A régi patikai gyakorlatban több érdekes, színes anyagot használtak. Részben a gyógyszerek és egyéb patikai termékek esztétikusabbá tétele volt a cél, de kozmetikai használatra szánt készítmények alapjául is szolgáltak. Az egykori Fekete Sas Patikában is több színezékként és gyógyszerként egyaránt használatos szert tartottak. A teljesség igénye nélkül álljon itt néhány érdekesség ezekről.
A piros, vörös színt adó Coccionella, azaz bíbortetű, más néven kármintetű az egyik legismertebb és leggyakrabban használt alapanyaga a kármin tartalmú színezékeknek.
A bíbortetű, illetve népies nevein bíborbogár vagy pirék (Dactylopius coccus), a pajzstetvek (Coccoidea) közé tartozó rovarfaj. Cochinelle-tetűnek is nevezik. Eredeti hazája Mexikó, ahol a fügekaktuszok (Opuntia-fajok) nedvét szívja. 1518-ban került Európába, ahol azonnal felfedezték használatának sokféleségét.
Eleinte a növény magjának tartották, csak a 17. század végén jöttek rá, hogy valójában állatról van szó. Gyógyszerként és festékanyagként egyaránt alkalmazták. Engedélyezett élelmiszerfestékként ma is használják E-120 jelöléssel. A patikamúzeumban ma is ki van állítva egy gyönyörű festett fatégely, ami valaha a kármintetű tárolására szolgált.
A SYR KERMES, (Syrupus kermesinus) azaz karmazsinszirup szívgyógyszerként, vizelethajtóként, görcsoldóként és lázcsillapítóként is használatos volt.
A cukorral tartósított szer feliratos, ónbetétes edénye szintén megtalálható a Fekete Sas Patikamúzeumban.
A kármin Európában megbolygatta a divatvilágot, mert egyből a tökéletes kozmetikumot látták meg benne.
Patikákban árusították a TORNA SOLIS, azaz spanyol virág nevű szépítőszert, ami nem más, mint arcpirosító. Ez egy lenvászonból készült kis párnácska, amit bíbortetű főzetébe mártottak.
A szépítőszernek egy érdekes emléke a „Bementem a patikába” című magyar nótánk, ami humorosan örökít meg egy ilyen szépítőszeres történetet. A kármin a dekorkozmetikumok között ma is előkelő helyet foglal el például rúzsok alapanyagaként.
De hogyan is készül ez a sokoldalúan használható színanyag? A nőstény rovar tartalmazza a festékanyagot, a kármint. Az állatot porrá törik, majd feloldják, szűrik, majd a lét besűrítik. Ez olyan tartós és ellenálló színezék, hogy a vele festett textil sem a mosástól, sem a napfénytől nem fakul.
A SYR KERMES karmazsinmag szirup másik alapanyaga növényi eredetű is lehetett. Az alkörmös nevű növényből készült a syrupus phytolaccae, azaz alkermes, vagy Ábel vére. Ezt a növény bogyójából (baccae phytolaccae), készítették szintén cukorral. Gyógyszerként ájulás és erős szívdobogás esetén használták. Ma homeopátiás szerek készülnek belőle.
Az alkörmös mag szirupot az 1745-ben megjelent Pozsonyi Taxa Syrup Granorum Kermes címszó alatt említi. Árultak még akkoriban karmazsin magból készült lét (succus) és nyalatot (elektuárium) is, amit szintén említ a Taxa.
A más néven festőszőlőnek, vagy karmazsinbogyónak, berzseny vérfürtnek is nevezett növény napjainkban erős invazív gyomnak számít, irtása fontos. A karmazsinszirup leggyakrabban az amerikai karmazsinbogyóból készült, ami az alkörmösfélék családjába tartozó lágy szárú, évelő növény. Egyes részei erősen mérgezőek. Régebben ételfestékként, főleg borok színezésére használták. A növény sötétlila bogyója textilfestékként is jól ismert.
Krizsány Anna kurátor
Források:
- Az ember és a természet a gyógyszerészetben. Galenus Budapest, 2007. 52.p.
- Kazay Endre: Gyógyszerészi lexikon, Galenus lapkiadó Budapest, 2000.
- Magyary-Kossa Gyula Dr.: Magyar orvosi emlékek I. – A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 121. (Budapest, 1929). Bugát és a magyar orvosi nyelv
- Grabarits István: A XVIII. századi magyarországi Materia medica
SZIKM blog 