Múzeumok Éjszakája 2016

 

Idén immár 10+2 helyszínen várjuk Önöket!
Időpont: 2016. június 25. (szombat), 17:00-24:00 

 

Részletes program letölthető itt.

 

Figyelem: 2016.05._tac_gorsium_19

A táci Gorsium Régészeti Park, illetve Palotavárosi Skanzen (Székesfehérvár, Rác u. 11.) a Múzeumok Éjszakáját megelőzően, 10.00–18.00 között látogatható.
A belépés díjtalan!

 

muzejnagy_UJ

Múzeumok Éjszakája 2016

 

Érdy János és a verebi római sírkövek

Érdy Jánost (1796-1871) sokan III. Béla és felesége, Antiochiai Anna sírjának feltárójaként ismerik, pedig nem csak az 1848-ban Székesfehérváron megtalált királysírok, de sok más régészeti jelenség – például a verebi honfoglalás kori sír (1853) – feltárása, publikálása is az ő nevéhez kötődik. Az 1821-ben jogi doktorátust szerzett kutató, akkor még a Luczenbacher nevet használta, e néven lett tagja 1832-ben a Magyar Tudományos Akadémiának, és szerkesztette 1837-től 1844-ig az Akadémia kiadványsorozatát, a Tudomány Tárat.

ÉJ

„1846-ban a Magyar Nemzeti Múzeum Régiségtárának őrévé (vezetőjévé) is kinevezik. Tanulmányútjai során Bécs, Prága, Drezda és Berlin múzeumait megismerve alakította ki saját kutatói, muzeológusi módszereit. A Nemzeti Múzeum ma ismert épületébe ő költöztette be, s alakította ki a Régiségtárat, 1860-ban nyílt meg az általa újjárendezett Éremtár és az első Kőtár. 1869-ben nyugdíjazták. Érdy a Magyar Nemzeti Múzeum első ásató régészeként az 1840-50-es években folytatott kutatásaival is úttörő munkát végzett, főként az őskor vonatkozásában (Aszód, Budapest – Kelenföld).

Luczenbacher családi nevét is ennek jegyében magyarosította 1848-ban – egyik kedves lelőhelye után – Érdyre. Az írott források búváraként is múlhatatlan érdemek illetik meg a magyar tudománytörténetben. Ő fedezte fel, s ismertette először a róla elnevezett 16. századi kódexet, legterjedelmesebb középkori prédikáció- és legendagyűjteményünket (1834, ún. Érdy-kódex).

1871-ben bekövetkezett halálát az egész magyar szellemi közélet gyászolta. Hatalmas életművét méltató nekrológja a Vasárnapi Újság címoldalán jelent meg.”*

Fejér megye régmúltjának nagy kutatója éppen abban az évben halt meg, amikor a Fejérvármegyei és Székesfehérvári Múzeumegyesület szervezése megindult.

A bevezetőben említett verebi honfoglalás kori sír – a másodikként azonosított honfoglalás kori leletcsoport! – Végh János birtokán került elő. Az 1820-as években Érdy – akkor még Luczenbacher – János nem csak az ifjú Végh nevelője volt, de a Végh-birtok gazdasági felügyelője is. 1839-ben költözött el Verebről.

Érdy a Tudomány Tárban 1837-es folyamában közölt 3 római kori sírkövet, amelyek 1821-ben kerültek elő Vereben. A következőkben őt idézzük:

„Fejér vármegyének éjszakkeleti részein, nyugoton hagyván a’ velenczei tavat, Vereb, Tabajd, és Bicske’ téréin Környén keresztül Tatáig, olly számos romai k ő hozatott napfényre , hogy becses gyűjtemény kerülne azon itt kiásatott kőemlékből, inellyeket a’ tudatlan kezek halomra döntögetvén , vagy összetörve falakba raktak , vagy levakartan új sírköveknek használtak. Miből nem ok nélkül gyaníthatni, hogy az Alexander Severus (222—235) által megigazítatott Alisca (Tolna) és Annamatia (Földvár) közti romai út, Mursátol (Eszék) Bregetionig (Szőny) e’ vidéken vonult keresztül.

Vereben, hol a’ nép szóhagyománya szerint a’ még most is gyanítható rom’ helyén hajdan valami vár állott, 1821-dikben egy sírbolt ásatott ki, melly három köböl vala egybealkotva.”**

Ezek után közli a három sírkő rajzát, és értelmezi is a leleteket, méghozzá kora tudományos színvonalának megfelelően. Jó hír, hogy az 1837-ben áhított kiásott kőemlékekből álló „becses gyűjtemény” végül létrejött, a Farkas Zoltán által berendezett római kőtár 1991 óta a Szent István Király Múzeum főépületének (Székesfehérvár, Fő utca 6.) földszinti folyosóin tekinthető meg. Benne a három verebi sírkővel, melyeknek 1837-ben készült Luczenbacher-féle rajzait itt közöljük.

Meitima sírköve, i.sz. 2. század első fele (Szent István Király Múzeum)

Meitima sírköve, i.sz. 2. század első fele (Szent István Király Múzeum)

Septimius Constantinus és családja sírköve, i. sz. 3. század első fele (Szent István Király Múzeum)

Septimius Constantinus és családja sírköve, i. sz. 3. század első fele (Szent István Király Múzeum)

Vereb3

Publius Aelius Fronto és családja sírköve, i. sz. 3. század első fele (Szent István Király Múzeum)

*Hatházi Gábor: Érdy (Luczenbacher János) 1796-1871, in: Cserményi Vajk (Szerk.): 150 éve történt. III. Béla és Antiochiai Anna sírjának fellelése…, Székesfehérvár, 1999, 69.

** Luczenbacher János: Verebi sírkövek. Tudomány Tár, 1837, 59-67. Idézet: 60-61.

Pallag Zoltán

Szent István Király Múzeum

Attila fái

A múzeum Díszudvarán három hatalmas juharfa áll. A zöld, vagy kőrislevelű juhar (Acer negundo) gyorsan növő fajta, évente akár 60 cm-t is nőhet. Átlagéletkora 75 év, de maximum 100 évig él. A múzeumudvar fáit Klausz Attila segédmunkás ültette 36 éve, amikor a múzeumba jött dolgozni. Az éppen virágzó fák alatt beszélgettünk.

Attila_000

Klausz Attila az egyik általa ültetett juharfa alatt.

Milyen fák ezek?

Juhar. Zöld juhar.

Mikor ültetted őket?

1978-ban.

Ilyen pontosan emlékszel rá?

Hogyne emlékeznék, akkor jöttem ide dolgozni. Májusban jöttem és szeptemberben ültettem őket, mert üres volt ez az udvar.

Akkor még a római kövek sem voltak itt?

Semmi nem volt.

Ez a középső mért nem virágzik? Meghalt?

Dehogy halt meg. Majd később fog virágozni. Egy-két hét múlva. Ez mindig is később szokott, mert ő van legjobban a huzatban.

Látom, vissza vannak metszve az ágaik.

Csak azért, nehogy a falat tönkretegyék.

Mért vannak megdőlve?

A szél miatt.

Ezek nélkül teljesen üres lenne az udvar.

Mamutfenyőt kellett volna. Azt is akartam. Gondoltam, kibabrálok a múzeummal és elültetek ide egy óriási mamutfenyőt.

Pár száz év alatt megnőne akkorára, mint az udvar.

Azért az háromezer év, mire az udvart kitöltötte volna. Lehet, hogy nem is lesz a múzeum se már.

Hol lehet beszerezni ilyen mamutfenyőt?

Kertészetben 7-8 ezerért lehet venni ilyen kisebbeket. Van kína, van kanadai…

A kanadai nő meg nagyra, nem?

A kínai is.

Attila_7

Attila fái. (Fotó: Pallag Zoltán)

"Dehogy halt meg. Majd később fog virágozni." (Fotó: Moór Péter)

“Dehogy halt meg. Majd később fog virágozni.” (Fotó: Moór Péter)

Attila_8

36 éves fák. (Fotó: Pallag Zoltán)

Attila_9

Tavaly a Díszudvar felújításakor fényfűzéreket kaptak a fák. (Fotó: Pallag Zoltán)

Attila_4

A fal mögött a régészeti kiállítás és a tudományos munkatársak irodái találhatók. (Fotó: Pallag Zoltán)

Attila_10

Két fa a háromból. (Fotó: Pallag Zoltán)

"Májusban jöttem és szeptemberben ültettem őket, mert üres volt ez az udvar." (Fotó: Pallag Zoltán)

“Májusban jöttem és szeptemberben ültettem őket, mert üres volt ez az udvar.” (Fotó: Pallag Zoltán)

Attila_6

A ciszterci templom tornya az udvarból. (Fotó: Moór Péter)

Bambusz. Adjunk neki még egy kis időt. (Fotó: Pallag Zoltán)

Téli zsurló. Ez ennél nem lesz nagyobb. (Fotó: Pallag Zoltán)

Pallag Zoltán

Szent István Király Múzeum

25 éve omlott le a berlini fal — képzőművészeti megemlékezés

Huszonöt éve, 1989. november 9-én omlott le a hidegháború egyik legjellegzetesebb szimbóluma, a berlini fal, amely fizikailag nemcsak Berlint, de Európát és a kultúrát is kettéválasztotta. A fal azonban nem tudta meggátolni, hogy az ideológiák által kettéosztott Európában a művészeknek véleménye legyen. A Szent István Király Múzeum képzőművészeti gyűjteményében található Berlinnel és a berlini fallal kapcsolatos műtárgyakkal egyszerre hívjuk fel a figyelmet arra, hogy az rossz alapokon álló politikai rendszerek nem tartanak örökké, emlékezünk a szökési kísérletek áldozataira, és tisztelgünk azok előtt, akik szellemiségükkel, küzdelmeikkel hozzájárultak a berlini fal leomlásához.

Harasztÿ István: Honecker a berlini falnál (Kémek zsákutcában), 1988, fa, fém, elektromos, 73x159 cm

Harasztÿ István: Honecker a berlini falnál (Kémek zsákutcában), 1988, fa, fém, elektromos, 73×159 cm

Harasztÿ István (1934 –), a kinetikus művészet képviselője, a magyar mobil szobrászat alkotója. Groteszk szobrai szatirikus, ironikus mondanivalót hordoznak. Műveiben az 1970-es évek óta éles kritikát fogalmaz meg a diktatórikus politikai rendszerek működésével kapcsolatban.

Jovánovics György: Színes berlini relief, 1986, gipsz, 140x100 cm

Jovánovics György: Színes berlini relief, 1986, gipsz, 140×100 cm

Jovánovics György (1939 –) szobrászművész. A 60-as években kapcsolódott a neoavantgárd képzőművészek köréhez. Legszívesebben fehér gipsszel dolgozik, mert fényelméletét ezzel az anyaggal tudja megvalósítani. A relief és a rá eső fény viszonya, a fényhatások foglalkoztatják. Emlékműveket, köztéri szobrokat is készít.

Otto Paetz: Berlin – Városképek (Bodemuseum), 1987, papír, rézmetszet, 39x30 cm

Otto Paetz: Berlin – Városképek (Bodemuseum), 1987, papír, rézmetszet, 39×30 cm

Otto Paetz (1914–2006) német festő, grafikus. A Weimari Festőiskolában tanult, és a városban is telepedett le. Realista stílusban alkotott, főként fekete-fehér tájképeiről vált ismertté. Berlin megalapításának (1237) 750 éves évfordulójára 14 lapból álló grafikai sorozatot készített, ennek közöljük egyik darabját.

Blogbejegyzésünkkel tisztelgünk az idén 80 éves Harasztÿ István és a 75 éves Jovánovics György előtt, valamint megemlékezünk a 100 éve született Otto Paetzről.

Izinger Katalin

Szent István Király Múzeum