A MúzeumCafé az Új Magyar Képtárról

A múzeumi szakma és a múzeumi közönség magazinja, a MúzeumCafé legújabb számában Gréczi Emőke “Jó koncepció, jó szándék, jó szakember és jó sok pénz. A kortárs művészet gyűjtése és bemutatása a hazai közgyűjteményekben” című cikkében a Szent István Király Múzeum kortárs művészeti gyűjteményéről is írt:

A MúzeumCafé legújabb számának címlapján Gál András: Multiple II. c. képe látható az Új Magyar Képtárból. (2000, olaj, vászon, 40 × 40 cm; részlet, a Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár, Új Magyar Képtár)

A MúzeumCafé legújabb számának címlapján Gál András: Multiple II. c. képe látható az Új Magyar Képtárból. (2000, olaj, vászon, 40 × 40 cm; részlet, a Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár, Új Magyar Képtár)

“a székesfehérvári képtár gyűjteménye a nulláról épült, Kovács Péter és Kovalovszky Márta elhatározásából (a velük készült interjúnkat lásd: MúzeumCafé 30.), a megyei múzeumvezetők, Fitz Jenő és Petres Éva (interjúnkat lásd vele: MúzeumCafé 37.), és ahogy már esett szó róla, a tanács némely tagjának lelkes támogatásával. A két művészettörténész elkerülte azt a csapdát, hogy a helyi művészek műveivel töltse fel az addig említésre sem méltó képzőművészeti gyűjteményt, ízlésük és kapcsolati hálójuk az akkori idők legprogresszívebb műegyüttesét hozta létre Fehérváron. Kis túlzással az Új Magyar Képtár állandó kiállítása (Sasvári Edit rendezésében) ott kezdődik, ahol a szervezetileg nem hozzá tartozó Deák-gyűjtemény – Városi Képtáré befejeződik (ez a megye tagintézménye volt, a Deák-gyűjtemény a városé, fenntartójuk most közös, de mégsem ugyanannak az intézménynek a részei): Vajda Lajossal indul, Kondoron és Ország Lilin át érinti a hatvanas-hetvenes évek újavantgárdjait (Iparterv, pop-art, koncept), az új szenzibilitás művészeit, a kilencvenes évek nemzetközi trendekhez igazodó új generációját, és bár a forradalmi hevület alábbhagyott a rendszerváltással, a gyűjteményezés viszont ezen a vonalon folytatódott tovább. A hétezer-ötszáz darabos gyűjteményből (ebben ezerötszáz művészkönyv található) válogatott kiállítás is folyamatosan bővül az újonnan vásárolt darabokkal, de helyszűke miatt csak olyan módon lehetséges ez, ha valamit a kiállított darabokból levesznek. A Megyeháza utcai kis műemlék épületben az ország egyik leggazdagabb jelenkori gyűjteményének zanzája látható csak, Izinger Katalin (a Képtár vezetője) álmában egy korszerű és tágas kiállítóteret szokott elképzelni a méltatlanul raktárban őrzött darabok számára.”

MúzeumCafé 44. 8/6 (2014), 62.

Advertisements

Csokoládé csillagok Müller Janka módra

A Szent István Király Múzeum gyűjteményét gazdagítja Müller Janka kéziratos szakácskönyve, amelyet 1895-től vezetett. Nemrég recepteket is közöltünk belőle, most pedig megmutatjuk, hogy a 120 éves receptek ma is kiválóan működnek. Munkatársunk, Szivós Dóra elkészítette a könyvben olvasható csokoládés csillagokat, amelynek receptje az alábbi: „Fél font héjastol tört mandulát négy lat porczukrot, tizenkét lat reszelt csokoládét dolgozz el egy tojásfehérjével. Nyujtsd el liszttel gyengén behintett táblán, szaggasd ki czukorba mártott csillag-formával és süsd meg gyenge tűzzel.” A tésztához átszámolva körülbelül 25 dkg darált mandulát 7 dkg (1 lat = 17,5 gramm) porcukorral, 21 dkg reszelt csokoládéval és egy tojásfehérjével kell eldolgozni.

Dóra elárulta, hogy alig kellett hozzátennie Müller Janka régi receptjéhez: “10 percig sütöttem, alacsony hőfokon, és egy kanál lisztet azért tettem a tésztába, eredetileg nem írta a recept, meg egy pici sót is. Finom lett, kicsit talán édes, persze ez ízlés kérdése is. Aki eddig kóstolta, mindenkinek ízlett.”

Nyammm, a magunk részéről csak ennyit tennénk hozzá.

A Müller-féle csokoládés csillagok.

A Müller-féle csokoládés csillagok.

Continue reading