Csákberényi csodák: 1300 éves avar sírokat rajzol ki a gyep

Dr. Vécsei László csákberényi polgármester értesített minket, hogy földkábelnek árkot ásó munkások emberi csontokra bukkantak a korábban golfpályának szánt területen. Kiderült azonban, hogy nem is a mostani földmunkák bolygattak meg temetkezéseket, hanem egy évekkel ezelőtt megásott árkot szélesített időről-időre az esőzéseket követően lezúduló víz, számos sírt megrongálva. Kiérkezésünkkor szomorúan mértük fel a temetőben keletkezett károkat. Néhol koponya meredt ránk, másutt pedig állkapocs, vagy éppen lábszárcsont kandikált ki az árok oldalából. Azonnal világossá vált, hogy részben kegyeleti okokból, részben pedig a sírok még víz által ki nem mosott részének megmentése érdekében mentő feltárást kell végezni.

1. kép: A vízmosás által kiszélesített árok oldalából ránk meredő emberi koponya

Az ember vagy a természet csodája? Ősi sírokon sarjad a fű

Éles szemű technikus kollégánk, Kovács Dömötör figyelt fel arra elsőként, hogy a gyep gyanús téglalap alakú foltokat rajzol ki a talpunk alatt. Ekkor vált számunkra világossá, hogy egy úgynevezett soros temető – amikor az azonos vagy hasonló tájolású sírok sorokba rendeződnek – kellős közepén állunk. Több tucatnyi sír foltját rajzolta ki számunkra egyértelműen a zöldellő gyep. Hogy az ember vagy a természet csodája? Maradjunk annyiban, hogy mindkettőé. A golfpálya építése során ugyanis legalább 1 méter földet távolítottak el a felszínről, ahol csak a terméketlen altalaj maradt. Pontosabban nem csak az, mert az egykoron megásott sírok betemetésekor fekete humuszos föld is keveredett a sírgödörbe, ráadásul a megforgatott föld a vizet is jobban megtartja. A gyepnek pontosan erre van szüksége az élethez, míg a sírok körül, a tápanyagszegény és vizet elvezető altalajon nem tudnak megmaradni.

2. kép: Téglalap alakban zöldellő gyep az 1300 éves avar kori sír fölött

Vajon kik és mikor temetkeztek ide?

Az első csodálkozásunkat a kíváncsiság váltotta fel: vajon milyen régi temetkezési helyen állunk? Soros temetők ugyanis több régészeti korszakban is előfordulnak. Egy jellegzetes temetkezési szokás alapján azonban rövidesen választ kaptunk a kérdésünkre. Már az első kibontott sír alján megfigyeltük, hogy a végén lemélyítették. A síraknák aljának a lábfejek és fej környékén történő lemélyítése az avarokra jellemző temetkezési szokás.

3. kép: Lemélyítés a lábfejeknél. A sírok két végének lemélyítése jellegzetes avar temetkezési szokás. A felsőtest egy részét elmosta a víz

Magyarázatára több elmélet is született, a legelfogadottabb szerint a temetési szertartás során a koporsó leeresztésére szolgáló kötél kihúzását könnyítették meg a lemélyítések. Az avarok ugyanis rendszerint fakoporsóba temetkeztek, amelynek közvetett vagy közvetlen nyomait gyakran megleljük.

4. kép: A fekete nyilakkal jelölt halványbarna humuszos csík a sír két szélével közel párhuzamosan az elkorhadt koporsó nyoma. Már itt, a bontás közben előbukkanó koponya szintjén látszódott a fej felőli lemélyítésre utaló sötétbarna folt

A gyászoló közösség által az elhunyt sírjába helyezett tárgyak, az úgynevezett mellékletek minden kételyt eloszlattak azzal kapcsolatban, hogy egy avar kori temetőben vagyunk. Kerámiaedények, orsógombok, vaskések, bronz- és vascsatok, bronz fülkarikák, egy széleskarú íjvégcsont és egy kis gyöngycsüngős fülbevaló láttak napvilágot. Utóbbi kettő lelet alapján az avar koron belül pontosabban is keltezni tudjuk a sírokat a 8. századra, a szakirodalomban késő avar kornak nevezett időszakra.

5. kép: Oldalra billent kerámiaedény a jobb lábszár mellett

Egy régészeti lelőhelyet rendszerint arról a földrajzi területről vagy objektumról neveznek el, amelyiken fekszik, illetve amelyik a legközelebb van hozzá. Így kapta az újonnan felfedezett temető a topográfiai térképeken szereplő Arató-szérű nevet, noha a golfpályának szánt, gyeppel borított dimbes-dombos mesebeli táj már a legkevésbé sem emlékeztet korábbi arculatára.

6. kép: A golfpályának készült dimbes-dombos mesebeli táj már nyomokban sem emlékeztet a korábban itt terpeszkedő szántóföldre

Egy település két temető? Avar regionális központ Csákberényben

A most felfedezett arató-szérűi temető (nevezzük így, hogy emlékeztessünk egy kicsit a régi tájra) segíthet nekünk az eddig nem ismert település elhelyezkedésének megállapításában is. Joggal merül fel ugyanis a feltételezés, hogy ugyanaz a közösség nyitotta ezt a temetőt, amely a Cobácai-patak túloldalán, az orondpusztai temetőt használta. Utóbbiból ugyanis zömmel 6–7. századi, tehát kora és közép avar kori temetkezéseket ismer a kutatás, a 8–9. századra, az úgynevezett késő avar korra az eddig feltárt sírok közül mindössze néhány darab keltezhető. Az arató-szérűi temetőben folytatott feltárásunkon viszont kizárólag 8. századi sírokat tártunk fel. Lehet, hogy ezt a temetőt ugyanaz a közösség nyitotta meg, csak később? A két temető csupán 1200 méteres távolsága alapján ez könnyen meglehet. Bárhogyan is legyen, azt talán már kijelenthetjük, hogy egy avar kori regionális központtal számolhatunk itt, a temetkezések száma, valamint a leletanyag mennyisége és minősége alapján. Talán nyáron már többet fogunk tudni, mert reményeink szerint a Közösségi Régészeti Programunk keretében, tervásatás formájában folytatjuk a sírok megmentését.

Munkánkat ezúttal is a Közösségi Régészeti Programunk önkéntesei segítették, amit köszönünk nekik! A Közösségi Régészeti Programunk iránt érdeklődni vagy jelentkezni a kozossegi.regeszet@szikm.hu címen lehet

dr. Szücsi Frigyes

feltárásvezető régész

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s