A MÉHEK VILÁGNAPJA

 

Csokonai Vitéz Mihály: A méhekhez

(Részlet)

Kis méhek! kerteken,
Mezőkön, berkeken
Mit futtok sok veszéllyel?
A friss forrásokra,
Az új virágokra
Repkedvén szerteszéjjel?
Mennyi sok munkával
És időjártával
Gyűjthettek egy kis mézet?

A MÉHEK VILÁGNAPJÁT első alkalommal, 2018. május 20-án ünnepelték világszerte. A világnap célja a méhek és az egyéb beporzók népszerűsítése, a méhek szerepének hangsúlyozása a mezőgazdaságban, a fenntartható gazdálkodás és a biológiai sokféleség megőrzése, amelyekkel biztosítani lehet a „méhek túlélését az egész emberiség hasznára. Az ENSZ elfogadta a Szlovén Méhészeti Egyesület javaslatát, hogy nyilvánítsák május 20-át a méhek világnapjává.

De miért pont ezt a napot választották és miért Szlovénia kezdeményezte?

Ebben az országban a méhészkedésnek jelentős hagyományai vannak. Meglepő, hogy itt minden kétszázadik ember méhészkedéssel foglalkozik.
Ez a legmagasabb arány az egész világon. Az ország kétmillió lakosa közül, 10 000 méhészt tartanak nyilván.

De miért május 20-a lett az ünnep dátuma?

Mert ezen a napon, 1734 május 20-án született, az európai méhészet kiemelkedő alakja, a szlovén származású Anton Janša. Ő nemcsak méhész volt, hanem zoológus, entomológus, író, tanár és festő is egyben.

 

Mária Terézia őt nevezte ki, az első osztrák méhésziskola vezetőjének. Anton Janša ebben a méhésziskolában tette le a modern méhészkedés alapjait. Két jelentős könyvet is írt, amelyek kötelező tananyagként szerepeltek. Ez a két könyv az 1771-ben megjelent “Méhtartás” és az 1775-ös kiadású, „A méhtartás teljes útmutatója” című. Az elsőben a rajzásról értekezik, a másikban pedig a korabeli méhészkedés fogásait írja le.

Aki járt már a szlovén Radovljicán a Méhészeti Múzeumban, az láthatta, Anton Jansa által festett díszes, szép kaptár paneleket, amelyek a méhészkedés és más mesterségek fogásait mutatják be.
Tehát, május 20-án emlékezünk a nagy tudású méhész tanárra Anton Jansára, és egyben felhívjuk a figyelmet a méhek és más beporzók védelmére.

 

 

Érdekesség: Hazánkban Tessedik Sámuel (1742-1820) evangélikus lelkész, az általa vezetett szarvasi evangélikus iskolában tanított méhészeti ismereteket is. Sokat tett az akác meghonosítása érdekében, de a méhlegelő javítása végett más mézelő fák és egyéb növények szaporítását is szorgalmazta.

DE HOGY KERÜL A MÉH A PATIKAMÚZEUMBA?

A méhészet a méhek mesterséges tartását, az általuk gyűjtött és elkészített termékek kinyerését jelenti és egyidős az emberiséggel. A vadon élő és szelíd méhek termékeit, a mézet, a viaszt, a méhpempőt és a propoliszt ősidők óta használják gyógyításra és gyógyszerek készítéséhez. A méz az ókorban mindent gyógyító csodaszer és ellenméreg volt. A régi idők patikusai legtöbb esetben maguk is méhészkedtek, hiszen ezeket az alapanyagokat jobban megérte így előállítani, mint megvenni.
A Fekete Sas Patikamúzeum több olyan régi edényt őriz, amelyekben egykor mézből, vagy egyéb méhtermékből való szert tartottak. Kevesen tudják, de a gyógyszerészet történetében hosszú ideig nélkülözhetetlen volt a méhészeti termékek használata.

EGY ÖSSZETETT GYÓGYMÓD, AZ APITERÁPIA

A méhekkel, mézzel, viasszal, méhpempővel és propolisszal való gyógyítás neve apiterápia (a latin „apes” ’méhek’ és a görög „therapeia” ’gyógymód’ szóból összetett kifejezés).
Az apiterápia a méh mérgében, illetve a mézben, viaszban, propoliszban, méhpempőben található antibakteriális hatású összetevők, roboráló vitaminok, zárványok hatásán alapuló gyógymód.
Az apiterápiának három alapformája van: 1. méhcsípés (például reumás fájdalmak ellen), 2. a méh termékeit belsőleg 3. külsőleg alkalmazzák.

A középkori arab orvosok mézzel és cukorral készítették a gyógyszereket, így azok hosszabb ideig eltarthatók voltak. Ennek köszönheti az európai gyógyszerészet a létrejöttét. A középkori egységesített receptgyűjtemények legfontosabb segédanyagai alapján „cukor-méz gyógyszerészetnek” nevezik ezt a korszakot. Az aprított alapanyagokat cukorral vagy mézzel keverték vagy főzték, a folyékonytól a szilárd formákig így készültek a szirupok, liktáriumok, konfektek, pilulák, trochiscusok és más gyógyszerformák.
A XVIII. században még többféle betegségre használták magát a mézet. A XIX. század végére pedig csak segédanyagként szerepel a gyógyszerek előiratában. A mézet, a viaszt és a méhpempőt a világ számos részén ősidők óta afrodiziákumként használják.

A legfontosabb méhészeti termékek a gyógyszerkincsben: a méz, méhpempő, sárga és fehér viasz, propolisz. Ez utóbbi, hazánkban hivatalos gyógyszer volt az 1745-ös Pozsonyi Taxában: Cera sacra, Propolis, magyarul „raj viasz” néven. Az ízeltlábúak termékei közül a sárga viasz az egyetlen, amely a középkor óta folyamatosan hivatalos a gyógyszerkönyvekben. Az Európai Gyógyszer-könyvben ma is megtaláljuk. A viasz gyógyanyagok hordozóanyagaként, de önmagában orvosságként vagy flastromok, esetleg keverékek alkotóelemeként szintén gyakran szerepel.

EGYÉB MÉZBŐL KÉSZÍTETT TERMÉKEK:

 

OXYMEL, HYDROMEL ÉS MÉZSÖR
Az Oxymel és Hydromel vízzel készült mézoldatok kedvelt szerei voltak az ókori gyógyászatnak. Növényekből Oxymellel készült kivonatok a XX. századig előfordultak a gyógyszerkönyvekben. A mézoldat erjesztésével készült a „Met” (mézsör), amely főleg az északi népek fontos alkoholtartalmú itala volt.

 

Jav. meheszkiáll. 2019.

A patikaedények képei a Szent István Király Múzeum Iparművészeti gyűjteményének tárgyait ábrázolják, amelyek a Fekete Sas Patikamúzeumban vannak kiállítva. Fotó: Gelencsér Ferenc

A „Spiritus mellis”- hez a mézet homokkal keverve és szárazon desztillálva állították elő. Ezt a „méz spirituszt”, vizelethajtónak, aperitívumnak és szerelem gerjesztőnek használták.
Egy-egy növény vizes kivonatával keverve, majd méz sűrűségűre bepárolva készítették a növényi mézeket. Közülük a „Mel rosatum” – rózsaméz – volt a legismertebb, a középkor óta sok gyógyszerelőiratban méz helyett rózsamézet találunk. A XVIII. században hazánkban is hivatalos volt a rózsa-, a rozmaring-, a viola- és a fecskefű-méz.
Külön említést érdemel a méz és a viasz sebészeti alkalmazása. A legrégebb írásos emlék a méz sebészeti használatára a Kr. 21. századból, egy sumér tábláról származik.

 

jav. Oximel

A patikaedény képe a Szent István Király Múzeum Iparművészeti gyűjteményének tárgyát ábrázolja és a Fekete Sas Patikamúzeumban van kiállítva. Fotó: Gelencsér Ferenc

Egyiptomban a két legkorábbi orvosi emlék, az Edwin-Smith (Kr.e. 1700 körül) és az Ebers-papirusz (Kr.e. 1580 körül) már tartalmaz mézzel készült sebkenőcs-recepteket. A Kr.e. 5-4. századi hippokratikus gyűjtemény keverékekben szintén alkalmazta sebkezelésre a mézet, ahogy Pliniusnál, Dioszkoridésznél és Galénosznál is találunk erre utalásokat. A kolostori medicina két legkorábbi forrása az ún. Macer Floridus című tanköltemény és a lorschi gyógyszerkönyv egyaránt közöl mézzel készült borogatásrecepteket.
A méz sebkezelési alkalmazásának igazi virágkora azonban a 16–17. század lett. Ettől az időtől a viasztapaszt vagy viaszflastromot széles körben használták seb-borogatásra.

A méh-méreg a XX. században gyógyszerkülönlegességekben jelent meg, isiász és neuralgia ellen.
A méhpempőt (Gelée Royal) roboráló szerként használják ma is, sőt, kozmetikai szerekhez is alkalmazzák.

CERA FLAVA, SÁRGA VIASZ

A méhek által készített viaszt lépből préselés, vízzel főzés, átszűrés és lehűtés útján állították elő, már az ókori kereskedelemben is fontos áru. Főként kézműipari célokra használták: gyertya és bronzöntéshez. A legrégebbi időktől máig használják a gyógyászatban is. Az Ebers Papyrus méh-előreesés ellen füstölőszerként említi. Dioszkoridész meleg italba keverve hasmenés ellen javasolja. Galénosz (129-199) a viasztapaszok (emplastrum, flastrom) alapanyagának használja.
Színes viaszok, tapaszok és kenőcsök készítéséhez használták a XX. század végéig.

Érdekesség: Vele készült évezrede a „szőlőzsír”, ami mazsolaszőlő tömény vizes oldata sárga viaszban. Ezt hámrepedésekre használták, az utóbbi időkben csak ajakírként ismert. Régebben bajuszpedrőt és szakállápolót, úgynevezett waxot is készítettek belőle. A bajuszpedrőt az 1940-es évekig patikákban is árusították.

CERA ALBA, FEHÉR VIASZ

A fehér viaszt a sárga viaszból készítik. Eredetileg a megolvasztott sárga viaszt vékony sugárban hideg vízbe csurgatták, amit vászonra kiterítve napon szárítva kifehérítettek. Olvasztás után formákba öntötték. A bőrhöz nem tapad, a test melegénél nem olvad meg. Kenőcsök, viaszos és más tapaszok (emplastra) készítéséhez használták. Ma is hivatalos gyógyszer, kenőcs alapanyag.

CERA SACRA, PROPOLIS, RAJ VIASZ, PROPOLISZ

Gyantaszerű anyag, rügyekből, fiatal fás hajtásokból készítik a méhek, nyílások és repedések betömésére, a szellőztetés szabályozására és elölt idegen betolakodók bevonására használják. A propolisz vírus-, gomba- és baktériumölő anyagokat tartalmaz: innen az ókori neve: „a városért”, más neve a „Cera sacra”, szent viasz. A növényekben előforduló sok hatóanyagot koncentráltan tartalmazza. Érzéstelenítő, fájdalom- és gyulladáscsökkentő, mikrobaölő hatású.

Sok egyéb érdekességet lehetne még felsorolni a méhek, és méhtermékek fontosságára vonatkozóan, de a fentiek összefoglalásaként megállapíthatjuk, hogy a méhek szerepe és a méhészkedés nélkülözhetetlen az emberiség számára. Egy városi legenda szerint Albert Einstein ezt mondta: „ha kipusztulnak a méhek, azt az emberiség csak négy évvel éli túl”. A kijelentésnek hiteles források között nem lehet nyomát találni, az viszont tény, hogy fokozottan védenünk kell a méheket, mert erősen veszélyeztetett a fennmaradásuk, nélkülük pedig az emberi civilizáció sem létezhet. Méltó tehát, hogy ezzel az újabb keletű ünneppel is megemlékezzünk az állatvilág eme szorgalmas teremtményeiről.

 

Krizsány Anna

művelődésszervező

 

Felhasznált irodalom:

– Dr. Grabarits István: Ízeltlábúak a gyógyszerkincsben (Forgatókönyv a Fekete Sas Patikamúzeum 2007. évi kiállításához)

– Dr, Magyar László András: Rózsaméz és bajuszpedrő (Forgatókönyv a Fekete Sas Patikamúzeum 2020-ra tervezett, de meg nem valósult kiállításához)

-https://fna.hu /hir/mehekvilagnapja?fbclid=IwAR3ips755BgQpXxAtRowlVwkbZ9vhCGu8g4moDP3F-VjwvBhQKElVapqamw

 

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s