Illatszeres és parfümös üvegcsék a föld alól

2011 őszén a székesfehérvári Palotai út, Halász utca, Selyem utca által közrezárt, addig parkolóként használt területen nagy sürgés-forgás kezdődött: a beruházó egy 29.000 négyzetméteres, háromszintes bevásárlóközpontot tervezett ide. Az építkezés előtt szükséges volt a régészeti feltárás, így a fehérvári Szent István Király Múzeum (akkori nevén Fejér Megyei Múzeumok Igazgatósága) nagy erőkkel állt neki a munkának. Az ásatás vezetője dr. Siklósi Gyula volt. Az ásatás során Székesfehérvár 18–20. századi múltjából került elő a legtöbb lelet, kirajzolódott a 19-20. században álló házak alapozása, valamint korábbi, a 16-17. századra datálható leletek is nagy számban kerültek elő. A most bemutatásra kerülő üvegcsék a feltárás Palotai úttal szomszédos részéről kerültek elő.

A pipere kellékek tulajdonosa a mai Palotai út mellett élő módosabb polgár felesége, leánya lehetett.

A pipere kellékek tulajdonosa a mai Palotai út mellett élő módosabb polgár felesége, leánya lehetett.

A legújabb kori földréteget markológépekkel eltávolítva kirajzolódtak a korábbi, kő- és téglafalú házak falainak maradványai. Az egyik ilyen, a többinél kisebb méretű falszakaszra rábontva a falak közötti területről apró, átlátszó tárgyakat mozdított ki az ásó és a csákány. Apró üvegek kerültek felszínre! Ezek az üvegcsék, bár nem számítanak régészeti korú leletnek – a jelenlegi, a régész szakma által általánosan elfogadott álláspont szerint a régészet 1711-ig tart, az 1711-től napjainkig terjedő időszak a történész és néprajzos kollégák domíniuma – természetesen elcsomagolásra, restaurálásra kerültek.

Az előkerülés helye

Az előkerülés helye

Az így megőrzött üvegek mindegyike fújt technológiával készült: a megolvasztott üvegcseppet egy fúvópálca végére illesztették, „előfújták”, vagyis az üvegfúvó kevés levegőt fújt bele a pálcán keresztül, utána egy, a földre helyezett öntőmintába tették a fúvópálcával együtt, úgy, hogy a fúvópálca felfelé álljon s ezután az üvegfúvó készre, az öntőminta alakjának megfelelő méretre és formára fújta. A korban népszerű volt az üvegcsék falának domború betűkkel való feliratozása, valamint ragaszott felirattal is ellátták őket. A felirat az idők során leázhatott, de az üveget kézbe véve még a mai napig megállapíthatjuk, mit tartalmazott eredetileg a fiola. Az üvegeket ez alapján tudjuk több fajtára osztani:

Kielhauser-féle glicerinkrém

E fajta üvegekből több is előkerült. Jellemzőjük élénél csapott, téglatest alakjuk, hengeres nyakuk, egyenes válluk, kihajló peremük. Magasságuk 7 cm. Az egyik oldalukon nagybetűvel szedve KIELHAUSER, míg másik oldalukon GLYCERIN-CRÉME felirat van. Az üvegek eredetileg parafa dugóval voltak zárva. A tartalmuk glicerinkrém volt, szappan, mely a korabeli hirdetések szerint hatásos ellenszere a szeplőnek, napsütésnek, foltnak és kelésnek, valamint kitűnően tisztít és élénkíti a bőrt. A gyártója Heinrich Kielhauser grazi illatszeres és vegyész által 1863-ban alapított cég. A márka az 1880-as évektől kezdve lett gyakran reklámozott, általánosan használt, közkedvelt a Magyar Királyság városaiban. Bár a glicerinkrémek ideje leáldozott, de a Kielhauser-féle szilárd szappanokat a mai napig gyártják az eredeti, 1863-as recept alapján.

Levico feliratú üvegcse

Az ásatásról csak egy darab ilyen üveg került elő. Téglalap alakú, válla legömbölyített, nyaka hengeres, pereme kihajló, vízszintesen levágott. Magassága 6,5 cm. Az előlapján LEVICO felirat szerepel. Ezt is parafa dugóval zárták. Sajnos tartalmát csat találgatni tudjuk: Levico Terme az Osztrák-Magyar Monarchia idején monarchia szerte híres fürdőhely volt. (A település ma Olaszországhoz tartozik.) Az üvegcsében valószínűleg termálvíz, vagy iszap, esetleg a felhasználásukkal készült szépségápolási kellék lehetett. Hasonló üveget első világháborús csatamezőn is találtak Lettországban, ezek szerint a német katonákhoz, valószínűleg tisztekhez is eljutottak ezek a termékek.

Jean Marie Farina kölnivíz

Az üvegcsék vezérleletének számít ez a darab. A palack hatszögletű, válla inkább gömbölyű, mint egyenes, nyaka és pereme egyenes. Magassága 8 cm. Előlapján a felső sorban JEAN MARIE FARINA, középső sorban PLACE JULIERS No. 4, alsó sorban COLOGNE felirat szerepel. Ezt az üveget is parafa dugóval zárták le. Az üvegcse felirata a kölnivíz feltalálásának története: Jean Marie Farina (1685 – 1766) – német nyelvterületen Johann Maria Farina, olasz nyelvterületen Giovanni Marie Farina – volt a kölnivíz feltalálója. 1709-ben Kölnben alapította meg híres gyárát, melyről a magyar kölni szó is származik. Az üzlet nagyon nehezen indult be, de a 18. század közepére a cég kivirágzott. A siker irigyeket, majd hamisítókat szült, a Farina leszármazottak további gyárakat alapítottak. A Farina cég vásárlói között szerepelt Bonaparte Napóleon francia császár, II. Ferenc német-római császár, magyar király, és IV. Gusztáv Adolf svéd király is. A gyárak Kölnben komoly látványosságnak számítottak, útinaplója szerint báró Wesselényi Miklós is meglátogatta őket. A Farina név használatát és a receptúrákat az örökösök eladták a francia Charles Armand Roger és Charles Martial Gallet által alapított, máig létező Roger&Gallet cégnek, mely a mai napig gyárt Farina névvel jelzett parfümöt. Ez a felvásárlás rengeteg pereskedéshez vezetett, rengeteg hamis márkajelzésű kölnivíz maradt forgalomban, melyek Farina nevével hirdették magukat. Ez az üveg is ilyen hamisítvány, az 1880-1890-es évekre keltezhető, az eredeti, Roger&Gallet Farina ekkor hosszúkás formájú, zöld üvegben volt forgalmazva, felirata pedig VIS A VIS PLACE JULIERS No.4 volt. Bár a hamisítvány nyilván olcsóbb, és könnyebben hozzáférhetőbb lehetett, mint az eredeti kölnivíz, használójának így is módosnak kellett lennie ahhoz, hogy megengedhesse magának.

JEAN MARIE FARINA PLACE JULIERS No. 4 COLOGNE

JEAN MARIE FARINA
PLACE JULIERS No. 4
COLOGNE

Az üvegek valószínűleg a 19. század végén, az 1880-as, 1890-es években lettek megvásárolva és felhasználva, tulajdonosuk egy székesfehérvári, a történeti belváros, a mai Palotai út mellett élő módosabb polgár felesége, leánya lehetett, akinek szemétként kidobott illatszeres és szépészeti üvegcséi bepillantást engednek az utókornak a 19. és 20. század fordulójának szépségápolási szokásaiba.

A feltárásról származó legszebb leleteket, valamint további, a megye egész területéről származó régészeti értékeket a nagyközönség a szeptemberben a Csók István Képtárban megnyíló, Régészeti pillanatképek. Ásatásaink legújabb kincsei 2011-2014 című ideiglenes kiállításon láthatja.

Savanyú Bálint

Fotók: Moór Péter

 

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s