KÉT SZÁL PÜNKÖSDRÓZSA
Két szál pünkösdrózsa
kihajlott az útra,
el akar hervadni,
nincs ki leszakítsa.
Nem ám az a rózsa,
ki a kertben nyílik,
hanem az a rózsa,
ki egymást szereti.
Nem szeretlek másért,
két piros orcádért,
szemed járásáért,
szád mosolygásáért.
(Népdal, Vikár Béla gyűjtése 1909. Zala megye, Resznek)
Adam Lonitzer: Krauterbuch.Neue Zugerichtet künstliche Conterfeitunge der Baume, Stauden, Hecken, Getreyde, Gewürze. Frankfurt, 1574? Szent István Király Múzeum Könyvtára, fotó: Gelencsér Ferenc
Egyházi eredetű ünnepeinkhez számtalan növényfaj, különösen virág kapcsolódik. Több népdalunk is megénekli ezeket. Ha pünkösd kerül szóba, persze elsőként a pünkösdi rózsának is nevezett bazsarózsa, tudományos nevén Paeonia officinalis jut eszünkbe. Virágzásának ideje ugyanis május-júniusban éppen az ünnep idejére esik. Érdemes megvizsgálni közelebbről ennek a csodás virágnak a történetét. Múzeumunk könyvtárának értékes darabja Adam Lonitzer füveskönyve 1574-ből, amelynek ugyan sok lapja hiányzik, ám az akkoriban gyógyászati célokra használt növény leírása és képe épségben megmaradt benne. Ezen a nyomon elindulva vesszük szemügyre a finom illatú pünkösdi rózsa titkait.
Ma már számtalan bazsarózsa faj megtalálható hazánkban, leginkább persze dísznövényként, de ez nem volt mindig így. A telt virágú fajok méltán kertjeink díszei. Vélhetően a török időkben kerültek hozzánk. Carolus Clusius, a neves 16. századi botanikus pl. Konstantinápolyból kapott „idegen basarózsákat”, később pedig Kínából kerültek Európába a fagyérzékenyebb cserjés fajok. Kínában a legkedveltebb dísznövények közé tartozik, szinte nemzeti virágként tartják számon. A legkedveltebb díszítőelemnek számít például a porcelánedényeken, selyemszöveteken, festményeken. Később jelent meg nálunk a fehér virágú Paeonia albiflora, amely Dél-Szibériából származik. Manapság még sárga színű változatok is ismertek.
Talán kevesen tudják, de létezik egy őshonos képviselője is e növénycsaládnak a Kárpát- medencében. A bánáti bazsarózsa vagy bánsági bazsarózsa (Paeonia banatica) valódi növényritkaság. Legfontosabb élőhelyét a Baranya megyei Zengő hegy gerincén találhatjuk meg, s minden bizonnyal ennek köszönhetően mecseki bazsarózsa névvel is illetik. Érvényes tudományos neve a Paeonia banatica. Magyarország területén először Kitaibel Pál figyelte meg Hosszúhetény és Pécsvárad között 1799-ben. Hazánkban 1982 óta fokozottan védett, természetvédelmi értéke igen jelentős.
Régebben gyógyászati célra gyűjtötték, mert gyökerei és zsíros-olajos magvai alkaloidot (paeonin) tartalmaznak, amit epilepszia ellen görcsoldóként, illetve hánytatónak használtak. Ma már nem alkalmazzák gyógyítási célokra. Ezt a különleges növényfajt már a 16. század elején megörökítette a híres selmecbányai festő, akit M. S. mesterként ismerünk.
A Vizitáció, vagy Mária és Erzsébet találkozása című csodás festményén csillogó színekkel, élethű módon ábrázolta a bánáti bazsarózsát. A festményen a kompozíció sarokpilléreivé válnak a virágok.
Ezek a “növényportrék” közvetlen természettanulmányokat feltételeznek, melyek többek között herbáriumok révén is terjedhettek.
A pünkösdi rózsa históriája azonban ennél jóval korábbra nyúlik vissza. Rapaics Raymund: A magyarság virágai című könyvében részletesen ír a növény történetéről. Ő a következőket adja közre róla: „A pünkösdi rózsa a pogány Róma rózsaünnepeinek emlékeként támadt fel a középkorban, bár valójában nem a rózsafélék közé tartozik.” (Akkoriban több más növényt is rózsaként emlegettek, a korabeli botanika még kezdetleges terminológiákat használt.) Az antikvitásban nagy pompával ünnepelték a rózsa virágzásának idejét, s a Földközi-tenger mellékének országaiban Itáliában, Hispániában és a Balkánon megőrződött e szokás. Végül a pogány hagyományokkal kibékült keresztény Róma pünkösd ünnepébe olvasztotta bele. Ezért délen a pünkösdöt gyakran a rózsák húsvétjának – pascha rosarum – nevezték. A 16. században, amikor a humanizmus pontosabb neveket keresett a megkülönböztetendő növényeknek, úgy alakult, hogy egyik helyen a korán virágzó pünkösdi rózsa a Rosa cinnamomea nevet kapta, másutt pedig Paeonia officinalis lett az elnevezés.
A rózsák közé számították a lovagkorban is a bazsarózsát szép piros virágaiért. Bingeni Hildegard apácafőnöknő már említi a XII. században. Korábbi auctorok, nem mint kerti virágot tartották számon, hanem mint vadon termő gyógynövényt. Sem Theophrastus, sem Plinius nem sorolták a koszorúnövények, a mai értelemben vett virágok közé. Ellenben a régiek babonás erőt tulajdonítottak neki, amelyet Paionia néven ismertek. Paion, a legendás görög orvos után kapta nevét, akiről a monda azt tartotta, hogy az alvilág sötét istenét, Plutót a basarózsával gyógyította meg. Ezért hordja ez a növény mai napig is a Paeonia nevet a tudományban. Már az ókorban két faját különböztették meg, egyiket hímnek, a másikat nőnek tartották. A Paeonia corallina klárispiros magjáról kapta faji nevét. Ennek magvait kláris (gyöngysor) módján felfűzték s a füzért a csecsemő nyakába akasztották, gondolván, hogy megkönnyíti a fogzást. A Paeonia officinalis gyökerével szolgálta az embert az ókorban. A basarózsa gyökerét a görög gyökérásók, a mai gyógynövényárusok ősei, titokzatos szertartások között ásták ki.
A régebben kizárólagosan használt basarózsa név sem magyar eredetű. Ezt a szót először egy Corvina széljegyzetei között találjuk: „peoniaca, bazar” alakban. Később a bazár vagy bazsár szó inkább basál és bazsál alakjában használatos. A délszláv „bozsur” jelentése körülbelül annyi, mint isteni.
FForrás: Paeonia officinalis Bessler, B.,Hortus Eystettensis, vol.1: t. 104 (1620)
A délszláv bozsur is eredetileg a rózsát jelentette, mint a virágok virága kifejezés. De a magyarban hamarosan elvesztette eredeti szláv értelmét. Később török hatásra a XVI. században kezd a magyar nyelvben terjedni a „basa” szó és ennek nyomán a bazsar is basa alakban jelenik meg. A basarózsa összetétel pedig a német füveskönyvek hatására jelent meg elnevezésként. Lippay János, a Posoni kert című könyvében 1664-ben ezt írja róla:
„Paeonia, basarózsa, igen szép veres virágú, vagyon ki nem teljes veres, fehér is van. Teljes vagyon veres fehér. …. Ez magigen jó a nehéz betegség ellen, ha cérnára vonják és a gyermek kezein való pulzusokra kötik. Hasonlóképen a gyökerét is. Igy ha a virágjának vizét veszik s azt innya adják a betegnek.”
Napjainkban azonban már el is feledték, hogy a bazsarózsa gyógynövényként kezdte pályafutását. Bárhogy is legyen, csodás illatával és gyönyörű virágaival a bazsarózsa, pünkösdi rózsa ma is megörvendeztet bennünket és aki teheti ültessen belőle, és védje természetes élőhelyét.
–Krizsány Anna–
Felhasznált irodalom:
https://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%A1n%C3%A1ti_bazsar%C3%B3zsa
https://mek.oszk.hu/01600/01652/html/elemzes.htm
Dr. Rapaics Raymund: A magyarság virágai Bp. 1932.
SZIKM blog 