Július 26. ─ Szent Anna napja

Ég szülte Földet, Föld szülte fát, Fa szülte ágát, Ága szülte bimbaját, Bimbaja szülte virágját, Virágja szülte Szent Annát, Szent Anna szülte Máriát, Mária szülte Krisztus Urunkat a világ megváltóját.  

(Bucsuszentlászló, Erdélyi Zsuzsanna gyűjtése)

Szent Anna Szűz Mária édesanyja, tisztelete a 4. században kezdődött. Ünnepe annak a templomnak a fölszentelési évfordulója, melyet Mária szülőházának helyén, a Bethesda-tó partján állítottak. E templom búcsúnapja lett Szent Anna névünnepe. Kultusza a keresztes háborúk majd a ferencesek hatására gyorsan terjedt Európában különösen Ausztriában, Csehországban és Magyarországon. A 12. században már külön latin nyelvű misét tartottak tiszteletére. Legendáját több középkori kódexünk is megőrizte. Szent Anna alakja a keresztény család példaképe volt, kultuszának hazai gazdagságát annak sokrétűsége magyarázza. Hozzá fordultak az asszonyok bajaikkal és gyermekáldásért. Céhpatrónaként tisztelték a szabók, az asztalosok, kádárok, csipkeverők, söprűkötők. Tisztelet övezte a bányászok körében is. Hozzá fohászkodtak a haldoklók, a betegségben szenvedők egyaránt.

Magyarországon a rendkívüli népszerűségét bizonyítja, hogy valamennyi egyházmegyénkben nagy számban találunk tiszteletére felszentelt templomot, kápolnát. Különösen a palócok falvaiban, Észak-Magyarországon virágzó a kultusza. Szinte alig van olyan templom, ahol ne helyeztek volna el legalább egy Szent Anna-képet. Székesfehérvár egyetlen, épségben megmaradt középkori épülete a Szent Anna-kápolna, ugyancsak az ő oltalmát élvezi.

A Szent Anna-kápolna Székesfehérváron. A kis kápolnát 1470 körül építtette egy Hentel nevű polgár. A török hódoltság idején is imaháznak használták. 1711 körül Nádasdy László csanádi püspök, székesfehérvári őrkanonok restauráltatta. Ekkor került a szentélybe a jelenlegi barokk oltár Nádasdy címerével. Forrás: https://www.google.com/search?q=szent+anna+k%C3%A1polna&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ved=2ahUKEwjGq7L4prnqAhXPX8AKHTR0BiIQ_AUoAXoECBUQAw&biw=1024&bih=635#imgrc=SqwsuNyC-KNDNM
Fitz Jenő: Székesfehérvár. Budapest, 1957. 54. p.

Szent Anna hazai népszerűségét jelzi, hogy a hét egy napját, a keddet az ő tiszteletére szentelték, hozzá fohászkodtak segítségért, gyógyulásért. Számos vidékünkön, például Szeged környékén ezért Szent Annát Keddasszony néven is emlegették.

Úgy tartották, hogy Anna napján szakad meg a kender töve, ilyenkor kezdték a kender feldolgozását, nyüvését. Ha szép az idő, lehet szedni az annababot, a fokhagymát, vöröshagymát, a gyenge, főzni való kukoricát.

Ilyenkor rajzanak a legyek, azt mondták, hogy Anna a kötényében hordja a bogarakat, s ahol nyitott ablakot talál, ott bedobja. Időjárás és termésjósló nap is Anna napja. Délvidéken úgy tartották, hogyha esik, jó lesz a kukoricatermés.

dr. Varró Ágnes néprajzkutató

Felhasznált irodalom:

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium II. Budapest, 1977. 95-118. p.

Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék, lőtőt lépék. Archaikus népi imádságok. Budapest, 1976. 182. p.

Magyarország műemlékjegyzéke. Fejér megye. Budapest, 2008. 110. p.

Penavin Olga: Népi kalendárium. Becse, 1988. 116. p.

Végtelen (tér)tudat / Veszelszky Béla (1905. július 24.- 1977. január 22.)


A székesfehérvári Szent István Király Múzeum az 1960-as évektől gyarapodó kortárs képzőművészeti gyűjteménye több, a nagyközönség számára eddig ismeretlen művész jelentős kollekcióját őrzi.
Ilyen, többek közt, Veszelszky Béla hat festményből álló gyűjteményi egysége.
Születésének 115. évfordulója lehetőséget ad, hogy itt, egy blog-bejegyzés keretei között felhívjuk a figyelmet műveire. Némiképp belátjuk, mennyire lehetetlen vállalkozás Veszelszky festményeinek reprodukciók által való népszerűsítése, de talán elhiszik, s ha tehetik megnézik azokat, akár alaposabban is.

Táj / Táj (Pusztaszeri út 28.), 1957
olaj, vászon; 66 x 45 cm
lltsz: SzIKM. DGy 94.284.1.
Veszelszky Béla gyűjteményes kiállítása. (Szerk.: Körner Éva) Műcsarnok, Budapest, 1997
Katalógus szám: 48. (114. oldal) Hagyatéki leltári szám: 123.

A hat műtárgy egy több ezer festményt számláló életműnél nem, de egy 158 festményt számláló ouvre-nél nagy szám.
A budapesti Műcsarnokban 1997-ben megrendezett Veszelszky Béla gyűjteményes kiállítás katalógusa feltünteti a „tudott” művek akkori tulajdonosait is. Ismerve a hazai múzeumok műtárgyvásárlási kereteit, lehetőségeit, gyaníthatjuk, hogy a közgyűjteményekbe került Veszelszky Béla alkotások száma azóta sem gyarapodott jelentősen. Így a székesfehérvári gyűjteményen kívül a Magyar Nemzeti Galéria és a Budapesti Történeti Múzeum Fővárosi Képtára négy-négy; a pécsi Janus Pannonius Múzeum kettő; a hatvani Hatvany Lajos Múzeum, az esztergomi Balassi Bálint Múzeum és a Szombathelyi Képtár egy-egy-egy művet őriz. Tehát az ország múzeumaiban őrzött Veszelszky festények (18 db) harmada (6 db) Székesfehérváron található.

Csendélet köcsögökkel /Csendélet , 1958
olaj, falemez; 52,6 x 41 cm
ltsz.: SzIKM. DGy 94.285.1.
Veszelszky Béla gyűjteményes kiállítása. (Szerk.: Körner Éva) Műcsarnok, Budapest, 1997
katalógus szám 52. (114. oldal), Hagyatéki leltári szám: 120

A fenti sorokkal próbáltuk igazolni, hogy milyen gazdagok is vagyunk. De nézzük melyek ezek a „tárgyak”, amelyek a gyűjteményeink kincsei, és akár feltehető (lehet, lenne) a kérdés miért csak kevesek (a művészettörténész szakma és a lelkes műgyűjtők) lelkesek ettől.
A művész életműve jelentőségének korai felismerése, mint sok más esetben Kovalovszky Márta és Kovács Péter művészettörténészeknek köszönhető. 1978-ban, a művész halálára elkövetkező évben rendezték meg, kétnyelvű (magyar-angol) katalógussal kísért, kiállítását Székesfehérváron és Hatvanban egy-időben.
A szokatlan „közös” kiállításnak oka az volt, hogy a hatvani Hatvany Lajos Múzeum legendás igazgatója Kovács Ákos néhány héttel korábban kereste meg a művész özvegyét a kiállítás szándékával, így a két felkérő fél áttekintve a művész hagyatékát, abban állapodott meg, hogy két hét eltéréssel nyíljon egy-egy kiállítás az életműből válogatva mindkét helyen.
A hatvani múzeum 1973-tól, Kovács Ákos etnográfus és történész igazgatásával kiemelt figyelmet fordított a néprajz és a képzőművészet határterületeire. Veszelszky Béla életműve egy része erre is jó mintául szolgál.

A Veszelszky életmű párhuzamául több művész nevét említik. Inkább tagadva a látszólag feltűnő párhuzamot a posztimpresszionista Seurat nevét leggyakrabban. Átgondolt párhuzamot állítanak Mondrian, Jackson Pollock és Vajda Lajos munkásságával, de makacs, magányos életútját ismertetve Csontváry Kosztka Tivadar nevét is említik. Felmerül Egry Józseffel vagy Mark Tobey-jel való párhuzam is.

Tájkép,(két darabból), 1959-60
olaj, farost; 208 x 244 cm
ltsz.: SzIKM 78.33.1.
SZIKM leltárkönyvben: 1979-ben két darab összeépítve, Veres Miklós restaurátor
Szerzés: Vétel Veszelszky Bélánétól 1978-ban 80.000 Ft-ért
Veszelszky Béla gyűjteményes kiállítása. Műcsarnok, Budapest, 1997.
katalógus szám 67. (114. oldal) , Hagyatéki leltári szám: 89

Az 1997-es (a művész halála huszadik évfordulója kapcsán ) műcsarnoki kiállítás időszakában több visszaemlékező írás is megjelent a művészről folyóiratokban.
Molnár Sándor festőművész a Kortárs folyóiratban tette közzé gondolatait, visszaemlékezését. Írása alapján kicsit jobban megértjük a minden ecsetvonását mély filozófiai alapokkal, tudással, szándékkal meghúzó festő alkotását. Szinte beleélhetjük magunkat azokba az időkbe, amikor az ötvenes- hatvanas évek fordulóján,és az azt követő évtizedben a gyűjteményünkben levő művek születtek:

„Láttam festeni a Pusztaszeri úti manzárdlakásban. Ültem a rozoga, öreg fotelben, mint aki ott sincs, és néztem, hogyan fest. Kinézett az ablakon hosszan, nézte a tájat, majd a vásznat nézte hosszan, aztán a palettát. Újra a tájat, újra a palettát, s újra a képet nézte, hosszan, koncentráltan. Majd kikevert egy színt. Újra a tájat nézte, ellenőrizte a kikevert szín szempontjából, újra a képet nézte, ellenőrizte a színt a kép szempontjából, és vagy módosított a színen, vagy ha mindent rendben talált, lassan az ecsettel fölvette a színt a palettáról, és nyugodt, megfontolt mozdulattal a képre festett egyetlen pontot. Most minden kezdődött elölről: hosszan nézte a fölfestett pontot, majd a fölfestett pontot ellenőrizte hosszan a tájon, és megnyugodott. Elölről kezdődött a következő pont értékeinek megállapítása. Ez így tartott egész délelőtt. Néha újságpapírral eltakarta a felfestett pontot, és tenyerével végigsimította. Levette a festék zsírosságának egy részét. „A tisztázás keresése követeli meg, hogy mindig, minden egyes cseppjét a színnek helyes helyére tegyem le. Mindig sokat spekulálok, mert pillanatnyi tettemet a végleges, az elgondolt tökéleteshez viszonyítva is mérlegelnem kell.’’

Táj , 1960 k.
olaj, vászon; 70 x 50 cm
ltsz.: SzIKM. DGy 89.99.1.
Veszelszky Béla gyűjteményes kiállítása. (Szerk.: Körner Éva) Műcsarnok, Budapest, 1997
Katalógus szám: 74. (114. oldal) ,Hagyatéki leltári szám: 118

Hány tökéletesre kevert és végtelen pontossággal elhelyezett ecsetnyom alkothatja a képeket?
Az időben és a művészetében haladva egyre kevesebb, hiszen egyre nagyobb teret engedett a fehér vászonnak, az anyag szemcséi közötti „üres” térnek.

Kompozíció / Csendélet, 1964
olaj, farost; 76,5 x 44,7 cm
ltsz: SzIKM. DGy 89.100.1.
Veszelszky Béla gyűjteményes kiállítása. (Szerk.: Körner Éva) Műcsarnok, Budapest, 1997
Katalógus szám: 117. (115. oldal), Hagyatéki leltári szám: 67

Körner Éva – az 1997-es műcsarnoki kiállítás rendezője – így foglalta össze a festő szándékát: „Veszelszky egész életén keresztül küzdött, hogy megtalálja azokat az ideális magassági pontokat, amelyeknek földi kivetítésére ő vállalkozhat… Arról szólt, arra irányult ez az érdeklődés, hogy hogyan lehet egy földön kívüli, a Földet csak mint részt magában foglaló nagy világegységnek – szellemi világegységnek- a megnyilvánulását materiális formába önteni, hiszen annál materiálisabb dolog, mint a festészet, nincs.”
Molnár Sándor megidézi a festő alakját is:„Szikár, magas, előkelő megjelenésű ember, gondoltam, olyan, mint egy reneszánsz herceg. Lassan beszélt, eleinte alig bírtam kivárni egy mondata végét, és befejeztem helyette. Lassú fejmozdulattal tudomásul vette, sértettség vagy bármilyen reakció nélkül, és újabb mondatba kezdett. Később én is lelassultam, már nem akartam befejezni mondatait, ha vele voltam.”

Kompozíció, 1965
olaj, farost; 19,5 x 48 cm
ltsz.: SzIKM. 91.69.1.
Deák Dénes ajándéka a Szent István Király Múzeumnak 1991-ben

A teljes életút megismertetése itt nem lehet cél, csupán még egy – a megyénkhez kapcsolható – adalék: Veszelszky Béla képzőművészeti főiskolai tanulmányait 1924-29-ig (Kepes Györggyel, Trauner Sándorral együtt) a főiskola egyik legizgalmasabb időszakában végezte. Reformokkal, forradalmakkal és belviszályokkal teli időszak volt ez- írják róla. Olyan mesterek munkálkodtak a korszerű művészképzés érdekében, mint Lyka Károly, Csók István, Vaszary János, Réti István, Rudnay Gyula és Glatz Oszkár. A reformtörekvések felszámolása már egy másik történet.
Veszelszkynek Kepes Györggyel való barátsága; Bálint Endre, Korniss Dezső, Mezei Árpád támogatása járult hozzá, hogy nem maradt teljesen ismeretlen. Ő maga semmit nem tett ennek érdekében. Ma művei értékét a műtárgypiac árazza be, több milliós, illetve nagyobb művei tízmilliós árak felett cserélnek gazdát. A gyűjtés tehát egy közösség számára a szellemin túl is értékteremtés.


Irodalom:
⦁ Veszelszky Béla emlékkiállítása Székesfehérvár, István Király Múzeum, 1978 március 12 – április 23. kiállítási katalógus IKM közleményei D.sorozat 121.sz. , a kiállítást rendezte és a katalógust szerkesztette: Kovalovszky Márta
⦁ Andrási Gábor: Veszelszky Béla / Új Művészet Könyvek 3. (é.n.)
⦁ Veszelszky Béla gyűjteményes kiállítása, Műcsarnok, Budapest, 1997, a kiállítást rendezte és a katalógust szerkesztette: Körner Éva
⦁ Molnár Sándor: Egy ismeretlen festő: Veszelszky Béla, Kortárs 1997/3. szám

Szűcs Erzsébet művészettörténész

A Sarlós Boldogasszony ünnepe


Júliusba arass, majd úgy lesz kenyered,
A dol
ogtól tehát ne kéméld tenyered,
Mert a heveréssel kenyered nem nyered,
Szélben koplalsz, ha a nyarat elhevered.


Akárcsak a közeli Péter-Pál napját, Sarlós Boldogasszony ünnepét is az aratás kezdőnapjaként tartották számon. Innen ered ez a jellemzően magyar sajátos elnevezése is: Sarlós Boldogasszony. A kaszával történő aratást megelőzően évszázadokon át a sarló volt a gabona betakarításának munkaeszköze ─ mégpedig a nők kezében. Jellemzően még a 18. században is az asszony a sarlójával aratott, a férfi pedig a nyomában járván kötözött. A kenyérnekvaló betakarítása a paraszti munkák legfontosabbika volt, hiszen ezzel biztosították a következő esztendő megélhetését. Feltűnően sok templomot szenteltek az ünnep tiszteletére és tartottak templombúcsúkat ezen a napon. Az aratás nehéz munkáját megszentelendő, annak kezdetekor, Péter-Pál vagy Sarlós Boldogasszony napjának reggelén az aratók ünnepélyes szentmisén vettek részt, s a pap külön megáldotta az aratószerszámokat is.

Az ünnep a 14. században vált fontos Mária ünneppé, a ferencesek hatására terjedt el. Alapja egy szentírási esemény: a várandós Szűz Mária látogatása az ugyancsak anyai örömök elé néző Erzsébetnél, Keresztelő János anyjánál (visitatio Beatae Mariae Virginis). A középkorban számos képzőművészeti alkotás megörökítette ezt a jelenetet, a legismertebb MS Mester műve a két asszony találkozásáról.

Mária és Erzsébet találkozása MS mester festményén (1500-1510)

Lukács evangéliuma így írja le ezt az eseményt:
Azokban a napokban Mária útra kelt és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Zakariás házába érkezve, köszöntötte Erzsébetet. Alighogy Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, fölujjongott méhében a magzat és Erzsébetet eltöltötte a Szentlélek. Hangos szóval fölkiáltott: Áldottabb vagy te minden asszonynál, és áldott a te méhednek gyümölcse! Hogyan lehet az, hogy Uram anyja jön hozzám? Amint fölhangzott fülemben köszöntésed szava, örömtől repesett a magzat méhemben. Boldog vagy, mert hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked. Erre Mária így szólt:
Magasztalja lelkem az Urat
És ujjongjon szívem üdvözítő Istenemben.
„(Lukács 1,39-56)
Mária hálaéneke az ismert egyházi népénekben így hangzik

Sarlós Boldogasszony elsősorban a várandós nők, a szegények, a szükségben szenvedők, börtönben sínylődők gondviselője. Észak-Magyarországon szokásban volt, hogy ezen a napon egy felvirágozott széket a ház elé tettek, úgy tartották, hogyha erre jön a várandós Mária, legyen hol megpihennie. Ugyancsak ehhez a naphoz kapcsolódott Szeged környékén a fodormenta szentelés. A jellemzően sarlóval levágott fodormentát az asszonyok a templomba vitték megszenteltetni. A szentelt menta különös gyógyító erővel bírt: teáját köhögés esetén fogyasztották, főzetében a fájós lábukat áztatták.
A délvidéki magyarság körében Sarlós Boldogasszony napja az asszonyok számára bizonyos munkák esetére dologtiltó nap volt. Úgy tartották, hogy ezen a napon nem volt szabad kenyeret sütni, mert kővé válik.
A naphoz időjósló megfigyelések is kapcsolódtak a néphagyományban. Medárd napjához hasonlóan, ha Sarlós Boldogasszonykor esik, akkor még sokáig (negyven napig, négy hétig) csapadékos idő várható.

Felhasznált források:
http://mek.oszk.hu/04600/04657/html/index.htm
Penavin Olga: Népi kalendárium. Becse, 1988.111-113. p.

dr. Varró Ágnes néprajzkutató

Védekező állás

A 136 évvel ezelőtt július 1-jén született Kisfaludi Strobl Zsigmond (1884-1975) szobrászművészre emlékezünk

Legismertebb műve az 1947-ben, a Gellért hegyen felállított, 14 méter magas Felszabadulási emlékműként vagy Szabadságszoborként ismert alkotása. A feje felett két kezében pálmaágat tartó nőalak az idők során Budapest egyik jelképévé vált. Az idők változását is mutatja, hogy a fiatalabb generáció már – szinte feledni akarva szovjet hősi emlékmű jellegét – becenevet is adott neki: „sörnyitó”-nak hívja.
Ugyancsak része van a szobrásznak a – szintén Budapest jelképként működő – Hősök téri szoborcsoportban, melynek alakjai közül az 1955-ben elkészült Kossuth Lajos és II. Rákóczy Ferenc megformálása fűződik nevéhez.
A két világháború közt, majd azután készült köztéri szobrai megítéléséről sokat írtak, ezek ismertetése messze meghaladná egy blog kereteit.
A kilencvenegy évet megélt, 1975-ben elhunyt művész nyolcvan éves kora után is töretlenül dolgozott. Magyarországi köztéri alkotásainak száma a kozterkep.hu feldogozott adatai alapján 162. A világban másutt is, sok helyen fellelhetők alkotásai (Anglia, USA, Szovjetunió). Portrészobrainak számát 400-nál is többre becsülik, közülük a legtöbbet publikált a G. B. Shaw írót ábrázoló portré, melynek egy példánya a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében is megtalálható.
1932-től 39-ig – a Budapestin kívül – Londonban is műtermet tartott fenn, ahol fogadta a portrékat rendelő főúri és polgári közönséget.
Kisplasztikáinak, érmeinek száma is jelentős, a műtárgypiacon folyamatosan szerepelnek e művei.
Népszerűségét és ismertségét a világban az is mutatja, hogy Kisfaludi Szovjetunióban jártakor 1955-ben élő televíziós közvetítésen mutatták be egy „portrépárbaját”, a neves orosz szobrásszal, M. G. Manyizerrel. Egymás portréját mintázták meg egy egyórás versenyen. Ez a show-műsornak is beillő műfaj, a „művészpárbaj, vagy élő művészeti verseny-közvetítés” ma az internet csatornáin egyre divatosabb.
Kisfaludi művészetpedagógiai munkája is jelentős. A Képzőművészeti Főiskola szobrásztanára volt, ahol néhány éven át kollégája volt a székesfehérvári Bory Jenő is. Az újságok és a Bory Jenőről megjelent életrajzok is említik, hogy 1959-ben lezajlott temetésén is megjelent Székesfehérváron.
Ráközelítve a gyűjteményünkben található alkotására, a sportolókat ábrázoló köztéri szobrai közül legismertebb a budapesti műjégpálya előtt felállított 1919-ben mintázott Íjász című mű, a kő talapzaton álló figura 250 cm magas.
Azok a szobrok, melyek a sportot, a sportban edzett test szépségét igyekeznek felmutatni, a 19-20. század fordulóján sokasodtak meg, párhuzamosan az új olimpiai mozgalom megerősödésével. A feljegyzések szerint Kisfaludinak sok, különböző sportágat megidéző rajzi és plasztikai vázlata volt a műtermében halálakor. Hagyatékát a zalaegerszegi múzeum örökölte és ápolja, dr. Kostyál László művészettörténész igyekszik legrészletesebben feldolgozni azt.

Kisfaludi Strobl Zsigmond: Bokszoló, 1913 bronz 36x17x16 cm lelt.sz.: DGy 94.316.1, Fotó: Sulyok Miklós


A Deák Gyűjteményben őrzött alkotás készítési ideje 1913. Az életművet legjobban ismerő szakértők a tízes évek elejére teszik annak az egész életműre kiható alkotói döntésnek megszületését, amikor a művész – a szecesszió és a huszadik századi művészetet megújító mozgalmakhoz való csatlakozás helyett- a reprezentatív klasszicizálás mellett tette le voksát. Hosszú, több, mint hét évtizedes pályafutása alatt hozta létre klasszikusan naturalista szobrainak sorát.
A szobor készítése idején Kisfaludi huszonhét éves volt. Két szobrásza közül egyike volt a Kecskeméti Művésztelepnek. (A másik, a nagyon fiatalon 1914-ben, harmincéves korában elhunyt Csikász Imre.)
Az Iványi- Grünwald Béla által vezetett művésztelep olyan szintetizáló törekvéseket tűzött maga elé, melyben egyesíteni akarta a nagybányaiak első és az 1906-tól fellépő neósok által képviselt második generációjának, valamint a szecessziónak eredményeit is.

Fotók: Deák Balázs

A Deák Dénes gyűjteményében található mű igazi körplasztika, minden nézete külön izgalmat rejt. A bokszolót alapvetően védekező állású pózban mutatja be, két ökölbe szorított karját arca elé helyezi. A magas, nyúlánk, inkább atléta termetű figura, fejét lehajtva, nyakát behúzva igyekszik öklei mögé bújni. Ugyanakkor- főként oldalról és hátulról nézve- az íjszerűen megfeszülő, izmos hát hangsúlyával – a feszülten, a támadás azonnali lehetőségére összpontosító alakot látunk. Az összezárt öklök mögül kilátszó túlzott nyugalmat tükröző, leengedett szemhéjú arc pedig mintha a figura pillanaton kívüliségére utalna. A talajon stabilan álló lábfejek egymással szöget zárnak be, ez is a test helyzetének stabil pillanatnyiságát hangsúlyozza.
A szobrász bokszolókat ábrázoló kisplasztikái közül dr. Kostyál László művészettörténész felhívja a figyelmemet egy, a Magyar Iparművészet 1923/I.-es számában szereplő ugyancsak bokszolót ábrázoló, támadó állású szoborra. Ennek a plasztikának pontos adatait és fellelhetőségét sem tudjuk. Az életművet régóta kutató művészettörténész is nagyon szeretné ezt megtalálni, de jelenleg csak reprodukcióját ismerjük.

Magyar Iparművészet 1923/I. 74. oldalán reprodukált szobor pontos adatait nem közli a lap. Jelenlegi fellelhetőségéről nem tudunk. A készítése ideje egybeesik a Deák Gyűjteményben őrzött alkotással.


Deák Gyűjteményben őrzött szobornak ismert – a szobrász hagyatékában fennmaradt- festett gipsz variációja. Ez annyiban különbözik a Deák Gyűjteménybeli alaktól, hogy nem mezítelen, hanem rövidnadrágot visel. Készítésének ideje 1923.
Nem tudjuk mi indokolta a korábbi figura ilyen megváltoztatását, de tudjuk, hogy míg a női akt az idők során egyre inkább elfogadottá vált a férfi testet mezítelenül ábrázoló alkotások elfogadása sokkal hosszabb időbe telt. E témával 2013-ban a budapesti Ludwig Múzeum egy egész kiállítással foglalkozott, melynek címe A meztelen férfi volt.

Kisfaludi Stobl Zsigmond: Ökölvivó, 1923, festett gipsz, Göcseji Múzeum lelt.sz.:1976.3.130., Fotó: Göcsej Múzeum adattár


Kisfaludi Strobl boksszal kapcsolatos szobrai közül még egyet idézünk a hagyatékban fennmaradtak közül, mely Papp Lászlót ábrázolja.

Kisfaludi Strobl boksszal kapcsolatos szobrai közül még egyet idézünk a hagyatékban fennmaradtak közül, mely Papp Lászlót ábrázolja.



A Göcseji Múzeum gyűjteményében őrzött munkákból is látszik, hogy a téma- az 1913-ban megmintázott mozdulat és annak variánsai – négy évtizeden át is visszatértek, alapját adták, adhatták újabb munkáknak, megbízásoknak.
A születésnapját ünneplő művészen kívül talán azért is terelődött figyelmünk e témára, mert a Deák Gyűjtemény Projekt termében most bemutatott, A modell című tárlatban több ugyancsak a huszadik század első évtizedében készült férfiaktot mutatunk be. Többek közt egy 1911-ben Firenzében készült, Graniel G. jelzéssel ellátott, atlétát ábrázoló bronzplasztikát, és Kai Nielsen (1882-1924) dán szobrászművész gladiátort ábrázoló alkotását.


Irodalom: Városi Képtár – Deák Gyűjtemény, Székesfehérvár 2005
Kisfaludi Strobl Zsigmond gyűjteményes katalógusa (Zalaegerszeg, Göcseji Múzeum 2004)
Kisfaludi Strobl Zsigmond: Emberek és szobrok, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1969

A tárlat június 30-tól újra nyitva áll. Több száz más alkotással együtt várja a látogatókat!

Szűcs Erzsébet művészettörténész –

Szent Iván éjszakája – avagy Keresztelő (Virágos) Szent János ünnepe – június 24.


Szent Iván éjszakájáról a legtöbb embernek talán a tűzgyújtás, tűz feletti átugrás jut eszébe. A jeles naphoz azonban sok érdekesség kapcsolódik, ebből villantunk fel néhányat. Először is Szent Iván vagy Szent János?

A mártírhalált halt Keresztelő Szent János ábrázolása a Legenda Aurea Sanctorum című ősnyomtatványból
Kép forrása: https://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/keresztelo_szent_janos_szuletese__szent_ivan_ej

A naptár szerint Iván névnap, a hónap régi magyar neve Szent Iván hava. de az egyik legnevezetesebb katolikus szent, Keresztelő Szent János napja is egyben a június 24-e. Gondolhatnánk azt is, hogy két szent, akik egy napon osztoznak, de valójában az Iván név a János szláv eredetű változata, illetve a régi magyar Jovános, Ivános alakjából származik. Keresztelő Szent János pedig nem véletlenül esik június 24-re, a régi nyári napforduló napjára.
A nyárközép napja – elsősorban a mezőgazdasági termelésen alapuló társadalmak esetében – az év egyik legjelentősebb napja a neolitikumtól kezdve. A június 23-ról 24-re virradó éjszaka az év legrövidebb éjszakája, ami a sötét órák számát illeti, ezért jelentősége szimbolikus is: a fény és a világosság győzelmét fejezte ki a sötétség és a halál felett. E diadal pedig utal a természet megújuló erőire, körforgására, az emberi élet ciklikusságára, a születés, párválasztás, gyermekáldás, halál egymást követő örök folytonosságára. Éppen ezért, ehhez az éjszakához/naphoz számos rítus és rituálé kapcsolódott, és a hagyományőrzés ma is sok variánst tart fenn világszerte.
A fény, a tűz szimbolikája hangsúlyos, így szinte a tűugrás, a tűzzel kapcsolatos szokáscselekvések szinte minden kultúrában felfedezhetőek. A tűz fölötti átugrást tisztító erejűnek vélték, amely segít elűzni a gonoszt, bajt, betegséget.

Tűzugrás (Buják, Nógrád megye, 1930-as évek)
Kép forrása: Arcanum – magyar Néprajzi Lexikon: https://www.arcanum.hu/en/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-neprajzi-lexikon-71DCC/sz-73AFD/szent-ivan-i-tuz-73C4C/

Az európai szentiváni szokások fő vonásaikban megegyeznek, lényeges elemei a tűzgyújtás (tűz átugrálása, fáklyagyújtás, stb), mágikus cselekedetek, melyek tűzzel vagy vízzel kapcsolatosak, szerelmi varázslás, jóslás, egészségvarázslás.
A magyar néphagyományban és más népeknél is ismert hiedelem, hogy ilyenkor a kutak és források vize körül füstöltek, hogy a sárkányok és kígyók mérgét elűzzék. Ugyanígy az állatokat is megfüstölhették, vagy áthajtották a füst felett őket, hogy ne bogározzanak, ne betegedjenek meg. Az üszkös fát a hernyók elleni védekezésképpen is használták a veteményes kertben. Az ünnep estéjén kötött koszorúnak védő erőt tulajdonítottak, ezért a ház elejére akasztották tűzvész ellen.
Ugyancsak gyakori szokás a tűzugrálás alkalmából a parázsba dobott gyümölcs, alma elfogyasztása, amelyet mágikus tárgyként használtak, egészségvarázslásra. A sült almát a gyermekeknek adták, hogy egészségesek maradjanak; de volt, hogy eltették és később a megaszalódott gyümölcsöt fog- és hasfájás kezelésére alkalmazták (Szeged környéke). Néha sírokra is tettek a sült almából (Baranya).
A házasságjóslás és varázslás ugyancsak a Szent Iván napi szokások egyik eleme. A lányok búzavirágból font koszorúval a fejükön ugrották át a tüzet, majd a legközelebb álló fűzfára hajították, és úgy tartották, hogy akié fennakad, az még abban az évben férjhez fog menni (Nógrád).
A gazból gyújtott tűz egyfajta terményvarázslásként működött. Sok helyen úgy vélték, hogy gaz égetésekor tiszta lesz a gabona és jobb lesz a termés, de tűzgyújtással védték a földeket a jégveréstől, dögtől és a ködtől.
Irodalom:
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium I-II. http://mek.niif.hu/04600/04656/html/unnepiki0101/unnepiki0101.html
Magyar Néprajz VII. Folklór 3. Népszokás, néphit, népi vallásosság. http://mek.niif.hu/02100/02152/html/07/138.html

Paréj Gabriella
néprajzos muzeológus

Csontváry Székesfehérváron

101 éve, 1919. június 20-án halt meg Csontváry Kosztka Tivadar festőművész. Művei, életműve Magyarországon a Szent István Király Múzeumban rendezett 1963-as kiállítása óta lettek széles körben is igazán ismertek. A kiállítás történetéről szól írásunk.

 

kiallitasban_Kabaczy fotó

Az 1963-as Csontváry-kiállítás Székesfehérváron, háttérben a Mária kútja Názáretben című festmény (fotó: Kabáczy Szilárd)

 

Az 1958-as brüsszeli világkiállítás jó alkalom volt arra, hogy a Kádár-rendszer megkíséreljen kilépni hosszú ideje tartó nemzetközi elszigeteltségből. A magyar pavilon kulturális programját e célnak állították szolgálatába, s ebben a kiállított Csontváry-festményeknek is nagy szerepe volt. A világkiállítás sikere után 1962-ben a brüsszeli Palais des Beaux Arts-ban került sor Csontváry műveinek önálló kiállítására, s ezzel párhuzamosan megkezdődtek az 1963-as székesfehérvári bemutatónak az előkészítő munkái is.
Egy alkalommal az Esztergomban dolgozó Mucsi András megkérdezett, miért nem rendezünk Csontváry kiállítást? A Csók István Képtár szinte kínálja magát erre a célra, és higgyem el, a közönség is megérett erre az élményre. Ez volt a csíra, amely a kiállítás megvalósulásához vezetett. Ma már saját magam számára is hihetetlen és nehéz felidézni, hogy milyen taktikázás, „diplomáciai” előkészületek kellettek a megvalósításhoz. Először is nem a múzeumnak kellett előállni az ötlettel és a kéréssel. A Fejér Megyei Idegenforgalmi Hivatalhoz fordultunk és meggyőztük vezetőjét, Gonda Istvánnét, milyen nagy közönséget vonzana ez a kiállítás” – emlékszik vissza F. Petres Éva, a múzeum akkori igazgatóhelyettese.

A múzeum munkatársai ezek után keresték fel Pogány Ö. Gábort, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatóját, aki azonnal igent mondott, és a rendezéssel az MNG részéről Bodnár Éva művészettörténészt bízta meg. A rendezésben két frissen végzett muzeológus is részt vett, Papp Gábor, valamint Kovács Péter, aki 1962 óta az István Király Múzeum kinevezett művészettörténésze volt.

A bemutatott kiállítási anyag – hat MNG-s festmény kivételével – magángyűjtők, elsősorban Gerlóczy Gedeon építész tulajdonából került ki.

A művek 1963. május 9-én csütörtökön érkeztek Fehérvárra, a Fejér Megyei Hírlap május 11-én így számolt be a különleges eseményről: „Az István Király Múzeum előtt talán még sohasem állt őrség. Ezúttal egész éjszaka vigyáztak Csontváry néhány nagyméretű képére, amely csütörtökön délután érkezett, és az esti órákban nem tudták elhelyezni hatalmas méretük miatt a múzeumban.” (Fejér Megyei Hírlap, 1963. május 11.)

A rendezés napjai, minden szállítási és egyéb szokásos bonyodalmak mellett, vidáman és könnyedén folytak, Bodnár Éva kívánságára a déli órákat a szokatlanul meleg májusban a strandon töltöttük. (Évekkel később mondta el nekem Kovács Péter, hogy Papp Gáborral együtt meg voltak győződve róla, hogy ez így szokás rendezésnél.)” – írta 1998-ban F. Petres Éva.

Csontvary-rendezes

„A kiállítás rendezése ezúttal fáradtságos fizikai munkát is jelent, mert a legnagyobb kép mérete 735×380 cm. A képen a híres ’Panaszfal Jeruzsálemben’ című képet emelik ki a múzeum dolgozói a ládából.”, Fejér Megyei Hírlap, 1963. május 16.

 

A kiállítás megnyitására a múzeum Pogány Ö. Gábort kérte fel, azonban az MSZMP Fejér Megyei Bizottsága Agitációs és Propaganda Osztályán keresztül Aczél György megüzente, hogy az emlékkiállítás nem olyan rangú esemény, hogy azt egy országos intézmény főigazgatójának kellene megnyitni, ez egy megyei ügy, ezért Bujdosó Imre, a Fejér Megyei Tanács elnöke mondhat beszédet. A kultúrpolitikusok pontosan tudták ugyanis, hogy a Csontváry-életmű bemutatása jelentős esemény, várható következményeit ugyanakkor akarták is, meg nem is. Leginkább talán attól tartottak, hogy egy ilyen kiállítást követően teret nyerhetnek a művészeti életben korábban tiltott és háttérbe szorított művészek.

 

Csontvary emlekkiallitas nyitoja Csok Keptar 1963.05.19. Foto Miko Ferenc (2)

A Csontváry-kiállítás megnyitása. A képen Bodnár Éva, a kiállítás rendezője (MNG), Fitz Jenő, a székesfehérvári múzeum igazgatója és Bujdosó Imre a megyei tanács elnöke a Baalbek című kép előtt. (fotó: Mikó Ferenc, SzIKM Adattár)

Csontvary emlekkiállitas nyitoja Csok Keptar 1963.05.19. Foto Miko Ferenc (3)

A megnyitó közönsége, háttérben a Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban című alkotás (fotó: Mikó Ferenc, SzIKM Adattár)

 

A megnyitó 1963. május 19-én vasárnap volt. A Csók Képtár magas falai, felső világítású tere remek helyszínt nyújtott az alkotások számára. A kiállításnak azonnal híre ment, hatalmas szakmai és sajtósikert hozott, belföldről és külföldről is rengeteg látogató érkezett a városba. „Nincs a napnak olyan órája, amelyben a várost felkereső belföldi és külföldi látogatók ne kérdeznék meg a Fejér megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatalától, hol van a Csontváry-kiállítás, merre kell oda menni? (…) A megnyitást követő negyedik hónapban most már elmondhatjuk, hogy a székesfehérvári Csontváry-kiállítás az ország egyik legnagyobb művészeti eseménye” – számolt be a Magyar Nemzet, 1963. szeptember 13-án. A látogatók száma a kiállítás teljes ideje alatt, május 18. és október 27. között 55.405 fő volt. Három vendégkönyv telt meg lelkes, elismerő beírásokkal („Kritikai elemzés helyett a Vendégkönyvet kellene kiadni! Mindennél jobban bizonyítja a festő döbbenetes hatását” – jegyzi meg az egyik látogató.)

1963 szeptemberében Hruscsov felesége, Nyina Hruscsova és két lánya Magyarországon járt. Kádár Jánosné kíséretében szeptember 14-én Székesfehérvárra érkeztek, és az ún. „hölgyprogram” keretében megtekintették a Csontváry-kiállítást. A festmények nagyon tetszettek mindannyiuknak.

 

Hruscsovne

Hruscsovné és Kádár Jánosné a kiállításon, Fejér Megyei Hírlap, 1963. szeptember 18.

 

A magas rangú vendégek látogatását követő napok történéseiről ismét F. Petres Évát idézzük: „A látogatást követően szinte azonnal, tán még másnap, megszólalt a telefon. Aczél elvtárs közölte, hogy a kiállítást haladéktalanul Pestre kell szállítani, ott kell kiállítani, de nem a Nemzeti Galériában, hanem a Szépművészeti Múzeumban. Számunkra a kiállítás elvitele a legnagyobb csapást jelentette. Szerződésünk Gerlóczy Gedeonnal, megállapodásunk a Nemzeti Galériával két évre szólt, a kiállítás gyönyörű Kondor plakátján is 63-64 szerepelt. Adattárunk őriz egy feljegyzést, amelyben csokorba szedtük érveinket a kiállítás megtartása érdekében, mint ismeretes, hiába. Talán csak annyi eredménye volt, hogy október 27-ig ki tudtuk húzni Fehérváron maradását, a múzeumi hónapra hivatkozva, hisz programunk gerince a Csontváry kiállításra épült.

 

Csontvary_tarlatvez

Bodnár Éva tárlatvezetést tart a kiállításban, háttérben A taorminai görög színház romjai című festmény (fotó: Mikó Ferenc, SzIKM Adattár)

 

A Csontváry életművét bemutató kiállítás 1963. október 27-én bezárt Székesfehérváron, az év végén Budapestre került, és a Szépművészeti Múzeumban nyílt meg újra, ahol újabb sok ezer látogató kereste fel.
A fehérvári múzeum a Csontváry-kiállítás országos sikerű bemutatójától hosszú időn át a magyar képzőművészeti élet egyik történelmi fontosságú bemutatóhelye lett, ahol a hivatalos irányzattól eltérő művészek egész sora kapott kiállítóteret és számos, később elismert művész bemutatkozási lehetőséget.

Irodalom:
F. Petres Éva: Emlék és valóság Csontváry Kosztka Tivadar gyűjteményes kiállítása Székesfehérvár, 1963, Magyar Múzeumok, 1998/2., pp. 23–25.
Kovács Péter: Csontváry mint ürügy. Adalék a kultúrpolitika változásainak mechanizmusához. Művészettörténeti Értesítő, 1994/1–2, pp. 189–190.

 

Izinger Katalin művészettörténész

A művészi alázat ikertestvérei Százharminc éve, 1890. június 18-án született – az egyik leghíresebb magyar művészcsalád két ifjabb gyermeke – Ferenczy Noémi és Béni.

A művészi alázat ikertestvérei

Százharminc éve, 1890. június 18-án született – az egyik leghíresebb magyar művészcsalád két ifjabb gyermeke – Ferenczy Noémi és Béni.

Károly_Ferenczy_painter_(1862-1917)_Béni_and_Noémi

Ferenczy Károly: Dupla portré (Béni és Noémi) 1908, Magyar Nemzeti Galéria tulajdona (fotó: Wikipédia)

Ferenczy Károly és felesége Fialka Olga gyermekei közül mindhárman művészek lettek: Valér (1885–1954) festőművész és művészettörténész, Noémi (1890–1957) gobelinművész, Béni (1890–1967) szobrászművész.
A székesfehérvári múzeum az ikerpár munkái közül összesen harminc alkotást őriz: Ferenczy Noémi hét gobelintervét, amelyek 1915 és 1940 között készültek; Ferenczy Béninek huszonhárom alkotását, melyek közül hét szobor, egy relief, öt érem és tizenkét rajz. Ferenczy Béni alkotásai szintén több évtizedet ölelnek át. Az első alkotás a huszonnyolc éves fiatal szobrász munkája 1918-ból, az utolsó már a jobb felére lebénult – bal kezével újra rajzolni, mintázni tanult – idős mester munkája a hatvanas évek elejéről.

A gyűjtés, a Szent István Király Múzeum modern képzőművészeti gyűjteményének kialakulása ugyancsak több évtizedet ölel fel. Kovács Péter és Kovalovszky Márta közel negyven éven át gyűjtötte, hozta létre a korszak páratlan műtárgy-együttesét Székesfehérváron, amelyet a múzeum mai művészettörténész kollégái is igyekeznek gyarapítani. A gyűjteményből egy-egy önálló egység kiemelése, bemutatása is érdekes lehet.

A fehérvári gyűjteményben őrzött műtárgyak kisebb egységeinek, összetartozó műveinek bemutatására jött létre 1999-től a Modern magyar művészet a székesfehérvári gyűjteményekben című kiállítás-sorozat. E sorozat ötödik tárlataként rendeztük meg 2005-ben a Ferenczy család művei a székesfehérvári gyűjteményekben (1) című kiállítást, ahol Noémi és Béni alkotásain túl az idősebb testvér Valér és a szülők: Ferenczy Károly és Fialka Olga alkotásait is bemutattuk. Az akkor még két különálló intézmény a Szent István Király Múzeum és a Városi Képtár – Deák Gyűjtemény mellett fehérvári magángyűjteményből is kölcsönöztünk alkotásokat a tárlathoz. Nem mondhatjuk, nem mondjuk, hogy a művészek legfontosabb, fő műveit tartalmazza a székesfehérvári múzeum kollekciója. A szentendrei múzeum, az Iparművészeti Múzeum vagy a Nemzeti Galéria anyagával nem vetekedhet. Nincsenek benne Noémi maga által megszőtt gobelinjei közül, de a gyűjteményünk jelentősége, és a fehérvári múzeum életművük bemutatásában vállalt szerepe ugyanakkor elvitathatatlan.
Ennek az akár külön műtárgy-együttesnek is tekinthető egységnek gyűjtéstörténete is külön fejezet, tipikus ízelítő lehet a teljes fehérvári képzőművészeti kollekció feldolgozásában.
A harminc műből a legtöbb a két Székesfehérvárnak ajándékozott magángyűjteményből kerül ki. A hatvanas években kapott Ybl Ervin-gyűjtemény, majd a 80-as, 90-es években Fehérvárnak ajándékozott Deák Gyűjtemény szolgáltatja ennek az egységnek többségét. Más magánszemélyektől 5 alkotást vett a múzeum, az elsőt Ferenczy Béni Dévi című szobrát még 1964-ben, háromezer ötszáz forintért.
A gyűjtés-történet szempontjából érdekes tényeket mesélt el kérdésünkre Kovács Péter egy 1981-ben a gyűjteménybe került mű kapcsán, ahol a megszerzés módja rovatban az található „Kovács Péter ajándéka”.

Pilinszky

Ferenczy Béni: Pilinszky János portréja, 1954, SzIKM 81.36.1 (fotó: Deák Balázs)

„Ferenczy Béni a Pilinszky portrét két példányban készítette, mindkettő terrakotta. A másik (ennek reprója látható a Béniről szóló könyvekben) a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményében van. Annyiban különbözik ettől, hogy a mellkasára F. feliratot is helyezett. A mi példányunkat Ferenczy ajándékozta Pilinszkynek, aki valamikor a hetvenes években nénikéjével folytatott indulatos vita közben összetörte. Én talán másnap fedeztem föl a cserepeket a budapesti, Hajós utcai lakásban. Összeszedtem, amit találtam, s magammal vittem Fehérvárra. Később Szász Zsuzsit kértem meg, hogy a darabokat próbálja meg összeragasztani. Ez már János halála után volt. Az összerakás – mint látjuk – sikeres volt. Ha jól emlékszem, egyetlen kicsi, alig észrevehető hiány a koponya felső, hátsó részén maradt. A sikeres restaurálás után ajándékoztam a plasztikát a múzeumnak. Egyébként ismert, hogy a Pilinszky portré keletkezési idejében Ferenczy más írók – Németh László, Juhász Ferenc jut hirtelen eszembe – mellképét is megmintázta. Nem tévedek, hogy közülük tényleg a Pilinszkyé a legsikerültebb. Nagyon érdekes, hogy csaknem egyidőben, hogy Béni bácsi dolgozott a szobron, Szántó Piroska egy gipsz maszkot öntött Jánosról. Ezt ma is én őrzöm. Ami azonban igazán érdekes: ha ránézek a maszkra és a szoborra, mindig kiderül, hogy az igazi Pilinszkyt, a hiteles arcot Ferenczy Béni terrakottája örökítette meg!” – mondta el kérdésünkre Kovács Péter.

Ferenczy Béni és Noémi művészetfelfogása, művei Kovács Péter és Kovalovszky Márta művészettörténészeken keresztül az egész múzeumi gyűjteményen nyomot hagytak. Kovács Péter 1964-ben, huszonöt évesen rendezte meg az István Király Múzeumban Ferenczy Béni önálló kiállítását, a katalógus szövegét Pilinszky János írta. Ez a tárlat az 1963-as Csontváry és az 1964-es Kondor Béla kiállítás után a harmadik általa rendezett kiállítás volt Székesfehérváron. Kovács Péter későbbi Ferenczy Béniről, vagy a szobrászatról szóló írásaiban érezhetően vannak jelen azok az érzékeny tapasztalatok, melyekre ekkor tett szert. Az alkotó Kovács Péterre és Kovalovszky Mártára való hatását mutatja az is, hogy az első kiállítás után három évvel ismét kiállítást rendeztek munkáiból, Ferenczy Béni (1890–1967) emlékkiállítása címmel. Ferenczy Béni alkotásai a két önálló tárlatán kívül 1981-ig még öt, Noémi munkái az 1965-ös önálló tárlatán túl még három, A huszadik század magyar művészete kiállítás-sorozat keretében megrendezett tárlatban kapott helyet.

Kovalovszky Márta fehérvári kiállítás-rendezései közül az egyik legkorábbi az 1965 áprilisában megnyílt Ferenczy Noémi emlékkiállítás volt. E rövid írás, beszámoló terjedelme csak azt engedi meg, hogy írásaikból egy-egy félmondatot, jelzős szerkezetet ragadjunk ki…

Ferenczy Noémi - Gobelinterv 1920-as évek eleje_jav
Ferenczy Noémi: Gobelinterv, 1920-as évek eleje, SzIKM 72.4.1 (fotó: SzIKM archívum)

ferenczynoemi2
Ferenczy Noémi: Fej virágok közt, 1931, VKDGy 89.153.1 (fotó: SzIKM – Deák Gyűjtemény archívum)

Kovalovszky Márta Ferenczy Noémi munkáiról írt katalógus bevezetőjéből:
„lassan mozduló, nyugalmas mikrokozmosz”; „vágy nélküli világ”; „tanítanak a szorgos, tevékeny élet szépségére”; „gyengéd, derűs és költői világ”

SZIKM_170_64.302
Ferenczy Béni: Dévi, 1918, SzIKM 64.302.1 (fotó: SzIKM archívum)

ferenczy3

Ferenczy Béni: Asszony felemelt karokkal, 1936, VKDGy 89.54.1 (fotó: SzIKM – Deák Gyűjtemény archívum)

Kovács Péter Ferenczy Béniről írt tanulmányából:

„A művészetet nem a társadalom termékének, hanem inkább meghatározójának hitte. Áhítatosan tisztelte az embert.”
„Alakjainak először mintha az idegrendszerét, érzelmeit, gondolatait tapintaná le, s csak utána öltöztetné őket ingerlőén puha és dús formákba.”

Mindkét művész egész életművének megismerése hozzásegít a művészet és ezzel az emberi élet általános értelmének megértéséhez.
Bízunk benne, hogy a nyár folyamán még látható lesz Szentendrén a Ferenczy Múzeumi Centrumban Ferenczy Noémi munkáinak nagyszabású időszaki tárlata is.
Amíg azonban kiállítótermekbe menni nem lehet, vagy – még tartva a vírustól – nem akarunk, Fehérváron sétálva élményt adhat Ferenczy Béni Játszó gyermekek című szobra a Lakatos utcában.

Játszó fiúk 2.
Ferenczy Béni Játszó fiúk című köztéri szobra (fotó: Szűcs Erzsébet)

A műről – a már idézett, a Kortárs folyóiratban 1970-ben megjelent cikkében Kovács Péter így fogalmaz: „1947-ben készítette el Ferenczy Béni Játszó fiúk című kétalakos kompozícióját. A kritika akkor is, azóta is egyértelmű csodálattal nézte és nézi ezt a művet. Úgy tudta megvalósítani az álló és guggoló fiúalakok szoros plasztikai kapcsolatát, hogy közben lemondott minden fölös „segédeszközről”. Se egy tárgy, se egy mozdulat, még a tekintetük sem köti össze őket. Mégis elválaszthatatlanul egyek!
A kompozíció ötlete talán Ferenczy Károlynak egyik korai főművétől, a Kavics-dobálóktól ered. Ott állnak, guggolnak ilyen világ végi csendben, mintegy végleges nyugalomban és békében a gyerekek. Bénit mindenesetre régen izgatta ez a probléma. Erről egy egész kis sereg remekmű árulkodik.
A Játszó fiúk szobrának, túl minden komponálási bravúron, még egy óriási értéke, van: úgy tud hűvös lenni, úgy tud pusztán szobor maradni, hogy egyszerre a legtágabb teret engedi a hozzá közeledő gondolatainak, érzelmeinek is. Befogad mindent, anélkül, hogy feloldódna, anélkül, hogy elveszítené egyéniségét.”
A szobrot – bravúrosan térbe helyezve – 1967-ben állították fel Székesfehérváron.

Szűcs Erzsébet művészettörténész

Források:

A Ferenczy Család művei a székesfehérvári gyűjteményekben, kiállítási katalógus, 2005, A Szent István Király Múzeum közleményei, D sorozat 298. szám
Ferenczy Noémi (1890–1958) emlékkiállítás, kiállítási katalógus, 1965, István Király Múzeum közleményei, D sorozat 39. szám
Kovács Péter: Ferenczy Béni (1890–1967), Kortárs, 1970/6.

Száznegyvenhárom éve,1877. június 14-én Budapesten Józsefvárosban született Kádár Béla festőművész

Száznegyvenhárom éve,1877. június 14-én Budapesten Józsefvárosban született Kádár Béla festőművész

Az alkotó a Deák Gyűjteményben őrzött alkotásai révén van jelen a Szent István Király Múzeum kollekciójában.

Önálló kiállítását a Városi Képtár – Deák Gyűjtemény 2017-ben rendezte meg. Köszönhető ez annak is, hogy azt gondoljuk, hogy a műkereskedelemben rendkívül népszerű alkotó közgyűjteményben található alkotásai közül Magyarországon a Deák Dénes által megszerzett, gyűjtött kis kollekció, mely mindössze hat műből áll, mégis az egyik legjelentősebb. A kiállításban való vetítésre 2017-ben kollégáimmal egy 23 perces filmet készítettünk az életmű megismertetésére. Ebben három művészettörténész: Gergely Mariann a Magyar Nemzeti Galéria, Géger Melinda a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum művészettörténésze és Virág Judit, a Virág Judit Galéria és Aukciósház tulajdonosa beszél az izgalmas életútról és a művek későbbi sorsáról.

A videó megtekinthető az alábbi linken:

A film megtekintésével megismerhetők az életmű legfontosabb állomásai, egy huszadik századi életút és vele a személyes történelem.

Szűcs Erzsébet művészettörténész, főmuzeológus

 

Medárd napja – június 8.

Medárd napjával kapcsolatban leginkább az az időjárásra vonatkozó jóslás ismeretes, miszerint ha ezen a napon esik az eső, akkor negyven napig esni fog, ha viszont az idő száraz, akkor ugyanígy negyven napos szárazság várható.

medárd_püspök

Képünkön: Szent Medárd. Kép forrása: https://www.harvardartmuseums.org/collections?q=medardus (A Harvard Art Museums fotója)

 

Táji változat persze számos akad, az időjárás jósló napok pedig mindig is kiemelt jelentőséggel bírtak a hagyományos bortermelő vidékeken. Éppen ezért Medárd napjához is fűződnek ilyenek. Topolyán élt az a hiedelem, hogy ha Medárdkor süt a nap, akkor a bor édes lesz, ha viszont esik, akkor savanyú. Nemcsak a szőlő, hanem a paraszti gazdálkodásban fontos szerepet játszó széna számára is meghatározónak tartották a Medárd napi időt. Sok helyen ezen a napon kaszálták a szénát, illetve ha esős idő volt, az bő széna-, sőt gazdag gabonatermést jelzett. Bálint Sándor, híres szegedi néprajzkutató jegyzett le egy érdekes időjárásvarázsló szokáscselekvést Algyőről, ami ehhez a naphoz kapcsolódik, vagyis “ha esőt kívántak a földek, az asszonyok egy kifejlett kakast fürdettek meg, hogy zápor kerekedjen”.
Medárd (465-545) Noyons és Tournai szent életű, katolikus püspöke volt, akit már életében nagy tisztelet övezett. Vallásos művészeti alkotásokon gyakran ábrázolják kiterjesztett szárnyú sassal a feje felett, amelyre több változatban élő legendája ad magyarázatot. Eszerint a gyermek vagy ifjú Medárd egy hirtelen leszakadó esőben is száraz maradt, míg mindenki más bőrig ázott, mert őt egy feje fölé repülő sas a szárnyával óvta meg. Így lett Franciaországban a mezőkön dolgozó emberek védőszentje. Mivel egyes ábrázolásain nyitott szájjal nevetve látható, a fogfájósok is őhozzá fohászkodhattak.

Érdekesség, hogy az első keresztény rózsaünnep (530-ban) is Szent Medárd nevéhez fűződik. Az ünnepi ceremónia során az arra érdemes, feddhetetlen erkölcsű és viselkedésű lányokat rózsakoszorúval jutalmazták meg. Ennek a rózsaünnepélynek Magyarországon is vannak emlékei, hiszen több helyen is élt a rózsakirálynő választásának szokása, vagyis az erényes, példamutató élet jutalmaként adott rózsakoszorú, ha nem is Medárd napkor, hanem egyes változataiban ez a pünkösdi szokásokhoz (Solymár, Pilisvörösvár), máshol Péter és Pál napjához (Földeák) kapcsolódva, de ugyanezzel a tartalommal.
Medárd napja egészségvarázsló napnak is számított, legalábbis, ami az állatok gondozását illeti, mivel ezen a napon a folyó- vagy tóvízben megitatott lovak nem lettek rühesek. Viszont fürdeni kifejezetten baljós tevékenységnek számított. Volt ahol úgy tartották, hogy aki ezen a napon vízbe fullad, az a vízi király, víziszellemek áldozata lesz. A víz szellemének képzete a kereszténység előtti, animista hit emlékét őrzi.

 

Paréj Gabriella, néprajzkutató muzeológus

 

Irodalom:
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium I-II. http://mek.niif.hu/04600/04656/html/unnepiki0101/unnepiki0101.html
Barna Gábor: Istenek, érdemek, erények szimbolikus elismerése. Corona – virágkoszorú, egy antik rítuselem története és utóélete napjainkig. In: Vallási néprajzi tanulmányok. Szegedi Vallási Néprajzi Könyvtár 46. Szerk: Barna Gábor, Szeged, 2014.
Magyar Katolikus Lexikon Medárd szócikke. http://lexikon.katolikus.hu/M/Med%C3%A1rd.html
Magyar Néprajz VII. Folklór 3. Népszokás, néphit, népi vallásosság. http://mek.niif.hu/02100/02152/html/07/138.html

Trianon utóélete I. – a „Justice for Hungary” óceánrepülése

kepeslap

Az óceánrepülés hirdetőplakátja, illetve képeslapja, 1930.

Két magyar pilóta, Endresz György és Magyar Sándor 11 évvel Magyarország trianoni tragédiája után megmutatta, hogy az összefogás, a szakmai tudás és szakértelem, a mérnöki munka, a bátorság, az eltökéltség és főleg a hazaszeretet Magyarországot 1931-ben képes a világ összes országa fölé helyezni. Nem kis hitre és erőre volt szükség részükről, viszont ők abban a korban életük kockáztatásával megcselekedték azt, amivel úgy gondolták, legjobban szolgálhatják nemzetüket.
A következőkben a dicső óceánrepülés rövid történetét követhetik nyomon kedves olvasóink, amely a Trianon okozta trauma és sebek felhívásán kívül egyfajta propaganda célt is szolgált, ugyanakkor mind a mai napig egy hatalmas sportteljesítményt is jelent.
Amikor Charles Lindbergh, a huszonöt éves amerikai postapilóta 1927. május 1-én este 10 óra 22 perckor – miután átrepülte az Atlanti-óceánt – sikeresen landolt a párizsi Le Bourget reptéren, új korszak kezdődött az aviatika történetében.
Maga az óceán átrepülése tulajdonképpen nem volt újdonság, Lindbergh előtt már több mint százan megtették ezt. A produkciót az tette egyedülállóvá, hogy ő volt az első, aki társ nélkül repülte át az óceánt.
Ezután valóságos távrepülési láz tört ki, a pilóták hajszolták a rekordokat, a közönség falta a híreket, a légitársaságok pedig megsokszorozták utasforgalmukat. A vállalkozó kedvű magyarok sem vonhatták ki magukat e hatás alól. Trianon fájdalma csak még erősítette a nemzetközi figyelemfelkeltés vágyát.
A”Justice for Hungary” amerikai magyarok áldozatkészségéből épült repülőgép volt, amellyel Endresz György pilóta és Magyar Sándor navigátor 1931. július 15-16-án az Atlanti-óceánt rekordidő alatt repülték át. Az esemény mind a mai napig nem él igazán a köztudatban, bár nagysága, jelentősége óriási.

16766

Magyar Sándor és Endresz György az óceánrepülő előtt Amerikában

A nagy magyar repülős álom, az óceánrepülés kezdeményezője Magyar Sándor volt. 1916-tól hivatásos hadnagyként harcolt a világháborúban, először a gyalogságnál, majd 1918 nyarától mint légi megfigyelő. Az összeomlást követően leszerelt, de 1919 nyarán ismét repülőtisztként szolgált Horthy Miklós Nemzeti Hadseregében.
A trianoni békediktátum életbe lépését követően e haderőnem csak rejtve működhetett, ezért 1922 nyarától Magyar alig ülhetett gépre. 1923 januárjában egy súlyos balesetet szenvedett, az általa vezetett Rumpler típusú kiszolgált gép felmondta a szolgálatot és Berlin környékén lezuhant. Többszöri műtéten átesett, de túlélte. Ezután feladta a repülést és néhány évig apja mellett dolgozott egy gazdaságban. Apja halála után elhagyta Magyarországot és a tengerentúlon keresett megélhetést. Mivel az Egyesült Államok drasztikusan leszállította a kelet-európai bevándorlók kvótáját, Kanadába ment, ahol eleinte magyar farmokon talált munkát, majd favágó lett, azután vasútépítésen, illetve fatelepen dolgozott irodistaként. Később mégis visszatért a repüléshez, térképészeti repülősök mellé szegődött, végül postarepülőnek állt.
Magyart fellelkesítette Lindbergh repülése, s mint „Álmodni mertünk” címen 1940-ben megjelent és több kiadást megért memoárjában írta, mindjárt eszébe jutott, hogy az óceánrepülést a magyar revízió ügyének szolgálatába lehetne állítani. A kb. 30 ezer dollárra kalkulált költségvetést először egydolláros repülős képeslapok forgalmazásából, majd amikor e kísérlet kudarcot vallott, az észak-amerikai magyarok adományaiból kívánták előteremteni. Sajnos ez sem hozta meg a remélt sikert, három év alatt csupán 5 ezer dollár gyűlt össze.
Az áttörés 1930 februárjában következett be, amikor lord Rothermere, az angol Daily Mail újságkonszern elnöke 10 000 dollárt ajánlott fel annak a magyar pilótának, aki első ízben repül át New Yorkból Budapestre. Az ő javaslatára kapta a repülőgép a “Justice for Hungary” – Igazságot Magyarországnak nevet.
Az amerikai hatóságok hozzáállása sem volt éppen kedvező. A kormány egy időre még le is állította az óceánrepüléseket, mert az 1920-as évek végén megszaporodó kísérletek közül egyre több végződött tragédiával. Amikor Magyar a légügyi minisztériumban tájékozódott az óceánrepülés ügyében, az illetékestől ezt a választ kapta: „ Nézze, öcsém! Ha maga mindenáron propagandát akar csinálni hazájának, menjen fel az Empire State Building felhőkarcoló tetejére. A hátára akasszon egy táblát, írja rá : Justice for Hungary, és ugorjon le az utcára. Bizonyos vagyok benne, hogy az összes lapok megírják a szenzációt. Ez nem kellemetlenebb, mint a vízbe fulladás, és lényegesen olcsóbb. Ez a véleményem az ügy propagandarészéről. Ami pedig a továbbiakat illeti, kénytelen vagyok kijelenteni, nekünk nem az a hivatásunk, hogy tengerbe pottyant óceánrepülőket kihorgásszunk. Ez minisztérium, nem pedig halászati vállalat. Ajánlom magam! „
Magyar azonban nem csüggedett és örömmel vette egykori bajtársa, Endresz György levelét, amelyben az akkor már elég nagy ismertségnek örvendő pilóta, társnak ajánlkozott az óceánrepüléshez.
Endresz pilótaként szolgált a világháborúban, főhadnagyként szerelt le, majd egy ideig részt vett a nyugat-magyarországi harcokban. Ezután visszatért a repüléshez. Az Aero-Expressnél helyezkedett el, melynek Junkers gyártmányú hidroplánjai 1926-ig menetrendszerűen közlekedtek a Budapest-Bécs, illetve a Budapest-Siófok útvonalon. Aztán két évig Amerikában próbált szerencsét, ahová szülei és testvérei már korábban kivándoroltak. Kalandvágya ezután az afgán uralkodó udvarába röpítette, ahol a király pilótájaként szolgált. A király 1929-es lemondása után ismét Magyarországra tért vissza és a budaörsi reptéren dolgozott, mint sportrepülő oktató.

50481

Endresz György pilótaruhás mellképe

Amikor Endresz 1930-ban újra Amerikába érkezett, az óceánrepülés pénz híján, távoli ábrándnak tűnt. Ekkor jelentkezett egy, az Egyesült Államokban korábban letelepedett magyar iparos, Szalay Emil, aki majdnem teljes mozgatható vagyonát, több mint 25 ezer dollárt áldozott az ügy érdekében. Így végre minden adott volt a nagy vállalkozás elindításához.

43195

A „Justice for Hungary” Detroitban, Szalay Emil, Magyar Sándor, Endresz György

A kiválasztott Lockheed Sirius, kétüléses, egyfedelű repülőgép korának egyik legsikeresebb, hosszú távra is alkalmas repülőgépe volt, amelyet a cég Hollywood melletti gyárában vettek át 1930 augusztusában. Innen Detroitba repültek és azt tervezték, hogy néhány héten belül nekivágnak az óceánnak. Szeptember közepén azonban kisebb-nagyobb géphibák és a benzintartály megrepedése miatt kénytelenek voltak a következő évre halasztani a vállalkozást.
1931 áprilisában újrakezdték a próbarepüléseket, majd júniusban New Yorkba repültek. A kedvezőtlen időjárási körülmények azonban továbbra is tétlenségre ítélték a két vállalkozót, nem mellesleg a pénzük is igencsak fogytán volt. Amikor végre el tudtak indulni Endresznél mindössze öt dollár, Magyarnál pedig egy tízcentes volt.
A “Justice for Hungary” 1931. július 15-én startolt az új-foundlandi Harbour Grace (a Kegyelem Kikötője) repülőteréről Endresz György pilótával és Magyar Sándor navigátorral a fedélzetén. A tökéletesen működő gép és a profi páros már a táv első felén rekordot döntött: 13 óra 50 perc alatt érték el az ír partokat.

50637

A „Justice for Hungary” motorpróba előtt Harbour Grace-en, Aviatika Magazin, 1931.

A következőkben szeretném Önök elé tárni, mintegy irodalmi stílusban magát az eseményt, kérem tehát mindenkitől dőljön hátra székében és szenteljen pár percet a repülés élményének, éljük át együtt az eseményt újra!
Július 13-án reggel távirat érkezett a kor elfogadott meteorológiai tanácsokat osztogató Kimball professzortól. Ebben az időjárás enyhe javulásával biztatott, de továbbra is elég kedvezőtlen repülési viszonyokra lehetett számítani. Mindent fontolóra vettek, és az azonnali indulás mellett döntöttek. Magyar Sándor annyira bízott útjuk sikerében, hogy indulás előtt táviratozott édesanyjának Mátyásföldre, s ebben így írt: “Holnap délután Mátyásföldön találkozunk.” Tizennégy órásra tervezték a repülőutat. Rövidesen gépbe ültek, Endresz gázt adott, a 4000 kg-al terhelt 400 LE-s gép nagy nehezen felgyorsult, ijesztő lassúsággal felemelkedett, de végül is elérte a kívánt magasságot, a pilóta és navigátora hamarosan már az Atlanti-óceán hullámaiban gyönyörködhetett. 12 óra 26 perc volt, amikor Magyar Sándor először pillant az órájára, hogy megjegyezze a történelmi pillanatot, amikor elhagyták a szárazföldet.

50506

A „Justice for Hungary” startja Harbour Grace-en

Maguk mögött hagyták az amerikai partokat, előttük messze, háromezer kilométerre Európa. Ragyogó napsütésben, júliusi hőségben indulnak el, de hirtelen sötét, szürke ködben találják magukat. Csak a műszereikre számíthatnak. Legközelebb csak az alkonyodó napot sikerül viszontlátniuk. Ismét a gép túlterhelésének köszönhető, hogy csak nagy nehezen tudják elérni a kívánt 2000 km-es magasságot. Később hajókkal találkoznak az óceánon, azok segítenek meghatározni pontos helyzetüket. A júliusi sziporkázóan csillagos éjszaka látványa lenyűgözi őket.
Amikor északkelet felől feltűnik a nap izzó korongja, mindketten biztosak már abban, hogy hol a szárazföld. Mégis csak sokára látják meg a szárazföldet, mert sűrű felhőben kell repülniük. Erős széllökések is próbára teszik őket és a gépet. Hamarosan már a Rajna fölött repülnek. Zivatarzónák is akadályozzák útjukat. A vasút vonalát követve kanyarognak a hegyek vonulatai között, míg végül Ulmnál elérik a Dunát. Innentől kezdve már a térképre sincs szükségük, a folyó vonalát követik, átvágva kacskaringóit. Magyar Sándor hírt adna érkezésükről, de Budapest helyett Bécs felel. Mindketten valóságos “süketek párbeszédét” folytatják a fedélzeti telefonon át, mert a hallásuk ekkorra már szinte teljesen elment. Kapnak egy hosszadalmas időjárás jelentést, mire véget ér, már Bécs fölött vannak.
Az út további szakasza azonban a megromlott időjárás miatt már nem mondható ilyen szerencsésnek. A kényszerű manőverezés és kerülgetés miatt eltolódott a mátyásföldi landolás, pedig ott már ezrek várták türelmetlenül a Lockheed Sirius feltűnését. Már magyar területen, Győr közelében az óceánrepülők észlelték, hogy a motor üzemanyag-ellátása akadozik, további hetven kilométer megtétele után a benzinvezeték eldugult és a hajtómű leállt. Siklórepülésben közelítették meg a talajt, és 1931. július 16-án délután Bicske határában, egy kukoricatáblában kényszerleszállást hajtottak végre.
A Harbour Grace-től Bicskéig megtett 5770 km-es utat a két magyar óceánrepülő 26 óra 20 perc alatt teljesítette, gyorsabban, mint addig bárki, óránként 250 kilométeres átlagsebességgel. A magyar óceánrepülés távolsági világrekordnak számított, mivel transzatlanti átkelés során még senki sem hatolt oly mélyen a kontinens belsejébe, mint ők. Mivel a repülőgép propellere a földet érésnél megsérült, szó sem lehetett arról, hogy a Justice for Hungary folytassa útját Mátyásföldig. Magyar az alcsúti postahivatalból telefonált Mátyásföldre, ahonnan már el is indult értük egy kétmotoros Fokker.
Endresz és Magyar végül július 16-án este 9 órakor érkezett meg a Mátyásföldi repülőtérre, ahonnan azonnal gépkocsi indult velük a budai várba. A Sándor-palota előtt Gömbös Gyula honvédelmi miniszter ölelte magához a két repülőst, akik néhány perc múlva amúgy porosan jelentkeztek Bethlen István miniszterelnöknél.

43197
A „Justice for Hungary” Bicske mellett, a megérkezés után, 1931

 

42375

A „Justice for Hungary” Bicske mellett a kényszerleszállás után

 

50484

Endresz György, Illés István újságíró, Szalay Emil és Magyar Sándor, az óceánrepülők megérkezése után, 1931.

A rekordereket nemzeti hősként fogadták az 1931. július 20-án megrendezett nyilvános ünneplésen, a Millenniumi Emlékműnél, ahová százezrek ünneplése közepette érkeztek. Aznap délben Horthy Miklós kormányzó audiencián fogadta az óceánrepülőket és mecénásukat, Szalay Emilt, délután 6 órakor pedig nagyszabású ünnepség kezdődött a Hősök terén. A szónokok között ott volt Klebersberg Kuno kultuszminiszter, Ripka Ferenc főpolgármester és Karafiáth Jenő, az Országos Testnevelési Tanács elnöke is. Este a Gellért szállóban rendezett díszlakomán a két óceánrepülő az ünnepi szónok, a békerevízió egyik fő szószólója, Apponyi Albert gróf oldalán foglalt helyet.

 

50485

Az óceánrepülők díszmenete az Oktogonon

50635

Az óceánrepülők fogadása a Hősök Terén

50500

Endresz György átveszi Bethlen István miniszterelnöktől lord Rothermere díját

A következő napokban egymást követték a bankettek, az ünnepségek és a méltató újságcikkek. Július 23-án pedig egyenesen Bethlen kormányfő kezéből vehették át a Rothermere lord által felajánlott 10 ezer dolláros jutalmat.

UTÓÉLET

Az óceánrepülés utóéletéről megemlékezve jelezném a pilóták sorsáról, Endresz György továbbra is pilótaként dolgozott, Magyar Sándor azonban még 1931-ben visszautazott Amerikába, hírnevének köszönhetően elhelyezkedett a repülőiparban.
Egy évvel később a világ óceánrepülőinek találkozójára repült a géppel Endresz György, Bitai Gyula rádiótávírász navigátorral. 1932. május 22-én Rómában tartották az óceánrepülők világkongresszusát, melyre meghívták mindazokat, akik átrepülték az Atlanti-óceánt.
A magyarok május 21-én 15 órakor értek Róma Littorio repülőterére, ahol leszálláskor a gép átpördült, lezuhant, és mindkét férfi meghalt. Holttestüket a római magyar követségen ravatalozták fel. Mussolini vezette azt a menetet, amely a koporsókat a Termini pályaudvarra kísérte. Május 25-én nemzeti gyász fogadta a szerencsétlenül járt repülősöket. A Budapestre érkező szerelvényről a koporsókat a Kerepesi temetőben kialakított díszsírhelyhez szállították, hatalmas tömeg együtt érző részvételével, díszmenetben kísérve a hős pilótákat. A temetésen jelen volt Horthy, a kormány több tagja, az Országgyűlés két házának küldöttei, valamint a hadsereg és a diplomáciai kar képviselői.

50636

Endresz György és Bitai Gyula gyászkeretes fotója, 1932.

A szerencsétlenség nagy megrendülést keltett és nyomában a részvét és a megbecsülés hangjai mellett a politikai propaganda is megszólalt.
Endresz Györgyről a háború előtt Budapesten teret, valamint utcát neveztek el, de 1945 után a „hálás utókor” ezek nevét megváltoztatta. A főváros egy új tér kialakításával emlékezett meg Endreszről. A Déli pályaudvar közelében fekvő Endresz György térre – persze azóta már Magyar Jakobinusok tere – emlékszobor felállítását tervezték, ez azonban soha nem készült el.
Síremléke sem lenne a Kerepesi temetőben, ha 1979-ben a repülés néhány lelkes barátja – részben saját zsebből fizetve – a korhadt fakereszttel megjelölt, addigra rendkívül elhanyagolt állapotba került sírhelyére fekete márványoszlopot nem állíttat.

Endresz György sírja a Kerepesi temetőben

Endresz György sírja a Kerepesi temetőben

Szólni kell azonban köszönettel a hálás utókornak arról a süttői vörös kőből faragott, fehér márványtáblával díszített emlékoszlopról is, amelyet a Közlekedési Múzeum és a Magyar Repülő Szövetség állított Bicske határában 1981-ben, a magyar óceánrepülés fél évszázados évfordulója alkalmából, majd 2006-tól egy méltóbb emlékműről, valamint az Endresz Csoport által Komáromban 2010. június 4-én, a Trianoni Békediktátum aláírásának 90. évfordulóján felállított emlékművekről.

 

33237

A bicskei emlékkő avatása, 1981. július 16.

Bicske2006 1
Bicske, 2006.

Komárom emlékkő 2010
Komárom, emlékkő 2010.

Jelen centenáriumi, Trianon 100 éves szomorú emlékét felidézendő, hajtsunk kérem fejet a hős pilóták teljesítménye és mozgalma iránt, amelynek a mai napig sajnos kevesen vannak tudatában, illetve nem került megbecsülésre teljes valójában.

Miszlai Zsolt

Felhasznált irodalom:

Ég és Föld között – A magyar óceánrepülés 80. évfordulójára. Kelemen János – M. Fejes Ágnes – Jávor Géza szerk., Komárom, 2011.
Magyar Sándor: Álmodni Mertünk. Révai Nyomda, Budapest, 1940.
Miszlai Zsolt: Az első magyar óceánrepülés: 1931: Igazságot Magyarországnak. In: HISTÓRIA 7: pp. 29-30. (2002)
Miszlai Zsolt: Justice for Hungary! – A dicsőséges óceánrepülés. In: TRIANONI SZEMLE 3: pp. 104-107. (2011)
Miszlai Zsolt: “Justice for Hungary” – óceánrepülés és revíziós propaganda. In: KATONAÚJSÁG 2: pp. 2-9. (2012)

Fotók: Közlekedési Múzeum Fotótára (fotónegatív számok) illetve a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Archívum valamint a szerző saját gyűjése.