Huszonöt éve, 1989. november 9-én omlott le a hidegháború egyik legjellegzetesebb szimbóluma, a berlini fal, amely fizikailag nemcsak Berlint, de Európát és a kultúrát is kettéválasztotta. A fal azonban nem tudta meggátolni, hogy az ideológiák által kettéosztott Európában a művészeknek véleménye legyen. A Szent István Király Múzeum képzőművészeti gyűjteményében található Berlinnel és a berlini fallal kapcsolatos műtárgyakkal egyszerre hívjuk fel a figyelmet arra, hogy az rossz alapokon álló politikai rendszerek nem tartanak örökké, emlékezünk a szökési kísérletek áldozataira, és tisztelgünk azok előtt, akik szellemiségükkel, küzdelmeikkel hozzájárultak a berlini fal leomlásához.

Harasztÿ István: Honecker a berlini falnál (Kémek zsákutcában), 1988, fa, fém, elektromos, 73×159 cm
Harasztÿ István (1934 –), a kinetikus művészet képviselője, a magyar mobil szobrászat alkotója. Groteszk szobrai szatirikus, ironikus mondanivalót hordoznak. Műveiben az 1970-es évek óta éles kritikát fogalmaz meg a diktatórikus politikai rendszerek működésével kapcsolatban.
Jovánovics György (1939 –) szobrászművész. A 60-as években kapcsolódott a neoavantgárd képzőművészek köréhez. Legszívesebben fehér gipsszel dolgozik, mert fényelméletét ezzel az anyaggal tudja megvalósítani. A relief és a rá eső fény viszonya, a fényhatások foglalkoztatják. Emlékműveket, köztéri szobrokat is készít.
Otto Paetz (1914–2006) német festő, grafikus. A Weimari Festőiskolában tanult, és a városban is telepedett le. Realista stílusban alkotott, főként fekete-fehér tájképeiről vált ismertté. Berlin megalapításának (1237) 750 éves évfordulójára 14 lapból álló grafikai sorozatot készített, ennek közöljük egyik darabját.
Blogbejegyzésünkkel tisztelgünk az idén 80 éves Harasztÿ István és a 75 éves Jovánovics György előtt, valamint megemlékezünk a 100 éve született Otto Paetzről.
Izinger Katalin
Szent István Király Múzeum