Erősödő kapcsolat a nemzetek között

Beszélgetés Maciej Wujec, Székesfehérvár lengyel testvérvárosa, Opole alpolgármesterével

– Opole képviselőjeként számomra nagyon fontos, hogy vannak olyan személyek, akik elősegítik a városaink közötti erős kapcsolatok kialakulását. Ez így történt a régmúltban és napjainkban is – fogalmazott érdeklődésünkre Maciej Wujec. Számunkra is nagy jelentőséggel bír II. András király személye. A Székesfehérvári Királyi Napokon ennek a magyar királynak az életével és uralkodásával ismerkedhettünk meg alaposabban. Úgy vélem, a keresztény magyar államiságot megalkotó Szent István király – és több jeles utóda, így II. András apja, III. Béla – mellett az ő harmincéves országlását (1205–1235) is nagy jelentőségűnek nevezhetjük.

Az alpolgármester szerint, ha a magyar és a lengyel történelmi múltat szemléljük, számtalan kapcsolódási pontot fedezhetünk fel benne. Ezeknek egyike, hogy II. András király jó barátságot ápolt I. Kázmér herceggel, Opole város alapítójával. Olyannyira, hogy közösen vettek részt az ötödik keresztes hadjáratban. Ezért is tanulmányozta delegációjuk érdeklődéssel a Szent István Király Múzeum Fő utcai épületében a II. András uralkodását bemutató kiállítást: annak minden részlete igazi különlegességeket tartogatott a számukra.

Felejthetetlen élményt jelentett számukra a Szent István király Múzeum Csók István Képtárának „Barokk mennyország – Kincsek és rejtélyek a Szent István király-székesegyházból” című tárlata is. A Nemzeti Emlékhelyen felállított színpadtéren megcsodálhatták a Szertartásjátékot, II. András megkoronázását.

Magyarországi utazásukat nagyszerű élményként jellemezte Maciej Wujec, aki hozzátette, a kapcsolatfelvétel a két nemzet között már 800 éve megkezdődött, majd hatvan évvel ezelőtt folytatódott Karol Musioł, Opole egykori városvezetőjének székesfehérvári látogatásával.

-A gyakorlatban ő kezdte el felkutatni a lehetőségeket és kezdeményezte Székesfehérvár és Opole között a partnerség és együttműködés kialakítását – hangsúlyozta az alpolgármester.

Elmondta: ebben az évben újabb kerek évfordulóra emlékezhetnek, ugyanis  negyven éve jött létre a két város között az a hivatalos megállapodás, amely a kultúra, az oktatás, a gyermek-és ifjúsági, illetve a civil szervezetek közötti erősödést segítette. Tapasztalataik alapján ez a kapcsolat azóta csak tovább erősödött nem csupán a két település, de a két nemzet között is.

Szöveg és fotó: Szűcs Gábor

Advertisement

Hetedhét Réber!

Szegény Dzsoni és Árnika, Lázár Ervin híres meséjének filmváltozata, hangulatos fényfestés, találkozó Dániel András íróval, grafikussal és tárlatvezetés – ez a kínálat szerepel a Hetedhét Játékmúzeum nyárbúcsúztató programjában, amellyel augusztus 31-én, pénteken 18 órától várjuk a közönséget. Az est apropója Réber László művészete.

Az alkotó lánya, hagyatékának gondozója, Widengård Krisztina évekkel ezelőtt Székesfehérváron helyezte el a híres grafikusművész hagyatékának egy jelentős részét. Réber László különleges műveiből – sajátságos alkotói világlátását, bölcsességét és nagyszerű humorát tükröző, csupa ötlet rajzaiból, könyvillusztrációiból, önálló grafikáiból, plasztikáiból, animációs filmjeiből – nemrégiben nyílt állandó tárlat. A nyárbúcsúztató esttel erre, a gyerekek és felnőttek számára egyaránt érdekes kiállításra szeretné a múzeum ráirányítani a figyelmet. A fehérvári játékmúzeum messzeföldön híres – ám most arra törekszik, hogy hetedhét határon túl is megismerjék Réber László különleges, játékos, groteszk képi világát.

A Hetedhét Réber! című esten 18 órától levetítjük Sólyom András Szegény Dzsoni és Árnika című mesefilmjét. A választás nem véletlen, hiszen Lázár Ervin híres történetéhez – ahogyan sok más meséjéhez is – Réber László készített egykor illusztrációkat. Ezeken a mesekönyveken (is) több nemzedék nőtt fel… Réber neve emellett más írók nevével is összeforrott, hiszen sok kiváló, sikeres szépirodalmi művet illusztrált. A jellegzetes Réber-figurák megjelennek ezen az esten a Hiemer-ház homlokzatán is: a fényfestés – Falvay Miklós médiaművész munkájának vetítése – 20 órától 22 óráig tart. A játékmúzeum Réber-termében pedig Szegény Dzsoni és Árnika meséje után, 19.30-tól Dániel András íróval, grafikussal beszélget Gábor Gina újságíró. Dániel András saját bevallása szerint Réber László meseillusztrációin nőtt fel: így aztán szó esik Réber képi világáról, és arról, miért szereti a nagy előd grafikáit. De az is kiderül majd, hogyan született meg Dániel András önálló stílusa, a Kuflik rejtélyes életét feltáró sorozata, vagy éppen Kicsibácsi és Kicsinéni története. Dániel András bizonyos szempontból folytatója is annak az ötletes, ironikus és abszurd képi hagyománynak, ami Réber László művészetét jellemezte. A beszélgetés után Gärtner Petra művészettörténész tart tárlatvezetést a Réber-kiállításban.
A nyárbúcsúztató est egyúttal egy új sorozat nyitánya is: a játékmúzeum ezentúl havonta jelentkezik majd Réber László művészetét népszerűsítő, izgalmas programokkal.

Ismerjük meg II. András életét!

II. Andrásról a korabeli írott források tükrében és saját ismereteink alapján egy meglehetősen összetett, a valóságban nagyon is megosztó személyiség emléke bontakozik ki előttünk. Az „akit Jeruzsáleminek nevezünk” – II. András élete és uralkodása című kiállítás egyik kurátorával, Belegrai Tamással, múzeumunk régész munkatársával tekintettük át a kiállítás érdekességeit.

II. András életét bemutatni kifejezetten hálás, de egyben kihívást jelentő feladat is. Három évtizedes uralkodása bővelkedett az érdekesebbnél érdekesebb eseményekben. A Szent István Király Múzeum legújabb időszaki tárlatának, az „akit Jeruzsáleminek nevezünk” – II. András élete és uralkodása című kiállítás alkotói alapkoncepciójuk szerint arra törekedtek, hogy királyunk a jól és a kevésbé ismert életeseményei egyaránt bemutatásra kerüljenek.
– Nem kétséges, hogy II. András királyról a köztudatban leginkább az Aranybulla kibocsátásának története és első felesége, Gertrúd királyné ellen a pilisi erdőben elkövetett merénylet története él – kezdi tárlatvezetésünket Belegrai Tamás. A szakember szerint ugyanakkor jóval kevesebb ismerettel rendelkezünk arról, hogy II. András milyen hosszadalmas küzdelmet vívott fivére, Imre ellen a magyar trónért. S legalább ennyire kevéssé él a köztudatban az a történelmi tény is, hogy II. András volt az első és egyetlen olyan magyar királyunk, aki keresztes haddal vonult a Szentföldre.
– Nem véletlen – jegyzi meg a kurátor – az, hogy a tárlatban a keresztes hadjárat kapta az egyik hangsúlyos szerepet. Ennek persze különös aktualitást ad az a szerencsés körülmény, hogy II. András kereken 800 éve tért vissza a Szentföldről.

A tárlat hármas szerkezetre tagolódik.

Az első egységet, s mintegy a tárlat központi gerincét egy letisztult, modern köntösbe bújtatott idővonal alkotja, amely szemléletesen mutatja be a látogatók számára II. András életét, pályáját. (A Szent István Király Múzeumban ez év tavaszán, a Hunyadi Mátyás király halotti pajzsának másolatát bemutató kiállításán sikeresen debütált installációt követően mind hangulatában, mind kialakításában erőteljesebb megjelenítést készítettek a fiatal alkotók).
A tárlat második szakaszában a király életének legfontosabb és legmeghatározóbb pillanatai láthatók korabeli oklevél másolatok, egykori leírások és imitált építészeti elemek alkalmazásában. Így például a királynak a fivérével folytatott harca, Gertrúd királyné 1213-ban történt Pilis erdei meggyilkolása, vagy az Aranybulla 1222-ben Székesfehérváron történt kibocsátásának története is (az 1222-es Aranybulla nem maradt fenn, a kiállításban egy ma is létező pecsét másolata tekinthető meg.) A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárával történt együttműködés eredményeként Imre király és II. András aranybulláinak nemes másolatát tekinthetik meg a látogatók.

-A kiállítás keretében, annak harmadik részeként, leglátványosabb formában kétségkívül az 1217 és 1218 között zajló szentföldi hadjáratot igyekeztünk feleleveníteni – fogalmaz Belegrai Tamás, hozzátéve, idén 800 esztendeje, hogy a II. András által a Szentföldre vezetett keresztes hadjárat véget ért. Látványos és plasztikus installációként tervezték meg azt a „pillanatot”, mely a borús hátterű, háborgó Földközi-tengert örökítette meg. Ezt a tengert szeli át egy szimbolikus hajó (egy 13. századi velencei gálya rekonstrukciója), hogy egy talpalatnyi szent földre szállítsa a szemlélődőket.

Alig pár lépésre a partraszállástól a terem sarkában egy johannita lovag és egy szaracén harcos élet-halál küzdelmét láthatjuk. A háttérben Krak des Chevaliers egykori erősségének stilizált falrészletét is megszemlélhetjük. Az egész fejezet jelentőségét tovább erősíti az a tény – folytatja múzeumunk munkatársa –, hogy a térség másik híres erősségének, Margat várának feltárásában 2007 óta a mai napig is meghatározó részt vállalnak magyar kutatók.

De hát milyen uralkodó és milyen ember lehetett egykor II. András király? Bohém férfiról beszélhetünk, aki egyfelől kész volt az uralkodói vagyonból osztogatni, kalandos vállalkozásokba kezdeni. Ellenben, ha körülmények úgy alakultak, országa védelmére pillanatok alatt erős hadsereget szervezett. Három évtizedes uralkodás alatt háromszor nősült, s egyszerre volt szent királylányok apja és nagyapja. Nem véletlen, hogy az utókor a legkülönfélébb jelzőkkel illette, úgy, mint a „nagyhatalmu”, a „híres”, az „ügyefogyott”, vagy éppen az „örökifjú”.

Most adott a lehetőség 2018-ban a látogatók számára – összegzi a kurátor –, hogy megismerjék a király személyét, történelmi alakját, s ítéljék meg az örökségét belátásuk szerint. Rossz vélemény, rossz jellemzés és álláspont nincs, csak különböző emberek más és más nézőpontjai.

-Szűcs-

Birkás István, az expresszív alkotó

Birkás István Munkácsy-díjas festő- és szobrászművész alkotásaiból nyílt emlékkiállítás múzeumunk Pelikán Galériájában. Az élete jelentős részében Dunaújvárosban alkotó művész 1975. és 2017. között született munkáiból összeállított válogatást tekinthetik meg a látogatók.

– Az emlékkiállítással egy páratlanul gazdag életútból kívánnak a szervezők ízelítőt adni közönségüknek – hangsúlyozta megnyitójában Kertész László, művészettörténész. Az alkotó életének kezdetét felelevenítve elmondta: Birkás István Kunmadarason született, édesapja szikvíz készítéssel foglakozott, s mivel független egzisztenciának számított, az 1950-es évek elején megkapta az “osztályidegen” jelzőt. A család a kitelepítés elől Sztálinvárosba (a mai Dunaújvárosba) menekült. A fiú hétévesen egy rajzszakkör révén került kapcsolatba a művészettel, s mivel tehetségesnek bizonyult, hamarosan Budapesten, a Képző-és Iparművészeti Szakközépiskolában folytatta a tanulmányait. 1966. és 1969. között már Budapesten, a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanul, ám csalódást jelentett számára az ott tapasztalt ideológiai merevség, a cenzúra.
Birkás István hamarosan expresszív alkotóvá vált, művészi szabadsága meghaladta a rendszer toleranciáját. A korabeli hatalom kirúgással fenyegette meg a főiskoláról. Száműzetésbe Dunaújvárosba került vissza.
– A 60-as 70-es évek fordulója számára a festészeti kísérletezés korszaka – emelte ki Kertész László. A művészettörténész elmondta, a tasiszta festészettől a pop-art stílusig szinte mindent kipróbált a művész, s 1973-tól már egy kiérlelt, az absztrakthoz közeli, figuralitásból kiinduló, expresszív stílussal jelentkezett. Egyébként egész életművét jellemezte a grafikai elemek graffiti-szerű használata, amely az 1977-es alkotásain már megfigyelhető.

Kertész László: “Birkás István egész életművét jellemezte a grafikai elemek graffiti-szerű használata, amely az 1977-es alkotásain már megfigyelhető.”

Birkás István először 1979-ben tért vissza gyermekkora helyszínére, Kunmadarasra. Ennek hatására születtek az 1986-ban bemutatott “Fal-képek”: nádazott falrészletekből, vályog- és kőimitációból, különféle tárgytöredékekből szerkesztett háromdimenziós kollázsok.
– Munkásságában, a 80-as évekre, az expresszív eszközök tudatos visszaszorítása figyelhető meg. Később azonban, újra megjelennek ennek eszközei munkáiban, majd teljes polgárjogot nyertek – emlékeztetett Kertész László. A művész életpályájában az 1990-es évektől az ecset és az expresszív festésmód – több technika alkalmazásával – kezd egyenrangúvá válni. Mindez a Pelikán Galériában nyílt tárlat válogatásában is jól felfedezhető.
Ujházi Péter, festő és grafikus művész – a galéria házigazdája, a Székesfehérvári Művészek Társaságának elnöke – néhány mondatban, de annál hangsúlyosabban köszöntötte barátját, Birkás Istvánt, aki képei révén ismét látható Székesfehérváron.
A megnyitón Cserta Balázs tárogató játékát hallhatták, csodálhatták meg a résztvevők.

Birkás István Munkácsy-díjas festő- és szobrászművész életének hetvenegyedik évében, 2018. január 21-én elhunyt. Munkássága során mintegy 2500 képet festett.

Tárlatunk szeptember 21-ig tekinthető meg.
Továbbiak: https://szikm.hu/kiallitasok/birkas_istvan_emlekkiallitas-457

Szöveg: Sz.G.
Blog indító fotó: http://www.jakd.hu

Megnyitják a Birkás István emlékkiállítást

 

Meghívó

A Szent István Király Múzeum és a Székesfehérvári Művészek Társasága szeretettel meghívja Önt és barátait

Birkás István (1947 – 2018)
dunaújvárosi festőművész emlékkiállítására

 

Megnyitó: 2018. augusztus 17-én, pénteken 18 órakor

Megnyitja: Kertész László művészettörténész, a Birkás Istvánról 2017-ben megjelent könyv szerzője

Zenei közreműködő: Cserta Balázs tárogatón

A tárlat a Pelikán Galériában
(8000 Székesfehérvár, Kossuth utca 15. , bejárat az órajáték felől)
2018. szeptember 21-ig látogatható, keddtől péntekig, naponta 10-18 óráig

 

Birkás István 2018. január 21-én halt meg, hetven éves volt.

A viszonylag kis területen megrendezendő emlékkiállításnak természetesen nem lehet célja egy fél évszázadnyi életmű bemutatása, mégis – az 1970-es évekből meglévő két festménnyel kezdődően – minden évtizedből bemutat alkotásokat, felidéz korszakokat a negyvenhárom alkotást felvonultató tárlat.
A műfaji és technikai , anyaghasználatbeli sokszínűség jellemző az alkotóra, így a kiállításra is. A szobrászi gondolkozásra négy fából készült kisplasztika és két dobozmunka utal csupán, felvillantva ezekben a műfajokban való munkálkodását.
A háromosztatú kiállítótérben az alkotások időrendi elrendezésben szerepelnek.
A válogatás a művész halálakor a műteremben lévő tárgyakból, a szűkebben vett hagyatékból készült. Így természetes, hogy az utolsó évtizedben készült alkotások vannak számbeli többségben.
Az életmű kiemelkedő értékű alkotásai az úgynevezett Idő- vagy Fal-képek. Ebből egy szép darabot a Szent István Király Múzeum is birtokol (Öreg fal), mely a tárlaton is szerepel. Ezzel rokonítható alkotás a 2010-ben készült Nagy szekrény című mű, így – a két hetvenes évekbeli szín-gazdag, expresszív festmény mellett – ez a két mű a kiállítás meghatározó, fő látványeleme.
Az utóbbi évtizedben a művész Kulcsi kertjében készült színes alkotások közül is több kerül a kiállító-terem falaira.
A hetvenes – nyolcvanas években Székesfehérvár és Dunaújváros képzőművészeti élete szorosan összekapcsolódott, így sok művésztárs és régi kiállítás-látogató emlékezhet az alkotóra és róhatja le tiszteletét.
A kiállításon egy rövid dokumentumfilm vetítésével is felidézzük a festőművész alakját.
A tárlaton bemutatott alkotások közül vásárlásra is mód nyílik az örökösöktől.

Birkás István Kunmadarason született. Öt éves volt, mikor szüleivel – a kitelepítés elől szökve – Dunaújvárosba költözött. A budapesti „kisképzőbe” járt középiskolába, majd 1966 és 1969 között a Képzőművészeti Főiskolán tanult.
1969-ben költözött vissza Dunaújvárosba, ahol haláláig élt.
1973-75-ig Derkovits Ösztöndíjas, 1997-ben és 2007-ben Pollock-Krasner Ösztöndíjas volt. 2004-ben Munkácsy Mihály-díjat kapott.
Számos csoportos és egyéni kiállításon mutatták be munkáit, köztük 1981-ben és 1998-ban szerepelt önálló tárlattal a Székesfehérvári Szent István Király Múzeumban. Alkotói munkássága mellett kiemelkedő Dunaújvárosban végzett művészetszervező tevékenysége.

 

A földre szállt mennyország

A Szent István király székesegyház építése befejezésének 250 éves évfordulója alkalmából rendhagyó tárlat várja az érdeklődő közönséget augusztus 3-tól a Csók István Képtárban. A Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum és Szent István Király Múzeum közös szervezésében megvalósuló kiállításon lenyűgöző képzőművészeti alkotásokkal, műkincsek, barokk ritkaságok bemutatásával kívánnak a kornak emléket állítani. A tárlat anyagának jelentős részét a székesfehérvári bazilika különleges templomi értékei, ritkaságai szolgáltatják. A kulturális rendezvényről Dr. Nagy Veronika és Gaylhoffer – Kovács Gábor művészettörténészekkel, a kiállítás kurátoraival beszélgettünk.

Dr. Nagy Veronika: A barokk stílus a mély vallásos érzelmek korszakát jelentette. Ennek megfelelően a művészet formanyelve sem választható el ezektől az érzelmektől, a korszak templomdekorációja sem különíthető el ettől a gondolatvilágtól. A barokk templombelsőről elsősorban a túláradó pompa, a ragyogás jut eszébe a látogatóknak. Kiállításunkban ennél még mélyebb tartalmi összefüggéseket is szeretnénk megmutatni. A Szent István király székesegyház valamennyi dísze, a falképek, szobrok, freskók, olajképek, mind-mind egy üzenetet hordoznak, amire a címben is utaltunk: „A mennyország földre szállt”. A látogatóknak, a híveknek bepillantást enged a mennyország csodálatos világába.

Azt gondolom nem csak a vallásos emberek, nem csak a szakrális élményt kereső látogatók számára, hanem önmagában a művészeti értékeket, különlegességeket megcsodálni vágyó nézőknek is páratlan élményt kínál ez a kiállítás. Az Önök számára, szakemberként milyen üzenetet hordoz a tárlat anyaga?

Gaylhoffer-Kovács Gábor: Több éve foglalkozom már a székesegyház történetével. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Művészettörténet Tanszékének egyik kutatási projektje éppen Magyarország barokk falképfestészetével foglalkozik. Ennek kapcsán Smohay Andrással, a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum igazgatójával közösen dolgoztuk fel a Szent István király bazilika Johann Ignaz Cimbal által készített freskóit. Hozzám elsősorban ezek a freskók, Cimbal alkotásai állnak közel, az ő munkásságával foglalkoztam eddig a legtöbbet. Keze munkáját dicsérik a bazilika mellékoltár képei is. A bécsi festőt a hamarosan megnyíló kiállítás „sztárjának” is nevezhetjük.

A kiállításon több évszázad remekei „találkoznak”. A korabeli művészek nyilván nem vehették figyelembe ezeket a szempontokat. Mi a tapasztalat, a századok különböző műkincsei milyen egységet képeznek?

Gaylhoffer-Kovács Gábor: A székesegyház abban a szerencsés helyzetben van, hogy belső megjelenését döntően a barokk stílus határozza meg. A következő évszázadok során ezek a műtárgyak – a falképeket is beleértve– számos restaurálást, javítást éltek meg. Elsősorban ezek a beavatkozások okoztak kisebb-nagyobb változásokat. 2017-ben komplex kutatásokat és restaurátori vizsgálatokat végeztek, ennek során a korábbi átalakítások nyomait és következményeit vizsgálták. A történeti rétegzettség tehát ilyen formában létezik. A legújabb kori műemlékvédelmi elvárásoknak megfelelően ezeket meg is kell majd őrizni és szeretnék bemutatni a nagyközönség számára, mert ezek igazi érdekességet jelentenek.

Melyek lesznek a tárlat meghatározó elemei?

Dr. Nagy Veronika: Minden meghatározó és lényeges műfaj az egészen különleges elemekig képviselve lesz ezen a kiállításon. Bemutatjuk például a templom pilaszterfőit, amelyek közelről megszemlélve valóban csodálatos élményt nyújtanak. Láthatjuk a freskókat és a róluk készült illusztrációkat is. Legmeghatározóbb látványelem a négy oltárkép lesz, de a kisebb predellaképekkel és az oltárszobrokkal is találkozhatnak a látogatók. Mindegyiket közvetlen közelről láthatják.
Különlegességnek számítanak a karzatrácsok a csodálatos akantusz levelekkel, eredeti helyükön ezeket is csak nagyon távolról lehet látni.

Véleményük szerint a Székesfehérváron megrendezett tárlat mennyiben számít egyedinek más, templomi különlegességeket bemutató kiállításokhoz képest?

Dr. Nagy Veronika: Közismert, hogy a barokk templomterek összhatásukban különleges hatást váltanak ki. Most azt szeretnénk megmutatni, hogy a kiállításunkon bemutatott műtárgyak önállóan, a hagyományos értelemben vett múzeumi körülmények között is erőteljesek. Sőt, a helyzet szokatlansága miatt a művészeti erejük még meggyőzőbb tud lenni. Általában nem szokás egyetlen templom műtárgyaiból kiállítást rendezni, egyszerűen mert erre nincs alkalom, ha a templomot használják. Ezért nagy szerencse, hogy ki tudtuk használni ezt a ritka alkalmat, hogy a bazilikát a restaurálás miatt bezárták, és a műtárgyakat az Egyházmegye kölcsön adta.

A kiállított művek az alkotók szándéka szerint minden bizonnyal nem múzeumi körülményekhez lettek szabva eredetileg, mégis, láthatóan jó az „együttműködésük”.

Gaylhoffer-Kovács Gábor: Pontosan ez az izgalmas benne. A látogató most egészen közelről tekintheti meg például a szobrokat. Látványosságnak ígérkezik, kicsit a kulisszák mögé is bepillantást nyerhetnek. De a példánál maradva: a szobrokról kitűnik, hogy „egy nézetre” készítették őket, vagyis hogy alulnézetből, szemből megtekintve legyenek jól befogadhatók. Most viszont körbe járhatók, meg lehet figyelni a hátoldalukat is, amit a szobrász nem dolgozott ki. A festmények esetében kicsit más a helyzet. Alkotóik nagyon alaposan kidolgozták őket, részletgazdagok. Ugyan ez mondható el a freskókról is.

Ezek nagyon izgalmas összefüggések…

Gaylhoffer-Kovács Gábor: Nem volt célunk, hogy felidézzük, vagy megismételjük a székesegyházban látható műtárgyak eredeti szituációit, elrendezését. Ellenkezőleg – arra törekedtünk, hogy a Csók István Képtár kiállítóterében mesterséges környezetben esztétikus, élvezhető, ugyanakkor a megértést, befogadást jól elősegítő installációkat készítsünk el.

A képzőművészeti alkotások, műkincsek, barokk ritkaságok között az eligazodást mi segíti majd a látogatók számára?

Gaylhoffer-Kovács Gábor: Az ilyen jellegű kiállításoknak ma már szinte kötelező eleme a nagy felületekre történő vetítés. Ez számunkra azért is nagy segítség, mert az eredeti templomteret érthető módon nem vagyunk képesek behozni a kiállítóhelyre, mégis szeretnénk felidézni. Ugyanez a helyzet a freskókkal is. Érintőképernyő is vár a látogatókra, segítségével virtuális túrára invitáljuk őket, bejárhatják a templomteret, megkereshetik benne a műtárgyakat az eredeti helyükön.

Milyen tematika alapján osztották fel a látni valót a képtár két szintje kötött?

Dr. Nagy Veronika: Székesfehérváron az idei év a barokk jegyében is zajlik. A kiállítás a kor képzőművészeti emlékeinek bemutatásával kíván emléket állítani. A Csók István Képtár előcsarnokába lépve egy „intenzív barokk élménnyel” szembesülhet a látogató. Szerettük volna, ha már a kezdet kezdetén láthatóvá válnak a karakteres stílusjegyek. A lépcsőn felhaladva – a beavatási rész folytatásaként – a templomi olajfestmények legszebb részletei tekinthetők meg, majd a lépcsőfordulónál Szent István fejereklyetartójának márvány másolatát lehet megnézni. Az emeleti rész előterében a Szent István király székesegyház történetét foglaltuk össze. Végül a belső tér jeleníti meg azt a szakrális helyszínt, ahol a barokk stílusjegy gondolatiságát kívánjuk hangsúlyossá tenni közönségünk számára. A későbbiekben lehetőség lesz interaktív tárlatvezetés, játékos kérdezz-felelek formában alaposabban is megismerkedni a műtárgyakkal.

A kiállításon bemutatásra kerülő műtárgyakat a templomi átalakítás során restaurálják. A munkafolyamatnak ezt a részét a látogatókkal is megismertetik majd…
Gaylhoffer-Kovács Gábor: Szeretnénk, ha a restaurátori munka bonyolult folyamatát a közönség is figyelemmel követné. Be kívánjuk mutatni, hogy milyen komoly felkészültséget, szakértelmet kíván az a munka, melynek során ezeket a pótolhatatlan alkotásokat megvizsgálják és javítják a szakemberek. Az elmúlt évben komplex kutatás történt mintegy 20 szakember részvételével. Ez országos szinten is egyedülálló, illetve követendő példa a műemlékvédelemben. Mindezek eredményeire tekintettel, a megszerzett tapasztalatokat figyelembe véve végzik majd el a szükséges beavatkozásokat a következő években.

A nagyszabású és rendhagyó tárlat a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum és a Szent István Király Múzeum közös szervezésében valósul meg. Mit jelent a gyakorlatban ez az együttműködés?

Gaylhoffer-Kovács Gábor: A tárlat anyagához több emlék is a Szent István Király Múzeumból érkezik. Megemlíthetjük azt a 18. században készült kovácsoltvas rácsot, amely Szent István fejereklyéjét védte. A műtárgyat korábban az Országzászló téri kiállítóhelyen láthatták az érdeklődők. Most felidézzük az eredeti kontextusát: egy fülkét alakítunk ki a számára, abban a fejereklyetartó márvány másolatát helyezzük el. A Szent István Király Múzeum műtárgya Caspar Franz Sambach osztrák festő rajza is.

Szöveg és fotók: Szűcs Gábor