Székesfehérvári festők műveit mutatták be Opolében

Visszapillantó

Augusztus végén zárult lengyelországi testvérvárosunkban, Opoléban az a festészeti tárlat, melyet a Székesfehérvári Művészek Társasága és a Szent István Király Múzeum közösen szervezett.
Három festőművész, Bauer István tíz, Pinke Miklós tizenkettő és Szentes Ottokár kilenc festményét láthatta a közönség a Krakowska utca 1. szám alatti ZPAP Galériában.

A kiállítás Székesfehérvár Megyei Jogú Város támogatásával valósult meg, a tárlat kurátora Szűcs Erzsébet művészettörténész.

Az alkotók kiállított művei:

Bauer István
Pont labirintus 2014,
Változás, Üzenet, Színek és hangok, Nocturne 2017,
Viszonylatok, Ellenirány, Veduta, Keresztút , Kívül – belül 2018

Pinke Miklós:
Polaroidok I-XII. 2015.

Szentes Ottokár:
Forrás, 2011
Horizont, 2010
Föld és ég, 2016
Újabb kísérlet, 2016
Fel vagy le, 2016,
Átjáró, 2017
A domb felett, – Koronás kép – 2016
Sámánlétra és sárkány, 2016
Üres talapzat másnap éjjel, 2016

Képeinken a megnyitó pillanatait és a kiállítás teréről készült fotókat láthatják. A felvételekért külön köszönet Kis Csabának, Szentes Ottokárnak és Szűcs Erzsébetnek.

 

Advertisements

Válogatás a Batthyányiak családi könyvtáraiból

A szerteágazó ősi Batthyány család tagjaihoz számos könyvgyűjtemény létrehozása kapcsolódik. Ilyen a XVI. század második felében Batthyány III. Boldizsár által alapított, majd Ferenc és Ádám által gyarapított, később töredékeiben Körmendre került könyvgyűjtemény; a XVIII. században Batthyány Lajos Ernő nádor és fia Tódor által összegyűjtött, majd Rohoncról Batthyány Gusztáv felajánlásaként Batthyány Kázmér könyvtárával együtt 1838-ban a Magyar Tudós Társasághoz került könyvtár; ugyancsak a XVIII. században Batthyány József hercegprímás által gyűjtött, az esztergomi főszékesegyházi könyvtárat gazdagító anyag; vagy az 1798-ban gróf Batthyány Ignác erdélyi római katolikus püspök alapította gyulafehérvári Batthyáneum (latin nevén Biblioteca Batthyaniana). E jelentős gyűjtemények mellett a család tagjai valamennyi lakhelyükön rendelkeztek kisebb-nagyobb könyvtárral. A Szent István Király Múzeum könyvtárában a Fejér megyei ősi Batthyány-fészek, Szabadbattyán valamint Polgárdi kastélyaiból származó köteteket őrzünk.

 

1929-ben Blau Arnold szabadbattyáni földbirtokos 232 darab nyomtatvánnyal gazdagította a könyvtárat, melyek a Batthyány-könyvtárból származtak, és eredetileg a falu egykori ura, a Polgárdiban született gróf Batthyány Imre (1781–1874) főlovászmester, Zala megyei főispán tulajdonában voltak. A szabadbattyáni kúriát a Batthyány család a XVIII. század végén építtette, a XIX. század végén gróf Batthyány Emma Róza (1820–1893), az akkori tulajdonos alakíttatta át és a benne lévő ingóságokkal együtt jóval a grófnő halála után, 1910-ben vásárolta meg Blau Arnold. A múzeumban lévő anyag bizonyára csak töredék, és a könyvek egy része még a kastély eladása előtt ismeretlen helyre került. A visszaemlékezések szerint ugyanis Blau Arnold a berendezésen alig változtatott, és érintetlenül hagyta a folyosón lévő könyvszekrényeket is. A könyvtár-töredékben néhány antikva, több XVII–XVIII. századi külföldi nyomtatású mű, valamint sok XIX. századi magyar vonatkozású munka található, a könyvek egy részében látható Batthyány Imre bejegyzése, egy szépirodalmi műben Emma Róza, egy másik kötetben pedig Emma Róza férje, az olasz származású Andreoli Ferenc tulajdonosi bejegyzése olvasható. A kastély épületét a II. világháború után a környék lakói olcsó építőanyagként használták, és olyan állapotba került, hogy le kellett bontani.

Batthány-könyvek-14A legtöbb kötetet számláló, könyvtárunkba bekerült főúri könyvtár-töredék a polgárdi Batthyány-kastély könyvtárából származik. Polgárdi a németújvári Batthyány grófok egyik legrégibb birtoka volt, első kastélyukat az 1700-as években emelték barokk stílusban, később klasszicista stílusban átépítették. A birtok és a kastély mindvégig egyenes ágon öröklődött, az utolsó tulajdonos, Lajos Győr vármegye és Győr örökös főispánja, országgyűlési képviselő gróf Andrássy Ilonával, a miniszterelnök lányával kötött házasságot, a házasságukból egy lány és egy fiú született. A fiú, Gyula festőművész lett, a szecessziós festészet neves alkotója. A kastély a II. világháborúban tönkrement, a könyvtár egy részét az orosz katonák eltüzelték, majd az épület romjait a falu lakossága széthordta, végül lebontották. A könyvtár megmaradt darabjait Fitz Jenő néhai múzeumigazgató visszaemlékezése szerint Batthyány Gyula saját kezűleg szállította be a múzeumba. A Polgárdiból származó könyvek hovatartozását tulajdonosi bejegyzés, ex libris, illetve címerrel, ritkábban monogrammal díszített egységes historizáló kötés és a beragasztott könyvtári címke jelzi.

 

Batthány-könyvek-3A köteteket félbőr, néhányat bőr, esetleg a régieket pergamenkötésbe kötötték, a gerincen a grófi koronát és a Batthyány címer kiterjesztett szárnyú pelikánját, vagy Batthyány Géza monogramját helyezték el. Sok kötetben Batthyány Lajos szép ex librise, egy kötetben pedig Batthyány Gyula minden bizonnyal saját tervezésű ex librise látható. A régi bőrkötésű vagy pergamenkötésű kötetekre a címert utólag ragasztották fel. Ehhez egységes, kis alakú piros címkéket használtak, melyre a címert arannyal nyomtatták. A múzeumi leltározás folyamán a gerinceket kör alakú címkével látták el. Az állományt egykor 17 szakcsoportba rendezték, és folyószámmal látták el. Az utolsó szám a 4581-es, amiből arra következtethetünk, hogy a Batthyány-gyűjteményben legkevesebb 4581 kötet volt. A könyvek többsége a XVIII–XIX. században került sajtó alá. A gyűjteményben a család több tagjától található tulajdonosi bejegyzés.
A polgárdi és szabadbattyáni könyvtárak rekonstruálását Frigyik Katalin könyvtáros kutatása tette lehetővé

Braila Mária

Fotók: archív és Szűcs Gábor

Szeptemberben a Hetedhét Játékmúzeum oktatási helyszínné válik

Szeptember 11-én a múzeum a Cselekvő Közösségek-program keretében szervezett tanulmányút egyik állomásaként szervez bemutatót. Az érkező csoport dr. Nagy Veronika, muzeológus és Molnár Júlia, múzeumpedagógus segítségével nyerhet betekintést a Hetedhét Játékmúzeum kulturális közösségfejlesztő tevékenységébe.

Szeptember 12-én a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum mentorképzésének 10-15 fős csoportja ismerkedhet meg a Hetedhét Játékmúzeummal, s annak közönségszolgálati munkásságával. A közösségfejlesztéssel foglalkozó mentorok számára a múzeum gyakorlati képzést biztosít, bemutatva a múzeumpedagógiában és a közművelődési tevékenységben alkalmazott jó gyakorlatokat. A 4×45 perces képzés során tárlatvezetésen, előadásokon vehetnek részt a mentorok, majd maguk is kipróbálhatják a családok számára kidolgozott foglalkoztató csomagot. A bemutatókat és interaktív foglalkozásokat dr. Nagy Veronika, muzeológus és Molnár Júlia, múzeumpedagógus tartják.

Erősödő kapcsolat a nemzetek között

Beszélgetés Maciej Wujec, Székesfehérvár lengyel testvérvárosa, Opole alpolgármesterével

– Opole képviselőjeként számomra nagyon fontos, hogy vannak olyan személyek, akik elősegítik a városaink közötti erős kapcsolatok kialakulását. Ez így történt a régmúltban és napjainkban is – fogalmazott érdeklődésünkre Maciej Wujec. Számunkra is nagy jelentőséggel bír II. András király személye. A Székesfehérvári Királyi Napokon ennek a magyar királynak az életével és uralkodásával ismerkedhettünk meg alaposabban. Úgy vélem, a keresztény magyar államiságot megalkotó Szent István király – és több jeles utóda, így II. András apja, III. Béla – mellett az ő harmincéves országlását (1205–1235) is nagy jelentőségűnek nevezhetjük.

Az alpolgármester szerint, ha a magyar és a lengyel történelmi múltat szemléljük, számtalan kapcsolódási pontot fedezhetünk fel benne. Ezeknek egyike, hogy II. András király jó barátságot ápolt I. Kázmér herceggel, Opole város alapítójával. Olyannyira, hogy közösen vettek részt az ötödik keresztes hadjáratban. Ezért is tanulmányozta delegációjuk érdeklődéssel a Szent István Király Múzeum Fő utcai épületében a II. András uralkodását bemutató kiállítást: annak minden részlete igazi különlegességeket tartogatott a számukra.

Felejthetetlen élményt jelentett számukra a Szent István király Múzeum Csók István Képtárának „Barokk mennyországKincsek és rejtélyek a Szent István király-székesegyházból” című tárlata is. A Nemzeti Emlékhelyen felállított színpadtéren megcsodálhatták a Szertartásjátékot, II. András megkoronázását.

Magyarországi utazásukat nagyszerű élményként jellemezte Maciej Wujec, aki hozzátette, a kapcsolatfelvétel a két nemzet között már 800 éve megkezdődött, majd hatvan évvel ezelőtt folytatódott Karol Musioł, Opole egykori városvezetőjének székesfehérvári látogatásával.

-A gyakorlatban ő kezdte el felkutatni a lehetőségeket és kezdeményezte Székesfehérvár és Opole között a partnerség és együttműködés kialakítását – hangsúlyozta az alpolgármester.

Elmondta: ebben az évben újabb kerek évfordulóra emlékezhetnek, ugyanis  negyven éve jött létre a két város között az a hivatalos megállapodás, amely a kultúra, az oktatás, a gyermek-és ifjúsági, illetve a civil szervezetek közötti erősödést segítette. Tapasztalataik alapján ez a kapcsolat azóta csak tovább erősödött nem csupán a két település, de a két nemzet között is.

Szöveg és fotó: Szűcs Gábor

Hetedhét Réber!

Szegény Dzsoni és Árnika, Lázár Ervin híres meséjének filmváltozata, hangulatos fényfestés, találkozó Dániel András íróval, grafikussal és tárlatvezetés – ez a kínálat szerepel a Hetedhét Játékmúzeum nyárbúcsúztató programjában, amellyel augusztus 31-én, pénteken 18 órától várjuk a közönséget. Az est apropója Réber László művészete.

Az alkotó lánya, hagyatékának gondozója, Widengård Krisztina évekkel ezelőtt Székesfehérváron helyezte el a híres grafikusművész hagyatékának egy jelentős részét. Réber László különleges műveiből – sajátságos alkotói világlátását, bölcsességét és nagyszerű humorát tükröző, csupa ötlet rajzaiból, könyvillusztrációiból, önálló grafikáiból, plasztikáiból, animációs filmjeiből – nemrégiben nyílt állandó tárlat. A nyárbúcsúztató esttel erre, a gyerekek és felnőttek számára egyaránt érdekes kiállításra szeretné a múzeum ráirányítani a figyelmet. A fehérvári játékmúzeum messzeföldön híres – ám most arra törekszik, hogy hetedhét határon túl is megismerjék Réber László különleges, játékos, groteszk képi világát.

14_ÉS_1971-8-blog2

A Hetedhét Réber! című esten 18 órától levetítjük Sólyom András Szegény Dzsoni és Árnika című mesefilmjét. A választás nem véletlen, hiszen Lázár Ervin híres történetéhez – ahogyan sok más meséjéhez is – Réber László készített egykor illusztrációkat. Ezeken a mesekönyveken (is) több nemzedék nőtt fel… Réber neve emellett más írók nevével is összeforrott, hiszen sok kiváló, sikeres szépirodalmi művet illusztrált. A jellegzetes Réber-figurák megjelennek ezen az esten a Hiemer-ház homlokzatán is: a fényfestés – Falvay Miklós médiaművész munkájának vetítése – 20 órától 22 óráig tart. A játékmúzeum Réber-termében pedig Szegény Dzsoni és Árnika meséje után, 19.30-tól Dániel András íróval, grafikussal beszélget Gábor Gina újságíró. Dániel András saját bevallása szerint Réber László meseillusztrációin nőtt fel: így aztán szó esik Réber képi világáról, és arról, miért szereti a nagy előd grafikáit. De az is kiderül majd, hogyan született meg Dániel András önálló stílusa, a Kuflik rejtélyes életét feltáró sorozata, vagy éppen Kicsibácsi és Kicsinéni története. Dániel András bizonyos szempontból folytatója is annak az ötletes, ironikus és abszurd képi hagyománynak, ami Réber László művészetét jellemezte. A beszélgetés után Gärtner Petra művészettörténész tart tárlatvezetést a Réber-kiállításban.
A nyárbúcsúztató est egyúttal egy új sorozat nyitánya is: a játékmúzeum ezentúl havonta jelentkezik majd Réber László művészetét népszerűsítő, izgalmas programokkal.

Ismerjük meg II. András életét!

II. Andrásról a korabeli írott források tükrében és saját ismereteink alapján egy meglehetősen összetett, a valóságban nagyon is megosztó személyiség emléke bontakozik ki előttünk. Az „akit Jeruzsáleminek nevezünk” – II. András élete és uralkodása című kiállítás egyik kurátorával, Belegrai Tamással, múzeumunk régész munkatársával tekintettük át a kiállítás érdekességeit.

II. András életét bemutatni kifejezetten hálás, de egyben kihívást jelentő feladat is. Három évtizedes uralkodása bővelkedett az érdekesebbnél érdekesebb eseményekben. A Szent István Király Múzeum legújabb időszaki tárlatának, az „akit Jeruzsáleminek nevezünk” – II. András élete és uralkodása című kiállítás alkotói alapkoncepciójuk szerint arra törekedtek, hogy királyunk a jól és a kevésbé ismert életeseményei egyaránt bemutatásra kerüljenek.
– Nem kétséges, hogy II. András királyról a köztudatban leginkább az Aranybulla kibocsátásának története és első felesége, Gertrúd királyné ellen a pilisi erdőben elkövetett merénylet története él – kezdi tárlatvezetésünket Belegrai Tamás. A szakember szerint ugyanakkor jóval kevesebb ismerettel rendelkezünk arról, hogy II. András milyen hosszadalmas küzdelmet vívott fivére, Imre ellen a magyar trónért. S legalább ennyire kevéssé él a köztudatban az a történelmi tény is, hogy II. András volt az első és egyetlen olyan magyar királyunk, aki keresztes haddal vonult a Szentföldre.
– Nem véletlen – jegyzi meg a kurátor – az, hogy a tárlatban a keresztes hadjárat kapta az egyik hangsúlyos szerepet. Ennek persze különös aktualitást ad az a szerencsés körülmény, hogy II. András kereken 800 éve tért vissza a Szentföldről.

II_Andras-27

A tárlat hármas szerkezetre tagolódik.

Az első egységet, s mintegy a tárlat központi gerincét egy letisztult, modern köntösbe bújtatott idővonal alkotja, amely szemléletesen mutatja be a látogatók számára II. András életét, pályáját. (A Szent István Király Múzeumban ez év tavaszán, a Hunyadi Mátyás király halotti pajzsának másolatát bemutató kiállításán sikeresen debütált installációt követően mind hangulatában, mind kialakításában erőteljesebb megjelenítést készítettek a fiatal alkotók).
A tárlat második szakaszában a király életének legfontosabb és legmeghatározóbb pillanatai láthatók korabeli oklevél másolatok, egykori leírások és imitált építészeti elemek alkalmazásában. Így például a királynak a fivérével folytatott harca, Gertrúd királyné 1213-ban történt Pilis erdei meggyilkolása, vagy az Aranybulla 1222-ben Székesfehérváron történt kibocsátásának története is (az 1222-es Aranybulla nem maradt fenn, a kiállításban egy ma is létező pecsét másolata tekinthető meg.) A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárával történt együttműködés eredményeként Imre király és II. András aranybulláinak nemes másolatát tekinthetik meg a látogatók.

II_Andras-30

-A kiállítás keretében, annak harmadik részeként, leglátványosabb formában kétségkívül az 1217 és 1218 között zajló szentföldi hadjáratot igyekeztünk feleleveníteni – fogalmaz Belegrai Tamás, hozzátéve, idén 800 esztendeje, hogy a II. András által a Szentföldre vezetett keresztes hadjárat véget ért. Látványos és plasztikus installációként tervezték meg azt a „pillanatot”, mely a borús hátterű, háborgó Földközi-tengert örökítette meg. Ezt a tengert szeli át egy szimbolikus hajó (egy 13. századi velencei gálya rekonstrukciója), hogy egy talpalatnyi szent földre szállítsa a szemlélődőket.

II_Andras-24
Alig pár lépésre a partraszállástól a terem sarkában egy johannita lovag és egy szaracén harcos élet-halál küzdelmét láthatjuk. A háttérben Krak des Chevaliers egykori erősségének stilizált falrészletét is megszemlélhetjük. Az egész fejezet jelentőségét tovább erősíti az a tény – folytatja múzeumunk munkatársa –, hogy a térség másik híres erősségének, Margat várának feltárásában 2007 óta a mai napig is meghatározó részt vállalnak magyar kutatók.

De hát milyen uralkodó és milyen ember lehetett egykor II. András király? Bohém férfiról beszélhetünk, aki egyfelől kész volt az uralkodói vagyonból osztogatni, kalandos vállalkozásokba kezdeni. Ellenben, ha körülmények úgy alakultak, országa védelmére pillanatok alatt erős hadsereget szervezett. Három évtizedes uralkodás alatt háromszor nősült, s egyszerre volt szent királylányok apja és nagyapja. Nem véletlen, hogy az utókor a legkülönfélébb jelzőkkel illette, úgy, mint a „nagyhatalmu”, a „híres”, az „ügyefogyott”, vagy éppen az „örökifjú”.

Most adott a lehetőség 2018-ban a látogatók számára – összegzi a kurátor –, hogy megismerjék a király személyét, történelmi alakját, s ítéljék meg az örökségét belátásuk szerint. Rossz vélemény, rossz jellemzés és álláspont nincs, csak különböző emberek más és más nézőpontjai.

-Szűcs-

Birkás István, az expresszív alkotó

Birkás István Munkácsy-díjas festő- és szobrászművész alkotásaiból nyílt emlékkiállítás múzeumunk Pelikán Galériájában. Az élete jelentős részében Dunaújvárosban alkotó művész 1975. és 2017. között született munkáiból összeállított válogatást tekinthetik meg a látogatók.

– Az emlékkiállítással egy páratlanul gazdag életútból kívánnak a szervezők ízelítőt adni közönségüknek – hangsúlyozta megnyitójában Kertész László, művészettörténész. Az alkotó életének kezdetét felelevenítve elmondta: Birkás István Kunmadarason született, édesapja szikvíz készítéssel foglakozott, s mivel független egzisztenciának számított, az 1950-es évek elején megkapta az “osztályidegen” jelzőt. A család a kitelepítés elől Sztálinvárosba (a mai Dunaújvárosba) menekült. A fiú hétévesen egy rajzszakkör révén került kapcsolatba a művészettel, s mivel tehetségesnek bizonyult, hamarosan Budapesten, a Képző-és Iparművészeti Szakközépiskolában folytatta a tanulmányait. 1966. és 1969. között már Budapesten, a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanul, ám csalódást jelentett számára az ott tapasztalt ideológiai merevség, a cenzúra.
Birkás István hamarosan expresszív alkotóvá vált, művészi szabadsága meghaladta a rendszer toleranciáját. A korabeli hatalom kirúgással fenyegette meg a főiskoláról. Száműzetésbe Dunaújvárosba került vissza.
– A 60-as 70-es évek fordulója számára a festészeti kísérletezés korszaka – emelte ki Kertész László. A művészettörténész elmondta, a tasiszta festészettől a pop-art stílusig szinte mindent kipróbált a művész, s 1973-tól már egy kiérlelt, az absztrakthoz közeli, figuralitásból kiinduló, expresszív stílussal jelentkezett. Egyébként egész életművét jellemezte a grafikai elemek graffiti-szerű használata, amely az 1977-es alkotásain már megfigyelhető.

BirkásIstván-1-blog-indító

Kertész László: “Birkás István egész életművét jellemezte a grafikai elemek graffiti-szerű használata, amely az 1977-es alkotásain már megfigyelhető.”

Birkás István először 1979-ben tért vissza gyermekkora helyszínére, Kunmadarasra. Ennek hatására születtek az 1986-ban bemutatott “Fal-képek”: nádazott falrészletekből, vályog- és kőimitációból, különféle tárgytöredékekből szerkesztett háromdimenziós kollázsok.
– Munkásságában, a 80-as évekre, az expresszív eszközök tudatos visszaszorítása figyelhető meg. Később azonban, újra megjelennek ennek eszközei munkáiban, majd teljes polgárjogot nyertek – emlékeztetett Kertész László. A művész életpályájában az 1990-es évektől az ecset és az expresszív festésmód – több technika alkalmazásával – kezd egyenrangúvá válni. Mindez a Pelikán Galériában nyílt tárlat válogatásában is jól felfedezhető.
Ujházi Péter, festő és grafikus művész – a galéria házigazdája, a Székesfehérvári Művészek Társaságának elnöke – néhány mondatban, de annál hangsúlyosabban köszöntötte barátját, Birkás Istvánt, aki képei révén ismét látható Székesfehérváron.
A megnyitón Cserta Balázs tárogató játékát hallhatták, csodálhatták meg a résztvevők.

Birkás István Munkácsy-díjas festő- és szobrászművész életének hetvenegyedik évében, 2018. január 21-én elhunyt. Munkássága során mintegy 2500 képet festett.

Tárlatunk szeptember 21-ig tekinthető meg.
Továbbiak: https://szikm.hu/kiallitasok/birkas_istvan_emlekkiallitas-457

Szöveg: Sz.G.
Blog indító fotó: http://www.jakd.hu