Kis néprajzi kalauz ─ tavaszi jeles napok
„Hogy mentse meg városunkat tűzveszélytől,
És hadaktól minden testi s lelki gonosztól…”
Ezekkel a szavakkal fohászkodnak Szent Flórián közbenjárásáért május 4-én Székesfehérvár-Felsőváros templomában a hívek, hogy oltalmazza meg a várost a tűz pusztításától. Flórián köztéri szobrát számos településen, köztük Székesfehérvár belvárosában is láthatjuk, amint az egyik kezében lévő dézsából vizet önt egy lángokban álló házra, a másik kezében pedig rendszerint egy zászlót tart.
Szent Flórán─ szobrok Fejér megyei településeken.
Székesfehérváron a Kégl Gyula és a Távírda utcák találkozásánál (Varró Ágnes felvétele, 2009.)
Ki volt ez a gyakran ábrázolt szent és miért övezte nagy tisztelet?
Miként Szent György vagy Szent Márton, ő is a katonaszentek sorába tartozik, s a 14 segítőszent között is előkelő hely illeti meg, mint a tűztől védő, oltalmazó égi pártfogót. Életének fontosabb állomásai Ausztriához kapcsolódnak. Krisztus után a 3. század közepén született. Korán katonának állt, s bár ez a korszak a véres keresztényüldözések ideje volt, a római hadseregben is akadtak akik rokonszenveztek az új tanokkal. Itt ismerkedett meg Krisztus tanításával és kereszténnyé lett. Amikor 303-ban, Diocletianus császár idején ismét nagy erővel lángolt fel a keresztényüldözés, inkább visszavonult a hadseregből és a mai Felső-Ausztriában fekvő Laureacum (ma Lorch) vidékén telepedett le a császártól kapott birtokán. Azonban nem tudott nyugalomban élni, hiszen a keresztények üldözése Noricum tartományban is egyre nagyobb méreteket öltött. Vállalta, sőt megvallotta hitét, amiért vérbíró elé állították, aki megkínoztatta és halálra ítélte. Nepomuki Szent Jánoshoz hasonlóan őt is vízbe fojtották, összekötözött végtagokkal, malomkővel a nyakában az Enisium (ma Inn) folyóba lökték. Régi katonatársai nem akarták egykori bajtársukon végrehajtani az ítéletet, amikor egy fiatal zsoldos, aki korábbról nem ismerte Flóriánt, a hídról belelökte a folyóba. A legenda szerint, amikor a test után tekintett a mélybe, megvakult. Még azon az éjjelen, 304. május 4-én egy jámbor özvegyasszony, Valéria álmában megjelent a halott Flórián és megmutatta neki azt a helyet, ahová kivetette a víz. Az özvegy azon a helyen temette el a holtestet, a sír fölé templom épült, amely először a bencések, majd a lateráni kanonokok kezébe került. Ma az ágostonrendi szerzetesek kolostora emelkedik sírja felett. Lorch városa és Flórián sírja később fontos zarándokhellyé vált s ma is a Flórián kultusz központjaként tartjuk számon.
Szent Flóriánt a természeti katasztrófák, árvíz de különösen tűzvész alkalmával hívták segítségül. Ez utóbbi alapjául legendájában olvasható történetek szolgáltak. Az egyik elbeszélés szerint már gyermekkorában pusztán imádkozásával megmentett egy égő házat a pusztulástól. A másik történet egy szénégető balesetét beszéli el. A boksa megrakása és meggyújtása után szél kerekedett s a boksa máglyaként lángba borult. Oltás közben a szénégető is a lángok közé esett, ám Szent Flóriánhoz küldött fohásza megmentette a tűzhaláltól.
Felső-Ausztrián és Bajorországon kívül Lengyelországban különösen nagy a tisztelete. Kázmér lengyel király 1183-ban a krakkói székesegyházban helyezte el a szent időközben a kalandozó, zsákmányoló hadjáratok miatt Rómába vitt ereklyéit. Magyarországi kultuszának elterjedésében nagy szerepe volt a Habsburgoknak, akik a befolyásuk alá tartozó területeken igyekeztek népszerűsíteni az általuk kedvelt szenteket. Ugyancsak alapvető a Flórián tisztelet terjedésében a török után, a 18. század második felétől Magyarországra érkező német telepesek szerepe is. A török után újjáépített templomokban gyakran találtak helyet egy─egy szobra vagy képe számára. Harangokon való ábrázolása vagy a templomharang nevére való keresztelése bizonyára összefügg azzal, hogy a tűzeset hírét legelőször a félrevert harang zúgása tudatta a lakossággal. Hasonlóképpen gyakran ott találjuk képét templomi lobogókon, zászlókon is, melyeket a Flóriánt égi pártfogóként tisztelő céhek, (pékek, kéményseprők, tetőfedők, kovácsok, sörfőzők, fazekasok) vagy tűzoltóegyesületek csináltattak. Gyakran feltűnt ábrázolása házoromzatokon, hogy segítsen a tűzvész távoltartásában. Köztéri szobrait utak mentén, települések központjában, templomok környékén emelték ugyancsak a pusztító tűz ellen óvó, védő célzattal. Flórián igazi közösségi szent volt, hiszen mindenki egységes, közös imaszándékkal, a tűzvész távoltatása érdekében fordult hozzá.
Móron a Kapucinus téren. (Varró Ágnes felvétele, 2009.)
Isztiméren a római katolikus templom előtt. (Varró Ágnes felvétele, 2009.)
Lovasberényben a Kossuth utca 1. számú ház előtt. (Varró Ágnes felvétele, 2009.)
Emléknapjához, május 4-hez kapcsolódott népszokások is elsősorban a tűzzel voltak összefüggésben. Göcsejben még a házakban sem raktak tüzet, de ha mégis szükség volt rá, akkor csak férfi gyújthatott a fa alá, előbb azonban mindig fadörzsöléssel csináltak új tüzet. Székesfehérvár─Felsővárosban, ahol tiszteletének különösen nagy múltja van, a gazdasszony a kemence begyújtása előtt Szent Flórián közbenjárásáért imádkozott egy Miatyánkot és egy Üdvözlégyet. A településeken álló szobrai előtt elsősorban a tűzoltók róják le tiszteletüket emléknapján. Mára a segítő, védő, kollektív tisztelettel körülvett Szent Flórián a tűzoltók és a kéményseprők példaképévé vált. Legendája, élete olyan elévülhetetlen értékeket közvetít mint a másokon való segítés vagy a bajtársiasság.
–dr. Varró Ágnes néprajzkutató–
Felhasznált források:
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium I. Budapest, 1977. 351-356. p.
Szendrey Zsigmond: A tavasz, nyár és ősz ünnepköreinek szokásai és hiedelmei. Ethnographia, LII, 1941. 180-188. p.
Szulovszky János: Füstfaragók. Debrecen, 1992.
SZIKM blog 