Kozgyules-0007

Nádorfi Gabriellát díjazták az Érdy János Emlékéremmel

Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzat Közgyűlése, Nádorfi Gabriella régésznek, a Szent István Király Múzeum Tudományos osztály vezetőjének a Nemzeti Emlékhely értékeinek bemutatása, és megőrzése érdekében végzett kiemelkedő tudományos tevékenysége, áldozatos  munkája elismeréseként Érdy János Emlékérmet adományozott. A díjat a 2015. december 18.-i közgyűlésen  dr. Cser-Palkovics András polgármester adta át.  Az Érdy János Emlékérem 1998-tól annak a természetes személynek adományozható, aki a székesfehérvári Nemzeti Emlékhely megőrzése, bemutatása érdekében kiemelkedő munkát végzett. Évente egy Érdy János Emlékérem adományozható.

 

 

  • Amennyiben a Gorsiumi Régészeti Parkra, és az Érdy János Emlékéremre gondolunk, valóban szép karácsonyt ünnepelhet Nádorfi Gabriella.

 

  • Meg kell, hogy mondjam, nagyon meghatódtam, alig jutottam szóhoz a közgyűlésen, amikor az Érdy János Emlékérmet átvettem  Cser-Palkovics Andrástól. Csak annyit tudtam mondani, hogy köszönöm szépen ezt az elismerést az önkormányzatnak, Székesfehérvár városának, a közgyűlés tagjainak – mondta Nádorfi Gabriella. – Hiszen nekik köszönhetem, hogy megszavazták számomra a díjat.

 

  • Váratlanul érte a díjátadás ténye?

 

  • Sejtettem, hogy valami történik, mert szóltak, s megígértették  velem, hogy mindenképpen ott leszek a közgyűlésen. Azt is tudtam, hogy a mai közgyűlésen adják át az Érdy János Emlékérmet, mégis egyfajta örömteli sokként ért, amikor a nevemet hallottam.

 

  • Szakmai pályafutásában mit jelent ez az elismerés?

 

  • Nagyon sokra értékelem ezt a díjat, hiszen az ember szakmai munkásságát ismerik el az Érdy János Emlékéremmel, és ez nagyon jó dolog, nagyon jó érzés. Igyekszem is valamit letenni az asztalra, és ezt elismerik. Ráadásul a fenntartó részéről, ott, ahol dolgozom, ott díjazzák a munkámat. Őszintén mondom, nagyon meghatódtam.

 

  • A Nemzeti Emlékhely érdekében végzett munkájáért kapta az elismerést. Miként jellemezné a Nemzeti Emlékhely jelenlegi helyzetét, állapotát?

 

  • Nagyon remélem, hogy a tervek megvalósításra kerülnek. Nagyon fontos,  hogy a Nemzeti Emlékhely, amely királyi koronázási hely volt, emiatt Székesfehérvár a legjelentősebb városvolt  Magyarországon, akár hogy is vesszük, hiszen amíg a fehérvári Bazilikában nem tették fel a királyok fejére a koronát, addig a külföldi uralkodók nem ismerték el. Ez azért világszinten  nagyon sokat jelent számunkra. Nagyon fontosnak tartom, hogy a rendelkezésre álló tervek megvalósuljanak. Miként az a tény is, miszerint az a fantasztikus, jelenleg raktárban tárolt kőanyag bemutatásra kerüljön a nagyközönség számára. Mert nagyon nagy látvány.

 

Matók János

Fotó: Simon Erika, szikm.huDSC_6578DSC_6579

 

Kozgyules-0020Kozgyules-0039

 

A Középkori Romkert Székesfehérváron

Az idő elfedi a múltat, napjaink településein modern vagy akár száz-kétszáz éves épületek között járva sokszor észre sem vesszük, vagy furcsa, oda nem illő foltnak érezzük és nem értjük a múlt egy-egy, hajdani nagyszerűségét nyomokban is alig őrző emlékét. A székesfehérváriak tudják és büszkék is rá, de a városba látogató idegen számára szinte hihetetlennek tűnhet, hogy a főtér keleti szélén, a püspökség telke mellett húzódó romterület a középkori Magyarország legfontosabb templomának, a Szűz Mária királyi prépostsági templom maradványait őrzi. A templom alapítója maga az államalapító Szt. István volt, akit itt temettek el, és akinek halála után (1038) 1543-ig, a város török kézre kerüléséig minden magyar királyt e falak között koronáztak meg. Az alapítón és fián, Szt. Imre hercegen kívül még tizennégy magyar király, számos királyi családtag, valamint külön királyi kegyből számos előkelőség nyugodott falai között.

A Szűz Mária prépostsági templom feltárása az 1930-as években. Jobbról: Polgár Iván ciszterci tanár, Lux Kálmán építész, műemléki szakember, mellette Kiss Dezső építészmérnök, középen fehér köpenyben Bartucz Lajos antropológus. (Fotó: Tóth Károly)

A Szűz Mária prépostsági templom feltárása az 1930-as években. Jobbról: Polgár Iván ciszterci tanár, Lux Kálmán építész, műemléki szakember, mellette Kiss Dezső építészmérnök, középen fehér köpenyben Bartucz Lajos antropológus. (Fotó: Tóth Károly)

Az épület jelentőségét bizonyítják nagy átépítései: újjáépült a XII. században, amikor István király 1083-ban történt szentté avatása után megkezdődtek a királyi temetkezések a templomban. Következő nagy átalakulása a XIV. században volt – a fiágon kihalt Árpád-ház trónján Anjou Károly Róbert, az Árpádok nőági leszármazottja, nyilvánvalóan azzal is hangsúlyozni kívánta az államalapító dinasztiához fűződő kapcsolatát, hogy a tűzvészektől pusztított és valószínűleg már avittnak ítélt templomot újjáépíttette, és a XIII. században a királyi temetkezések szempontjából mellőzött templomot újra királyi temetkezőhellyé tette. Utódai 1543-ig, Luxemburgi Zsigmond kivételével mindannyian a koronázótemplomba temetkeztek. Hunyadi Mátyás volt az az uralkodó, akit ugyan az ország nemességének nagy többsége emelt a trónra, de nem patinás, európai uralkodói házból származván a külföld és az ország lakossága előtt külsőségekkel, többek között jelentős építkezésekkel is kifejezésre kívánta juttatni rátermettségét és legitimitását a magyar trónon. A Szűz Mária-templom utolsó nagy átépítése, amelynek eredményeként az eredeti épület mintegy felével megnövekedve hatalmas, késő gótikus templommá vált, az ő nevéhez fűződik.

24176

Ennek a meg-megújuló épületnek a feladatai – pl. a koronázási ékszerek őrzése – változtak, de koronázótemplom volta végig fennállt. Ezt a rangját az államalapító sírja biztosította. A magyar szokásjog már az Árpád-kortól csak az államalapító sírját őrző székesfehérvári Szűz Mária-templomban történt koronázást tekintette érvényesnek. A sírhely, a szentté avatott uralkodó testereklyéi, az általa készíttetett és koronázási palásttá alakított miseruha képezték azt a látható és kézzelfogható Szent István-i örökséget, amelyben a középkor a szent király oltalmazó és segítő erejének megtestesítőit látta.
Az templom végső romlása tornyának 1601-ben bekövetkezett felrobbanásával kezdődött el. Építőkövei a városfalak építőköveivé váltak, 1688-ban, a török hódoltság végén már csak a templom északi oldalán megmaradt kápolnák emlékeztettek a fényes épületre.
Az újjászerveződő ország nem talált jogfolytonosságot az egykori épülettel, így történhetett, hogy helyén új templomot nem emeltek. A templom mellett a középkorban működő papi testület alkotta Szűz Mária-prépostság még újjászületett, 1777-ben azonban megszűnt, hogy helyét a Mária Terézia királynő alapította püspökségnek adja át. A koronázások színhelye a török hódoltság korának koronázótemploma, a pozsonyi Szt. Márton-templom maradt, majd 1867 után a budavári Nagyboldogaszszony-templom, mai, ismertebb nevén a Mátyás-templom lett.

10451373_ab8e1338377697c6ff58fd44d1064c55_xl

A templom maradványai a XIX. század második felében megindult ásatásokkal kezdtek a tudományos és közérdeklődés látókörébe kerülni. Az ásató, Henszlmann írásaiban mint székesfehérvári főtemplom, állami vagy királyi templom tűnik fel, alaprajzi sajátosságai miatt csak az első templomot nevezi bazilikának (Szent István bazilikájának). A XX. század elején – 1900-ban – Czobor Béla szóhasználata Henszlmannéhoz hasonló, koronázótemplomról, Szent István bazilikájáról beszél, de elvétve felbukkan a fehérvári bazilika megnevezés is. A királyi bazilika elnevezés az 1930-as években, Szent István halálának 900. évfordulójához kapcsolódó munkák során – ásatások, a romkert kialakítása – tapadt az épülethez és honosodott meg a köznyelvben és a szakirodalomban is. Dercsényi Dezső 1943-ban megjelent összefoglaló művének címe: A székesfehérvári királyi bazilika. Az elnevezés magában rejti az ásatással megismert alaprajzi sajátságot, a bazilikális elrendezést: hosszanti, háromhajós épület, középen a magasabbra kiemelkedő főhajóval. Utal azonban egy régi-régi szóhasználatra is. Szent István életének XI. század végén- XII. század elején keletkezett leírásaiban (a szent életét ismertető legendákban) a székesfehérvári templom a középkor általános szóhasználata szerint nem a latin ecclesia (egyház) néven szerepel, hanem basilica (bazilika) megjelöléssel. A bazilika szó csak az ókeresztény időkben utalt egy-egy templom fent ismertetett külső megjelenésére, később az épületnek és papságának pápai oklevéllel adományozott kiváltságokat és címet jelentett, mint ahogy napjainkban is. Szent István legendáinak bazilikája még nem ez az egyházjogilag bazilika rangra emelt épület. A legendaírók az épület előkelőségét és nagyszerűségét kívánták kifejezni. István “híres és hatalmas, csodálatos mívű bazilikát kezdett építeni – szól a legenda. A város szívében ez a romterületként váratlanul felsejlő múlt Szent István csodálatos mívű bazilikájára emlékeztet.

A székesfehérvári királyi bazilika a középkorban

Bizony komoly szaktudás, vagy annak hiányában nagy fantázia kell ahhoz, hogy a Középkori Romkertre pillantva megelevenedjen előttünk az egykori Szűz Mária-prépostság temploma, ahol 37 királyunkat koronáztak meg és 15-öt temettek el. Branczeiz Zsuzsanna rekonstrukciós rajzai most segítenek nekünk, hogy a középkori Magyarország egyik legjelentősebb épülete – amely a Szent István Király Múzeum Dicső évszázadok nyomában c. kiállításának témája és tárgya – újra életre keljen.

nyito2

Continue reading