Játék az ünnepekre
A betlehemezésről már biztosan hallottál, de tudod-e, hogy mi az a bábtáncoltató Betlehem? Videónkból most megismerkedhetsz ezzel a különleges népszokással:
A Szent Család és a Három Királyok bábsablonja pedig letölthető innen:
Month: December 2020
A kisded imádása
Kmetty János festőművészre emlékezünk
Zavarba ejtő mű a Deák Dénes gyűjteményéből ránk maradt – Kmetty János által festett – A kisded imádása című kép. Noha ikonográfiája alapján teljeséggel megfeleltethető az évszázados képtípusnak, mely az újszülött Jézushoz érkező pásztorok csodálatát, rajongását, imádatát fejezi ki, ezen a képen a pásztorok elragadtatása helyett, mintha sokkal inkább magukba fordulásuknak, elgondolkozásuknak lehetnénk tanúi. Kmetty itt, a Szent család helyett, a pásztorokat teszi a kép főszereplőivé.
Ez a művészettörténet során akkor lehetett így, ha egy donátor portréja jelent meg a pásztorok között. Ez a gondolat is motoszkálhat fejünkben a kép vizsgálatakor: akart-e Kmetty bármely korabeli szereplőt, ismerőst, barátot, festőtársat (Hetek) a kép alanyaként megjeleníteni?
A Biblia, Lukács evangéliuma 2. fejezetében így írja le az ábrázolt történést:
„Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó. Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely. Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal pedig ezt mondta nekik: „Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.” És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.” Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: „Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr.” Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő kisgyermeket. Amikor meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak, és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik. Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében. A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.” (Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája (1990) Lukács evangéliuma 2. fejezet)
Kmetty képén hét földi szereplőt látunk: a Kisjézuson túl Máriát, Józsefet és négy pásztort. A pásztorok testtartása, mozdulatai nem elragadtatott indulatról mesélnek, inkább magukba-nézően elgondolkozóknak látszanak, szinte sem a kis Jézusra, sem Máriára nem néznek. Ez egy elgondolkozó, töprengő imádás – mondhatnánk.
A kép alsó terében egy színpadias pillanatképet látunk, szűkebb kivágásban, ráközelítve a szereplőkre. A felső, az alsótól jól elkülönülő részben négy angyal játszik önfeledten, mintha nem is lenne közük a földi jelenethez. Mint egy színpadi függönyt húzzák szét a felhőket, hogy megnyissák az ég tágasabb terét, azért, hogy a földi világra beözönölhessen a fény. A megnyitott égből áramló fény segítségével a festő egy háromszöget metsz ki az álló téglalap alakú térből, akárcsak az alábbiakban idézett Leonardo da Vinci alkotás kompozíciós sémájában.
Kmetty képén különös az előtérben háttal álló, tömegében hangsúlyos pásztor, akinek ilyen mérvű térnyerésével a kis Jézus figurája kikerül a kép középpontjától. A tartalmi egyensúlyt a színekkel hozza egyensúlyba a festő, úgy, hogy a kisgyermeki testet és a feje alatti támaszt világító fehérre festi.
A kép felső, Égi és alsó, Földi része hangsúlyosan válik ketté. Az angyalok mit sem törődnek a földi jelenettel, és a pásztorok sokkal inkább saját gondolataikkal vannak elfoglalva, mint imádatuk tárgyával, annak megmutatásával.
A szereplők közül egyedül Mária az, aki hálás imával néz, de ő sem gyermekére, hanem a fényáradatot zúdító égre. Az ő tekintete és a festőien, furcsa anyagszerűen megfestett fénycsíkok teremtenek kapcsolatot ég és föld között.
Zavarba ejtő a térdeplő Mária mögött álló Szent József bal kezének mozdulata is. Egyértelműen mutat valahova, távolba vagy felfelé? Nem igazít el a festő bennünket, bizonytalanságban hagy.
A festmény három arasznyi méretével, vázlatos festésmódjával – bizonyára egy meg nem valósult – nagy oltárkép szín- és tömegvázlata. A mű nagyméretű megfestése során bizonyára sokat változott volna. Annyiban is, hogy nem hagy ennyi megválaszolatlan kérdést a nézőjében.
A képtípus az európai keresztény művészet történetének egyik leggyakoribb ábrázolása. Több száz vagy inkább ezer mű születhetett e témában. Csak néhány nagyon híres, izgalmas művet emelnék ki a reneszánsz, és az azt követő manierista és barokk művészet korából. Hiszen tudjuk, ezekben az években Kmetty is sokat tanulmányozta e korok alkotásait.
Leonardo da Vinci műve 1481-ből
https://www.uffizi.it/en/artworks/adoration-of-the-magi-13fb2318-44ca-4a84-a36d-e41dd12e8181)
(fa, olaj, 246 x 243 cm)
El Greco alkotása 1596-1600-ból
https://en.wikipedia.org/wiki/The_Adoration_of_the_Shepherds_(El_Greco,_Madrid)
El Greco alkotása 1596-1600-ból
Caravaggio, 1969-ben ellopott, s azóta sem előkerült festménye 1600-ból
és Rembrandt alkotása 1646-ból
https://www.nationalgallery.org.uk/research/research-papers/close-examination/the-adoration-of-the-shepherds
A Kmetty a kép megszületésekor, valószínűleg 1916-17-ben, a festő 27-28 éves volt. Túl volt első budapesti egyéni kiállításán (Művészház 1910), párizsi féléves tanulmányútján (1911), a Kecskeméti Művésztelepi éveken (1912-13), és meg is nősült. 1916-ban és 1917-ben részt vett a Fiatalok (Hetek) két kiállításán a Nemzeti Szalonban, melyek egyikén ez a mű is szerepelhetett.
„A Hetek igyekeztek egységes programmal fellépni: a kubizmus tanulságainak felhasználásával egy új monumentális művészet megteremtését tűzték ki célul. Ennek jegyében folytatta Kmetty az utópikus jövőképet megtestesítő, reneszánsz előképekig visszanyúló, gyakran biblikus kerettémába ágyazott sokalakos kompozícióit, amelyek az újra megtalált modern aranykor reprezentálásával az Árkádia-festészet hagyományaihoz – a nagybányai neósok, majd a Nyolcak idealizált árkádiai nyugalmat árasztó képeihez – kapcsolódtak. Korábbi, geometrizáló csoportkompozícióval ellentétben az alakok plasztikus formálása és az erős fény-árnyék ellentétek kerültek előtérbe. Egyszerre érvényesült a kubizmus racionális formakezelése és az expresszionizmus érzelmekben dús világa. A színpadiasság, a mesterkélt beállítások a valóságtól való elvágyódást és eltávolodást jelképezték” – írja Bodonyi Emőke 2018-ban.
Sok tanulmány elemzi Kmetty János jól átgondolt színhasználatát. Kassák Lajos írja róla: „nem kubista, de akárcsak azok, szigorú törvényszerűséggel szerkeszt, formái súlyosak, tömbösen tagoltak, színei nem csillogók, hanem parázslón a mélyből izzanak elő. Domináns színe a kék – de ez a hideg szín szürkékkel és barnákkal keverten átmelegszik, megnyerővé és bizalomkeltővé válik ecsetje nyomán” (Kassák Lajos: Műteremlátogatás Kmetty Jánosnál, Magyar Nemzet 1941. november 16.)
Kmettynek ebből a vázlatából sem – mint ahogy az 1975-ig tartó életmű sok tervéből és vázlatából sem – született murális alkotás: oltárkép, freskó vagy üvegablak.
Az talán a történelem és a művészettörténet igazságtalansága, hogy a nagy felületek, falak kifestésére nem a programjukban ezt meghirdető, kubisztikus formanyelvet használó Fiatalok (Hetek) hanem – egy-két évtizeddel később – a Római Iskolás nemzedék tagjai kaptak megbízásokat.
Kmetty Jánosnak önálló tárlata sosem volt Székesfehérváron. A Szent István Király Múzeumhoz mégis sok szállal kötődik. Művei több alkalommal szerepeltek – a Kovács Péter és Kovalovszky Márta rendezett – A huszadik század magyar művészete sorozatban (Nyolcak és aktivisták köre, 1965; Derkovits és a szocialista művészet, 1968; Szentendrei művészet, 1969; Magyar művészet 1945-49 című tárlaton 1977-ben és Az ötvenes évek című kiállításon 1981-ben).
Kmetty János1965-ben az elsők között jelentkezett a múzeum művészettörténészeinek felkérésére, hogy adományozzon művet a frissen alakuló kortárs gyűjteményükbe.
Ajándékaként az alább közölt három alkotást került Székesfehérvárra (fotók: Deák Balázs):
Kovalovszyky Márta – aki a Szent István Király Múzeum művészettörténészeként dolgozott 1962-től 2001-ig – értő, elemző tanulmányt írt a Corvina Könyvkiadó Kmetty János Festő voltam és vagyok című 1976-ban megjelentetett könyvébe.
Deák Dénes 1989-ben Fehérvárra került gyűjteményéből újabb nyolc művel gyarapodhatott a fehérvári Kmetty-kollekció, így már tizenegy műve van az alkotónak gyűjteményeinkben..
A Deák Gyűjteményben található művekről itt találhatók információk: http://www.deakgyujtemeny.hu/site_dgy.cgi?a=kiallit-322&id=47
A Kisded imádása című kép bemutatásával tisztelgünk a százharmincegy éve született, negyvenöt évvel ezelőtt elhunyt művész előtt,és olvasóinak kívánunk szép, áldott karácsonyt!
–Szűcs Erzsébet művészettörténész–
Irodalom
- Bodonyi Emőke: Kmetty Az örök kereső, Ferenczy Múzeumi Centrum, 2018
- Kmetty János / Festő voltam és vagyok, Corvina Kiadó Művészet és elmélet sorozat, 1976
- Városi Képtár – Deák Gyűjtemény, Szerk. Dr. Nagy Zoltán, 2005
A középkori kövek önmagukban is érdekesek, a fényképezésük pedig még több izgalmat jelent
Marosi Arnold-díjat vehetett át Gelencsér Ferenc, a Szent István Király Múzeum nyugalmazott fotóművésze
Akinek ott lóg a nyakában a fényképezőgép és különlegesnek gondolja a látványt, akkor természetes, hogy lefotózza. Igyekszik olyan képet készíteni, amelyben meg tudja mutatni azt a szépséget, amelyet más esetleg nem vesz észre – fogalmazott interjúnkban Gelencsér Ferenc fotóművész, a Szent István Király Múzeum nyugalmazott munkatársa. Hozzátette: hálás azért, hogy a múzeum dolgozója lehetett. A szakember Fejér megye művészeti örökségének gyarapításáért, fotóművészként végzett több évtizedes értékőrző alkotó munkájáért a Marosi Arnold-díjat vehette át a közelmúltban Vargha Tamás államtitkártól és Molnár Krisztiántól, a Fejér Megyei Közgyűlés elnökétől.
–Korábban szinte évente rendeztek Marosi Arnold emlékkiállítást a Szent István Király Múzeumban. Gondolta volna, hogy egyszer a múzeumalapítóról elnevezett díjat veheti át több évtizedes munkája elismeréseként?
– Ezt a díjat rendszerint tudományos dolgozók kapták. Számos kiállítás rendezésében vettem már részt, de soha nem gondoltam, hogy egyszer átvehetem ezt a díjat. Megtisztelő a számomra.
– 1964-ben, tizenhét évesen kezdte el a munkát fotósként az akkori István Király Múzeumban. Történészekkel, régészekkel, néprajzkutatókkal, művészettörténészekkel dolgozott együtt. A közös munkákhoz meg kellett ismernie a többi szakember tevékenységét is. Hogyan látja most, utólag, könnyű volt ez a feladat?
– Erre nem lehetett készülni. Amikor bekerültem a múzeumba, éreztem, hogy nem lesz egyszerű a dolgom. A műtárgyfotózás ugyanis nem tartozik a fotósok kedvenc témái közé. Úgy érzem, szerencsém volt, mert meg tudtam értetni magam a munkatársakkal és ők is megértettek engem. Hagyták, hogy dolgozzam, mindenkivel sikerült jó kapcsolatot kiépítenem az évek során. Rengeteget tanulhattam tőlük mind szakmailag, mind emberileg. Számos helyen jártam: gyűjtőutakon, kiállításokon vettem részt, híres embereket festőket, szobrászokat kerestem fel, hogy fotót készítsek róluk.
-Volt olyan szakember, akivel sokat dolgozott együtt, akit különösen is megkedvelt?
-Olyan ember vagyok, aki szereti a munkáját, a fotózást, ezért aztán mindenkivel sokat dolgoztam a múzeumban. Senkit sem emelnék ki külön. Hálás szívvel gondolok vissza az egykori munkatársaimra.
-Intézményünk egyik legkedveltebb, leggyakrabban látogatott kiállítóhelye a Nemzeti Emlékhely – Középkori Romkert. Az itt feltárt tárgyi emlékek fotózását, dokumentálását magas színvonalon végezte. Milyen emlékei vannak erről a munkáról?
– A középkori kövek már önmagukban is érdekes látványt nyújtottak, a fényképezésük pedig még több izgalmat jelentett. Sokat dolgoztam együtt Kralovánszky Alánnal a Romkertben. Emlékezetes marad a számomra, amikor az egyik ásatás alkalmával fel kellett másznom egy magas falra, onnan fényképeztem lefelé a gödörbe. Miután elkészültem a munkával, lemásztam és a fal összeomlott. Mindenki szörnyülködött körülöttem, mondták is, milyen nagy szerencsém volt, hogy akkor dőlt le a fal, amikor már nem voltam rajta.
-Bizonyára történt kellemesebb eset is, amelyre vissza tud emlékezni…
– Alánnal szerettünk együtt dolgozni, munka közben mindig beszélgetett velem. Izgalmas volt számomra megszemlélni, amikor feltáráskor kibontott egy-egy követ, sírokat vizsgált meg, s ezeket később fényképen meg is örökítettem. Nagyon szerettem ezt a munkát.
-A múzeumi munkáján kívül nagy érdeklődést tanúsított a város iránt is. Számos fotóján megelevenedik Székesfehérvár életének egy-egy pillanata. Van kedvenc városképe?
-Lefényképeztem Székesfehérvárt még abban az időben, amikor ez a rengeteg sok panelépület nem készült el. Nagy élményt nyújtott a Palotavárosban a Rácváros különleges hangulata. Igyekeztem megörökíteni képeken. Mindig is érdekelt a barokk belváros hangulata, kedvenc témámnak a Fő utca számított a Zichy-ligettől egészen a Piac térig. Fotóztam a templomokat, a különleges épületeket és magát az utcát is. Ha valakinek ott lóg a nyakában a fényképezőgép és érdekli, szépnek gondolja a látvány, akkor természetes, hogy lefotózza. Ha nem látja szépnek, akkor még inkább lefényképezi. Igyekszik olyan fotót készíteni, amelyben meg tudja mutatni azt a szépséget, amelyet más esetleg nem vesz észre.
-Több mint öt évtizedet töltött el a múzeumi fotográfia szolgálatában. Milyen tapasztalatokkal gazdagodott az évek során?
-Hálás vagyok, hogy a múzeum dolgozója lehettem, óriási szerencse az életemben. Kezdetben nem is gondoltam volna arra, hogy igazán be tudok majd épülni a múzeumi munkába, az itt dolgozó emberek közé, mint ahogy sikerült, s ez nagy öröm a számomra.
-Szűcs Gábor–
Siessünk, ne késsünk!
Adventi társasjáték 2-4 fő részére
Advent negyedik vasárnapjára a Szent István Király Múzeum múzeumpedagógusai egy társasjátékkal készültek a kisgyerekes családok számára. A játékmezőt, a bábukat és az ajándékokat magatok is megrajzolhatjátok, de ki is nyomtathatjátok innen:
Letölt
Advent negyedik vasárnapjára a Szent István Király Múzeum múzeumpedagógusai egy társasjátékkal készültek a kisgyerekes családok számára. A játékmezőt, a bábukat és az ajándékokat magatok is megrajzolhatjátok, de ki is nyomtathatjátok innen:
Letölt
A játékhoz jó szórakozást, áldott karácsonyt kívánunk!
321 ÉVE SZÜLETETT TORKOS JUSTUS JÁNOS, A HÍRES POZSONYI TAXA SZERZŐJE
Méltatlanul alig ismert tudós magyar kémikus, főorvosról emlékezünk meg a mai napon, akinek személyéhez köthető Magyarország első gyógyszerészeti árszabásának megalkotása és kiadása 1745-ből.
321 éve született TORKOS JUSTUS JÁNOS, aki Pozsony városának physicus-orvosaként mindezt összeállította, megírta.
De van egy másik érdekessége is annak, amiért most megemlékezünk a híres szerzőről.
A jelzett mű megtalálható városunkban is, a Magyar Nemzeti Levéltár Fejér Megyei Levéltára muzeális könyvgyűjteményének darabjaként [Pharmaceutica Posoniensis: cum instructionibus pharmacopoeorum, chirurgorum et obstetricum, (…), Pozsony, 1745].
A saját költségén megjelentetett POZSONYI TAXA (Taxa Pharmaceutica Posoniensis) nem csak értékes útmutatást adott a korabeli gyógyszerészek és orvosok számára, de napjainkig fontos információkkal szolgál a gyógyszerészettörténet kutatóinak is. Aki belelapoz, hihetetlen érdekességeket talál benne. A korszak patikai árucikkeinek sokfélesége, a hajmeresztő növényi, állati, ásványi, sőt emberi eredetű alapanyagok tömege megdöbbentő, hiszen olyan korszakból való mindez, amikor még nem gyáripar állította elő a gyógyszereket, hanem maga az apothecarius azaz a patikus a saját laboratóriumában.
Torkos Justus János Győrben született 1699. december 17-én.
„Édesapja Torkos András evangélikus lelkész, (a magyar pietizmus atyja), édesanyja Petz Zsófia Katalin (egy halberstadti gyöngykereskedő leánya) volt. 1699-ben a pár első gyermekeként született Justus János.”
Győrött magántanításban részesült, „majd Bél Mátyás iskoláit látogatta, később Besztercebányán folytatta tanulmányait Moller Károly Ottónál, ahol orvostudományt illetve gyógyszerészeti tudományokat hallgatott. Tanulmányait 1724-ben fejezte be Halléban, ahol orvosi doktorátust szerzett.” (Halle városa akkoriban az európai pietizmus fellegvárának számított)
„A katonaorvosi szolgálat után 1726-tól Komárom, 1727-től pedig Esztergom vármegye orvosa lett, de Győrött is ellátott városi tisztiorvosi teendőket.” 1731-ben gróf Pálffy Miklós nádor Pozsonyban háziorvosának választotta. „1740-től kezdve városi tisztiorvos lett Pozsonyban. A tisztséget egészen 1770-ben bekövetkezett haláláig viselte.” Több egészségügyi, járványtani, balneológiai és helyismereti tanulmánya jelent meg. A hazai gyógyvizek elemzése és ismertetése terén úttörő munkát végzett. A Taxa előírta a szülészeti beavatkozások és műtétek díjazását is, ezzel a bábaügy első hazai rendezőjévé vált. Kilenc munkája maradt ránk kéziratban. (Meghalt: Pozsonyban,1770.április 7.)
„A korszak uralkodói, Mária Terézia, majd II. József a felvilágosult abszolutizmus jegyében törekedtek az egész birodalomban egységes és magas színvonalú közegészségügyi ellátás megszervezésére. A lakosság egységes és minőségi gyógyszerellátásának érdekében birodalmi szinten szabályozták, milyen gyógyszereket tartsanak a patikákban, ezeket hogyan készítsék el, és milyen áron adják. Az orvosokhoz, sebészekhez és bábákhoz hasonlóan a patikusok számára is elkészült hivatali utasításuk és eskümintájuk, munkájukat rendeletek szabályozták.”
A Taxa összeállításával Torkos Justus János doktort, Pozsony város physicus-orvosát bízták meg. (Akkoriban az orvosokat physicusnak nevezték) Az előmunkálatok 1742-ben kezdődtek, amikor a városi magisztrátus felküldte a Helytartótanácsnak Torkos doktor egészségügyi szabályzat tervezetét, amelyet eredetileg a helyi egészségügyi személyzet hatásköri túllépései és visszaélései okán készített.”
„A Helytartótanács felkérte a doktort, készítsen árszabást a gyógyszerészek számára és egyúttal fogalmazza meg a hivatalos gyógyítók feladatkörét is.”
„A Taxa 1744-re készült el, anyagi forrás híján viszont csak a következő évben jelent meg, Torkos doktor saját költségén. A Taxa árainak megállapításánál Torkos egyaránt figyelembe vette a gyógyszerészek érdekeit és a vevőkör anyagi lehetőségeit. Amint azt a bevezetőből megtudjuk, az gyógyszerárakat az officinában közszemlére kellett tenni.”
„Ahogy azt az előszóban jelzi, a könyvet a Magyarországon használatos négy nyelven írta meg, a szokásos latin mellett megtalálhatjuk a magyar, a német és a szlovák elnevezéseket is.”
„A magyar nyelv esetében számos könyvre és lexikonra támaszkodott, de elsősorban Méliusz Juhász Péter Herbáriumának 1578-as kolozsvári kiadását használta.” (Ez volt az első magyar nyelvű füveskönyv hazánkban) „Nyelvészeti szempontból is jelentős alkotásról beszélünk, mivel a növények korabeli elnevezései mellett régi betegségneveket és testrészek elnevezéseit is megőrizte az utókornak.”
„A Taxa első része az egyszerű alapanyagokat közli négy cikkelyben. A szokásos, a természet három országát reprezentáló növényi, állati és ásványi szerek mellett külön részben sorolja fel a tengeri eredetű anyagok árait” Érdekesség, hogy emberi eredetű alapanyagokat is felsorol az „Élő állatok neméből való szerek” között. „A második fejezetben az összetett gyógyszerek árszabása található.”
„A gyógyszerformák latin neve szerinti alfabetikus rendben halad az Aceta-tól, azaz ecetektől az Unguenta-ig, vagyis kenőcsökig.”
A máig ismert növényi eredetű szereken kívül olyan gyógyszeralapanyagokkal és fűszerekkel is találkozhatunk a kötetben − a teljesség igénye nélkül − mint a vipera háj, az emberi koponya, a szépiacsont, az ópium, az elkészített földi giliszta, a sárkányvér vagy az „ördögszarnak” nevezett asa foetida gyanta.
„A kompoziták „könyvének” 43 fejezete már alfabetikus sorrendben követi egymást.
Az összetett készítmények között számos, ma már alig ismert gyógyszerformáról olvashatunk. Ilyenek voltak például a „Tzukorral elegyített szerek” (latinul conserva, amelyek gyógynövényt tartalmazó lekvár jellegű gyógyszerek voltak), a „Liktariom” (electuarium, másként nyelet vagy nyalat; növényi porokból és cukorból készített méz állagú orvosság), illetve a „Morzsula” (cukor vagy méz hozzáadásával készült gyógynövényekből és csonthéjasokból, esetleg gyümölcsökből; a gyógyszerforma a szaloncukor és a gyógycukorkák elődjének tekinthető).”
Képeinken néhány oldalt mutatunk a Taxából, illetve a Fekete Sas Patikamúzeum állandó kiállításának legérdekesebb feliratos edényeiből.
Fotók:
Taxáról készült fotók: Szima Viktória, a Magyar Nemzeti Levéltár Fejér Megyei Levéltárának munkatársa
Tárgyfotók: Gelencsér Ferenc, Szent István Király Múzeum
Források:
- Szima Viktória: Emberhájtól a morzsuláig. https://gyogytortenet.wordpress.com/2020/06/10/ember-hajtol-a-morzsulaig-gondolatok-a-pozsonyi-taxarol/
- Romhányi Ágnes: Az egészség ára Gyógyszerárszabások Magyarországon a 18. század végén http://www.gyogyszeresztortenet.hu/blog/2018/12/17/romhanyi-agnes-az-egeszseg-ara-gyogyszerarszabasok-magyarorszagon-a-18-szazad-vegen/
- Magyary – Kossa Gyula (1940): Magyar Orvosi Emlékek
- Torkos Justus János (1745): Taxa Pharmaceutica Posoniensis;
Székesfehérvár, 2020. december 15.
Krizsány Anna művelődésszervező
A GYÓGYNÖVÉNYEK NYOMÁBAN
„…Látványa szép és illata gyógyít,
mező és erdő ontja a jót itt,
virága színes, teája tiszta,
meggyógyul gyorsan mind, ki megissza.”
Szabó T. Anna: Gyógynövénydal részlet (Adventi kalendárium 19.)
Lencsés Rita gyógynövény szakértő 2019 nyarán nyerte el Székesfehérvár Önkormányzatától a Lánczos Kornél – Szekfű Gyula ösztöndíjat arra a feladatra, hogy ismertesse megyénk, illetve Székesfehérvár környékének gyógynövényeit egy kiadvány formájában. A könyv ajánlójában így fogalmaz a szerző: „Ezt a könyvet azoknak ajánlom, akik nemcsak megismerni, de a természetben felismerni és a gyakorlatban alkalmazni is szeretnék a gyógynövényeket.” A Szent István Király Múzeum Fekete Sas Patikamúzeumának céljai között régóta szerepel a gyógynövényekkel való gyógyítás értékeinek megismertetése. Így a sikeresen működő Herbarius Programoknak köszönhetően, egyre nagyobb érdeklődés mutatkozott a körülöttünk előforduló gyógynövények iránt.
A Herbarius gyógynövénygyűjtő túrák gondolata akkor született meg, amikor 2015-ben egy, a Fekete Sasban rendezett kiállítás tárlatvezetésén összetalálkozott a patikamúzeum programigénye és a frissen végzett fitoterapeuta lelkesedése. Az első túránk az igen sokatmondó „Mi virít itt?” címet viselte. Később előadásokkal, interaktív bemutatókkal bővült a programkínálat. A 6 éve zajló, egyre népszerűbb túrák során Székesfehérvárhoz közeli lelőhelyekre hívjuk az érdeklődőket. Gyógynövénygyűjtő kirándulásaink egyre népszerűbbek, gyakran Pest megyéből, sőt az ország távolabbi vidékeiről is érkeznek érdeklődők. A természetkedvelők szívesen gyarapítják házi patikakészletüket túráinkon gyűjtött gyógynövényekkel egészségmegőrzés vagy éppen problémáik kezelése céljából. Ezek pontos ismerete és szakszerű gyűjtése elengedhetetlen tudnivaló.
A könyvben szám szerint 45, Fejér megyében is fellelhető, vadon termő és gyűjthető gyógynövény kerül ismertetésre. A kiadvány fotóillusztrációi is hatékonyan segítik a felismerést.
- Az olvasók részletes alaktani leírást kapnak minden gyógynövényről, megtudható, hogy a növények melyik részét használhatjuk fel, azok milyen hatóanyagokat tartalmaznak, milyen betegségekre alkalmazhatók.
- Gyakorlati útmutatások vannak a begyűjtés módjáról. Például, hogy milyen évszakban, napszakban, milyen időjárási viszonyok között gyűjtsünk. Az egész növényt, vagy csak egy részét érdemes-e leszedni, és mibe gyűjtsük, tároljuk azokat.
- Ahhoz is útmutatást kapunk, hogy milyen formában dolgozhatjuk fel őket tea, szörp, tinktúra, kenőcs stb. céljára, sőt receptek is rendelkezésre állnak.
- Az ismertetők végén utalás van azokra a helyszínekre, ahol az adott növény nagyobb mennyiségben fellelhető, és ahová túrák során is el szoktunk látogatni.
- A gyógynövények megismeréséhez videók is készültek, amelyek a beillesztett QR kódok segítségével megtekinthetők.
A könyv értéke mindezeken túl még az is, hogy a természet végtelen sokszínűségének megőrzésére és tiszteletére tanítja meg az olvasót, s ezzel hasznos, testet-lelket felüdítő programokra buzdít mindannyiunkat.
Lencsés Rita: A gyógynövények nyomában – A természet patikája Fejér megyében
SZIKM blog 