“Egy jó tárlatvezetés maga is műalkotás” – Kemény István múzeumokról, kiállításokról, kurátorokról

Kemény István József Attila- és Babérkoszorú díjas költő nemrég az Új Magyar Képtárban olvasott fel, s ha már itt volt, kérdeztünk tőle egyet s mást múzeumokról, kiállításokról.

kemeny_000

Kemény István Budapesten (Fotó: Bach Máté)

Hol voltál legutóbb múzeumban? Mit láttál?

Legutóbb a székesfehérvári Új Magyar Képtárban, a múlt csütörtökön. Verseket olvastunk fel, de azért ha már újra itt lehettem, képeket is néztem egy kicsit… Kimondott, célzott múzeumlátogatáson a Szépművészetiben voltam decemberben, a Rembrandton. Ja, nem is: Brüsszelben szilveszterkor a Királyi Szépművészeti Múzeumban (Bozar), és németalföldi képeket láttam. (Szóval nem is olyan egyszerű a válasz.)

Emlékszel első múzeumi élményedre?

Talán Aquincumban egy római nő múmiája vagy inkább csontváza, tizenegy évesen. (Persze nem akkor voltam először múzeumban.)

Szerinted miről lehet felismerni egy jó kiállítást?

Nem tudom. Talán ha a koncepció nem nyomja el az anyagot: a műveket, a tárgyakat. Legalábbis nem bántóan. (Egyébként kevés igazán rossz kiállítást láttam.)

Hatott-e rád valaha műalkotás annyira, hogy az fizika tüneteket produkált?

Könnyek, borzongás elég gyakran jön, főleg versektől vagy zenéktől. Képzőművészettől inkább a borzongás. A tárlatvezetéstől el tudok gyengülni, és ottmaradnék örökre. Egy jó tárlatvezetés maga is műalkotás

Mi lehet a szerepe, felelőssége a múzeumnak 2015-ben, 2016-ban, 2017-ben…?

A szerepe szerintem nem fog változni. A felelőssége: nem égni ki.  Szerencsére az összes muzeológus és kurátor, akit csak ismerek, mindig csillogó szemmel beszél az éppen aktuális kiállításáról. Nem akarom idealizálni őket, de ez egy nehezen kiégő fajta. Csak hagyni kell dolgozni. Hogy ha tényleg lesz új múzeumi negyed, akkor majd hosszú-hosszú turistasorok álljanak előtte.

Pallag Zoltán

Szent István Király Múzeum

A MúzeumCafé az Új Magyar Képtárról

A múzeumi szakma és a múzeumi közönség magazinja, a MúzeumCafé legújabb számában Gréczi Emőke “Jó koncepció, jó szándék, jó szakember és jó sok pénz. A kortárs művészet gyűjtése és bemutatása a hazai közgyűjteményekben” című cikkében a Szent István Király Múzeum kortárs művészeti gyűjteményéről is írt:

A MúzeumCafé legújabb számának címlapján Gál András: Multiple II. c. képe látható az Új Magyar Képtárból. (2000, olaj, vászon, 40 × 40 cm; részlet, a Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár, Új Magyar Képtár)

A MúzeumCafé legújabb számának címlapján Gál András: Multiple II. c. képe látható az Új Magyar Képtárból. (2000, olaj, vászon, 40 × 40 cm; részlet, a Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár, Új Magyar Képtár)

“a székesfehérvári képtár gyűjteménye a nulláról épült, Kovács Péter és Kovalovszky Márta elhatározásából (a velük készült interjúnkat lásd: MúzeumCafé 30.), a megyei múzeumvezetők, Fitz Jenő és Petres Éva (interjúnkat lásd vele: MúzeumCafé 37.), és ahogy már esett szó róla, a tanács némely tagjának lelkes támogatásával. A két művészettörténész elkerülte azt a csapdát, hogy a helyi művészek műveivel töltse fel az addig említésre sem méltó képzőművészeti gyűjteményt, ízlésük és kapcsolati hálójuk az akkori idők legprogresszívebb műegyüttesét hozta létre Fehérváron. Kis túlzással az Új Magyar Képtár állandó kiállítása (Sasvári Edit rendezésében) ott kezdődik, ahol a szervezetileg nem hozzá tartozó Deák-gyűjtemény – Városi Képtáré befejeződik (ez a megye tagintézménye volt, a Deák-gyűjtemény a városé, fenntartójuk most közös, de mégsem ugyanannak az intézménynek a részei): Vajda Lajossal indul, Kondoron és Ország Lilin át érinti a hatvanas-hetvenes évek újavantgárdjait (Iparterv, pop-art, koncept), az új szenzibilitás művészeit, a kilencvenes évek nemzetközi trendekhez igazodó új generációját, és bár a forradalmi hevület alábbhagyott a rendszerváltással, a gyűjteményezés viszont ezen a vonalon folytatódott tovább. A hétezer-ötszáz darabos gyűjteményből (ebben ezerötszáz művészkönyv található) válogatott kiállítás is folyamatosan bővül az újonnan vásárolt darabokkal, de helyszűke miatt csak olyan módon lehetséges ez, ha valamit a kiállított darabokból levesznek. A Megyeháza utcai kis műemlék épületben az ország egyik leggazdagabb jelenkori gyűjteményének zanzája látható csak, Izinger Katalin (a Képtár vezetője) álmában egy korszerű és tágas kiállítóteret szokott elképzelni a méltatlanul raktárban őrzött darabok számára.”

MúzeumCafé 44. 8/6 (2014), 62.

Tinkó Máté – Maurer Dóra: Új magyarhangok 11.

ÚJ MAGYARHANGOK: A 2012. augusztusában indult eseménysorozatot azért kezdtük el szervezni, hogy a figyelmet újra Székesfehérvár gazdag kortárs képzőművészeti gyűjteményére irányítsuk. Az évad során vendégeink voltak: Krusovszky Dénes, Babiczky Tibor, Áfra János, Nemes Z. Márió, Csobánka Zsuzsa, Tinkó Máté, Gellén-Miklós Gábor, Nagy Koppány Zsolt, Magyari Andrea, Tóth Kinga, kabai lóránt, Barlog Károly, Sirokai Mátyás, Dunajcsik Mátyás.  A Képtár egyes képeihez íródott szövegekből készült limitált példányszámú művészkönyv (tervező: Varga Gábor Farkas) a 2013-as könyvhétre jelent meg. Blogunkon most újra hozzáférhetővé válnak az eredeti szövegek, valamint a könyvben megjelent rövidített, szerkesztett írások teljes változatát is közöljük, hetente egyszer. Ezúttal Tinkó Máté elbeszélését olvashatjuk, amelyet Maurer Dóra képe ihletett.

Maurer Dóra: Reverzibilis és variábilis mozgásfázisok 6., 1972-73.

Maurer Dóra: Reverzibilis és variábilis mozgásfázisok 6., 1972-73.

Continue reading

Magyari Andrea – Ország Lili: Új magyarhangok 10.

ÚJ MAGYARHANGOK: A 2012. augusztusában indult eseménysorozatot azért kezdtük el szervezni, hogy a figyelmet újra Székesfehérvár gazdag kortárs képzőművészeti gyűjteményére irányítsuk. Az évad során vendégeink voltak: Krusovszky Dénes, Babiczky Tibor, Áfra János, Nemes Z. Márió, Csobánka Zsuzsa, Tinkó Máté, Gellén-Miklós Gábor, Nagy Koppány Zsolt, Magyari Andrea, Tóth Kinga, kabai lóránt, Barlog Károly, Sirokai Mátyás, Dunajcsik Mátyás.  A Képtár egyes képeihez íródott szövegekből készült limitált példányszámú művészkönyv (tervező: Varga Gábor Farkas) a 2013-as könyvhétre jelent meg. Blogunkon most újra hozzáférhetővé válnak az eredeti szövegek, valamint a könyvben megjelent rövidített, szerkesztett írások teljes változatát is közöljük, hetente egyszer. Ezúttal Magyari Andrea novelláját olvashatjuk, amelyet Ország Lili képe ihletett.

Ország Lili: Minden titkok kapuja, 1972

Ország Lili: Minden titkok kapuja, 1972

Continue reading

Nagy Koppány Zsolt – Kelecsényi Csilla: Új magyarhangok 9.

ÚJ MAGYARHANGOK: A 2012. augusztusában indult eseménysorozatot azért kezdtük el szervezni, hogy a figyelmet újra Székesfehérvár gazdag kortárs képzőművészeti gyűjteményére irányítsuk. Az évad során vendégeink voltak: Krusovszky Dénes, Babiczky Tibor, Áfra János, Nemes Z. Márió, Csobánka Zsuzsa, Tinkó Máté, Gellén-Miklós Gábor, Nagy Koppány Zsolt, Magyari Andrea, Tóth Kinga, kabai lóránt, Barlog Károly, Sirokai Mátyás, Dunajcsik Mátyás.  A Képtár egyes képeihez íródott szövegekből készült limitált példányszámú művészkönyv (tervező: Varga Gábor Farkas) a 2013-as könyvhétre jelent meg. Blogunkon most újra hozzáférhetővé válnak az eredeti szövegek, valamint a könyvben megjelent rövidített, szerkesztett írások teljes változatát is közöljük, hetente egyszer. Ezúttal Nagy Koppány Zsolt novelláját olvashatjuk, amelyet Kelecsényi Csilla festménye ihletett.

Kelecsényi Csilla: Angol füzet, 1986

Kelecsényi Csilla: Angol füzet, 1986

Continue reading

25 éve omlott le a berlini fal — képzőművészeti megemlékezés

Huszonöt éve, 1989. november 9-én omlott le a hidegháború egyik legjellegzetesebb szimbóluma, a berlini fal, amely fizikailag nemcsak Berlint, de Európát és a kultúrát is kettéválasztotta. A fal azonban nem tudta meggátolni, hogy az ideológiák által kettéosztott Európában a művészeknek véleménye legyen. A Szent István Király Múzeum képzőművészeti gyűjteményében található Berlinnel és a berlini fallal kapcsolatos műtárgyakkal egyszerre hívjuk fel a figyelmet arra, hogy az rossz alapokon álló politikai rendszerek nem tartanak örökké, emlékezünk a szökési kísérletek áldozataira, és tisztelgünk azok előtt, akik szellemiségükkel, küzdelmeikkel hozzájárultak a berlini fal leomlásához.

Harasztÿ István: Honecker a berlini falnál (Kémek zsákutcában), 1988, fa, fém, elektromos, 73x159 cm

Harasztÿ István: Honecker a berlini falnál (Kémek zsákutcában), 1988, fa, fém, elektromos, 73×159 cm

Harasztÿ István (1934 –), a kinetikus művészet képviselője, a magyar mobil szobrászat alkotója. Groteszk szobrai szatirikus, ironikus mondanivalót hordoznak. Műveiben az 1970-es évek óta éles kritikát fogalmaz meg a diktatórikus politikai rendszerek működésével kapcsolatban.

Jovánovics György: Színes berlini relief, 1986, gipsz, 140x100 cm

Jovánovics György: Színes berlini relief, 1986, gipsz, 140×100 cm

Jovánovics György (1939 –) szobrászművész. A 60-as években kapcsolódott a neoavantgárd képzőművészek köréhez. Legszívesebben fehér gipsszel dolgozik, mert fényelméletét ezzel az anyaggal tudja megvalósítani. A relief és a rá eső fény viszonya, a fényhatások foglalkoztatják. Emlékműveket, köztéri szobrokat is készít.

Otto Paetz: Berlin – Városképek (Bodemuseum), 1987, papír, rézmetszet, 39x30 cm

Otto Paetz: Berlin – Városképek (Bodemuseum), 1987, papír, rézmetszet, 39×30 cm

Otto Paetz (1914–2006) német festő, grafikus. A Weimari Festőiskolában tanult, és a városban is telepedett le. Realista stílusban alkotott, főként fekete-fehér tájképeiről vált ismertté. Berlin megalapításának (1237) 750 éves évfordulójára 14 lapból álló grafikai sorozatot készített, ennek közöljük egyik darabját.

Blogbejegyzésünkkel tisztelgünk az idén 80 éves Harasztÿ István és a 75 éves Jovánovics György előtt, valamint megemlékezünk a 100 éve született Otto Paetzről.

Izinger Katalin

Szent István Király Múzeum