TETTAMANTI KÜLÖNLEGES VILÁGA

Aki továbbviszi Réber szellemiségét

 

A Szent István Király Múzeum kortárs gyűjteménye nemrégiben hét különleges grafikával gazdagodott – alkotójuk Tettamanti Béla, a kortárs művészet sajátos hangú alkotója. Művei senki máséval nem összetéveszthetők: grafikáit olykor alaposan meg kell nézni, hogy az a gyakran filozofikus, mély mondandó, és a művekből áradó humor, fanyar irónia eljusson hozzánk. Meg kell küzdeni az élményért, venni kell a fáradtságot, hogy ráálljunk arra a gyakran abszurd, „tettamantis” szemléletre, világlátásra, ami annyira jellemző rá.
De ez a hét grafika – a múzeum új szerzeményei – bizonyítják: megéri a küzdelem. Ki-ki eldöntheti, melyik munka áll hozzá közelebb. Mondjuk A magyar foci látványa című kép gyilkos iróniája vagy a finom humorral átszőtt, nosztalgikus hangulatú Emlékek című grafika. Esetleg az Öntekervény – a folyton taposó, a kerekeket, no meg az önmagát hajtó ember és a tekerésben töltött élet groteszk–abszurd víziója.
Parti Nagy Lajos író mondta róla egy kiállítás megnyitóján: „A Tettamanti-mű olyan, mint valami organikus, hús-vér ördöglakat, amelynek nem megfejtése van, nem szájbarágata, hanem nézete. Sejtelme és sugallata. Titka van, amit együtt közelítget a néző és a rajzoló. És nem tudom, mikor ki jut közelebb. Ezért nem keresztrejtvény, nem tréfa, hanem műalkotás, amiben persze nem ismerünk tréfát. Ha humoros, ha nem.”

Tettamanti Béla: Állatfarm 

 

Tettamanti Béla – aki éppen mostanában, decemberben ünnepli a születésnapját – visszatérő, igen kedves vendégnek számít Székesfehérváron. Ő nyitotta meg tavaly, a Hetedhét Játékmúzeumban a Vonalba zárt történetek című állandó kiállítást, amely Réber László művészetét mutatja be. Tavaly ősszel pedig eljött a kiállításhoz kapcsolódó estek egyikére, hogy meséljen atyai jóbarátjáról, mesteréről, Réber Lászlóról.
Tettamanti kifejezetten büszke arra, ha azt mondják róla, ő az, aki továbbviszi Réber szellemiségét. Mert ugyan Tettamanti képi világa, vonalkultúrája egészen más, mint Réber Lászlóé, de a Réber-hatás tagadhatatlan. Mestert és tanítványt összeköti a groteszk, ironikus világlátás, a gondolatgazdagság, a képek filozofikus mélysége. Ahogyan az Rébernél is megfigyelhető, Tettamanti Béla grafikái sem köthetők soha éppen aktuális politikai–társadalmi helyzethez – időtlenségük miatt képesek hatni évtizedek múlva is.
Tettamanti – ahogy ő mondja – sok cikkcakk után érkezett meg a grafikusi pályára: 1975 óta jelennek meg újságrajzai (az első az Élet és Irodalomban látott napvilágot), 1981 óta alkot könyvillusztrációkat. Éveken át készített grafikákat a Népszabadság hétvégi mellékletének – és akár nemet is mondhatott. Maga választhatta meg, melyik íráshoz, kortárs novellához kapcsolódjon a maga vizuális gondolataival.
Amikor itt járt a Hetedhét Játékmúzeumban, és Réberhez fűződő barátságáról mesélt, megkérdeztük tőle, hogy manapság is naponta dolgozik-e? Így válaszolt: „Én nem dolgozom – rajzolok… Nagy szerencsém van, hiszen azt csinálom, amit szeretek, gyakran éjszaka is ezzel foglalkozom: ülök a rajzasztalnál vagy utánaolvasok egy-egy témának. Jó, persze, tudom, hogy úgy tűnik, riszálom magam – mert ezt nem nevezem munkának. De ha leülök a rajzasztalhoz, én úgy érzem, hogy a passziómnak élek.”
Mi pedig a Fehérvárra került képeket nézegetve azt kívánjuk a nagyszerű alkotónak, rokonszenves embernek, hogy továbbra is őrizze meg „tettamantis” derűjét, optimizmusát, és a rá jellemző energiával éljen továbbra is legfőbb szenvedélyének: a rajzolásnak!

A cikkindító képen Tettamanti Béla: Öntekervény

– Gábor Gina –

KEDVCSINÁLÓ AZ ÜNNEPI MENÜSORHOZ – RÉBER RAJZAIVAL

Szakácskönyveket is illusztrált a neves grafikus

 

Ilyenkor, advent idején a háziasszonyok már az ünnepi menüsort tervezgetik, és fellapozzák a szakácskönyveket. Azt talán kevesen tudják, hogy Réber László grafikusművész szakácskönyveket is illusztrált. A Réber munkásságát bemutató, Vonalba zárt történetek című kiállításon – akárhányszor nézzük meg a tárlatot – mindig felfedezhetünk újabb és újabb érdekességeket. Ez is volt a rendezők célja: ezért érdemes visszatérni. Hiszen sziporkázóan szellemes rajzokat, filozofikus, gondolatébresztő, de humort sem nélkülöző egyedi grafikákat nem csak a falakon láthatunk – a kiállítótérben lévő érintőképernyőn lapozgatva is elérhető egy sereg Réber-rajz és vázlat. A tárlaton elhelyezett könyvespolcon is bőséggel találunk olyan köteteket, amelyeket a neves grafikusművész illusztrált.
Az ott sorakozó kiadványok között bukkanhatunk rá F. Nagy Angéla A család szakácskönyve című munkájára, amely a Nők Lapjában megjelent receptek gyűjteményét tartalmazza. Az 1986-ban kiadott kötetben minden egyes fejezetet Réber szellemes, ötletes rajzai ütnek fel. A baromfi-receptekről szóló résznél a konyhában egy gáláns férfiú a háziasszony hatalmas, edényfogó kesztyűbe bújtatott kacsójára leheli a csókot – feltehetően köszönetként, a finom ebédért. A pecsenyéket felvonultató fejezetben a késeket élező úr bajsza is a fenőkést idézi. A levesek tárgyalásánál pedig az élet mintha ismételné a falvédőn látható jelenetet. De csak „mintha”! A Réber-rajzon az asszony levesestállal érkezik, hogy az urának enni adjon, éppen úgy, akár a konyhát díszítő falvédőn. Az idealizált falvédőjeleneten mindkét szereplő mosolyog – miközben a valóság más, sugallja a rajz, hiszen ott mindkét szereplőnek legörbül a szája. Hát igen, a konyhai „robot” fárasztó, a háziasszonynak sincs mindig kedve főzni és nyájasan mosolyogni…
Nem tudjuk, miként merült fel, hogy Réber László rajzaival jelentessék meg F. Nagy Angéla szakácskönyvét. Talán úgy, hogy Örkény István legendás, műfajteremtő Egyperces novelláit hajdanán Réber László illusztrálta. Rajzai teljesen ráfelelnek az örkényi világra, annak szuverén képi variánsai. Örkény szövegei és Réber rajzai egyaránt sallangmentesek, csak a lényegre koncentrálnak – együtt hatnak igazán.
Nos, F. Nagy Angéla volt Örkény István második felesége. Visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy Örkény nagy ínyenc volt, az ő inspirálására kezdett el főzni fiatalasszonyként. Nem lehetett ez könnyű, hiszen a nagypolgári családból származó Angéla lánykorában nem volt erre rákényszerítve – náluk otthon szakácsnő főzött. Örkény azonban nemcsak főzésre inspirálta, nemcsak megismertette vele a kifinomult francia konyhát, hanem írni is tanította – ő javította ugyanis szakácskönyvírói pályafutása kezdetén F. Nagy Angéla kéziratait. Így aztán nem csodálkoznánk azon sem, ha Réber Lászlóval is Örkény révén került volna munkakapcsolatba: biztosat nem tudunk, de a jelek szerint Rébernek volt mondanivalója a gasztronómia kapcsán is.

Ezt azért is magabiztosan állíthatjuk, mert a Lénárt Vera és Pákozdi Judit szerkesztésében megjelent Főzőkanállal hazán kívül című receptgyűjteményhez szintén Réber László készített illusztrációkat. Pályázat útján kerültek be a kötetbe a receptek, amelyeket olyan magyarok gyűjtöttek, akik hosszabb ideig éltek külföldön, és ott tettek szert helyi receptekre, amiket ők is szívesen és gyakran készítettek el. Réber rajzolói fantáziáját is megmozgatták ezek az ételek: a rajzok a kötetben a lapszélen szerepelnek, az adott recept szellemes kiegészítőjeként. Az ananászos csirke például az ő rajzán ananász-testű madárként szalad, egy csehországi étel, a füstölt oldalas mártással és gombóccal Réber-féle „receptjén” természetesen maga Svejk is megjelenik, az algériai báránykaraj készítőjének pedig csak a szeme villan ki a fátyol alól.
Manapság, amikor annyi szakácskönyv lát napvilágot színes fotókkal, különlegességnek számítanak a néhány vonallal megrajzolt, kifejező és ötletes Réber-rajzok. Kedves humorukkal talán még nagyobb kedvet is csinálnak a főzéshez, mint a „színes-szagos” kiadványok.

– Gábor Gina –