László Gyula és a csákberény-orondpusztai avar temető

Rendkívüli légifotó a csákberényi avar temetőről

 

Otto Braaschnak a Kelet-Dunántúl fölött 1994-ben készített légifotóján sírmezőre utaló elszíneződések látszódtak. A Szent István Király Múzeum népvándorláskoros régésze, dr. Fülöp Gyula ismerte fel rajta Csákberény-Orondpusztát, illetve ’30-as években részben feltárt avar kori temetőt. Ritkán készül olyan szerencsés légifotó, amelyen a föld alatt rejtőzködő temetőnek az egyes síraknái is kirajzolódnak. Óriási lehetőség ez a kutatás számára, hiszen Orondpusztán a régészek már előre tudhatják, hol kell ásniuk, hogy biztosan temetkezésekre bukkanjanak.

 

csákberény légifotó

Csákberény – légifelvétel

 

László Gyula és a csákberényi feltárás

László Gyula (1910-1998) két szezon időtartamáig, 1938-ban és 1939-ben vett részt a csákberényi ásatáson. A feltárások utolsó szakaszát a korabeli történelmi események pecsételték meg. A naplóban utolsóként feljegyzett dátum 1939. szeptember 2-ára, a második világháború kitörésének másnapjára esett; a leltárkönyv szerint azonban 1939. szeptember 21-ig tartott a feltárás. Majd csak fél évszázaddal később, az egyetemi katedráról való távozása, a 70 évesen történt nyugdíjba vonulása után, az 1980-as évek legelején kerített sort rá, hogy visszakanyarodjék a csákberényi temető tudományos feldolgozásához. Szembesülnie kellett azzal a nyomasztó kérdéssel, hogy idős, hajlott korára vajon mit tudott megőrizni emlékeiben a lelőhely feltárásáról a rendelkezésre álló (sokszor igencsak hiányos) dokumentumok alapján?

Bármennyire igyekezett is a lelkiismeretén enyhíteni, hosszú és művészi alkotásokban, valamint tudományos publikációkban gazdag élete (1910–1988) során nem adatott meg számára, hogy a csákberényi temető publikációjának végére még általa kerüljön pont.

A csákberényi monográfia számára 1994. március 14-ével (a születésnapjára) keltezett előszavában László Gyula így fogalmazott: „Az ásatás feldolgozására majd 60 év múltán csak most kerül sor, félig elkészült munkám befejezésére Fülöp Gyulát és Szentpéteri Józsefet, egykori tanítványaimat kértem meg… Magam időm lejártával nem vállalkozhattam, hogy a megkezdett közlési munkát végigvigyem.” Az iskolateremtő professzor írásban rögzített akaratának megfelelően ezt a feladatot a két megnevezett tanítványán túl végül is egy kortársaiból és tisztelőiből, szellemi utódaiból álló szerzői és szerkesztői munkaközösség vitte véghez.

This slideshow requires JavaScript.

Csákberényi terepfotók és leletek

Szücsi Frigyes
régész

Forrás:
Szentpéteri Józsefnek “A csákberény-orondpusztai avar kori temető kutatástörténete” címmel a “Gyula László: Das awarenzeitlcihe Gräberfeld in Csákberény-Orondpuszta” kötethez írott kézirata.

 

Advertisements

Miről mesélnek az előszállási avarok?

Előszállás – Öreghegy lelőhely neve évtizedek óta ismert a népvándorlás korát kutató régészek körében. 1928-ban házépítés során néhány avar kori sír került itt napvilágra, melyek száma néhány év alatt 51-re gyarapodott Marosi Arnold feltáró munkájának köszönhetően. Nem csoda, hogy izgatottan néztünk elébe annak a csatornafektetéshez kapcsolódó megelőző feltárásnak, melynek nyomvonala éppen ezen, az egykor Öreghegynek nevezett területen keresztül futott. 1931 után végre újra lehetőség nyílt e temető kutatására.

kep1

Continue reading

Kelet-alpi típusú bronz övgarnitúra

Szeptember 19-én megnyílt Régészeti pillanatképek című kiállításunkhoz kapcsolódva mutatjuk be a tárlatban is látható “legleg” tárgyakat. Ezúttal a legtávolabbról érkezettet, egy 8. századi övgarnitúrát, amely a Meroving-birodalomból, vagy Itáliából került a Kárpát-medencébe.

Kelet-alpi típusú bronz övgarnitúra. (Seregélyes – Réti-földek, avar kor, Kr. u. 8. század)

Kelet-alpi típusú bronz övgarnitúra részlete. (Seregélyes – Réti-földek, avar kor, Kr. u. 7 század második fele – 8. század eleje)

Ez a római vagy germán eredetű övgarnitúra a Kr. u. 7-8. századi harcosok övét díszítette, melyre fegyvereiket erősítették. Habár a kiállításban látható, öntéssel készített csatot, szíjvéget és övvereteket már a Kárpát-medencében készítették helyi utánzatként, a prototípusként szolgáló tárgyak Itáliából vagy a Meroving Birodalomból származnak, majd a Kárpát-medencében is nagy számban elterjedtek.

Kondé Zsófia

Szent István Király Múzeum

Késő avar kori agyagkorsó Seregélyesről

Szeptember 19-én nyíló Régészeti pillanatképek című kiállításunkhoz kapcsolódva mutatjuk be a tárlatban is látható “legleg” tárgyakat. Ezúttal a legvidámabbat, egy késő avar kori agyagkorsót Seregélyesről.

Seregélyes – Réti-földek, avar kor, Kr. u. 8. század.

Seregélyes – Réti-földek, avar kor, Kr. u. 8. század.

A késő avar korban a kevesebb gonddal, legtöbbször fazekaskorong használata nélkül, nagy számban készített edények mellett minőségileg kiemelkednek a fazekasműhelyekből származó, gondosan megformált, sárga színűre égetett edények. A sárga fazekak, bögrék és korsók alighanem díszkerámiaként szolgáltak, s csupán ünnepi alkalmakkor kerültek az asztalra. Ez a korsó különösen kedves tárgy lehetett gazdája szemében, hiszen folyadék, például bor tárolására volt leginkább alkalmas.

Kondé Zsófia

régész

Szent István Király Múzeum

Késő avar kori mellboglár pár Nagyvenyimről

A szeptemberben nyíló Régészeti pillanatképek című kiállításunkhoz kapcsolódva mutatjuk be a tárlatban is látható “legleg” tárgyakat. Elsőként a legbonyolultabban elkészíthetőt, egy késő avar kori mellboglár párt Nagyvenyimről.

mellboglar2

A mellboglár a késő avar kori (Kr. u. 8. század – 9. század eleje) női viselet része volt, hazánkban mindössze néhány tucat került elő. A felsőruházat összefogására szolgáló, hurkos-kampós kötőelemmel ellátott tárgy előképe a Bizánci Birodalomból származik. Szélét gyöngysor dróttal keretelték, felületét virágszirmokhoz hasonlóan elrendezett rekeszekbe befoglalt zöld és kék üvegbetétek díszítették. Habár készítője nemesfém helyett bronz nyersanyagot használt, színes drágakövek helyett pedig üveget, az ötvös mesternek nagy szaktudással kellett rendelkeznie e tárgy aprólékos kidolgozásához.

Kondé Zsófia