Május 16., Nepomuki Szent János emléknapja

Utak mentén, különösen hídfőknél, vizek mellett gyakran találkozhatunk Nepomuki Szent János szobrával. A 18-19. század egyik legtiszteltebb szentje a csehországi Pomukban született 1340 körül. Jogi majd egyházi tanulmányok után tehetsége révén a prágai székesegyház kanonokja, s egyben a királyné lelki vezetője és gyóntatója lett. A féltékeny Vencel király meg szerette volna tudni, hogy felesége mit gyónik János papnak, azonban hiába faggatta. Bosszúból, 1393-ban a Moldva folyó vizébe dobatta az összekötözött kezű papot.

Amikor 1721-ben szentté avatása miatt János holttestét exhumálták, a legenda szerint a nyelvét épen találták. Nepomuki Szent Jánost egyrészt a vízen járók, a vízzel kapcsolatos foglalkozású emberek (például hajósok, molnárok, révészek) tisztelik védőszentjükként, másrészt ő a gyónási titok és a jó halál védőszentje is. Különösen Csehországban és a Habsburg birodalom területén örvendett nagy népszerűségnek, hiszen a Habsburg család is őbenne látta égi patrónusát. A jezsuita rend is nagymértékben hozzájárult kultusza elterjedéséhez.

Székesfehérvár-Felsőváros. Az eredetileg a Piac téren álló szobrot Urli Henrik városparancsnok állíttatta 1705-ben a kurucok városból való kiverésének emlékére. A „kuruc emlékműnek” is emlegetett szobrot Michael Kugelmann készítette. (Az eredeti alkotás 2006-ban a Szent Sebestyén templomba került. A szobor másolata Kocsis Balázs szobrászművész-restaurátor munkája.) Gelencsér Ferenc felvétele, 2002.

Tiszteletére emelt templomaink között a székesfehérvári Fő utcán álló, ma ciszterci templom a legimpozánsabb. Fejér megyében jelenleg több mint harminc szabadtéri szobra látható, ám ez csak töredéke a 19. század második felében meglévő emlékeinek. Névünnepén, május 16-án és az ünnep nyolcadában esténként felkeresték, és virágokkal díszítették szobrait, elimádkozták Szent János litániáját.

Mór. A zárdatemplom előtti Kapucinus téren álló, fehér mészkőből készült szobrot 1746-ban állíttatta Hochburg Domonkos özvegye. Gelencsér Ferenc felvétele, 2004.

A Duna-menti településeken különösen nagy volt a kultusza. Adonyban, Dunapentelén, Ercsiben vízi felvonulást tartottak emléknapja estéjén. Dunapentelén fáklyás csónakokkal vonultak a folyón a szent templomból kihozott szobrával. Ercsiben még a 20. század első évtizedeiben is élt az a szokás, hogy a vízimolnárok Nepomuki Szent János ünnepének estéjén kis fatutajokra ragasztott égő gyertyákat eresztettek a vízre.

Pusztavám. A község határában, a Mórra vezető út mentén áll az 1800-as évek második feléből származó alkotás. Gelencsér Ferenc felvétele, 2004

A fényes vízi felvonulást a hagyomány szerint annak emlékére tartották, hogy mikor a vízbefojtott szent holttestét keresték, fénylő csillagok jelezték, hol kell kutatni. Ugyancsak ezért ábrázolják 5,7,9 csillagból álló glóriával Nepomuki Szent Jánost. Az emléknapjához fűződő szokások éltetője mindenek előtt a vízimolnárság volt. Nepomuki Szent Jánost a néphagyomány igen közvetlen szentként tartja számon.

Perkáta. A 62. számú főút mellett, a Völgyben álló szobor. Fehér, festett mészkőből készült 1800 körül. (2006-ban teljesen felújították, az addig földbe süllyedt talapzata ekkor került elő.) Varró Ágnes felvétele, 2009.

 

Nevét gyakran becéző formában Szent Jancsinak, Jánoskának emlegetik. Székesfehérváron például a diáknyelv a belvárosi Szent János közt gyakran Szentjancsi közként emlegette. Szobraihoz is számos tréfás történet fűződött. Például Dunapentelén eredetileg a falu felé néző Duna – parti szobrát egyszer megfordították, nyakába tarisznyát akasztottak, s hátára egy cédulát tűztek, amire a szobor nevében üzenetet írtak, „aki” azt üzente, hogy miután nem törődtek vele, elhanyagolták, átmegy a szemközt lévő községbe, Szalkszentmártonba.

 

Szabadbattyán. A Sárvíz közelében, a templom mellett álló szobrot 1734 körül állíttatta Batthyány József pozsonyi prépost. Gelencsér Ferenc felvétele, 2004.

Szent János megjelenítése mindig papi ruhában történik, karján halotti kereszttel, amely alatt gyakran a mártírság jelképét, a pálmaágat is láthatjuk. Fején ott a biretum, a papi sapka, teste S alakot formáz, tekintete a feszületre simul. Ábrázolásain mutatóujját gyakran a szája elé teszi, ez a gesztus a gyónási titok megtartására emlékeztet. Szabadtéri szobraihoz a 20. század közepéig közösségi vallásos áhítat is fűződött. Különösen tisztelte őt Amadé László (1703-1764) barokk kori költő, aki több verset, dicsőítő himnuszt, fohászt is írt Nepomuki Szent Jánoshoz.

 

„Oh szent János! te bizonyos
Hirnév bajnokja!
Böcsületnek s jó hirnévnek
Nagy pártfogója!
Ments meg a rosz nyelvektűl.
Gyalázó emberektűl,
Kisebbségtűl
Rövidségtűl,
Ments meg ezektűl.”

 

 

– dr. Varró Ágnes néprajzkutató –

 

Felhasznált források:
Aggházy Mária: A barokk szobrászat Magyarországon, I. Budapest, 1959.
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium, I. Budapest, 1977.
Gelencsér József: A titkok őrzője, a hírnév vivője. Fehérvári Hét, 1991. május 17.
https://mek.oszk.hu/00500/00590/00590.htm#153

 

A Család Napjára – A kelengyés láda

Néprajzi kincsestárunkból

 

A család térben és időben is sokféle lehet. A család rokonság. Házassági vagy vérségi kapcsolat. A család gazdasági egység, szervezet. A család jogi – szokásjogban, jogszokásban, jogban létező – kategória. A család a hagyományokat, a mindennapi élet rituáléit jelenti. Értékrendet. Erőt. A világról szerzett tudásainkat és tapasztalásainkat. A család egyszerre változás és változatlanság. Sokféle, hogy ki mit hoz otthonról, de az biztos, hogy a család, vagy akár annak hiánya meghatározó mindannyiunk életében.
Az, hogy a család létrejötte, létezése milyen fontos volt a paraszti társadalomban, mi sem mutatja jobban, mint az emberi élet fordulóihoz kapcsolódó szokások gazdagsága, ezen belül is leginkább a házasság és a születés szokásaié. A gyermek születése, a házasságkötés, az ahhoz vezető út, az udvarlás, a szerelem telis-tele szimbólumokkal, egészség- és termékenységvarázsló, bajelhárító szokáscselekvésekkel.
Ha tárgyakban kell kifejezni a családot, talán a legszebb példa, amit hozhatunk, a kelengyés vagy menyasszonyi láda. A kelengyét hosszú időn – akár több éven – keresztül gyűjtötték, egyfajta tudatos készülés volt arra az életfordulóra, amelyre az emberi akaratnak volt nagy befolyása. Tájegységenként és időben is változott, hogy mit készítettek saját kezűleg és mit vásároltak iparosmestertől, de mindenképpen a reprezentáció részei voltak. A kelengye a lakodalom során is kiemelt szerepet kapott, hiszen ünnepélyes keretek között vitték vagy mutatták be a násznépnek a lány hozományát. A kelengye az újonnan létrejött családot aztán mind ünnepnapjain, mind hétköznapi szükségleteikben elkísérte, sokszor egész életen át.

 

Kalotaszegi lány kelengyéje közszemlére téve a násznép előtt
Kép forrása: https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-neprajzi-lexikon-71DCC/k-72CDA/kelengye-72E1A/

 

A kelengye többnyire vászonneműből állt: ingek, alsóneműk és egyéb ruhaneműk, párnák, ágytakarók, lepedők, szalmazsák és derékalj, kendők, abroszok, törülközők kötelezően voltak a kelengyében, de ezen kívül lehettek még tarisznyák, zsákok; a lakás feldíszítésére szolgáló kendők, függönyök. A kelengye részeként egyéb háztartásban szükséges eszközök is kerülhettek az ifjú házasok háztartásába: cserépedények, kancsók, tálak, tükrök és a ruhanemű tartására szolgáló ládák, bútorok is. A kelengyét általában kötelező volt adni a férjhez menő lánnyal, ezért az a legtöbb paraszti családban nagy anyagi terheket rótt a család gazdálkodására, ahogy a mondás tartotta: „ahány lánya volt, annyiszor égett le a háza”.
Tácról származik gyűjteményünk egyik legszebb kelengyés ládája, amely Fülöp Sára számára készült, 1813-ban. A ládát sötétkékre festették, a két kazettában látható a név és az évszám, míg a kazetták mellett és között kecses vonalakkal, szinte rajzos finomságú rózsamotívumok láthatóak. Az ehhez hasonló díszes, festett ládákat, tulipános ládákat asztalosok késztették. A ládákban kisebb fiókokat, rekeszeket is beépítettek, amelyet ládafiának neveztek. Ez szolgált az egyéb értékek tárolására, mint imakönyv, olvasó, pénz, gyöngyös ékszerek, levelek.

Fülöp Sára kelengyés ládája, SZIKM, Néprajzi gyűjtemény, L.sz.:78.1.1.
Kép forrása: SZIKM, Néprajzi gyűjtemény, L.sz.:78.1.1.

Régebbi változata, valószínűleg a parasztház első bútora, az ácsolt láda, amely egyszerű csapolásokkal összeillesztett láda volt. Geometrikus mintáit ácskörzővel és faragókéssel készítették. Az ácsolt láda díszítéséről a Néprajzi Múzeum mozgóképgyűjteménye őriz egy felvételt, 1955-ből, amelyet itt tekinthetnek meg.

A hagyományos paraszti világban patriarchális rend határozta meg a család életét is. Ennek sokféle megnyilvánulása volt, például az öröklés rendjében, az étkezés szokásaiban, sok egyéb viselkedéssel, feladatvégzéssel, munkamegosztással kapcsolatos elvárásban. Bár a női szerepek nagyot változtak mára, mégis sok sztereotípiát cipelünk magukkal még ma is, ami e patriarchális örökségből adódik, bár az élet jócskán megváltozott körülöttünk.
1935-ben jelent meg könyv formájában Móricz Zsigmond A boldog ember című regénye, amelyben a következőképpen ír főhőse, Joó György családdal kapcsolatos vágyairól:  “A fene egye meg, hogy én nem kapok mán egy jányt, aki nekem feleségem legyen. Meguntam ezt az örökös cigányéletet. Hogy mindig csak édesanyámmal vergődjek a gyenge életbe, mint egy gyermek. Jó asszony, szegény jó asszony, de mindig csak pöröl velem, meg elégedetlen mindennel, öregszik is már nagyon. Nincs, aki gondozza, mert neki már inkább segítség kellene… Fészket akartam már, mint a madár. Hogy várjon engem otthon valaki, hogy ne mosson énrám mindenféle idegen vénasszony ezen a Budapesten, drága pénzért ne jukgassa ki az ingemet a mosóklórral. Meg ne egyem örökké a pékkenyeret. Hadd lenne má nekem egy szép, derék, okos, jó feleségem, akivel jól megértjük egymást, meg tudjuk beszélni, mi kell. Aki takarékos, férre teszi, amit keresek, nem kíván többet, csak ami van. Annak örül. Jó házicseléd legyék, szeret dógozni, meg engem is szeret éjjel is, nappal is”.
Hogy mennyi hasonlóságot vagy különbséget láthatunk a mai családok életét nézve, az sok tanulmány, és egy másik poszt.

 

Irodalom:
Móricz Zsigmond: A boldog ember: https://mek.oszk.hu/00900/00988/00988.htm
Magyar Néprajzi Lexikon szócikkei: https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-neprajzi-lexikon-71DCC/k-72CDA/

 

–Paréj Gabriella–
néprajzkutató muzeológus