Kormányzati programot indítanának a római kor kutatására – Interjú L. Simon Lászlóval

L. Simon László a Szent István Király Múzeum díszudvarán.

A mintegy 33 ezer látogatót vonzó Seuso-kincs Székesfehérváron című kiállítás utolsó hétvégéjén rövid interjút adott a múzeum blogjának L. Simon László, a miniszterelnökség parlamenti államtitkára, akinek nagy szerepe volt a kincs székesfehérvári bemutatásában.

Mi lesz a Seuso-kincs további sorsa, mikor lesz legközelebb látható és hol?

A Seuso-kincset visszaszállítjuk a Nemzeti Múzeumba Budapestre, és a Nemzeti Múzeum felkészült szakemberei, kutatói korszerű műszeres vizsgálatok alá fogják vetni, olyan bizonyítékokat próbálnak keresni, amelyek a nemzetközi vitákban Magyarország igazát fogják alátámasztani reményeink és hitünk szerint. Azaz, hogy ez a kincs minden bizonnyal Szabadbattyán környékéről, Fejér megyéből, Magyarországról származik. A tudományos kutatások sok időt fognak igénybe venni, és a későbbiek során fogja az állandó kiállításon megtalálni a helyét a Nemzeti Múzeum a kincsegyüttesnek. Én azt gondolom, hogy a Nemzeti Múzeum egyik ékessége lesz, sok látogatót és külföldi turistát is vonz majd.

Lehet tudni már, hogy pontosan mikor?

Nem.

Ötéves kutatási programot állítottak össze a régészek, akik a Seuso-munkabizottságban dolgoznak, lehet tudni, hogy milyen fontosabb kérdésekre keresik a választ?

Olyan tudományos vizsgálatok alá vetik a kincset, ahol újabb bizonyítékokat találnak annak a vélelemnek az alátámasztására, hogy ez a leletegyüttes Magyarországról származik. Azért mondom, hogy vélelem, mert a mai napig is igazolhatatlan körülmények között csempészték ki ezt a kincset Magyarországról, nem egy bűncselekmény kíséretében. Ez egy nagyon szövevényes, összetett történet, amelynek egy részét a nyilvánosság is ismeri, egy része mind a mai napig a katonai titkosszolgálati aktáknak a titkát képezi. Azért is fontos ez a tudományos kutatás, ami előtt vagyunk, hiszen vannak még a kincsnek dokumentáltan meglevő részei, amelyeket érdemes lenne Magyarországra visszahozni és megszerezni. És természetesen az is nyitott kérdés, hogy továbbmenjünk-e a régészeti föltárásban. A magyarországi kutatók nem olyan régen készültek el egy olyan háttéranyagnak az összeállításával, amely egy nagy kormányzati program indításának az alapja. Szeretnénk egy Limes-anyaggal az UNESCO-hoz pályázni egy új világörökségi programmal. Ez a magyarországi római lelőhelyeknek az értékét növelné.

Milyen hatással lehet ez az előterjesztés Fejér megye római kori emlékeire?

Ez a nagy Limes-program amellyel az UNESCO-hoz szeretnénk pályázni nem csak közvetlenül a Limes mentén meglevő római lelőhelyeket értékelné föl a nyilvánosság előtt, hanem nyilvánvalóan a Limestől egy kicsit távolabb levő, ugyanakkor nagyon nagy jelentőséggel bíró régészeti lelőhelyeket, így Gorsiumot és Szabadbattyánt is.

Pallag Zoltán

Szent István Király Múzeum

A Seuso-sztori

A Polgárdi és Szabadbattyán között félúton, a mai Kőszárhegy környékén talált, valamikor a 3. században épült és 374-ben a barbárok támadása miatt elpusztult római kori villa tulajdonosa valószínűleg az a Seuso nevű gazdag és előkelő római lehetett, akinek a térségben talált 4. századi kincslelet, a Seuso-kincs egyik tálján olvashatjuk a nevét. De ahogy egykori tulajdonosának már nem volt lehetősége kiásni a barbárok elől elrejtett kincset, úgy az ezüstöket a huszadik század hetvenes éveiben megtaláló Sümegh Józsefnek sem volt lehetősége az előkerülés hiteles körülményeit elmesélni: 1980 decemberében felakasztva találták egy kőszárhegyi pincében.

A Seuso-kincs ismert darabjainak képe az 1990-es New York-i árverési katalógusból

Seuso ezüstjei Székesfehérváron

Magyarország a közelmúltban egy olyan egyetemes jelentőségű római kori kincslelet birtokába jutott, amelyet minden bizonnyal a legnagyobb turisztikai vonzerővel rendelkező műtárgyaink között tarthatunk majd számon. Ennek oka elsősorban az, hogy alig található hozzá fogható leletegyüttes az egész világon, de kalandos sorsa miatt körüllengi a titokzatosság légköre is, ami óhatatlanul fokozza az érdeklődést iránta. Ez a nemcsak itthon, hanem külföldön is ismert és csodált kincslelet a három hónapos parlamenti kiállítását követően 2014 októberétől egy időszaki kiállítás keretében Székesfehérváron, feltételezett lelőhelyének közelében kerül ismét a nagyközönség elé.

A Vadász-tál középső medalionja (Fotó: Dabasi András és Kardos Judit, Ⓒ 2014, Magyar Nemzeti Múzeum)

A polgárdi állvány rajza, 1924

Szeptember elején egy kézzel készült tollrajz bukkant elő a Szent István Király Múzeum gyűjteményéből, amely az 1878-ban a Polgárdi melletti Kőszárhegyen talált ezüst állványt ábrázolja; rajta egy dátum: 1924. Sajnos eddig nem sikerült kiderítenünk, hogy mihez (kiállításhoz?, könyvhöz?) készült a rajz, annyi biztos, hogy abban az időben készült, amikor még háromlábú állványnak (tripos) gondolták a 2002-ben négylábúvá kiegészített csodálatos ezüsttárgyat, amelyről azt feltételezik, hogy egykor a Seuso-kincs része lehetett.

A polgárdi állvány rajza, 1924 (Szent István Király Múzeum)