Idén immár 10+2 helyszínen várjuk Önöket!
Időpont: 2016. június 25. (szombat), 17:00-24:00
Részletes program letölthető itt.
Figyelem: 
A táci Gorsium Régészeti Park, illetve Palotavárosi Skanzen (Székesfehérvár, Rác u. 11.) a Múzeumok Éjszakáját megelőzően, 10.00–18.00 között látogatható.
A belépés díjtalan!
Múzeumok Éjszakája 2016
Érdy Jánost (1796-1871) sokan III. Béla és felesége, Antiochiai Anna sírjának feltárójaként ismerik, pedig nem csak az 1848-ban Székesfehérváron megtalált királysírok, de sok más régészeti jelenség – például a verebi honfoglalás kori sír (1853) – feltárása, publikálása is az ő nevéhez kötődik. Az 1821-ben jogi doktorátust szerzett kutató, akkor még a Luczenbacher nevet használta, e néven lett tagja 1832-ben a Magyar Tudományos Akadémiának, és szerkesztette 1837-től 1844-ig az Akadémia kiadványsorozatát, a Tudomány Tárat.
„1846-ban a Magyar Nemzeti Múzeum Régiségtárának őrévé (vezetőjévé) is kinevezik. Tanulmányútjai során Bécs, Prága, Drezda és Berlin múzeumait megismerve alakította ki saját kutatói, muzeológusi módszereit. A Nemzeti Múzeum ma ismert épületébe ő költöztette be, s alakította ki a Régiségtárat, 1860-ban nyílt meg az általa újjárendezett Éremtár és az első Kőtár. 1869-ben nyugdíjazták. Érdy a Magyar Nemzeti Múzeum első ásató régészeként az 1840-50-es években folytatott kutatásaival is úttörő munkát végzett, főként az őskor vonatkozásában (Aszód, Budapest – Kelenföld).
Luczenbacher családi nevét is ennek jegyében magyarosította 1848-ban – egyik kedves lelőhelye után – Érdyre. Az írott források búváraként is múlhatatlan érdemek illetik meg a magyar tudománytörténetben. Ő fedezte fel, s ismertette először a róla elnevezett 16. századi kódexet, legterjedelmesebb középkori prédikáció- és legendagyűjteményünket (1834, ún. Érdy-kódex).
1871-ben bekövetkezett halálát az egész magyar szellemi közélet gyászolta. Hatalmas életművét méltató nekrológja a Vasárnapi Újság címoldalán jelent meg.”*
Fejér megye régmúltjának nagy kutatója éppen abban az évben halt meg, amikor a Fejérvármegyei és Székesfehérvári Múzeumegyesület szervezése megindult.
A bevezetőben említett verebi honfoglalás kori sír – a másodikként azonosított honfoglalás kori leletcsoport! – Végh János birtokán került elő. Az 1820-as években Érdy – akkor még Luczenbacher – János nem csak az ifjú Végh nevelője volt, de a Végh-birtok gazdasági felügyelője is. 1839-ben költözött el Verebről.
Érdy a Tudomány Tárban 1837-es folyamában közölt 3 római kori sírkövet, amelyek 1821-ben kerültek elő Vereben. A következőkben őt idézzük:
„Fejér vármegyének éjszakkeleti részein, nyugoton hagyván a’ velenczei tavat, Vereb, Tabajd, és Bicske’ téréin Környén keresztül Tatáig, olly számos romai k ő hozatott napfényre , hogy becses gyűjtemény kerülne azon itt kiásatott kőemlékből, inellyeket a’ tudatlan kezek halomra döntögetvén , vagy összetörve falakba raktak , vagy levakartan új sírköveknek használtak. Miből nem ok nélkül gyaníthatni, hogy az Alexander Severus (222—235) által megigazítatott Alisca (Tolna) és Annamatia (Földvár) közti romai út, Mursátol (Eszék) Bregetionig (Szőny) e’ vidéken vonult keresztül.
Vereben, hol a’ nép szóhagyománya szerint a’ még most is gyanítható rom’ helyén hajdan valami vár állott, 1821-dikben egy sírbolt ásatott ki, melly három köböl vala egybealkotva.”**
Ezek után közli a három sírkő rajzát, és értelmezi is a leleteket, méghozzá kora tudományos színvonalának megfelelően. Jó hír, hogy az 1837-ben áhított kiásott kőemlékekből álló „becses gyűjtemény” végül létrejött, a Farkas Zoltán által berendezett római kőtár 1991 óta a Szent István Király Múzeum főépületének (Székesfehérvár, Fő utca 6.) földszinti folyosóin tekinthető meg. Benne a három verebi sírkővel, melyeknek 1837-ben készült Luczenbacher-féle rajzait itt közöljük.
Meitima sírköve, i.sz. 2. század első fele (Szent István Király Múzeum)
Septimius Constantinus és családja sírköve, i. sz. 3. század első fele (Szent István Király Múzeum)
Publius Aelius Fronto és családja sírköve, i. sz. 3. század első fele (Szent István Király Múzeum)
*Hatházi Gábor: Érdy (Luczenbacher János) 1796-1871, in: Cserményi Vajk (Szerk.): 150 éve történt. III. Béla és Antiochiai Anna sírjának fellelése…, Székesfehérvár, 1999, 69.
** Luczenbacher János: Verebi sírkövek. Tudomány Tár, 1837, 59-67. Idézet: 60-61.
Pallag Zoltán
Szent István Király Múzeum
Hogy Dégen valaha kelták éltek egészen néhány héttel ezelőttig nem tudtuk. Az ókori szerzők szerint bátor, egyszerű, de nagyivó nép egykori faluját tárják fel most a régészek. A település a dégi Festetics-kastély parkjában, a családi temetőbe vezető út alatt feküdt.
Savanyú Bálint, ásatásvezető régész. A háttérben Szkok Péter, ásatási technikus és Szücsi Frigyes, régész.
2011 őszén a székesfehérvári Palotai út, Halász utca, Selyem utca által közrezárt, addig parkolóként használt területen nagy sürgés-forgás kezdődött: a beruházó egy 29.000 négyzetméteres, háromszintes bevásárlóközpontot tervezett ide. Az építkezés előtt szükséges volt a régészeti feltárás, így a fehérvári Szent István Király Múzeum (akkori nevén Fejér Megyei Múzeumok Igazgatósága) nagy erőkkel állt neki a munkának. Az ásatás vezetője dr. Siklósi Gyula volt. Az ásatás során Székesfehérvár 18–20. századi múltjából került elő a legtöbb lelet, kirajzolódott a 19-20. században álló házak alapozása, valamint korábbi, a 16-17. századra datálható leletek is nagy számban kerültek elő. A most bemutatásra kerülő üvegcsék a feltárás Palotai úttal szomszédos részéről kerültek elő.
A pipere kellékek tulajdonosa a mai Palotai út mellett élő módosabb polgár felesége, leánya lehetett.
A Fejér megye területén az elmúlt három évben végzett régészeti feltárások legszebb leleteiből válogató kiállítás a bronzkortól a 19. századig terjedő időszakból mutat be tárgyakat és ismerteti meg a régész munkájával a látogatókat. A kiállítás különlegessége, hogy ilyen nagyságú – mintegy 150 tárgyat láthat majd a közönség – régészeti kiállítás utoljára 2000-ben volt látható a Szent István Király Múzeumban. A kiállított leleteket fotók, videók, 3D animációk, nagyméretű rekonstrukciók, interaktív mobil applikációk egészítik ki.
A tárlatot Dr. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere
és Dr. Demeter Zsófia, a Szent István Király Múzeum igazgatója nyitja meg
szeptember 19-én, pénteken 17 órakor.
Csók István Képtár, Szent István Király Múzeum
Székesfehérvár, Bartók Béla tér 1.
2014. szeptember 19 – 2015. február 28.
Tavasszal Seregélyes mellett dolgoztak a Szent István Király Múzeum munkatársai Szücsi Frigyes régész vezetésével, ahol többek között későbronzkori temetőt és egy császárkori települést tártak fel. A kerámia leletek mosása után derült ki, hogy a késő kelta – kora római és Árpád-kori leletanyag mellett a kerámiatöredékek alapján avar kori megtelepedéssel is számolhatunk. Az alábbi képek az ásatáson készültek, és a terepi régészeti munka hangulatából próbálnak valamit visszaadni, kapcsolódva a múzeum szeptemberben nyíló Régészeti Pillanatképek. Ásatásaink legújabb kincsei 2011-2014 című kiállításához.
Érdemes lesz figyelni a későbbiekben a múzeum webes felületein megjelenő #RégészetiPillanatképek hashtagre.
SZIKM blog 
