől az elfogadást kérem, vagyis, hogy lássák: a múzeum értékeket közvetítve arra törekedik, minél többeket képes legyen megszólítani – természetesen a minőségi értékközvetítés segítségével. Azt gondolom valóban léteznek olyan gyűjtemények, amelyek közös értékeket megjelenítve kapcsokat hoznak létre az emberek között. Schaár Erzsébet gyűjteménye pedig ilyennek nevezhető a múzeumban. Jól megmutatta ezt a kiállítás, hiszen sokféle, különböző világlátású ember jött el. Közös lehet bennük, hogy tisztelik a művészt, s tisztelik az alkotásait is. Bízom benne, hogy most már sokan tapasztalják a múzeum munkáján keresztül a sokszínűség felé igyekvő törekvést. Fogalmazhatunk úgy is: ez a világos szándéka a város önkormányzatának és intézményének.

– Nem feledhetjük, a bemutató helyszíne, maga város is sok mindenre kötelez. A magyarság történelmi fővárosáról, a szentistváni örökség színhelyéről beszélünk.

– Szeretnénk megmutatni, hogy a szándékaink komolyak, mint ahogy komolyan gondoljuk azt is, hogy Székesfehérváron hosszú munkák eredményeként egyes éveket tematikussá téve számtalan értéket lehet közvetíteni. Ez által embereket tudunk megszólítani, s a kultúra segítségével valódi közösséggé formálhatjuk őket. Mindebben a Szent István Király Múzeumnak és a Deák Képtárban megnyílt tárlatnak is jelentős a szerepe.

Szöveg: Szűcs Gábor

 

Művészeti pályázatot hirdet múzeumunk Floralia ünnepére

 

 

A Szent István Király Múzeum

művészeti pályázatot hirdet a

FLORALIA, TAVASZKÖSZÖNTŐ ÜNNEP

alkalmából.

2018. április 28-29. Gorsium Régészeti Park, Tác

 

A pályázat célja, hogy a tehetséges alkotók számára bemutatkozási lehetőséget biztosítson a Floralia-rendezvény keretein belül.

 

A pályázat témája:

„Istenek és Istennők hazája – Az ókori Római Birodalom vallása”

 

Több mint kétezer évvel ezelőtt, az eredeti római vallás leginkább a természeti erők és tulajdonságok megszemélyesítésén alapult. Így ölthetett isteni alakot a harc, az egyetértés, hűség vagy szabadság fogalma. Az időszámításunk előtti V. században etruszk közvetítéssel elkezdték átvenni a görög mitológiából ismert alakokat, így számos római Isten rendelkezik görög megfelelővel. Ez a színes mitológiai közösség izgalmas témát nyújt kreatív alkotások születéséhez. Hogyan ábrázolnád a kevésbé híres isteneket? Hogyan nézne ki Hygieia, az egészség, tisztaság és közegészségügy istennője? Mivel ábrázolnád Austert, aki az esőt hozó viharos szél megtestesülése? Hogyan nézne ki egy római isten, ha a modern korba csöppenne?
Ragadj ceruzát, ecsetet és mutasd meg, te hogyan képzeled el a római mitológia alakjait!

Leadási határidő: 2018. április 15.

A leadási határidő után érkező alkotásokat nem áll módunkban értékelni.

 

Kategóriák:

Általános iskola – felső osztályos diák

Középiskolás diák

Felnőtt                                  

 

Pályázati feltételek:

A pályázaton való részvétel ingyenes.           

A pályázó egy pályaművet adhat be. Méretbeli megkötés: az alkotás mérete legfeljebb 100 cm x 70 cm lehet!

A pályázat beadásának módja:

A pályázatra jelentkezni 2018. február 1-től a bencze.orsolya@szikm.hu email címen lehet, tárgy megjelölés: Floralia 2018 és az alkotó neve. Az email szövegében kérjük feltüntetni a pályamű választott kategóriáját és tervezett méretét. Általános iskola és középiskola esetén az iskola és az osztály megnevezését jelöljék.

A pályázatra készült alkotásokat a Szent István Király Múzeum – Rendház kiállítóhelyén személyesen, vagy postai úton várjuk.  (8000 Székesfehérvár, Fő utca 6.)

A pályázat egyéb feltételei:

Nevezni kizárólag saját készítésű alkotással lehet, ennek megszegése a pályázatból való kizárást vonja maga után.

Kérjük az alkotó nevét, kategóriáját, email-címét (telefonszámát) és a mű címét a pályamű hátoldalára jól olvasható módon feljegyezni a későbbi kapcsolattartás végett.

A zsűrizés eredményét kategóriánként 2018. április 20-án 16:00 órakor tesszük közzé, Az eredmények a http://www.szikm.hu weboldalon, és a Szent István Király Múzeum közösségi oldalán is megtekinthetőek lesznek. (http://facebook.com/szentistvankiralymuzeum )

Az értékelés főbb szempontjai:

– egyedi megközelítés, a téma saját nézőpontra történő megfogalmazása

– kreatív ötletek

– technikai kivitelezés

Május 2-től a kiállított alkotások átvehetők a Szent István Király Múzeum Rendház épületének portáján. (8000 Székesfehérvár, Fő utca 6.)

A díjazottak elismerése:

A beérkezett pályaművek a Floralia rendezvény időtartama alatt, csoportos kiállítás keretében megtekinthetőek lesznek. A legkiemelkedőbb alkotások kategóriánként értékes jutalomban részesülnek.


További információk:

Bencze Orsolya

szervező

bencze.orsolya@szikm.hu
+36 70 503 2462
www.szikm.hu

www.facebook.com/szentistvankiralymuzeum

 

 

Magyar királyi csontok sikeres genetikai vizsgálata

A közelmúltban megjelent “DNA profiling of Hungarian King Béla III and other skeletal remains originating from the Royal Basilica of Székesfehérvár” címmel az Archaeological and Anthropological Sciences szakfolyóiratban az a tanulmány, amely az Árpád-háziak DNS-ét azonosítja. A vizsgálat alapjául III. Béla királynak az 1848. decemberében, a Bazilika romjai között fellelt földi maradványai szolgáltak, összevetve más Árpád-házi csontmaradványokkal. Ennek okán a Magyar Idők 2018. február 21-i számában megjelent egy beszélgetés Kásler Miklós professzorral, az Országos Onkológiai Intézet főigazgató főorvosával, aki a szaktanulmány alkotói közösségének is vezetője volt.

https://magyaridok.hu/…/sikeresen-azonositottak-az-arpad-h…/

A tanulmány megírásában, a történeti előzmények ismertetésével részt vett Szabados György, a Szent István Király Múzeum történésze is, aki egyszersmind a “Teste Fehérvárott nyugszik. III. Béla király (1172-1196) című, múzeumunkban 2018. június 30-áig látható kiállítás kurátora. Szabados György történészként korszakos jelentőségűnek tartja a genetikusok által elért eredményeket, valamint az eredményekben rejlő további kutatási lehetőségeket.
A Szűz Mária Bazilika romjai közül előkerült koronás férficsontvázról bizonyosan kijelenthető, hogy III. Béla királyé volt: a Könyves Kálmánnal való újabb keletű megfeleltetés elmélete nem állja ki a kritika próbáját, az az újabb tudományok a XIX. század közepén megfogalmazott, III. Bélaként való személyazonosítást erősítik meg.

https://www.academia.edu/…/Szabados_Gy%C3%B6rgy_K%C3%B6nyve…

IIIBélaDrSzabadosGy_web

Mindez azért fontos, mert III. Béla csontváza a további archeogenetikai kutatások “arkhimédészi pontja” lehet – fogalmazott Szabados György. Ilyenformán a székesfehérvári osszáriumban őrzött csontokról meg lehet állapítani, hogy férfiágon rokonságban álltak-e III. Béla királlyal (ez esetben más Árpád-házi királyok vagy hercegek csontjairól van szó) vagy nem (ez esetben a bazilikában eltemetett előkelők maradványaival van dolgunk.) További, máshonnan előkerült avagy majd előkerülő csontokról is el lehet ekképp dönteni, hogy fiági rokonai voltak-e III. Bélának: így Vácott I. Géza (III. Béla ükapja) és Egresen (az egykori Temes vármegyében, mai hivatalos neve Igris) II. András (III. Béla második fia) sírjának feltárásakor lehetne okkal remélni az archeogenetika állásfoglalását a “királygyanús” csontvázak vizsgálata után.

Visszatérve a meglévő minták kiértékelésére: III. Béla király és a II/52-es sír halottja, Varsányi Jánosnak az 1848-as feltáráskor készített sírrajzán (kiemelt képünkön) a király jobbján látható csontváz fiági felmenői szerint az R1a haplocsoportba tartozik, azon belül is valószínűsíthetően a Z93-as alcsoportba. Az R1a-Z93 haplocsoport eurázsiai megoszlását az alábbi helyen lehet térbeli megoszlásában szemlélni.

https://www.eupedia.com/europe/Haplogroup_R1a_Y-DNA.shtml

Ebből az látszik, hogy III. Béla apai ági felmenőinek genetikai rokonai az alábbi eurázsiai térségekben sűrűsödnek: Kelet-Európa (a Fekete-tenger északi előtere), Közép-és Belső-Ázsia egyes térségei. Kásler Miklós helyénvalóan mutatott rá arra a körülményre, hogy a sűrűsödési régiók elkerülik az Urál-hegység vidékét. III. Béla király tudvalevőleg annak az Álmos nagyfejedelemnek volt távoli leszármazottja, aki a magyarokat Etelközből (a Fekete-tenger északi előteréből) a Kárpát-medencébe vezette a IX. század második felében – teszi hozzá a Magyar Időkben olvasható cikkhez Szabados György. Mindezeknél fogva az első magyar uralkodói dinasztiáján végzett archeogenetikai kutatások hosszabb távon a populációgenetika szintjén is nagy reményekre adnak okot. Kellő mennyiségű mintavétel kiértékeléséből, kellően mértéktartó óvatossággal levonandó következtetések révén egy új tudományág mondhat sok újat a magyarság kialakulásáról. Ehhez persze megfelelő szellemi és anyagi erőforrások szükségeltetnek. Egy hosszú út kezdete ez, amelyen azonban – amint azt a “DNA profiling of Hungarian King Béla III and other skeletal remains originating from the Royal Basilica of Székesfehérvár” tanulmány példázza – érdemes végighaladni.

 

Szabados György történész

Szent István Király Múzeum