A földre szállt mennyország

A Szent István király székesegyház építése befejezésének 250 éves évfordulója alkalmából rendhagyó tárlat várja az érdeklődő közönséget augusztus 3-tól a Csók István Képtárban. A Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum és Szent István Király Múzeum közös szervezésében megvalósuló kiállításon lenyűgöző képzőművészeti alkotásokkal, műkincsek, barokk ritkaságok bemutatásával kívánnak a kornak emléket állítani. A tárlat anyagának jelentős részét a székesfehérvári bazilika különleges templomi értékei, ritkaságai szolgáltatják. A kulturális rendezvényről Dr. Nagy Veronika és Gaylhoffer – Kovács Gábor művészettörténészekkel, a kiállítás kurátoraival beszélgettünk.

Dr. Nagy Veronika: A barokk stílus a mély vallásos érzelmek korszakát jelentette. Ennek megfelelően a művészet formanyelve sem választható el ezektől az érzelmektől, a korszak templomdekorációja sem különíthető el ettől a gondolatvilágtól. A barokk templombelsőről elsősorban a túláradó pompa, a ragyogás jut eszébe a látogatóknak. Kiállításunkban ennél még mélyebb tartalmi összefüggéseket is szeretnénk megmutatni. A Szent István király székesegyház valamennyi dísze, a falképek, szobrok, freskók, olajképek, mind-mind egy üzenetet hordoznak, amire a címben is utaltunk: „A mennyország földre szállt”. A látogatóknak, a híveknek bepillantást enged a mennyország csodálatos világába.

Azt gondolom nem csak a vallásos emberek, nem csak a szakrálist élményt kereső látogatók számára, hanem önmagában a művészeti értékeket, különlegességeket megcsodálni vágyó nézőknek is páratlan élményt kínál ez a kiállítás. Az Önök számára, szakemberként milyen üzenetet hordoz a tárlat anyaga?

Gaylhoffer-Kovács Gábor: Több éve foglalkozom már a székesegyház történetével. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Művészettörténet Tanszékének egyik kutatási projektje éppen Magyarország barokk falképfestészetével foglalkozik. Ennek kapcsán Smohay Andrással, a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum igazgatójával közösen dolgoztuk fel a Szent István király bazilika Johann Ignaz Cimbal által készített freskóit. Hozzám elsősorban ezek a freskók, Cimbal alkotásai állnak közel, az ő munkásságával foglalkoztam eddig a legtöbbet. Keze munkáját dicsérik a bazilika mellékoltár képei is. A bécsi festőt a hamarosan megnyíló kiállítás „sztárjának” is nevezhetjük.

A kiállításon több évszázad remekei „találkoznak”. A korabeli művészek nyilván nem vehették figyelembe ezeket a szempontokat. Mi a tapasztalat, a századok különböző műkincsei milyen egységet képeznek?

Gaylhoffer-Kovács Gábor: A székesegyház abban a szerencsés helyzetben van, hogy belső megjelenését döntően a barokk stílus határozza meg. A következő évszázadok során ezek a műtárgyak – a falképeket is beleértve– számos restaurálást, javítást éltek meg. Elsősorban ezek a beavatkozások okoztak kisebb-nagyobb változásokat. 2017-ben komplex kutatásokat és restaurátori vizsgálatokat végeztek, ennek során a korábbi átalakítások nyomait és következményeit vizsgálták. A történeti rétegzettség tehát ilyen formában létezik. A legújabb kori műemlékvédelmi elvárásoknak megfelelően ezeket meg is kell majd őrizni és szeretnék bemutatni a nagyközönség számára, mert ezek igazi érdekességet jelentenek.

barok-szikmblog4

Melyek lesznek a tárlat meghatározó elemei?

Dr. Nagy Veronika: Minden meghatározó és lényeges műfaj az egészen különleges elemekig képviselve lesz ezen a kiállításon. Bemutatjuk például a templom pilaszterfőit, amelyek közelről megszemlélve valóban csodálatos élményt nyújtanak. Láthatjuk a freskókat és a róluk készült illusztrációkat is. Legmeghatározóbb látványelem a négy oltárkép lesz, de a kisebb predellaképekkel és az oltárszobrokkal is találkozhatnak a látogatók. Mindegyiket közvetlen közelről láthatják.
Különlegességnek számítanak a karzatrácsok a csodálatos akantusz levelekkel, eredeti helyükön ezeket is csak nagyon távolról lehet látni.

Véleményük szerint a Székesfehérváron megrendezett kiállítás mennyiben számít egyedinek más, templomi különlegességeket bemutató kiállításokhoz képest?

Dr. Nagy Veronika: Közismert, hogy a barokk templomterek összhatásukban különleges hatást váltanak ki. Most azt szeretnénk megmutatni, hogy a kiállításunkon bemutatott műtárgyak önállóan, a hagyományos értelemben vett múzeumi körülmények között is erőteljesek. Sőt, a helyzet szokatlansága miatt a művészeti erejük még meggyőzőbb tud lenni. Általában nem szokás egyetlen templom műtárgyaiból kiállítást rendezni, egyszerűen mert erre nincs alkalom, ha a templomot használják. Ezért nagy szerencse, hogy ki tudtuk használni ezt a ritka alkalmat, hogy a bazilikát a restaurálás miatt bezárták, és a műtárgyakat az Egyházmegye kölcsön adta.

A kiállított művek az alkotók szándéka szerint minden bizonnyal nem múzeumi körülményekhez lettek szabva eredetileg, mégis, láthatóan jó az „együttműködésük”.

Gaylhoffer-Kovács Gábor: Pontosan ez az izgalmas benne. A látogató most egészen közelről tekintheti meg például a szobrokat. Látványosságnak ígérkezik, kicsit a kulisszák mögé is bepillantást nyerhetnek. De a példánál maradva: a szobrokról kitűnik, hogy „egy nézetre” készítették őket, vagyis hogy alulnézetből, szemből megtekintve legyenek jól befogadhatók. Most viszont körbe járhatók, meg lehet figyelni a hátoldalukat is, amit a szobrász nem dolgozott ki. A festmények esetében kicsit más a helyzet. Alkotóik nagyon alaposan kidolgozták őket, részletgazdagok. Ugyan ez mondható el a freskókról is.

Ezek nagyon izgalmas összefüggések…

Gaylhoffer-Kovács Gábor: Nem volt célunk, hogy felidézzük, vagy megismételjük a székesegyházban látható műtárgyak eredeti szituációit, elrendezését. Ellenkezőleg – arra törekedtünk, hogy a Csók István Képtár kiállítóterében mesterséges környezetben esztétikus, élvezhető, ugyanakkor a megértést, befogadást jól elősegítő installációkat készítsünk el.

barok-szikmblog5

A képzőművészeti alkotások, műkincsek, barokk ritkaságok között az eligazodást mi segíti majd a látogatók számára?

Gaylhoffer-Kovács Gábor: Az ilyen jellegű kiállításoknak ma már szinte kötelező eleme a nagy felületekre történő vetítés. Ez számunkra azért is nagy segítség, mert az eredeti templomteret érthető módon nem vagyunk képesek behozni a kiállítóhelyre, mégis szeretnénk felidézni. Ugyanez a helyzet a freskókkal is. Érintőképernyő is vár a látogatókra, segítségével virtuális túrára invitáljuk őket, bejárhatják a templomteret, megkereshetik benne a műtárgyakat az eredeti helyükön.

Milyen tematika alapján osztották fel a látni valót a képtár két szintje kötött?

Dr. Nagy Veronika: Székesfehérváron az idei év a barokk jegyében is zajlik. A kiállítás a kor képzőművészeti emlékeinek bemutatásával kíván emléket állítani. A Csók István Képtár előcsarnokába lépve egy „intenzív barokk élménnyel” szembesülhet a látogató. Szerettük volna, ha már a kezdet kezdetén láthatóvá válnak a karakteres stílusjegyek. A lépcsőn felhaladva – a beavatási rész folytatásaként – a templomi olajfestmények legszebb részletei tekinthetők meg, majd a lépcsőfordulónál Szent István fejereklyetartójának márvány másolatát lehet megnézni. Az emeleti rész előterében a Szent István király székesegyház történetét foglaltuk össze. Végül a belső tér jeleníti meg azt a szakrális helyszínt, ahol a barokk stílusjegy gondolatiságát kívánjuk hangsúlyossá tenni közönségünk számára. A későbbiekben lehetőség lesz interaktív tárlatvezetés, játékos kérdezz-felelek formában alaposabban is megismerkedni a műtárgyakkal.

A kiállításon bemutatásra kerülő műtárgyakat a templomi átalakítás során restaurálják. A munkafolyamatnak ezt résztét a látogatókkal is megismertetik majd…
Gaylhoffer-Kovács Gábor: Szeretnénk, ha a restaurátori munka bonyolult folyamatát a közönség is figyelemmel követné. Be kívánjuk mutatni, hogy milyen komoly felkészültséget, szakértelmet kíván az a munka, melynek során ezeket a pótolhatatlan alkotásokat megvizsgálják és javítják a szakemberek. Az elmúlt évben komplex kutatás történt mintegy 20 szakember részvételével. Ez országos szinten is egyedülálló, illetve követendő példa a műemlékvédelemben. Mindezek eredményeire tekintettel, a megszerzett tapasztalatokat figyelembe véve végzik majd el a szükséges beavatkozásokat a következő években.

A nagyszabású és rendhagyó tárlat a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum és a Szent István Király Múzeum közös szervezésében valósul meg. Mit jelent a gyakorlatban ez az együttműködés?

Gaylhoffer-Kovács Gábor: A tárlat anyagához több emlék is a Szent István Király Múzeumból érkezik. Megemlíthetjük azt a 18. században készült kovácsoltvas rácsot, amely Szent István fejereklyéjét védte. A műtárgyat korábban az Országzászló téri kiállítóhelyen láthatták az érdeklődők. Most felidézzük az eredeti kontextusát: egy fülkét alakítunk ki a számára, abban a fejereklyetartó márvány másolatát helyezzük el. A Szent István Király Múzeum műtárgya Caspar Franz Sambach osztrák festő rajza is.

Szöveg és fotók: Szűcs Gábor
Advertisements

A koronázótemplom titkai

Mit tudhatunk pontosan a székesfehérvári királyi koronázóbazilikában eltemetett személyekről? Kiknek a földi maradványait sikerült azonosítaniuk már a kutatóknak? Milyen kutatási eredmények születtek eddig és milyen vizsgálatok várhatóak a jövőben? Rácz Piroska, a Szent István Király Múzeum antropológus szakembere különleges és egyben rendhagyó, képzeletbeli időutazásra hívta a hallgatóságát. A Régészet Napi előadásában az egykor fényesebb napokat látott templom sorsát is megismertette a közönségével.

„Romjaiban is lenyűgöző”

Nem véletlen, hogy a Szent István Király Múzeumban a Régészet Napjához kapcsolódó előadások sorában az egyik legnagyobb érdeklődést a királyi bazilikában egykor eltemetett személyekről szóló előadás váltotta ki. A közvéleményt utóbbi évtizedekben élénken foglalkoztatta Székesfehérvár páratlan kincse: ezeréves államiságunk szimbólumát képező, szakrális és világi értelemben egyaránt felbecsülhetetlen értékekkel bíró koronázótemplom, amely romjaiban is lenyűgöző.

RN-Piroska-5

Székesfehérváron a Szűz Mária tiszteletére szentelt bazilikát I. István király alapította. Az uralkodó különleges szerepet szánt a templomnak és az ehhez kapcsolódó egyházi szervezetnek. Istvánt az 1038-ban bekövetkezett halála után végakarata szerint ebben a templomban helyezték örök nyugalomra. Korábban elhunyt fiát, Imre herceget is itt temették el. A következő öt évszázad során összesen tizennégy királynak helyezték el a bazilikában földi maradványait.
Az előadó hangsúlyozta: uralkodókon kívül temetkezőhelyet jelentett a bazilika királyi családtagok, továbbá rangos egyházi és világi személyek számára is.
– Az itt eltemetett királyainkról pontos ismeretekkel rendelkezünk, ugyanis a 11 -13. századi krónikások pontosan jegyezték fel az uralkodók temetkezési helyeit. Ugyanakkor az is igaz – jegyezte meg a szakember -, hogy a királyi családtagokról már alig tesznek említést ezek a krónikák. Meglehetősen véletlenszerűen számolnak be a korabeli történetírók a bazilikában eltemetett előkelőkről is

A romlás virágai – a koronázó templom sorsa megpecsételődött

A székesfehérvári prépostág és a bazilika sorsa a város 1543-as török megszállása után megpecsételődött. A templom ha lassanként is, de pusztulásnak indult, sírjait nem kímélték, rablók dúlták fel és kifosztották. 1688-ban szabadult fel a törökök alól a koronázóváros, addigra azonban elvesztette fontos szakrális és világi szerepét, jelentőségét.
Az előadáson elhangzott: a még romjaiban álló épületet már nem építették újjá. Erre már esélyt sem kapott. Sőt, Mária Terézia megszüntette a prépostságot, helyette püspökséget alapított Székesfehérváron. A püspöki palota egy része az egykori koronázóbazilika észak-nyugati részének alapjaira épült. A megmaradt kőanyagot elhordták a város újjáépítéséhez. Az egykor rangos és messze földön híres, sokak által méltán csodált épületből a 18. század közepére a föld felszínén csak az alapokat hagyták meg hírmondóként. (Ezek láthatók ma is a Nemzeti Emlékhelyen).

RN_Piroska-2

– A koronázótemplom területén 1848. decembere óta folytatnak kisebb-nagyobb megszakításokkal régészeti feltárásokat – emlékeztetett az antropológus hölgy, aki azt is elmondta, kútépítési munkák közben két, vörösmészkő lappal befedett sírra találtak a munkások, az egyikben női halottal, koronával a koponyáján. Az akkori városvezetés bölcs módon azonnal leállíttatta a munkálatokat, hogy szakszerű régészeti feltárások kezdődhessenek. A feladattal Érdy Jánost, a Magyar Nemzeti Múzeum régészét bízták meg.
A feltárás jelentősége – magyarázta a szakember -, hogy mai napig ez az egyetlen olyan ásatás egész Magyarországon, amelyről bizonyított, hogy királyi személyekhez köthető csontmaradványok kerültek elő. E szerint az elhunytak királyi mivoltát igazolják a maradványok mellett felfedezett koronák és a felségjelvények. Személyazonosságukat történeti adatok, sírkamráik régészeti sajátosságai és a csontok vizsgálata alapján határozták meg. Mindebből következően a maradványokat egyértelműen III. Béla királyként és Antiochiai Annaként azonosították.
Elhangzott: heves szakmai viták zajlanak arról, hogy a fellelt maradványok Könyves Kálmán királyé is lehetnek. Az eddigi vizsgálatok és a maradványok alapján III. Béla meghatározása a mai napig a legelfogadottabb.
Az előadásban szó volt arról is, hogy az egykori koronázó bazilikában utoljára 1540-ben került sor temetésre, amikor is Szapolyai János hamvait helyezték el benne örök nyugalomra.

RN-Piroska-3

A következőkben a király pár csontjaival kapcsolatos vizsgálatokról, az arcrekonstrukciókról, a további régészeti feltárásokról, a koronázótemplomban rendezett rangos temetkezésekről és az épített sírkamrákról is hallhattak az érdeklődők számos további érdekességet munkatársunk előadásában.

Szöveg és fotó: Szűcs Gábor

 

Városfal-történetek

Feltárás a Bástya utcában

A Szent István Király Múzeum 2018 tavaszán végzett tervásatást Székesfehérváron, a Várkörút és a Bástya utca között fekvő szoborkert területén.

A korábbi kutatások szerint Fehérvár belvárosának több erődítésfala is a területen húzódik. Az 1930-as években a múzeum Országzászló téri épületének alapozási munkálatainál Dormuth Árpád számolt be középkori városfalakról. A mostani ásatás során a telkek közepe táján futó szélesebb kőfal folytatását sikerült megtalálnunk. Ettől 10 méternyire keletre egy, a Várkörúttal közel párhuzamos cölöpsor került elő. A cölöpök nyugati, belső oldalán több méter hosszú gerendák voltak lefektetve, melyeken túl egy keskeny kőfal is feltárásra került. A fal és a cölöpök között nagyobb kövekből álló feltöltés volt, köztük néhány faragott kővel.

1_kep

A feltárt cölöpsor, a gerendák és a kőfal (Fotó: SZIKM)

2_kep

 

3_kep

A kibontott cölöpök (Fotó: SZIKM)

A cölöpök jellemzően 1-1,5 m hosszúságúak, kihegyezett végüket a mocsaras talajba szúrták le. A fák keleti irányba erőteljesen döntöttek, kiálló végük roncsolódott. Ez valószínűleg abból adódik, hogy ez a részük hosszú ideig szabadon lehetett. A cölöpök feltehetően a várost övező kőfal elé húzott védműhöz tartoztak.

A területről elsősorban kora újkori leletanyag került elő, mely körülbelüli támpontot adott a feltárt jelenségek régészeti keltezéséhez.

A faleletek természettudományos (dendrokronológiai) vizsgálata azonban jóval pontosabb kormeghatározást eredményezett. A feltárás és az évgyűrűmérések során végzett makroszkopikus vizsgálatok (szemrevételezés, illetve kézi nagyítós megfigyelés) néhány fontos megállapítása a következő:

A beépített fafaj: tölgy. Dendrokronológiai vizsgálatra 16 darab mintát tartottunk alkalmasnak, tekintettel a rossz növekedésű, „girbegurba” faanyagra és annak állagára. Ezekből 6 darabot lehetett megbízhatóan datálni. 4 darabon kérget(!), illetve kéregre utaló felületet találtunk, ami rendkívül fontos adat az évre pontos datálást illetően.

Esetünkben két mintáról állíthatjuk határozottan, hogy 1602 április-májusában vágták ki, mivel az azévi gyűrűnek még csak a tavaszi járatai alakultak ki, két mintát pedig három évvel korábban, 1599 tavaszán, ami azt is jelenti, hogy nem csak frissen kitermelt fákat építettek be a védelmi műbe.

A többi datálható minta évgyűrűi pedig az 1602 előtti időszakot fedik le, mivel ezeken a mintákon alig, vagy egyáltalán nincsen szíjács évgyűrű, ezért nem lehet megállapítani a fa kivágásának/beépítésének pontos évét (ami természetesen nem zárja ki az 1601-1602. évi kivágásokat). A cölöpökről és a gerendákról lehetséges, hogy a beépítésük idején távolították el az évgyűrűk egy részét (a könnyen károsodó szíjácsot), illetve az évszázadok alatt a talajban elkorhadtak.   

4_kep

Az SNR48 (Szfv121) számú facölöp keresztmetszete, dendrokronológiai vizsgálatra előkészítve. Jól elkülönül a fatest sötétbarna színű geszt és világosabb színű szíjács része. Az „a” és ”b” jelzések az évgyűrűvastagság-mérés irányait jelölik.  (Fotó: Horváth Emil)

5_kep

A minta kinagyított részlete, amin jól láthatók az évgyűrűk. Két fehér pont között tíz évgyűrű található. A nyíl mutatja a kéregmaradványt. (Fotó: Horváth Emil) 

A dendrokronógiai vizsgálatok során kapott eredmények jól összeegyeztethetők történeti adatainkkal. 1601 szeptemberében keresztény csapatoknak sikerült visszafoglalniuk Fehérvárt – a város 1543–1688 között tartó oszmán-török fennhatósága alatt ez volt az egyetlen ilyen alkalom. Az ostrom során a város olyan jelentős károkat szenvedett, hogy nagyarányú javításokra, illetve további erősítésekre volt szükség. A munkálatokat már a következő hónapban megkezdték. Az építkezéseken dolgozó jobbágyokat egészen Keszthely környékéről hozták, a szükséges fa azonban a város mellett lévő erdőkből származott: egy forrás arról számol be, hogy 1602 júniusában egy 40 kocsiból álló oszlop vonult ki a városból, hogy épületfát hozzanak be a közeli erdőkből. Emellett az 1601-es ostrom során megsérült királyi bazilika köveit is egyre nagyobb arányban használták fel a munkálatokhoz. A erődítéseknek 1602 augusztusában végeszakadt, amikor is az oszmán-török seregek sikeres ostromot követően visszafoglalták a várost. Az ekkor keletkezett károk helyreállítása már az ő feladatuk volt.

6_kep

Wathay Ferenc várkapitány korabeli vízfestménye az 1602-es ostromról. A fehér körben lévő terület a régészeti feltárás helyét jelöli.

A szoborkertben feltárt fák kivágási időpontja a dendrokronológiai vizsgálatok segítségével egészen pontosan meghatározható volt az 1601-1602-es évekre, mely alatt Székesfehérvár egy rövid időszakra visszakerült a keresztény csapatok fennhatósága alá. A források által jelzett nagyarányú és sürgős építkezések valószínűvé teszik, hogy a kivágott fák hamar beépítésre kerültek. Természetesen teljességgel az sem zárható ki, hogy az 1602-es ostromot követően, már az oszmán-törökök vezette helyreállítási munkákhoz köthető a felhasználásuk.

Szőllősy Csilla – Horváth Emil – Morgós András –

 

 

AHOL EGYKOR TEMPLOM ÁLLT, OTT A TEMETŐ ROMJAIVAL IS SZÁMOLNUNK KELL….

– Beszélgetés Reich Szabinával, múzeumunk régészével –

Érdekes, sokak számára látványos feltárás zajlik Székesfehérvár belvárosában, a Városháza és a Szent István-bazilika közötti téren. Ezen a területen a város történelmi magja található, ezért a kutatók számára is érdekes kihívást, sőt meglepetéseket is rejthet itt még a föld. Az eddig elvégzett feltárásokról, a tapasztalatokról, a Szent István Király Múzeum régészét, Reich Szabinát kérdeztük.

A belvárosban járók korábban figyelemmel követhették a bazilika környékén megkezdett feltárásokat, nagy érdeklődés kísérte a Géza nagyfejedelem kápolnája körüli kutatást is. Az elmúlt hetekben a Székesfehérvári Polgármesteri Hivatal és a Székesegyház között kezdődtek ásatások a járólapok felbontásával. Mi tette indokolttá a kutatást?

Az Arany János utcában teljes útburkolatcserét végeznek, melynek keretében lehetőségünk nyílt az Önkormányzat támogatásával a régészeti kutatásra. Ismeretes, hogy ez a terület mindig frekventált helynek számított, mert itt állt egykor a középkori város legkorábbi települési egysége és az ispáni vár, később pedig a királyi vár. Korabeli adatokból, leírásokból tudjuk és látjuk is, hogy ezen a területen legalább két egyházi épület állt: legkorábban a jelenlegi bazilika középkori előzmény és a 15. század végétől a Szent Anna-kápolna. S ahol templomok álltak, ott temetővel is számolnunk kell.

ReichSzabina_interjú

“A kápolna és a bazilika közötti területen, szintén a késő középkorból származó sírokat fedeztünk fel. Ezekre jellemző, hogy legfeljebb a viseleti elemük egy-egy része, vagyis a vas övcsat került elő, mint ahogyan az egykori koporsó létére is csak néhány szeg utal.”

A régész szakember bizonyára azt is tudja, hogy kik végeztek kutatást ezen a területen korábban és milyen eredményeket értek el?

A jelenlegi kutatás lehetőséget biztosít arra, hogy a korábbi elődökhöz képest nagyobb és mélyebb kutatóárkokat nyithassunk. Az 1930-as, 1970-es és  1980-as években végzett feltárások csak kisebb szelvényekben történő kutatást engedtek meg.

A régész a feltárás előtt már tudja, hogy mit keres a térségben, másképpen fogalmazva számít arra, mi bukkanhat elő a talajból?

Erre azt válaszolhatom, hogy igen is, meg nem is. A munkánkat minden esetben történeti kutatással kezdjük. Átvizsgáljuk a területre vonatkozó jelenleg rendelkezésünkre álló történeti adatot, oklevelet, a korábbi századok utazóinak leírásait. Ezen kívül átvizsgáljuk a megelőző régészeti kutatások eredményeit is.

Ekkor már van fogalma a kutatónak arról, hogy körülbelül mire számíthat?

A valósággal akkor szembesülünk, amikor a kutatásból származó leleteket először megpillanthatjuk. De bekövetkezhet, hogy ahhoz képest, amire számítunk, teljesen más eredménnyel találjunk magunkat szemben.

Felelevenítenéd, hogy milyen jelentősebb feltárások történtek a bazilika és a Városháza közötti téren a jelenlegi kutatások előtt?

Az 1930-as években, a püspöki székesegyház műemléki felújítása során a templomon belül, illetve a lábazata menetén történtek kutatások, ahonnan sírok is előkerültek. Egy kevésbé mozgalmasabb periódust követően az 1970-es és 80-as években Kralovánszky Alán és dr. Siklósi Gyula régész végzett kutatásokat a területen. Siklósi elsősorban a Géza nagyfejedelem terén nyitott nagyobb szelvényeket, a Szent Anna-kápolna és a bazilika közötti téren csak kisebb megfigyeléseket végzett.

Templomok, kápolnák által körbe ölelt térségen vagyunk, amely egy temető jelenlétét feltételezi. Eddig milyen leleteket talált a kutató?

A Szent Anna-kápolna előtt barokk-kori és késő középkori sírokat tártunk fel. A barokk korból származó sírokban koporsók fa maradványaira leltünk, melyeket dísz szegekkel láttak el, több elhunyt karján pedig rózsafüzért találtunk, zarándokjelvénnyel. A késő középkorból származó női sírokban fejeket dísztő bőr, vagy textil pártákat találtunk. Az alapra rézből, vagy bronzból készült spirált helyeztek virágmotívumként felcsavarva. A kápolna és a bazilika közötti területen, szintén a késő középkorból származó sírokat fedeztünk fel. Ezekre jellemző, hogy legfeljebb a viseleti elemük egy-egy része, például vas övcsat került elő, mint ahogyan az egykori koporsó létére is csak néhány szeg utal.

ReichSzabina_interjú3

“A területen járószint változások következtek be, így jelentős, alkalmanként egy-két méteres szintkülönbség, eltérések is kialakultak. A tér egy része feltöltésre került a temetkezőhely kialakítása során, a másik szakaszában emiatt viszont a járószint nagy mértékben lesüllyedt.”

Tudatosan temetkeztek „egymásra” az eleinek, vagy egyszerűen „csak” nem voltak azzal tisztában, hogy sírhelyüknél korábban elhalt személyek is nyugszanak?

Egyértelműen látszik, hogy a korábbi korszakok emberei nem foglalkoztak azzal, hogy adott esetben egy korábbi temetőhelyen alakítsák ki saját leendő nyughelyüket. Abban az időben mindenki igyekezett a „szent hely”, vagyis a templom köré temetkezni. Óhatatlan, hogy egyes helyszínek így túlzsúfolttá váltak. Rendkívül sok csontmaradványra találtunk, szó szerint egymás hegyén-hátán elhelyezkedve. Érdekes, hogy valahol csak a nyak, máshol a felsőtest egy-egy részlete maradt meg az utókor számára.

A kutatások kiderítették, hogy melyik itt a legkorábbi lelet?

A Szent Anna-kápolna előtt sikerült egy Árpád-kori gödörház maradványait fellelni, ahol kerámia leleteket találtunk. Azt mondhatom, jelenleg ez a legkorábbi objektum a területen.

Milyen összefüggés áll fenn a gödörház és a temető között? Milyen következtetések vonhatók le a térhasználatot illetően?

A temető működése és a ház használata között nincsen összefüggés. Legkorábban az Árpád-kori objektum épült fel, majd a leégése után kezdődhetett el a temetkezés ezen a részen.

Magam is láttam a feltáráson az egykori temetőből származó emberi csontokat. Meglepő volt, hogy egyáltalán nem mélyen, éppen csak a jelenlegi utcaszint alatt nyugodtak ezek a csontok. Mi lehet ennek az oka?

Egyszerű a magyarázata. A területen járószint változások következtek be, így jelentős, alkalmanként egy-két méteres szintkülönbség, eltérések is kialakultak. A tér egy része feltöltésre került a temetkezőhely kialakítása során, a másik szakaszában emiatt viszont a járószint nagy mértékben lesüllyedt. Mindezt természetesen több évszázad viszonylatában kell értelmeznünk. Tudjuk azt is, hogy az 1930-as évek után ebben a környezetben ismét térrendezés zajlott, s legalább egy méterrel „lejjebb” vették a bazilika és a Városháza közötti tér földmennyiségét.

Érdekelheti a nagyközönséget: a most feltárt leleteknek mi lesz a későbbi sorsuk?

A sírokat pontosan dokumentáljuk, a csontokat felszedjük és a múzeumba szállítjuk. A tisztításukat követően antropológus kolléganőnk kezdi meg a feldolgozást, megállapítva a rendelkezésre álló emberi maradványból annak nemét, életkorát, esetleg milyen betegségben szenvedett? Sok betegség nyoma megőrződött a csontokon. Megvizsgálja, érte-e valamilyen traumatikus sérülés az elhunytat?

Ez azt jelenti, hogy nem természetes halállal halt meg, hanem harcban esett el, ami akkoriban nem volt ritka eset….

…. ilyenre itt még nem találtunk példát, de amint mondtam, munkatársunk alaposabb vizsgálata sok érdekességre fény deríthet.

Milyen leletek kerültek elő a munkálatok során?

Az előkerült kerámia anyagot szintén megtisztítják, ezt követően a restaurátorok igyekeznek összeállítani a teljes edényt, vagy pótolni a hiányzó részeket. A fémtárgyak tisztítása szintén a restaurátorok feladata, speciális technikát követel például a korrózió eltávolítása. A leletek tisztítását követően a tudományos feldolgozás következik, amikor az ásatások során szerzett tapasztalatok, rajzok és leletanyagok alapján az eredményeket kiértékeljük és levonjuk a következtetéseket.

Sokan megkérdezték már: a feltárás után minden visszakerül a föld alá, eltemetve, vagy lehetőség lesz valamilyen módon bemutatni a helyszínt az érdeklődők számára?

Tudomásom szerint erről még nem történtek tárgyalások. Elképzelhetőnek tartom azt a megoldást, hogy az előkerült falmaradványokat eltérő színű téglaburkolattal jelöljék meg, illetve tájékoztató táblák elhelyezésével, fotókkal illusztrációkkal segítsük az érdeklődőket abban, hogy megtudják, milyen értékek rejtőznek a föld alatt.

Meddig kaptak határidőt a régészek, hogy a feltárással végezzenek?

Augusztus végéig teljesen be kell fejeznünk a kutatást. A Szent Anna- kápolnát környező teret június végéig át kell adnunk a szakembereknek térkövezésre. Később a bazilika belső területe és az előtte lévő járdarészlet kerül feltárásra. Utóbbi helyszíneken augusztus végéig végeznünk kell a munkáinkkal.

Szöveg és fotó: Szűcs Gábor

Az év legrövidebb éjszakáján is várjuk látogatóinkat !

A Szent István Király Múzeum kiállítóhelyein a Múzeumok Éjszakájához kapcsolódó rendezvényeinkről olvashatnak a következőkben.

 

2018. június 23. szombat

SZENT ISTVÁN KIRÁLY MÚZEUM
BUDENZ-HÁZ – YBL-GYŰJTEMÉNY – Székesfehérvár, Arany J. u. 12.

– Nyitvatartás: 14.00–24.00

18.00–22.00 Családi titkok – A Terembura Kulturális Egyesület detektívjátéka
Újabb rejtély, ezúttal a titokzatos Budenz-házban. De mi történt valójában? Hová tűnt a tettes? Mihez kezdhetünk a hátrahagyott nyomokkal, egy elhagyott cipővel, kalappal és egyéb furcsa tárgyakkal? Miről fecseg a szakácsnő, és mitől fél a cselédlány? Miről suttognak a műtárgyak? Miről hallgat a család? Íme, egy megfejtésre váró talány! A játék során műtárgyak szólalnak meg, vallanak féltve őrzött titkaikról. A család tagjai áldozatok, bűnrészesek vagy gyanúsítottak. Ki tudja, kinek a titka lepleződik le az éjszaka során…
________________________________________

DEÁK GYŰJTEMÉNY – Székesfehérvár, Oskola u. 10.

– Nyitvatartás: 14.00–24.00
18.00 Az „Alkossunk közösen!” – programon belül a családoknak lehetősége nyílik a különböző anyagok, technikák megismerésére és családonként egy közös alkotás elkészítésére.
19.00 Családkép – fényképeken, a polgári reprezentáció szabályai (1840-1940) – Farkas Zsuzsa művészettörténész, a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria munkatársának előadása
20.00 Szűcs Erzsébet művészettörténész tárlatvezetése a „Hóbortos ultramodernek a Műkertben” című kiállításban
21.00 Oláh Dezső Trió – Reflection of Béla Bartók’s Six romanian folk dances. A koncerten Bartók Béla Román népi táncok című, eredetileg zongorára íródott művének dob, bőgő, zongora adaptációját hallhatja a közönség. A mű hat tánctételből áll, melyeknek karakterét megőrizve, improvizációk hangzanak el a tételek között. A trió tagjai: Oláh Dezső (zongora), Pecek Lakatos András (dob), Oláh Péter (bőgő).

________________________________________

FEKETE SAS PATIKAMÚZEUM – Székesfehérvár, Fő u. 5.

– Nyitvatartás: 14.00–24.00
19.00 „Pír és púder” – barokk pipere. Interaktív szépészeti bemutató Gyalus Boglárkával, arcpirosító és krémparfüm készítése
20.30 Réges-régi kolostorkertek – dr. Pluhár Zsuzsanna kertészmérnök tárlatvezetése a kiállításban
21.00 Rizspor és pukedli – dr. Fontana Eszter professzor (Fekete Sas Társaság) előadása a barokk etikettről
21.30–24.00 Virágszerenád – interaktív zenés fényfestés a Fekete Sas Patikamúzeum homlokzatára a MéhKasAula Egyesülettel
________________________________________

HETEDHÉT JÁTÉKMÚZEUM – MOSKOVSZKY ÉS RÉBER GYŰJTEMÉNY – Székesfehérvár, Oskola u. 2-4. (Hiemer-ház)

– Nyitvatartás: 14.00–24.00
17.00–20.00 Értsünk szót játékkal! – Többgenerációs családi foglalkozás a Moskovszky-gyűjteményben
18.00 Gärtner Petra kurátor tárlatvezetése a Réber-kiállításban
21.00 Győr Attila művészettörténész rendhagyó tárlatvezetése a Moskovszky-gyűjteményben
________________________________________

ORSZÁGZÁSZLÓ TÉRI KIÁLLÍTÓHELY – Székesfehérvár, Országzászló tér 3.

– Nyitvatartás: 14.00–24.00
18.00–24.00 Ükanyád posztjai – Kibogozhatatlan rokoni szálak, ismeretlen helyek, különös, mágikus cselekmények, szokások: a mozaikdarabkák összeillesztésével egy régvolt család története kerekedik elő a néprajzi kiállítás tárgyain keresztül.
18.00–24.00 Első randi: találkozások – tárgyainkkal; történetek – rólunk. Egyéjszakás kaland a 2. emeleten. Mi kell hozzá? Műtárgyak, a látogatók történetei és aktív részvétele. Az este folyamán a Ciszterci Szent István Gimnázium diákjaival együtt rendezett kísérleti kiállításunk vasárnap még megtekinthető lesz!
18.00–24.00 Családi könyvtárunk – családi játék a Látványtárban, a Batthyány-család könyvtára című kamarakiállításban.
18.00, 21.00–24.00 Fényecset – egész estés családi foglalkozás a Fényszórók Visual Műhellyel, az elkészült műveket a múzeum homlokzatára vetítik.
19.00 Aranygyapjú Társulat: Tűzmadár – Egy királylány, aki maga szeretne férjet választani. Egy átok, mely lehet, hogy örökké tart. Egy legény, aki szegény sorból jött, de bátor, kalandvágyó és kitartó. Misztikus lények, éteri hangok, csodás átváltozások. Próbák, amiket teljesíteni kell, hogy megtaláljuk az igazit, bárki is legyen az. A varázsmese végigkalauzol azon a kacskaringós és rögös úton, amely lelki társunk megtalálásához vezet. Játsszák: Zombori Györgyi, Szalkai Dénes, Krisztin Róbert. Bábok, díszlet: Barta Csilla és Ducza Andrea, rendezte: Szalkai Dénes

18.00–24.00 Tárlatvezetés igény szerint a Marosi Arnold Múzeumi Könyv és Régiség Látványtárban Braila Mária vezetésével
20.00 Szaktárlatvezetést tart dr. Varró Ágnes a Tárgyalkotó hagyomány című állandó néprajzi kiállításban
________________________________________

RENDHÁZ – Székesfehérvár, Fő u. 6.

– Nyitvatartás: 14.00–24.00
18.00 Tárlatvezetés a III. Béla kiállításban
19.00 Ellopták az aranyszőrű bárányt – A Szabad Színház bábelőadása
20.00 Nádorfi Gabriella régész szakvezetése a régészeti kiállításban
21.00 III. Béla – Művelt király és gondos apa – Szabados György történész előadása a

Díszudvaron
22.00 Tárlatvezetés a Mátyás halotti pajzsa kiállításban
19.00–22.00 Kincskereső játék a régészeti kiállításban
22.30–24.00 A Király vacsorája – históriás zenés táncház a Sárkánykönny zenekarral
A nap során: Históriás énekek Mátyás királyról – Benkő András kobzos énekmondó műsora hangszerbemutatóval három helyen, három időpontban, a Romkertben, a Rendház Díszudvarán és a Mátyás király-emlékműnél
________________________________________

ROMKERT – NEMZETI EMLÉKHELY

– Székesfehérvár, Koronázó tér
10.00–18.00 Királyok Udvara – egész napos történelmi témanap a Nemzeti Emlékhelyen a Heper Játszóházzal és a Mathias Rex Történelmi Hagyományőrző Egyesülettel
17.00 Mujkó meséi – a Szabad Színház előadása
20.00 Királyok nyughelye – tárlatvezetés a Nemzeti Emlékhelyen, a Középkori Romkertben
21.00 A király nyomában – zenés középkori felvonulás a Romkerttől a Rendházig, érintve Mujkó szobrát, a Szent Anna-kápolnát és a Mátyás király-emlékművet
________________________________________

ÚJ MAGYAR KÉPTÁR – Székesfehérvár, Megyeház u. 17.

– Nyitvatartás: 14.00–24.00
18.00–19.00 Izinger Katalin művészettörténész szakvezetése az Új Magyar Képtárban
18.00–23.00 Random szatyor varroda + Beton minta – A fenntarthatóság és fogyasztás kapcsolatát vizsgálva Szabó Eszter Ágnes képzőművész közreműködésével szatyrokat lehet készíteni újrahasznosított anyagokból. A saját készítésű szatyrokra betonpecsétekkel nyomdázhatnak mintázatot a látogatók, ebben Szilágyi Csilla designer segít nekik.
18.00–23.00 Gastro casino – „eat art” esemény és teríték design. A képzőművészekből és designerekből álló nemzetközi művész-krupié csoport évek óta szervez eat art/food design eseményeket. A szórakoztató vacsorán minden apró részlet a játék fogalma körül forog. Helyspecifikus esemény street food jelleggel, keleti ízeket idéző fúziós, környezettudatos konyha, helyben készült Zero Waste ételek.
18.00–23.00 Monofog zajzenei koncert, ahol talált tárgyak a hangszerek. Az audio-vizuális duó két fotó- és képzőművész, David Stuart Sutherland és Ilauszky Tamás zenei elképzeléseire és gyakorlataira épül. Kísérleteik többnyire idegen, eddig zajként definiált hangok zenei kontextusba helyezésén alapul, amit gyakran képi videó elemekkel gazdagítva, improvizatív előadásmódban mutatnak be. Jelen esetben a Szent István Király Múzeum gyűjteményéből válogatott munkák szolgáltatják a hangalapot.

 

Patika a gyilkos járványok leküzdésére

Az elmúlt háromszáz év alatt halálos áldozatok sokaságát követelő járványok söpörtek végig Európa- szerte. A korabeli Fejér megyét sem kerülték el a gyilkos ragályok. Megfékezésükben jelentős szerepet játszott a székesfehérvári Fekete Sas Patika gyógyszereinek alkalmazása.  A XV. Országos Patika Nap keretében Szima Viktória, a Magyar Nemzeti Levéltár Fejér Megyei Levéltára munkatársának előadásán a résztvevők számos érdekességet hallhattak a járványos időszakról. Már a cím is érdekesnek hatott: „Himlő, pestis, kolera. Járványokról dióhéjban”

A himlő, a pestis és a kolera korszakát elsősorban Fejér megyei vonatkozású, 18-19. századi dokumentumok ismeretében elevenítette fel a Magyar Nemzeti Levéltár Fejér Megyei Levéltárának munkatársnője a Szent István Király Múzeum Fekete Sas Patikamúzeumában.
– Szerencsére megmaradtak számunkra azok a korabeli jegyzőkönyvek és más írásos források, melyekből jelentős információt nyerhetünk az egykori orvoslással, gyógyászati eljárásokkal kapcsolatban – hangsúlyozta Szima Viktória.
A kolerajárványról szólva elmondta, a Fejér Vármegyei Kolerabizottság működésének köszönhetően a korabeli jegyzőkönyvek máig fennmaradtak. Ezért szinte teljes egészében rekonstruálható, miként is zajlottak le a járványok a térségben, s leküzdésük érdekében milyen lépéseket tettek a korabeli hatóságok és gyógyászok.
Az előadónő hangsúlyozta: annyi biztosan tudható, hogy a 18. században a gyilkos kórnak 7202 áldozata volt, a megye akkori 146 települése közül 140-ben ütött fel a fejét.
A kolera pusztítására emlékezve, pontosabban a tőle való megmenekülésért, hálából újították fel 1834-ben a Nagyboldogasszony emlékművet, amely jelenleg az Alba Plaza bejárata előtt látható.

20180606_Patikanap-BLOG POFIL

Az utolsónak tekinthető járvány 1886.-ban jelent meg, amelyet, úgymond már „sikeresen” megfékeztek a korabeli egészségügyi szakemberek.

A levéltár munkatársnője emlékeztetett: 1872-73-ban ismét végig pusztította a kolera megyénket, ami akkor 2900 fő áldozatot követelt. Az utolsónak tekinthető járvány 1886.-ban jelent meg, amelyet, úgymond már „sikeresen” megfékeztek a korabeli egészségügyi szakemberek.
– Az akkori hatóságok kb. 24 ezer embert vizsgáltak meg, s a 84 százalékukat kezelték a betegség gyanújával. Az akkori járványnak “összesen” 27 halottja volt – idézte fel a szakember, aki szerint ha összehasonlítjuk az arányokat, elmondható, hogy a századforduló orvoslása már jelentős fejlettséggel rendelkezett ahhoz, hogy a kolerával szembeni küzdelemből végül győztesen kerüljön ki. Dokumentumok igazolják azt is, hogy a kolerajárványok idején az orvosságok felét a Fekete Sas Patikából szállították a megye más településeire.
Szima Viktória későbbiekben a pestisről is beszélt. Megfogalmazása szerint az újkorban jelentkező öt járvány közül ez érintette meghatározóan a megyénket. Az 1738 és 1740 között zajlott nagy járvány nyomait máig őrzi Székesfehérváron például a “Pestispincék utca” – név. A kutatók szerint ugyanis azon a tájon állították fel eleink a karantént (a jelenlegi Felsőváros Gugásdülő- részén).
Az előadás helyszínéhez kapcsolódóan az előadónő azt is kifejtette: a Fekete Sas Patika jogelődje 1740-ig a megye egyetlen gyógyszerárusító helyének számított. A “Fekete Sas” elnevezést 1773 után kapta meg a patika, amely fontos szerepet játszott a következő évtizedekben, évszázadokban a különféle járványok leküzdésében. Az egykori gyógyszertárban meg lehetett szerezni a pestis legyőzésére alkalmas orvosságokat. Ilyen volt például a hólyaghúzó tapasz (a patikamúzeum bútorfiókjában tárolták, „emplastrum vesicatorium”- felirat alatt), amelyekkel a nyirokcsomókra helyezve a betegség súlyosságát tudták némiképp enyhíteni.

20180606_Patikanap_BLOG-fotó2

“A <<Fekete Sas>> elnevezést 1773 után kapta meg a patika, amely fontos szerepet játszott a következő évtizedekben, évszázadokban a különféle járványok leküzdésében.”

Végezetül Szima Viktória ismertette: a gyógyszertár számára az 1800-as évek második felében a Megye Patikája”- státuszt Braun József gyógyszerész szerezte meg. Összefoglalva, hazai tekintetben azért is beszélhetünk jelentős helyszínről, hiszen a régi patikáink közül nálunk a megyében ez az egyetlen, amelyet épségben és eredeti hangulatában máig megőriztek.

Szöveg és fotók: Szűcs Gábor

Tisztelgés Mátyás emléke előtt

 

A történelmi pajzsmásolatot június végéig tekinthetik meg a látogatók múzeumunkban

 

Fiatalos, lendületes, formatervezett. Könnyen feldolgozható, mégis információban gazdag. Röviden így lehet jellemezni Hunyadi Mátyás pajzsmásolatát bemutató kiállítást. A Szent István Király Múzeum Rendház épületében kialakított különleges időszaki tárlat technikai megoldása nem véletlen. Az alkotók minél szélesebb korosztályokat szeretnének megszólítani.

Múzeumunk Rendház épületében 2018. április 25-én, Mátyás király temetésének évfordulóján megnyílt tárlat tisztelgés egykori uralkodónk emléke előtt. A kiállítás rendezői a halotti pajzs másolatának bemutatásával könnyen értelmezhető, ugyanakkor korhű bemutatásra is törekedtek.

Belegrai Tamás (képünkön), a Szent István Király Múzeum középkoros régésze, a tárlat kurátora megfogalmazta: a kialakítás elkészítésekor arra törekedtek, egyszerre tükrözzön korhű hangulatot és képviseljen modernitást. Mindezzel az a szándék valósult meg, hogy a korosztályok széles rétegét meg tudják szólítani.
A tárlat előterében modern ikonokkal, infografikákkal ellátott idővonal húzódik végig, amely Hunyadi Mátyás életét eleveníti fel, dióhéjban, életútjának, uralkodásának legfontosabb és legjellemzőbb pillanataival, eseményeivel.

Az installációt leleményesen oldották meg a tárlat összeállítói: az időszalag Mátyás király 1490. április 6-án bekövetkezett halálig vezeti el a látogatót, majd a nagyterembe lépve a felravatalozott uralkodó „földi maradványait” pillanthatja meg.

– A temetési szertartás mind külsőségében, hangulatában, mind pedig technikai megjelenítésében az 1490. április 25-i ravatalozás pillanatait idézi – említi meg a kurátor, hozzátéve, a teremben a látogatók feje felett az egykori koronázó bazilika csillagboltozatát jelenítették meg.

A belső tér önmagában is különleges hangulatot áraszt, amelyet nem csupán a fátyollal letakart “test”, de a környezete, a szűrt, zöldes félhomály és a háttérben felcsendülő halk reneszánsz siratóének is megerősít.
Belegrai Tamás felhívta a figyelmet: a falakon Mátyás egykori udvari krónikásától, Bonfini mestertől származó hosszabb leírás is olvasható. A belső kialakítás nagy ívben öleli körbe a háttérben, speciális üvegvitrinben elhelyezett, a kiállítás fő attrakciójának számító pajzsmásolatot.
Az összeállításban rövid utalást olvashatnak a látogatók arról is, hogy Napóleon katonái vitték el Mátyás eredeti halotti pajzsát Párizsba. Ám a Székesfehérvár és Bécs közötti pontos útjáról és annak időpontjáról egyelőre még a szakembereknek is csak feltételezéseik vannak.

Azok az érdeklődök, akik múzeumunk impozáns kiállítást még nem látogatták meg,

június  13-án, szerdai napon, 16 órai kezdettel

lehetőségük lesz ingyenes tárlatvezetés keretében, Kovács Dóra múzeumpedagógus kalauzolásában megtekinteni.
A kiállítás június 30-ig tart nyitva, a Fő utca 6. szám alatt.

Szöveg: Szűcs Gábor