Egy ásatási ürge története

2014 májusától július közepéig tartott a Szent István Király Múzeum munkatársai által irányított feltárás Székesfehérvár határában: a régészek egy középső bronzkori és egy későbbi, kora Árpád-kori település maradványait (félig földbe mélyített szerkezetű házakat, árkokat, tárológödröket) tárták fel. A jelenlegi törvényi szabályozás szerint a nagyberuházásokat megelőző régészeti munkáknak szigorú határideje van, a terepi munkára a feszített tempó a jellemző. Ezen a feltáráson átlagosan 20-25 ásatási segédmunkás, 3-6 régésztechnikus és 2 régész dolgozott napi 10 órában, heti 6 napon át.  Ebbe csöppent bele történetünk főhőse.

Az éber kis jószág minden szokatlan neszre a környéket kezdte kémlelni. (Fotó: Kiss Balázs)

Se ajtó, se ablak? – Kísérlet egy Árpád-kori házrészlet rekonstrukciójára

Habár egy településkutatás iránt érdeklődő régész gyakran látja múltbéli épületek maradványait, egy bútorrestaurátor pedig sokféle anyaggal és barkácsolni valóval találkozik munkája során, egy Árpád-kori épületrész rekonstrukciója még közös munkával is izgalmas kihívást és rengeteg kérdést rejt magában. Ezeket a kérdéseket, valamint a kísérletezés nyomán születő válaszokat és tapasztalatokat szeretnénk most megosztani.

Célunk a „Régészeti pillanatképek” című kiállítás 11-12. századi telepanyagának élethű bemutatása volt, hogy a látogatók is el tudják képzelni, szerintünk milyen lehetett egy Árpád-kori település. Ehhez egy nagyméretű rekonstrukciós rajzot és egy a régészek által legáltalánosabban ismert, félig földbe mélyített, ágasfás-szelemenes szerkezetű, nyeregtetős épület oldalnézeti részletének rekonstrukcióját szerettük volna használni. Ilyen típusú épületek felépítésére több példa is ismert, így például a szarvasgedei rekonstrukció, melynek vázlatán Sabján Tibor az „ideális” házat ilyennek képzelte:

Sabján Tibor: A veremház rekonstrukciója. In.: Bencze Zoltán – Gyulai Ferenc – Sabján Tibor – Takács Miklós: Egy Árpádkori veremház feltárása és rekonstrukciója. Monumenta Historica Budapestinensia 10. (1999), 132-176.

Ásatás a nyugati elkerülőnél

Középső bronzkori, méhkasos oldalú gödör feltárás közben.

A Székesfehérvárt nyugatról megkerülő, a 7. számú főutat a 8. számú főúttal összekötő elkerülő út építése 2014 áprilisában kezdődött meg. Az építkezés a főpálya-nyomvonal és az út mellett futó szervizút területén a humusztakaró eltávolításával indult. Az előző évben elvégzett próbafeltárások eredményei alapján a leendő útpálya területén két helyen volt szükséges az építkezést megelőző régészeti feltárás.