„Csak kölcsönbe” – Utazó műtárgyaink Budától Szolnokig

A kölcsön, illetve kölcsönzés szóról sok minden juthat eszükbe: felvehetünk hitelt, bérelhetünk autót, vagy éppen kivehetünk egy jó könyvet a könyvtárból.

A múzeumi szférában létezik még egy fogalom: a műtárgykölcsönzés.

Festmények, szobrok, leletek rendszeresen vándorolnak a múzeumok között.
Ez az intézményi “cserebere” létfontosságú, ha új tárlat rendezésében gondolkodunk, különösen akkor, ha egy életművet vagy korszakot teljességében szeretnénk bemutatni.

Képzőművészeti gyűjteményünk nívós darabjai éppen ezért indultak ismét útnak. Kincseink  az ország több pontján várják a nagyérdeműt:

 

Labirintus a budai várban

Ország Lili kiálítás enteriőrje (Fotó: http://www.webradio.hu)

A Magyar Nemzeti Galériában 2016 decemberében nyílt meg Ország Lili (1926–1978) életmű kiállítása. A művésznő számos művét – szám szerint 39-et – a mi gyűjteményünkből kölcsönözték a kiállítás rendezői és kurátora, Kolozsváry Mariann.

Az Árny a kövön című tárlaton közel 300 alkotáson keresztül ismerhetjük meg a „labirintusok festőjét”. Munkái számos visszatérő elemével találkozhatunk: ilyenek az áttörhetetlen falak, nyomtatott áramkörök és rejtélyes írásjelek.

orszaglili-no-fal-elott

Ország Lili: Nő fal előtt (Nő fátyollal), 1956

A kiállításon végig kísérhetjük a 90 éve született művész alkotói korszakainak állomásait.

Az első nagy egységet az 1952 és 1955 között készült, ortodox szürrealizmus jegyeit mutató festményei alkotják. Ebben az időszakban a téglafal volt képeinek fő motívuma.

A második szakasz (1958–1959) a pravoszláv ikon festészet ihlette alkotások sora. A következő korszakban (1960-as évek) sajátságos városképeivel találkozhatunk. A prágai zsidótemetők sírköveitől megigézve, letűnt korok emlékeiből építette fel látomás-városait.

1965-től tűnnek fel először képein az írásjelek mint a múlt hírnökei. Ebből alakult ki életművének újabb egysége, az ún. Írásos-korszak (1966–1969). Ekkor szürke-barna színvilág és a rejtelmes, kalligráfiát idéző betűk jellemzik.

Életének utolsó éveiben több összegző munkát készített. 1972-re keltezhető a két nagy méretű, a Minden titkok kapuja és a Múltba nyíló kapuk címeket viselő ikonosztáz.

orszag-lili_minden-titkok-kapuja

Ország Lili: Minden titkok kapuja, 1972

Mindkét művön megfigyelhető egyedi kézjegye, a nyomtatott áramkör. 1973 és 1978 között készül el monumentális Labirintus-sorozata. A tárlat különlegessége, hogy ezt a 48 festményből és 60 monotípiából álló szériát 30 év óta először csodálhatjuk meg a maga teljességében.

 

A periódusok közti átmenetet montázsai biztosítják, melyek végigkísérték pályafutását.

 

Ország Lili művészetével könnyű azonosulni, hiszen mindannyian találkoztunk már az elmúlással, magánnyal és szorongással. Együtt fejthetjük meg vele a nagy talányt, hogy merre halad a civilizációnk és ki lehet-e kerülni Minotaurus útvesztőjéből.

Ha kedve támadt egy kis elmélkedésre és gyönyörködni szeretne a művész alkotásaiban, akkor 2017. március 26-ig még megteheti a Magyar Nemzeti Galéria C épületében (bővebb információ: http://www.mng.hu)

 

 

Miskolci „Kunszt”

 

A Tizenhatodik Kunszt – Nagy utazás című tárlaton is belefuthatunk több fehérvári műtárgyba. A sokéves hagyománnyal rendelkező kiállítást Éliás István kurátor hívta életre. A vezérfonala értelemszerűen az utazás, azonban nem csupán a fizikai térben, hanem közösségi és lelki szinten is. Ez nem meglepő, hétköznapi szóhasználatunkban is rendszeresen felbukkan a mérföldkő, az útkeresés, és a sodródás kifejezés. Több filozófia/vallási irányzat beszél spirituális utazásról, életútról.

nagy-kunszt-2017-mg-05-1

Műtárgyaink a Nagy utazás c. tárlaton

 

Mindenki találkozott már az útkeresés állapotával, a művészek sem kivételek, sőt… A Nagy utazás tárlaton olyan alkotások szerepelnek, melyekben megragadhatóak a társadalmi útkeresésekre készült alkotói reflexiók.

Benczúr Emese, Chilf Mária, Gerhes Gábor, Gulyás Kati, Kőnig Frigyes, Szabó Eszter Ágnes és Türk Péter műveivel járultunk hozzá a tárlathoz – a Szent István Király Múzeum gyűjteményéből Izinger Katalin művészettörténész válogatta az alkotásokat.

nagy-kunszt-2017-mg-02

Enteriőr fotó a kiállításban

A Kunszt kiállítást szeretettel ajánljuk azoknak, akik még keresik a helyüket és azoknak is, akik már ráleltek az áhított célra és szívesen megismernék mások gondolatait.

A kiállítás 2017. április 15-ig várja a filozofáló kedvű érdeklődőket. (bővebben: http://www.miskolcigaleria.eu/16-kunszt-nagy-utazas)

 

 

Válogatás Szolnoknak

 

A Magán/közgyűjtemény – Válogatás Szolnoknak a Szent István Király Múzeum gyűjteményéből című időszaki kiállításunk a Szolnoki Galéria az egykori zsinagóga – hangulatos miliőjében látható.

Az összeállítás igen változatos, nem csupán egyetlen korszakot vagy stílust képvisel: egy évszázad hazai eredményeit mutatja be 35 művész alkotásain keresztül.

 

A címben megjelenő kettősség (Magán/Közgyűjtemény) érezhető a tárlaton is: egyszerre van jelen az absztrakt művészet és a figuratív ábrázolás, festmény és a plasztika. Jól megfér Rippl-Rónai kukoricás stílusa Bukta Imre installációjával. A különálló értékek – akárcsak egy mozaik – egy önálló egésszé állnak össze.

 

image005-1

A Szolnoki Galéria aulája, előtérben Bukta Imre művével

 

A tárlaton olyan nagymesterek szerepelnek – a teljesség igénye nélkül –, mint Vaszary János, Egry József vagy Aba-Novák Vilmos. Elidőzhetünk Ujházi Péter vagy El Kazovszkij alkotásain is.

Az újabb generációt Radák Eszter, Baranyai Levente, Roskó Gábor és Szűcs Attila képviselik. (Utóbbinak 2016-ban rekordárért, 16.250 angol fontért (mintegy 6,5 millió Forint) kelt el Érintés című munkája a Sotheby’s aukcióján. )

 

Az eddigi közönség-kedvenc Nyári István Nyitott ablakok rózsával című monumentális műve (bővebben lásd itt: http://www.blogszolnok.hu/ajanlom_mas_gyujtemenye)

 

image020

Nyári István Nyitott ablakok rózsával c. kompozíciója

 

Szűcs Erzsébet és Izinger Katalin – a múzeum művészettörténészei – állították össze a kiállítás anyagát. Nem volt könnyű dolguk, hiszen egy csaknem nyolcezer darabot számláló gyűjteményből kellett kiválasztaniuk az 50 különlegességet. A tárlat szolnoki kurátora, Csiszár Róbert, a Damjanich János Múzeum munkatársa segítette munkájukat.

 

Már csak egy kérdés marad: miért pont éppen Szolnok? A Városi Képtár – Deák Gyűjtemény tavaly „Gyöngyházfényű ragyogás” Szolnoki Művésztelep 1900–1950 című kiállításán mutatta be a helyi művésztelep formáló erejét. A mostani összeállításunk is felvonultat Szolnokhoz köthető alkotókat.

A MAGÁN/KÖZGYŰJTEMÉNY március 19-ig várja a képzőművészet szerelmeseit.
(A galéria elérhetőségei: 5000 Szolnok, Templom u. 2., http://www.djm.hu)

Advertisements

Húsvéti nyitva tartás

Tisztelt látogatóink, tájékoztatjuk önöket, hogy

a Szent István Király Múzeum március 26-án és 27-én  a szokásos nyitva tartás szerint várja a látogatókat. Március 28-án, Húsvéthétfőn a múzeum zárva tart.

Áldott, békés ünnepeket kívánunk!

585-holloko-husveti-fesztival

Ünnepi nyitva tartás március 15-én

Tisztelt látogatóink, értesítjük önöket, hogy március 15-én a Szent István Király Múzeum valamennyi helyszínen, így a Budenz-házban és az Országzászló téren is nyitva tart, a Nemzeti Ünnep alkalmából a belépés ingyenes.

kokarda

Állandó régészeti kiállítás: 1963

Múzeumunk 1950-ben épült állandó kiállítása 1963-ban újult meg, ekkor nyitották meg az új régészeti kiállítást, amely 1992-ig állt az országzászló téren. Ebből a régi, majdnem harminc évet megélt kiállításból mutatunk most képeket. F. Petres Éva elmondása szerint a csillag alakú tárlókhoz egy az 1959-ben felújított római Villa Giuliában Fitz Jenővel tett látogatás adott ihletet, és az ott látott vitrineket próbálták meg itt, Székesfehérváron megvalósítani. Az üvegeken keresztül 29 éven át sok-sok ezer ember ismerhette meg Fejér Megye régmúltjának tárgyi hagyatékát.

Római kori leletek a csillag alakú tárlókban az 1963-ban megnyílt állandó kiállításon. (Fotó: Gelencsér Ferenc)

Római kori leletek a csillag alakú tárlókban az 1963-ban megnyílt állandó kiállításon. (Fotó: Gelencsér Ferenc)

beolvasás0009

beolvasás0007

beolvasás0010

 beolvasás0011

beolvasás0014

beolvasás0016 beolvasás0012

beolvasás0018

beolvasás0021

beolvasás0023

beolvasás0026

beolvasás0024

beolvasás0008

beolvasás0020

beolvasás0025

Fitz Jenő, F. Petres Éva és egy ismeretlen a Ponte Palatinón, Róm, 1958

Fitz Jenő, F. Petres Éva és egy ismeretlen a Ponte Palatinón, Róm, 1958

Pallag Zoltán

Szent István Király Múzeum

Anekdotázás Hatházi Gáborral a csókakői vár ormán

Dr. Hatházi Gábor régész, a Nemzeti Erőforrás Minisztériumi közgyűjteményi főosztályának főosztályvezető-helyettese az idei nyár nagy részét Csókakőn töltötte, ahogy ezt kisebb nagyobb megszakításokkal már húsz éve teszi. A vár feltárási munkálatait Dr. Kovács Gyöngyivel, az MTA Régészeti Intézetének tudományos főmunkatársával közösen irányítják. Hatházi 1984-től 1998-ig volt a székesfehérvári múzeum munkatársa, sokat tud a város és a megye múltjáról, ez a csókakői vár ormán zajlott kötetlen beszélgetésünkből is kiviláglik.

_1

Dr. Hatházi Gábor a csókakői várban

1984-ben jöttél a fehérvári múzeumba…

Igen, nulladéves segédmuzeológusként. És rögtön áthelyeztek Dunaújvárosba Bóna István keze alá, ilyen segédrégésznek, akkor ásta a római tábor mellett a polgárvárost és igen ritkán fordultam elő Székesfehérváron, de azért időnként előfordultam. Két-három napot éppen Fehérváron voltam, és új portárs jött. Már megismert, tudta, hogy én is múzeumi ember vagyok, nyugodtan be lehet engedni az épületbe. Egyszer a Siklósival együtt jöttünk be, intettem neki, megyek be a múzeumba, a portás utána szól a Siklósinak, hogy hova-hova fiatalember, mire én: engedje be nyugodtan, velem van. Siklósi őrjöngve kergetett végig a múzeumon, hogy szétverje a fejemet. Na, akkor a Gyulát sikerült a földre vinni, mert akkor már vagy 15 éve ásott Fehérváron a múzeumnak. Ilyenek vannak. Az új emberség az felejthetetlen volt akkor.

1998-ig dolgoztál itt, ugye?

Igen. Igen.

_2

És Lencsés bácsira (Lencsés József restaurátor 1929-től 1994-ben bekövetkezett haláláig volt a múzeum munkatársa – PZ) hogyan emlékszel?

Beszélgettünk jókat. Mesélte az élményeit. Például Sárosd-Kertali domb, 10-11. századi temetőről, ahol Marosi Arnold (ciszteri szerzetes, a múzeum újraalapítója, majd igazgatója 1909 és 1939 között – PZ) ásott, magyarul Lencsés bácsi ásott, míg Marosi bent volt a múzeumban. Kérdeztem, hogy s mint volt az ásatás. Semmire nem emlékezett az öreg, csak arra, hogy az Esterházy-kastélyban elkapott egy lányt és a mai napig könnybe lábad a szeme a boldogságtól, ha visszagondol rá. Na, azt hosszasan ecsetelte az öreg, de azt mondta, hogy „Gáborkám, a temetőre már nem emlékszem”.

Arról mesélt, amikor nagyon beteg volt a Marosi, rákos volt, és ő ápolta. Hogy az utolsó napok, hogy voltak, merthogy nem volt Marosinak se kutyája se macskája.

_3

Mikor voltál itt először Csókakőn, arra emlékszel?

Egy házi konferenciát rendeztek talán ’88-ban, hogy eddig mit lehet tudni a csókakői várról, arról tartottam egy előadást ezen az emlékülésen, és arra emlékszem, hogy fel akartam jönni a várba, de nem volt rá idő. Csak kirohantam az utca közepére és felnéztem: egy őserdő volt, semmit nem láttam a várból, ez volt az első találkozás, és ’95-ben jött a múzeumi feladat, hogy meg kéne ásni, mert életveszélyes az egész. Mindenki azt hitte, hogy már halott a felsővár, hogy ott már semmi nincs. Ott zuhant le a legtöbb ember, mert a túloldalán 28 méteres mélység van. Valóban nem lehetett úgy megásni, mint egy rendes középkori várat, hogy ásó, lapát és akkor ott állnak a 2-3 méteres középkori falak. Úgy lett kibontva, mint egy őskori tell, végigspakniztuk az egészet. És ennek alapján lehetett felhúzni a falakat, és már úgy kezdett mindenkinek tetszeni a dolog. Nekem az igazi kihívás az, hogy egy jól kiásott és 100%-ig dokumentált vár legyen. Persze azért csak elengedhetetlen mértékben nyúlunk hozzá, hogy húsz év múlva a hitelesítő ásatáson az ifjú titánok a török rétegek alatt érintetlen 13. századi rétegekkel tudjanak dolgozni. De mentsük meg, amit lehet és mutassuk meg.

Pallag Zoltán

Szent István Király Múzeum

_4

_5

_6

_7

_8

Gondolatok a régészet védelmében 1871-ből

Szekesfejervar_1871_junius_11

A Szent István Király Múzeum elődjének ötlete egy 20 éves rácalmási fiatalember fejében fogant meg 1871-ben. Hattyuffy Dezső (1851-1914) a Székesfejérvár című hetilapban vezércikkben kezdeményezte egy városi régiségtár felállítását 1871. június 11-én, 1873-ban meg is alakult a Fejérmegyei és Székesfejérvár Városi Történelmi s Régészeti Egylet. Igaz, hivatalosan csak az 1876. április 23-án megtartott közgyűlés mondta ki az egyesület megalakulását, amelyből aztán kinőtt a székesfehérvári múzeum. Az egész egy cikkel indult, amelyben így védte meg az ifjú szerző a régészet és a régészek becsületét a tudatlansággal szemben:

„Sajnos, hogy régészetünk csak kis körben mozog, csak itt-ott akadnak felkent bajnokai, mindenütt a legnagyobb nehézségekkel kell küzdeni. Nemcsak a tudatlan népből, de gyakran a művelt osztályból is akadnak, kik inkább megsemmisítik a mult emlékeit, mintsem a tudomány számára biztos kezekbe szolgáltatnák; mert nem tudják azt, hogy egyes általuk megvetett, semmire sem becsült régi tárgyakban történetünk- s régészetünknek, mily nagy kincse rejlik. Ezen vészes közönynek részint ismerethiány – az archeologia terén, részint azon megvetés az oka, melylyel némelyek a régészet iránt viseltetnek. Azt egyedül holmi régi tárgyak, rendszertelenüli összehalmozásának tartják; buvárainkat csupán oly kedvelőknek, kiknek nem levén más foglalkozásuk unalomból vagy szenvedélyből evvel töltik idejöket, minden készület vagy tanulmány nélkül; pedig csalódnak. Ha nem volnának régészeink, teremteni kellene ilyeneket.”

Hattyuffy Dezső: Néhány szó egy létesítendő régiséggyűjtemény ügyében. Székesfejérvár, 1871. június 11.