Pilinszky János 39 éve, május 27-én hunyt el.
A költő és Székesfehérvár kapcsolatáról, Korniss Dezső 1965-ös kiállításáról, a teljhatalmú kultúrpolitikus Aczél György látogatásáról és Pilinszky legendás kosaráról is szól blogbejegyzésünk.
Pilinszky János 1980 nyarán, anyai nagynénje halála után költözött Székesfehérvárra.
A költő több szállal is kötődött a városhoz: az 1960-as évektől rendszeresen megfordult Fehérváron, unokaöccsének, Kovács Péternek és feleségének, Kovalovszky Mártának, a múzeum művészettörténészeinek köszönhetően. Olykor látogatóban járt itt, olykor egy kiállítást megnyitni a múzeumban: Kondor Béláét 1964-ben, Korniss Dezsőét 1965-ben, Szenes Zsuzsáét 1969-ben, Ország Liliét 1972-ben; Schaár Erzsébet Utca című tárlatát pedig 1974-ben.
Ismeretlen riporter, Pilinszky János, Kondor Béla és Fitz Jenő Kondor kiállításának megnyitóján, 1964. március 8-án (Fotó: SzIKM Adattár)
A Kovalovszky–Kovács házaspár a 60-as évek elején kezdett a múzeumban dolgozni, és 1964-től konzekvensen végezte kiállítási tevékenységét, amelynek során fő szempontjuk, legfontosabb elvük mindig a kvalitás volt. A múzeum védő és támogató légkörének köszönhetően a kultúrpolitika tiltó vagy elváró követelményeinek csak részben kellett megfelelniük, és viszonylagos szabadságot élvezhettek munkájukban.
Az elfelejtett vagy hallgatásra ítélt alkotók bemutatása kiállítási programjuk egyik legfontosabb része volt. Számos művész hosszú, kényszerű „csönd” utáni első egyéni múzeumi kiállítását Magyarországon a fehérvári intézmény rendezte. Ez történt Korniss Dezsővel is.
Korniss kiállítását Pilinszky nyitotta meg 1965-ben
Korniss Dezsőnek 1948 után – amikor az Európai Iskola kénytelen volt beszüntetni tevékenységét – majdnem két évtizeden keresztül csupán csoportos kiállításon tűntek fel művei, ezért valódi ünnepnek számított, és „régi adósságát törlesztette” (Ungváry Rudolf: Korniss Dezső kiállítása. Jelenkor, 1966/3.) a szakma, amikor 1965-ben az István Király Múzeumban megnyílt legújabb munkáit is bemutató önálló tárlata. A hatvanas években kalligráfiákat kezdett készíteni. Tussal, zománcfestékkel írt titokzatos jelei tudatosan komponált alakzatok, miközben a véletlen forma szabadságát is hordozzák: a művész belső világának absztrakt kivetítődései.
Korniss Dezső: Kompozíció (Kalligráfia), 1960, lakkzománc, dörzspapír, 85×294 cm, Szent István Király Múzeum képzőművészeti gyűjteménye
Korniss Dezső: Kalligráfia, 1964, zománcfesték, papír, 67×52 cm, Szent István Király Múzeum képzőművészeti gyűjteménye
Korniss fehérvári kiállítását a Fejér Megyei Hírlap 1965. augusztus 25-ei száma is beharangozta: „Új élményt ígér a múzeum-barátoknak és a képzőművészetek kedvelőinek a Fejér Megyei Múzeumok Igazgatósága. Korniss Dezső festőművész alkotásaiból rendez még ebben a hónapban tárlatot. A megnyitásra 29-én fél tizenkettőkor kerül sor az István Király Múzeumban. A meghívott vendégek között lesz Pilinszky János író is.”
Nos, Pilinszky nem csupán a meghívott vendégek egyike volt, hanem ő nyitotta meg a kiállítást, amelyről sajnos a hírlap nem tudósított, és a múzeum archívumában sincs róla fotó.
Pilinszky Vas Istvánon keresztül ismerte meg Szántó Piroskát, s Szántón keresztül került szoros szellemi kapcsolatba Korniss Dezsővel, Bálint Endrével, Ország Lilivel és Anna Margittal. Az 1950-es években Korniss és Pilinszky Budapesten sokat találkozott, közel laktak egymáshoz, Korniss a Molnár utca 30-ban, Pilinszky a Molnár utca 17-ben.
„…Korniss művészetének (…) lényege a szabadság. Olyan szabadság, melyet csak a legkülönbek tudtak kivívni a maguk számára” – mondta megnyitójában 1965. augusztus 29-én Pilinszky az Országzászló (akkoriban Gagarin) téri épület emeletén.
Korniss Dezső 1965-ös múzeumi kiállítása (fotó: SzIKM Adattár)
Aczél György Fehérváron
Tudni kell, hogy a hivatalos művészetpolitika nem szerette az absztrakt művészetet. Az absztrakcióellenes álláspont, a korábbi kérlelhetetlen merevség a hatvanas évek közepére azonban már kissé enyhült, a kulturális szigor apránként teret engedett az absztrakt művészet bemutatásának.
A művészetpolitika abszurd működési mechanizmusát mégis jól szemlélteti Aczél György látogatása, amelyre a kiállítás utolsó napjaiban, szeptember 18-án került sor, s amelyről a Hírlap másnap akkurátusan be is számolt.
„Aczél György, a művelődésügyi miniszter első helyettese szombaton délután Székesfehérvárra látogatott. Az István Király Múzeumban megtekintette Korniss Dezső kiállítását. A miniszter első helyettesét Lévai András, a megyei pártbizottság osztályvezetője és Pap László, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője fogadta.”
Fejér Megyei Hírlap, 1965. szeptember 19.
Aczél a kiállításlátogatás után a múzeumigazgató Fitz Jenővel és Kovácsékkal akart találkozni. Kiabálva kérte számon az igazgatót, hogy hogyan képzelik ezt, és miért pont Kornissnak rendeznek kiállítást. Mire Fitz azt mondta: „Nem vagyok hozzászokva, hogy az én irodámban így beszéljenek” – emlékeznek vissza Kovácsék (Fejér Megyei Hírlap, 2016. június 25.). Az ügynek végül semmilyen komoly következménye nem lett.
A 20. század egyik legjelentősebb képzőművészének, Kornissnak csoportos tárlatokon később is rendszeresen bemutatták munkáit Fehérváron. Sőt, mivel egy igazi „műalkotással” is „színesíteni” akarták a főleg dokumentumokból álló Tanácsköztársaság emlékkiállítást (1969), őt kérték fel a fotómontázsok elkészítésére.
Fitz Jenő megyei múzeumigazgató levele Kornisshoz: A Fejér megyei Múzeumok Igazgatósága felkéri Önt, hogy a március 21-én nyíló Tanácsköztársaság kiállítás számára 3 db, 1,25×2,70 m-es fotomontázst készíteni szíveskedjék. Székesfehérvár, 1969. február 20. (SzIKM Irattár)
A fotómontázsok határidőre elkészültek, egyik a háttérben a falon látható. Tanácsköztársaság emlékkiállítás, 1969 (fotó: SzIKM Adattár)
Székesfehérvár, Kígyó utca 4.
Pilinszky a fehérvári látogatások során többször lakott a Budenz-ház vendégszobájában vagy rokonainál. Amikor 1980 nyarán a városba költözött, a Kígyó u. 4. számú tízemeletes panelház hatodik emeletén bérelt lakást Bokros Jánosnétól. Nagyon szeretett itt dolgozni, erről tanúskodik egy 1980. november 20-án főbérlőjének írt levél is: „Kedves Asszonyom! Bocsásson meg, hogy levelemmel zavarom, de tudnom kellene, hogy meddig maradhatok Fehérváron? Esetleg február 1. után is? Őszintén szólva, kitűnően tudok itt dolgozni, s ha lehet, szeretnék még egy-két dolgot befejezni…”
Pilinszky levele főbérlőjéhez, Bokros Jánosnéhoz
A rendhagyó irodalomóra
Pilinszky élvezte a kisváros hangulatát, nyugalmát. Dolgozott, sétált, néha beült a Belesbe (Belvárosi Bistro), vagy az Alba Regia szálló bárjába, szívesen találkozott Takács Imre költővel és Pesovár Ferenccel, a múzeum legendás néprajzosával.
Utolsó nyilvános szereplése is Fehérvárhoz köthető: a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában vendégeskedett 1981. március 25-én, Bartók Béla 100. születésnapja alkalmából tartott rendhagyó irodalomórát. „Egyszer csak azzal jött oda hozzám a Kovács Marci (Kovács Péterék fia), hogy »János bácsi szívesen bejönne ebbe az iskolába egy rendhagyó órára.« Természetesen nagyon örült ennek a fiatal magyartanár, aki én voltam akkor…” – emlékezik vissza Bakonyi István irodalomtörténész, író az eseményre.
Pilinszky és Bakonyi 1981. március 25-én. A fotósorozatot Pinke Miklós festőművész, tanár készítette: „Egy rendkívül vonzó személyiség, nagy átéléssel beszélt, és felolvasott a verseiből, én pedig kattintgattam. Egy egész tekercs filmet elhasználtam.”
Pilinszky kosara
A képen látható kosarat Törőcsik Maritól kapta. Fehérvári tartózkodása alatt többen is látták ezzel a kosárral. A Kígyó u. 4-ben Illyés Endréné restaurátor volt a szomszédja, ő így emlékezik: „Mi a hatodikon laktunk, és gyakran láttuk, hogy megy a kis kosárkájával, a kis kucsmájában.”
Ebben a házban a földszinten élt (és él ma is) Fekete Zsuzsa gyermekpszichiáter és férje, Zsadon László állatorvos, akikhez Pilinszky ebédelni és beszélgetni járt. „A konyhaablakból láttam, ahogy János mindig reggel korán elindult a kis kosarával, ami tele volt az éjszaka megírt levelekkel, és indult a postára” – idézi fel emlékeit dr. Zsadon Lászlóné dr. Fekete Zsuzsa.
Az Ady Endre utcai zöldséges gyakori vásárlója volt Pilinszky, amikor főzni tanult fehérvári tartózkodása alatt: „Ő maga vásárolt. Sokszor előfordult, hogy bevásárolt, és aztán a kosárral együtt az árut ott hagyta. Kifizette és elsietett, mert már egész másra gondolt” – mesélte Kovalovszky Márta művészettörténész (idézetek: Pilinszky és Fehérvár, SzIKM, kiállítás és katalógus /szerk., rend: Izinger Katalin, Pallag Zoltán/, 2015).
Pilinszky János 1981 májusában hagyta el a várost. Néhány héttel később, május 27-én Budapesten halt meg szívroham következtében.
–Izinger Katalin művészettörténész–
Szent István Király Múzeum
SZIKM blog 