„Nagyesz, hiányzik egy gomb, nézz már valamit!” – interjú Jankovics Marcellal

Miért az okostelefon a sötét oldal megtestesítője? Mi köze a spenótos tésztának a magyar kultúrához? És hogyan jön a képbe a nagymama gombos doboza? Jankovics Marcell stábjával A DÖNTÉS c. kiállításon forgatott, mi pedig kifaggattuk a tárlathoz fűződő gondolatairól. 

Eddigi munkásságából jól látszik, hogy nagyon is szívügyének tekinti a magyar kultúra megőrzését, ami a kiállítás egyik fő üzenete. Most mire készül? 🙂

Van egy sorozatunk, aminek az a címe, hogy Magyar szentek és boldogok, ebből elkészült eddig hét 27 perces epizód, melyet a Duna televízió vasárnaponként ebéd után közvetített az uborkasalátára ráadásnak. Lement Szent Istvánról három, Szent Imréről és boldog Gizelláról egy-egy, lement egy Szent Erzsébet, ezenkívül pedig készült még kettő Szent Lászlóról. Most a szent királylányok és szent uralkodó nők egy-egy epizódján dolgozunk, akiket itt ugye a kápolnán belül lehet látni, és én annyira szeretem, amit a Győző csinál, ezért kihagyhatatlannak tartottam.

jankovicsmarcell3

Jankovics Marcell A DÖNTÉS c. kiállításon

Térjünk vissza egy kicsit a kiállítás üzenetéhez. Önnek széleskörű definíciója van a kultúráról. Ahogy a honlapján is kifejti, a kultúra nemcsak a művészetek és irodalom összessége. Mi még? Mi az, amit meg kellene őriznünk?

Egy Hofstätter nevezetű német mondta a 20-as években (Jan Assman: A kulturális emlékezet c. könyvében), hogy a kultúra nem más, mint egy társadalmi rendszer evidenciáinak összessége. Most ez a tragédia a kultúrával, hogy az evidenciák fogynak. Egy csomó dolog már nem evidens. Konkrét precedens volt rá a Horn-kormány idején, hogy a himnuszt újra akarták íratni. Rákosi idejében ő maga kérte meg Kodályt, hogy írjon egy új himnuszt. Tehát, hogyha nem evidens többé a himnusz, akkor óriási baj van. És ebben az országban részint a külső megszállás részint a belső hazaárulás következtében folyamatosan érezni a kultúra csonkítási törekvéseit. Ezek a nem-evidenciák.

Ha a kultúrát az egyén szintjére lebontva nézzük…?

Én ugye a kultúráról azt mondom, hogy az az én identitásom.  Abból tudom, hogy én ki vagyok, hogy van egy kultúrám, és nem tartozom a bunkó, műveletlen emberek közé. Tehát élem is a kultúrámat. Természetesen ebbe a hétköznapi kultúra számos eleme beletartozik: a történelem ismerete, az, hogy népdalokat tudok énekelni, hogy a barátaimmal hasonló gondolatokat ápolunk. Amikor nekem a hazafiságról kell beszélnem, mindig az a fő bajom, hogy túl szemérmes vagyok ahhoz, hogy erről populista módon beszéljek, mint ahogy a szónokok szoktak. Nyolc-tíz alkalommal kellett március 15-ei ünnepségen beszédet mondanom, és mindig gondot okozott. Én azt szeretném érzékeltetni, hogy “mi, akik itt együtt vagyunk, ti, akik eljöttetek erre az ünnepre és én, akinek beszélnie kell, mi ugyanazt gondoljuk. Hát akkor miről beszélünk?!” Ki kell találni, hogy hogyan lehet ezt úgy elmondani, hogy ne hasson pozőrségnek. De elérkezett a világ oda, hogy sajnos muszáj róla beszélni.

001_jankovicsm_grafikak_matyaskiraly-es-a-szekely-ember-leanya

Jankovics Marcell nemcsak rajzfilmrendező és művelődéstörténész, de könyvillusztrátor is. Ez például egyik illusztrációja a Mesék Mátyás királyról c. könyvhöz.

Ezt miből tapasztalja?

Készült egy rajzfilm a ’80-as években, a Macskássy Kati csinálta (Balázs Béla-díjas magyar filmrendező. A szerk.) Az a címe, hogy ünnepeljünk. Gyerekeknek kellett lerajzolnia és elmondania, hogy mit jelent nekik az ünnep.  Valami katyvasz volt a gyerekek agyában, összekavarodott bennük Petőfi Sándor április 4-ével meg József Attila öngyilkosságával. Teljes zűrzavar van. És ez még csak a történelem. Ehhez képest az, hogy hogyan viszonyul valaki a hétköznapi ünnepekhez, karácsony, születésnap… Nem kell tudatosan élni ezeket a dolgokat, de magától értetődő része kellene, hogy legyen az életünknek. És már nem az. Ezért kell egy kicsit többet foglalkozni ezzel. Ezért csinálok ilyen könyveket, a Győző ezért csinál ilyen sorozatokat, és ha őt megkérdezi ő nyilván másképp jutna el ugyanerre a gondolatra. Ő még a tetejében hagyományőrző lovaskatona is. Nem tudom, ismeri-e azt a portréfilmet, amit vele, mint akadémikussal készítettek, lovon jön és beszél. Szóval itt van egy férfiú, akiről nem gondolná az ember, hogy könnyen fejezi ki magát szóban, és úgy beszél lóháton, miközben lovagol, hogy nem okoz megértési problémát. Nem zötykölődik rajta, nem dadog, nem téveszt, nem mondja, hogy “bocsánat, újrakezdem”. Valószínűleg ő találta ki, hogy erre ő képes. 

Én nemrég voltam diák, és azt gondolom, hogy nem lehet csak a tanulókat okolni azért, hogy nem tiszta a fejekben egy-egy ünnep. Fontos, hogy hogyan tálalják…

Hát azon is múlik, hogy úgy tálalják. A nevelés nagyon fontos ebből a szempontból. Anyám, amikor nagyon szegények voltunk ’44-45-ben, a tésztába azért, hogy ne legyen olyan unalmas, spenótot meg paradicsomot is gyúrt. Tehát az asztalon ott volt a piros-fehér-zöld. Az ágyam felett ott volt Kossuth Lajosról egy kép családi okokból, meg mellette egy ezüstfeszület. (Jankovics Marcell nagyapja Kossuth Lajos unokaöccse volt. A szerk.) Én halálra untam gyerekkoromban, de mégis tudat alatt hatott. Van egy ellenállás az emberben az ellen, ahogy nevelik. De ugyanakkor ez a világ nekem tetszett.

jankovicsmarcell1

Jankovics Marcell és a stáb épp a kiállítást szemléli 🙂

Ha megnézi itt a képeket, felismerhetőek a mentegombok, milyen furcsa, hosszúkás, orsó alakjuk van. Egyszer mentem haza az iskolából, ’54-ben, apám börtönben volt,  én pedig nagyanyáméknál laktam, mert csak én kaptam Budapesten letelepedési engedélyt. Leszakadt egy gombom, és mondom „nagyesz, hiányzik egy gomb, nézz már valamit!” Megvan ma is az a gombos doboza. Kiborította, és keresgélt nekem egy olyat, ami emlékeztetett a leszakadtra. Találtam egy ilyen orsó alakú rézgombot köztük.  „Hát,” mondom, „ez micsoda? milyen furcsa gomb!” „Az a szépapád mentegombja”, válaszolta nagyanyám. A képe ott lógott a falon, most meg nálam lóg. Meszlényi Jenő, a szabadságharc ezredese volt, Kossuth Lajos sógora. Ebben a pillanatban nekem 150 évvel megnyúlt az emlékezetem. Hirtelen nem 14 éves voltam, hanem 164. És ez borzasztó fontos, mert az ember a jövőről csak fantáziálni tud, de a múltat megismerheti, és akkor az mind ő. Azzal gazdagabb és több lesz.

dsc_0950

Hosszúkás gombok Damjanich tábornok mentéjén

A kiállítás tematikája, hogy a jót állítja szembe a gonosszal, a magyar értékek és kultúra megőrzését a kultúrára ártalmas tényezőkkel. Ön szerint mik ezek? Mi testesíti meg a gonoszt ebből a szempontból?

A közöny, az érdektelenség. A gonosz alattomos dolog. A sógoromnak volt a születésnapi ebédje, és a két fiatal  – az egyik éppen most megy gimnáziumba a másik pedig harmincvalahány éves fiatal –  végig az okostelefonjukkal játszottak. Ez valami borzalmas. Az teljesen érthető, hogy a metrón valaki ezzel foglalkozik, mert nem akar szemkontaktust teremteni. Na de szerelmespárok vagy férj és feleség ülnek egy étteremben, csámcsognak és egyik kezükben a villa helyett ott az okostelefon. Ez mind elvisz. Mert az a tömegi kultúra elem, ami lejön az okostelefonon keresztül, az 99%-ban értéktelen.

jankovicsmarcellvendegkonyv

Jankovics Marcell a forgatás után írt a vendégkönyvbe is.

A Puskás-kiállítás margójára

Na, megismer?” állította meg a teremőrt egy látogató a Puskás-kiállításon, és az esküvői fotóra mutatott. A képen az ifjú pár mellett egy kisfiú látható, a kezében szorongat valamit.  Ő Kiss Gábor, a futball világklasszis keresztfia. Idén 71 éves.  Neki nehéz lett volna újat mutatni, inkább azért jött, hogy felelevenítse emlékeit keresztapjáról, aki azóta is egyik legnagyobb példaképe – édesapja mellett.

puskas-eskuvo003

Az esküvői kép. Az ifjú pár mellett balra Kiss Gábor, a koszorús fiú.

A vendégkönyvbe írt néhány sort, s nem bírtam megállni, hogy ne faggassam ki emlékeiről. Az esküvői kép kapcsán elárulta, mit szorongat a kezében:  „Mivel egy szem gyerek voltam, és az Öcsi szeme előtt nőttem fel, 1950 áprilisában ő és leendő felesége (Hunyadvári Erzsébet) ragaszkodtak hozzá, hogy, mint koszorúsfiú, vegyek részt az esküvőn. Úgyhogy a Csöre esküvői ruháját a kispesti katolikus templomban én fogtam az oltárig. Miután nagyon nem szerettem fényképezkedni, az Öcsi káromkodások közepette egy forintot adott a kesztyűs kezembe, hogy odaálljak a fotóra” – meséli.

Kérdésemre elmondta, hogy Puskás mindig ilyen szabadszájú volt, „de ő azok közé tartozott, akiknek ez jól állt. Az ő kispesti vagányságának ez szinte elengedhetetlen tartozéka volt. Ez neki olyan természetesen és spontán jött, mint amikor jó reggelt köszönünk egymásnak. Amikor kiment külföldre, előbb tanult meg idegen nyelven káromkodni, mint írni-olvasni.”

kispest

Kispesti kölyökcsapat alul középen a kis Öcsi, hátul jobb szélen az edző, egyben a papa idősb Puskás Ferenc, tőle hárommal balra Bozsik Cucu. Forrás: puskas.com

Beszélgetésünkből kiderült, ezt a szokását külföldön sem vették rossz néven: őt így fogadta el a világ. Ez mutatta azt, hogy a Puskásnak nem volt Janus arca. Ő soha nem tett fel álarcot sem Görögországban, sem Ausztráliában, sem Dél-Amerikában.”

Ferenc Puskas

Puskás 1961-ben madridi gyerekeknek mutatja hogyan kell ballal dekázni. Fotó: Keystone/Hulton Archive/Getty Images

Puskás sokat emlegetett emberi viselkedése és magyarokkal való rokonszenve külföldön is megnyilvánult. „Amikor a húsüzemet megnyitotta Spanyolországban, tönkre is ment egy év alatt, mert elosztogatta a kolbászokat. Ha egy magyar jött, nem volt olyan, hogy ne csomagolt volna kolbászt, meg hurkát és más húsipari termékeket. Madridban volt egy taxivállalata is, hét autóval, és ha valaki egy magyar igazolványt felmutatott, ingyen elvitték a városon belül.”

002

Öcsi már a vágóhídon dolgozó édesapja mellett is megtanulta értékelni a szép és finom húsokat. Forrás: Szöllősi György Puskás c. könyve

Mint mondta, a futballvilágklasszis nem felejtette el, honnan jött, Spanyolországban is magyar cipőkben focizott: „a Kispestnek és a Honvédnak volt egy szertárosa, Nikola János, aki cipészmester volt. A Puskás már a Real Madrid játékosa volt, és még mindig azokat a cipőket használta, amiket Jani bácsi fekete borjúboxból készített. A kezemben volt a kaptafája. Őt nem érdekelte sem az Adidas, sem a Nike.”

puskas_pele001_pilv

Puskás Pelével, a későbbi háromszoros világbajnok brazil labdarúgóval. Forrás: puskas.com

A rokoni szálaknak és édesapjával való szoros barátságnak köszönhetően „Öcsi” gyakran megfordult Kisséknél (Kiss Gábor édesanyja és Puskás Ferenc unokatestvérek. Édesapjával Kiss Mihállyal pedig együtt rúgták a bőrt a Kispestben. a szerk.):  „a Puskásnak volt egy szokása: amikor a futball mérkőzésnek vége volt, akkor nem a bíró vitte el a labdát, hanem ő, és mindig hazahozta. Így az 1950-es évek elején volt, hogy 33 olyan futball labdám volt, amivel csak egyszer játszottak. „Volt olyan futball labdám, amit aláíratott az egész osztrák válogatottal. Képzelje el, ha ez a labda meglenne, ma mit érne!

Puskás Ferenc

Puskás idehaza a Honvéd, külföldön a Real Madrid kiváló csatára volt. Fotó: MTI

S hogy mihez kezdett a kis keresztfiú annyi labdával?

Amikor Puskás hazahozott egy újabb labdát, engem már többen vártak vele. A gumilabda akkor kuriózumnak számított. Elhasználtuk a grundon.”

Kiss Gábor büszkén mesélte, volt olyan, hogy Puskás edzés után nem hazament, hanem először hozzájuk. „Imádta a diót. Volt egy rekamiénk, aminek fakarfája volt, azon törte ököllel. Képes volt fél kiló diót egy ültében megtörni edzés után. Meg hát olyan szilvásgombócot senki nem csinált, mint az én nagymamám. Az Öcsi ezért is jött, mert ő meg beles volt.”

004

Mindig rágcsált valamit. Ezen a görög meccsen például szotyolát. Forrás: Szöllősi György: Puskás c. könyve.

S hogy milyen hatással van az emberre, ha Puskás Ferenc a keresztapja?

Noha a Puskás által elért eredmények 10 embernek is elegendőek lennének, emberi oldala sokkalta felülmúlta sportteljesítményét, hangsúlyozta Kiss Gábor. De a villámlábú és eszű csatárzseni által elért sporteredmények mégiscsak hatottak rá:. „Én nem tudtam veszteni. Nekem egy második hely vagy az iskolában egy négyes osztályzat tragédia volt”, emlékszik vissza.

Nos, ha ez a legrosszabb, ami történhet velünk, ilyen keresztapát mi is szeretnénk magunknak 😉

puskaskeresztfia-tel

Kiss Gábor írása a Puskás Ferenc 10 c. kiállításunk vendégkönyvébe.

 

Írta: Unger Ágnes

 

Hóbaba – egy északi-sarki expedíció utóhatásai

Robert Peary admirális 1983-ban északi-sarki expedícióra indult várandós feleségével. Josephine D. Peary ragaszkodott hozzá, hogy szülése előtt se menjen civilizáltabb helyre. Mondván, ha az eszkimó asszonyok a világra tudják hozni gyermeküket az Északi-sarkhoz közel, akkor neki is menni fog.

pbs-org_robertpearyafterhisnorthpoleexpedition

Robert Peary az Északi-sarki expedíció után. Forrás: pbs.com

Kislánya, Marie születése nagy szenzációt okozott az eszkimók körében: ő volt az első nem őslakos baba, aki a legészakabbra jött világra. Messze földről érkeztek, hogy megnézzék és megtapogassák: csakugyan meleg-e és nem hóból van, – olyan fehér. El is nevezték a kislányt Hóbabának. Josephin asszony könyvet írt a történtekről, mely 1901-ben jelent meg The Snow Baby címmel.

4c2980493a8478a63c8f95e6768c2693

Marie Ahnighito Peary 1893-ban született. Forrás: wikiwand.com

Mindeközben Johann Moll német cukrászmester hóbabákat kezdett formázni a 19.század elején divatos karácsonyi cukorbabák mintájára, melyeket többször használatos tortadíszítő elemként használt. A Hertwig and Company hamarosan továbbvitte az ötletet és megszülettek az első hóbabák biszkvitporcelánból. A figurák általában gyermeket ábrázoltak különböző helyzetben, téli sportok vagy karácsonyi szünidő alkalmával, hóruhában.

bab_6455_117

Hóbabák a Hetedhét Játékmúzeumban

A figurát aztán több porcelángyár is felvette a „palettára”, de a babák népszerűvé válásában Robert Peary északi-sarki expedíciója és a kis Marie története segített.

11 dolog, amit nem tudtál Puskásról

  1. Puskás Öcsi születési dátumát első leigazolásánál meghamisította a technikai vezető, 1927 helyett 1925-öt írtak az igazolványára, hogy már 11 évnél fiatalabb korában játszhasson a csapatban.
konyv_bzui

Puskás Ferenc labdarúgó (1927–2006) (Kép forrása: puskas.com)

 

  1. Gyermekkorában orvos szeretett volna lenni. Érdekelte a sebészet és az, hogy segítsen az embereken.
  1. 20 éves korában a Juventustól kapott ajánlatot, de kijelentette, hogy szüleit, barátait és a Kispestet nem hagyná el „semmi pénzért”. (az ’56-os eseményeknek és a hazai sportélet rugalmatlanságának is köszönhetően ez nem így alakult.)
golden_team_1953

Az aranycsapat 1953-ban Első sor: Lantos Mihály, Puskás Ferenc, Grosics Gyula Hátsó sor: Lóránt Gyula, Buzánszky Jenő, Hidegkuti Nándor, Kocsis Sándor, Zakariás József, Czibor Zoltán, Bozsik József, Budai II. László (Forrás: Fortepan — ID 13743)

 

  1. 21 éves korában egy évre eltiltották a válogatottban való szerepléstől, mert egy szófiai mérkőzésen leütött egy bolgár játékost. A nagyszájú futballista bement a Népsport szerkesztőségébe és „önbírálatot” tartott: „Azt hittem, nekem sok mindent szabad, amit egy gyengébb játékosnak nem.(…)Az ítélet kijózanított.” Az eltiltás következtében Puskás megkomolyodott és felelősségteljesebbé vált, írták a lapok.
  1. Mikor Puskás Ferenc az 56-os események miatt Spanyolországba a Real Madridhoz igazolt, az akkori edző, Carniglia, először ki nem állhatta őt, és kifejezetten megnehezítette a helyzetét. Azt is ki akarta harcolni a klub elnökénél, hogy Puskást eladják egy másik csapatnak.
  1. Az 1956-os forradalom idején a nyugati sajtó – téves értesülés következtében – Puskás Ferenc halálhírét keltette. A BBC október 27-én azt az információt küldte a nyugat-európai hírügynökségeknek, hogy: „A híres magyar futballistát, Puskás Ferencet megölték Budapesten”. Október 29-én maga Puskás telefonált be a Népszava szerkesztőségébe: „Halló, itt Puskás Öcsi beszél! Nehogy megírják, hogy meghaltam, mert az egész csak rémhír.”
ferenc_puskas

Puskás Ferenc (labdarúgó) (Kép forrása: http://www.gahetna.nl/)

 

  1. Az egyik edzésen kigurult a labda a pályáról és egy fiatal fiú nem volt hajlandó visszaadni. Játszott vele. Puskás rákiáltott, hogy „dobd már ide, az anyád Istenit!”
    A srác sírva fakadt, s mondta, hogy neki nincs anyukája, a nagymamája neveli. Innentől kezdve Puskás gondoskodott arról, hogy a fiú soha ne legyen éhes, és mindig menjen iskolába. (A futballklasszis egyébként mindenkivel bőkezű volt, aki hozzáfordult.)
  2. decemberében a csapat olimpiai bajnokságának évében Puskás képviselte Magyarországot Bécsben a népek békekongresszusán.
  3. A chilei világbajnokság alatt egy magyar származású fiatalember kereste Puskás Öcsit. Zavartan elmesélte, hogy őt is Puskásnak hívják, és elhitette a barátaival, hogy a híres futballista rokona. Elnézést kért a hazugságért, de valamit el kellett intéznie, és csak így sikerült. Most viszont bajban van, mert hallották, hogy megjött Puskás Öcsi, és bizonyítania kell az állítását. Puskás előkapott egy fényképet és ráírta: „Puskás Pistának rokoni szeretettel, Öcsi”.
    puskas7

    Puskás Ferenc feleségével, Hunyadvári Erzsébettel és lányukkal (Forrás: http://444.hu/)

     

  4. Van egy emlékalbum, melyen Puskás Ferenc kedvenc nótái saját előadásában hallhatóak. Az örökké jókedvű Öcsi bácsi olyan „klasszikusakat” énekel, mint a „Nótáskedvű volt az apám”, vagy az „Édesanyám kössön kendőt”. Az emlékalbumon a nóták mellett exkluzív interjúk is helyet kaptak: olyan legendák nyilatkoznak Puskás Ferencről, mint Grosics Gyula, Buzánszky Jenő, Szepesi György és Puskás Ferencné (Bözsi néni).
  5. A világklasszis futballistának Madridban volt egy kis üzeme, ahol debreceni pároskolbászt gyártottak. A Read Madrid stadionja mellett pedig volt három hónapig egy jól menő étterme, ahol magyar ételeket szolgáltak fel.

 

Ha többet szeretnél megtudni a legendás sportolóról, akkor látogass el “Puskás Ferenc 10” kiállításunkra. (Részletek: http://szikm.hu/exhibition/puskas-ferenc-10/)

 

Sherlock Holmes a nagyszentmiklósi kincsek nyomában

Amikor előzetesen kérdeztem tőle, hogyan hirdessük az előadást, úgy fogalmazott, Sherlock Holmes-ként kell eljárnia annak a régésznek, aki a nagyszentmiklósi kincsekkel kapcsolatos kérdésekre szeretne választ kapni. Nem kevesebbre vállalkozott, minthogy megmutatja, a régészek kutatómunkája is lehet olyan érdekes, mint a bűnügyi helyszínelőké. Felföldi Szabolcs régésszel, a Szegedi Tudományegyetem tudományos munkatársával hazánk egyik legmeghatározóbb kincsleletével kapcsolatos rejtélyekre kerestük a megoldásokat.

 

felfoldi-szabolcs

Dr. Felföldi Szabolcs “A nagyszentmiklósi aranykincs – Titkok és talányok” c. előadása

A nagyszentmiklósi leleteket számos talány övezi. Arról sincs egyhangú vélemény, hogy melyik népcsoporttól származik. Miért ilyen nehéz megállapítani?

A 23 darabból álló, aranyból készült edényeket tartalmazó kincslelet egy árokból került elő 1799-ben, mellette sem temetőre, sem településre utaló régészeti nyom nem maradt. Így a kutatóknak lényegében csak magukból a leletekből kiindulva kell megállapítaniuk a tárgyak korát. E tárgyak viszont lényegében egyediek, egészen pontos párhuzamaikat nem ismerjük a Kárpát-medence régészeti anyagában.

kincsektitkok-2

“Kincsek és titkok – A nagyszentmiklósi kincs, a bécsi szablya és a prágai Szent István kard” c. kiállítás múzeum Fő utca 6. szám alatti épületében (Megtekinthető 2017. január 15-ig)

Milyen „nyomon” lehet ilyenkor elindulni?

A készítésük technológiája, a rajtuk látható díszítő motívumok és a rájuk karcolt különböző nyelvű feliratok segítségével kísérelhetjük meg beazonosítani a tárgyakat készítő mesterek, és az ezeket megrendelő/birtokló előkelők hovatartozását.

Az elmúlt 200 évben több nép hagyatékának is tartották a kincseket…

A 19. században tartotta magát a nézet, hogy Attila kincséről van szó, tehát a hunok régészeti hagyatékához tartozik. A 20. század első felében bolgár tudósok a 9. században a Kárpát-medencébe benyomuló bolgárok hagyatékénak tartották. De felmerült az is, hogy az Árpád-kori magyarsághoz, egészen konkrétan Ajtonyhoz kapcsolható lenne a kincs, aki Nagyszentmiklós közelében székelhetett a 11. század elején. Azonban egyik nép leletanyagában sem ismeretesek hasonló edények.

Akkor mégis kiktől származhat?

Nagy valószínűséggel a Kárpát-medencébe a 567-568 körül betelepedő avaroktól, akik egészen a 9. századig  tartották kezükben a területet. Sírleleteikben felfedezhetjük a nagyszentmiklósi kincs egyes darabjainak lehetséges előképét. Az avaroknak voltak aranyedényeik, ismerték a hasonló tárgyak előállításának technológiáját, sőt nagyon hasonló motívumok is előfordulnak avar sírokba helyezett tárgyakon.

Ezek szerint a kincsek mintegy 1100 évesek lehetnek. Az ember valahogy azt gondolná, hogy akkoriban nem voltak ilyen aprólékos kidolgozású tárgyak…

De még mennyire, hogy voltak! Ha belegondol, hogy Tutanhamon sírjából milyen tökéletes ötvöstechnikai remekek kerültek elő, vagy említhetném a Perzsa vagy a Római Birodalom csodálatos ékszereit, tárgyait is! Az persze más kérdés, hogy valóban avarok voltak-e az ötvösök, aki ezeket készítették. Többen úgy vélik, hogy Bizáncból elszármazott mesterekről lehet szó, akik a késő antik ötvösművészet minden csínját-bínját ismerhették. De az biztos, hogy avar megrendelésre, az avarok ízlésének megfelelő tárgyat készítettek.

Amit az ember laikusként is meg tud állapítani, hogy ez a 10 kg-nyi kincs gazdag embertől származik. Mi mást mondanak el ezek a leletek a tulajdonosukról?

Minden bizonnyal egy a társadalom csúcsán elhelyezkedő személyé lehetett a kincs, aki feltehetően valamilyen erőszakos cselekménysorozat idején (háború? anarchia?) rejthette el vagyonát vagy vagyonának egy részét, annak reményében, hogy egyszer visszatérhet a titkos helyszínre. Annyi bizonyos, hogy a tárgyakat megrendelő személy egy olyan világból származott, melynek kifinomult, bonyolult hitvilága, összetett mítoszai lehettek, amelyet megerősítenek a kincs egyes darabjain látható mitikus, földöntúli lények, griffek, szenmurvok, s a számunkra ismeretlen magyarázatú különös jelenetek.

Az előadáson azt mondta, az egyik edényen annak a harcos fejedelemnek a portréja látható, aki a kincsek tulajdonosa.

Igen, az egyik korsón az úgynevezett “győztes fejedelem” portré akár az edények tulajdonosát is ábrázolhatja, de természetesen ezt soha semmilyen régészeti módszerrel nem fogjuk tudni bizonyítani, de persze ily módon megcáfolni sem. Ily módon ez inkább csak egy játékos felvetés.

dsc_4150_06

Az ún. 2. számú korsó, medallionjában “győztes fejedelem” portréjával, mely egyes feltevések szerint a kincsek eredeti tulajdonosát ábrázolja (a tárgyon még 3 további jelenet található: az”égberagadás”, az “égi vadászat” és az “állatküzdelem”)

A megtaláló szerb szőlősgazda és a felesége nem szolgáltatta be a leleteket, hanem “túladott” rajtuk. Az 1700-as évek végéről, 1800-as évek elejéről beszélünk. Akkoriban mekkora értéke/megbecsülése lehetett egy ilyen régészeti leletnek?

Sajnos nem vagyok meggyőződve róla, ha most kerülne elő egy hasonló lelet, akkor nem megint a hatóságoknak kellene erőfeszítéseket tenniük a leletek összegyűjtésére, a lelőkörülmények tisztázására. A kincs rendkívüli komoly értéket képviselt már előkerülésekor is. Nem véletlen tehát, hogy rövid pesti kitérővel hamarosan Bécsbe, a császári és királyi udvarba került. Az csak egyfajta szerencsétlen kultúrtörténeti időzítés, hogy ha és amennyiben akkoriban már létezett volna a Magyar Nemzeti Múzeum (amelyet a kincs megtalálását követő harmadik évben alapítottak), akkor akár még oda is kerülhettek volna ezek a darabok.

Tehát akkor ma is hasonló a helyzet…

A helyzet természetesen nem ilyen fekete-fehér. Számos illegális fémkeresős pusztítja a régészeti lelőhelyeket ma Magyarországon értékes leletek után kutatva, de nagyon sok tisztességes, becsületes ember is akad, aki együttműködik a múzeumokkal, s bejelenti, ha értékes régészeti leletre talált.

Van ugyanolyan értékes a lelet számunkra mint a Seuso-kincs?

Akár a Seuso-kincs, akár a nagyszentmiklósi kincs egy olyan időszak (az egyik a késő római kori Dunántúl, a másik a 8-9. századi Alföld) életébe, művészetébe, kultúrájába enged némi betekintést, amelyről még mindig nagyon keveset tudunk. Egy-egy egyedülálló “időkapszula” mindkettő, melynek megfejtése csak bonyolult, hosszadalmas régészeti, kultúrtörténeti, technológiai vizsgálatok révén valósulhat meg.

Miért lehet az, hogy a nagyszentmiklósi kincs mégsem kap akkora visszhangot a médiában?

Egyrészt egy több mint 200 éve előkerült, a magyar tudományos és kulturális életbe, a közgondolkodásba mélyen beágyazódott leletegyüttesről van szó a nagyszentmiklósi kincs esetében. Millióan leírták, lefotózták, lerajzolták már a kincs egyes darabjait. Egy könyvtárnyi irodalom készült már róla. A Seuso kincs  darabjai csupán 40 évvel ezelőtt kerültek elő, pontos fellelési körülményeit és további sorsát sok tekintetben homály fedi. Gyilkosság, alvilági játszmák, csempészet színesíti a történetét. Ezek egyenként is felkelthetik a média érdeklődését, de így együtt különösen érdekessé teszik a nagyközönség számára a Seuso-történetet. Ráadásul a Seuso néhány darabjának nemrégiben lezajlott megvásárlása és Magyarországra hozatala szintén felkeltette az érdeklődést az irányában. De felteszem, hogy 2175-ben a Seuso sem lesz már annyira a figyelem középpontjában mint manapság a nagyszentmiklósi kincs.

Gondolom, az eredeti leleteket ki sem adnák Bécsből. Mennyit von le a kiállítás értékéből, hogy “csak” a másolatokat tudjuk kiállítani?

Az eredeti tárgyak már kétszer jártak Magyarországon, egyszer 1884-ben, egyszer pedig 2002-ben. Tehát a bécsi kollégák azért “kiadják” időről-időre. Mivel azonban a kiállításban látható tárgyak rendkívül pontos másolatai az eredetieknek, s így megfelelő módon tudják érzékeltetni e nagyszerű alkotások térbeli formáit, méreteit, az aprólékosan kidolgozott díszítő motívumait, ezért én úgy gondolom, hogy nem von le komolyabban a kiállítás értékéből. Már csak azért sem mert nem csupán e tárgyak szerepelnek a kiállításban, hanem számos más régészeti lelet is, amelyek valóban “eredeti”, hamisítatlan tárgyi emlékek, s a kiállítás összességében is egy magas színvonalú, látványos szeletét nyújtja az avar és a honfoglaló magyar régészeti hagyatéknak.

 Írta: Unger Ágnes

 

„És miben halt meg?”

Ez az egyik leggyakoribb kérdés, amit antropológusként az érdeklődőktől kapok egy-egy csontvázzal kapcsolatban. Pedig a halál okát nagyon ritkán lehet kideríteni.

A legtöbb megbetegedés nem hagy a csontokon nyomot, azok a kóros folyamatok és sérülések pedig, amelyek a lágyrészeket érintették, már nem vizsgálhatók.

tbc_1

Tuberkulózisra utaló nyomok egy ágyékcsigolyán: megfigyelhető a csigolya csontállományának pusztulása (bemélyedések formájában). (Nagyvenyim-Munkácsy utca – Fűzfa utca, avar kor, 13. sír) A tuberkulózis szinte bármelyik szervet képes megtámadni, és a tbc-s megbetegedéseknek csak kb. 5%-ánál jelentkeznek csonttani tünetek.

 

Ha találunk is valami kórosat, nem ismerjük a betegség időtartamát, lefolyását; összetett kórképeknél pedig nehéz eldönteni, melyik tekinthető alapbetegségnek, és melyik lépett fel szövődményként. (Persze ismert személyek esetében írásos dokumentumok segíthetik a betegség pontosabb meghatározását, de egy avar kori temető halottjánál erre nincs mód!)

A kóros elváltozások felismerése egyébként is nagy gyakorlatot és biztos anatómiai ismereteket igényel. Meg kell különböztetni a normálisnak tekinthető egyéni változatokat, valamint a halál, illetve eltemetés után (például a talajjal való kölcsönhatás során) bekövetkező elváltozásokat a kóros folyamatoktól.

Hogy milyen bizonytalanságokkal kell szembesülnünk, szemléltesse egyszerű példa, a csonttörés. Azt könnyen meg lehet állapítani, ha egy törést túlélt az illető, mert a gyógyulás jelei könnyen felismerhetők. A sérülés helyén már néhány hét múlva új csontszövet képződik. Ezzel szemben azok a törések, ahol gyógyulásnak nincs nyoma, a halál után is keletkezhettek: például a halott megcsonkításával, vagy az ásatás során.

gyogyult_kop_tor

Gyógyult koponyatörés. A törésvonal mentén a lekerekített csontszél egyértelműen mutatja, hogy az illető túlélte a sérülést. (Seregélyes-Réti földek I., avar kor, 36. sír)

perimortemx

Koponyatörés, gyógyulási jelek nélkül. A meglehetősen szabályos, kör alakú nyílás szélétől a törésvonalak sugárirányban futnak szét. Ez arra utal, hogy a sérülés vagy a halál előtt, vagy nem sokkal a halál után (perimortem = a halál időpontja körül) keletkezett, amikor a lágyszövetek még nem bomlottak le, és a csont rendelkezett még bizonyos fokú elaszticitással. Erre utal az is, hogy a koponya belső felén apró csonttöredékek, lemezek váltak le a sérülés szélénél. (Úrhida-Arany János utca, avar kor, 117. sír.)

Ritkán tudjuk tehát megválaszolni, hogy az egykor élt személy miben halt meg; de a felismert kóros elváltozásokból következtetni tudunk a régen élt népességek egészségi állapotára, életmódjára és gyógyítási szokásaira, a betegségek időbeli és térbeli megjelenésére, a betegségek változásaira, a kórokozók evolúciójára.

tumor

A daganatos betegségek már régebbi korokban is léteztek. Itt egy idősebb nő szemürege körül a csontpusztulási folyamatok daganatos megbetegedésre utalnak. (Csákvár-Széchenyi úti kertek, késő római kor, 1321. sír.)

Rácz Piroska
antropológus írása

babahet

Estella baba távcsöve avagy a képek, amik örökre rejtve maradnak

 

A zongorán egy kis színházi távcső hever büszkén. Mintha titkot őrizne. Estella baba távcsöve. Ha belenézünk, egy kicsi fotót látunk a Karlsbad melletti Marienbad nevű fürdőhelyről.babahet2

A Hetedhét Játékmúzeum egyik enteriőrjének darabja egy fotónézegető eszköz, mely a 19. század második felében népszerű ajándéktárgyként funkcionált.  Stanhope névre hallgat, és nemcsak távcsőben létezett, hanem mindenféle más kisméretű tárgyban.

tavcso2l-1

Fotó: Kiss László

A technológia feltalálása John Benjamin Dancer, liverpooli mikroszkóp árus és René Dagron francia fotós nevéhez köthető. Dancer a mikroszkópjait szerette volna eladhatóvá tenni, Dagron pedig azon dolgozott, hogyan lehetne a mikrofelvételeket tömegtermékké tökéletesíteni.

Utóbbi rájött, hogy ehhez a mikrofotográfiát és a nagyítási módszert egyetlen tárgyban kell elhelyeznie. A mikrofelvételeket egy kicsi hosszúkás, hengeres optikai lencse végén helyezte el. Így a fény felé tartva a hosszú oldalról belenézve felnagyítódott és szabad szemmel is láthatóvá vált a  gombostűfejnyi méretű kép. Dagron a képnézegetőt stanhope-nak nevezte el a felhasznált optikai lencséről.

Az első stanhope-ok az 1850-es években jelentek meg kereskedelmi forgalomban, és zsebórákat felhúzó kulcsokban voltak elhelyezve. Később számtalan tárgytípusba beleépítették: ékszerekbe, távcsőbe, tollszárba, levélnyitó késbe, tűbe, egyéb varróeszközökbe.

stanhopes-from-guernseys-1

Minden kedvelt nyaralóhely szerepelt stanhope-ban, de vallásos témájú képek és hírértékű események hordozói és megörökítői is voltak. Például egy nagyobb árvíz vagy egy híres pilóta repülése is lehetett a miniatűr felvételen.

Titkos szerelmi ajándékként portréképet helyeztek az adott tárgyba, például varróeszközbe, erotikus képnézegető eszközként pedig a férfiak körében volt népszerű. Ez esetben dohány termékekben helyezték el a képeket, mert azokat a nők nem használták.

A távcsöveket leszámítva a legtöbb stanhope-ot úgy tervezték, hogy ne lehessen könnyen felfedezni benne a képet, és az valóban titokban maradjon.  Emiatt sok ilyen műtárgy rejtve marad a gyűjteményekben, mert a lencsét egyszerű üveglapként értelmezik, és nem néznek bele.

4jfihcrk7kfhevdpr-h0za

1890-es évekből származó bicska, rajta a stanhope-ra utaló lencsével, benne Adolphus Busch portréjával (fotó: Rob Niederman)

A Stanhope-ok a 20. század elejéig voltak divatosak, amikor az egyéb technológiai újítások háttérbe szorították őket. Vonzerejük abban rejlett, hogy megfizethetőek voltak és hordozhatók, egyben szórakoztatók és az emlékek, titkok megőrzésére alkalmasak.

Ez még két távcső a Moskovszky-gyűjteményből. Egyikben a dobsinai jégbarlang egy 1905-ös képeslap alapján, másikban a padovai Szent Antal Bazilika és annak kegytárgyai.

Írta: Unger Ágnes
Lektorálta: Nagy Veronika