Százötven éve, 1870. szeptember 13.-án, Ungváron született Vedres Márk szobrászművész
A művészről készült fotó, a róla szóló, 1973-ban megjelent kismonográfiából
Az alkotó tíz kisplasztikájával, egy közepes méretű bronzszobrával, három plakettjével, és három szobrának 1:1-es gipsz modelljével van jelen a Szent István Király Múzeum képzőművészeti gyűjteményében.
A Deák Gyűjtemény kiállításának egyik legjobban reprezentált szobrász alkotója, de a Szent István Király Múzeumba az 1960-as évek során került Ybl Gyűjtemény is négy bronz kisplasztikáját őrzi és mutatja be állandó kiállításán. A művész gyűjteményeinkben levő műveinek nagy része a hosszú életet – 91 év – megélt alkotónak fiatalkori érett munkája. Az itt őrzött alkotások szinte mindegyike a „boldog békeidőkben”, az első világháborút megelőző évtizedben, a művész első „firenzei korszakában” keletkezett. Kilenc művének fotókkal kísért bemutatása Nagy Ildikó művészettörténész rövid írásaival a Deák Gyűjtemény honlapján is megtalálható. http://www.deakgyujtemeny.hu/site_dgy.cgi?a=kiallit-322&id=194
A Szent István Király Múzeumban Kovalovszky Márta és Kovács Péter által rendezett, A XX. század magyar művészete kiállítás-sorozat négy kiállításán is találkozhatott már a közönség Vedres Márk műveivel a hatvanas – hetvenes években.
1965-ben A XX. század magyar művészete kiállítás-sorozat első tárlatán, melynek címe: A századforduló művészete volt, a Csók Képtárban kerültek bemutatásra; majd a sorozat második kiállításán ugyanebben az évben, melynek a címe: A Nyolcak és aktivisták köre volt. 1966-ban A XX. század magyar művészete sorozat harmadik tárlata a Magyar szobrászat 1920-1945 címet viselte, később 1977-ben – abban az évben mikor Schaár Erzsébet és Vilt Tibor alkotásainak, valamint Haraszty István kinetikus szobrainak tárlata is megnyílt itt – a Magyar művészet 1945-1949 című tárlaton ismét láthatóak voltak művei.
Nem véletlen tehát, hogy a gyűjtemények építésekor a kurátorok és a fehérvári kiállításokat figyelemmel kísérő Deák Dénes gyűjtő is felfigyelt műveire, és igyekezett megszerezni többet közülük.
A Budenz házban elhelyezett Ybl Ervin gyűjteményben az Éneklő nő, a Lábát törlő nő, a Nyilazó férfiak és a Táncoló nők című szobrai találhatók. A múzeum gyűjteményébe került három gipsz szobra (Halászfiú, Kövön ülő nő, Ülő nő), a gyűjteményi raktárunkban van. Úgy tudjuk, ezek közül nem mindnek készült el bronz változata.
E rövid gyűjtéstörténeti felvetés után – mielőtt megismerkednénk egy eddig kiállításon be nem mutatott alkotásával – néhány mondatban vázoljuk fel a művész szakmai útját.
Vedres Márk hosszú utat tett meg, míg elérkezett addig, hogy keresett és sikeres alkotó legyen, és 1911-ben meghívást kapjon a Nyolcak csoportjától egy közös kiállításra. Ungváron agyagipari szakiskolában kezdte művészeti tanulmányait, majd hazai és külföldi kerámiagyárakban dolgozott. 1895-ben fél évet töltött Münchenben, ahol Hollósy Simon iskolájában tanult. 1897-1900-ig Párizsban élt, itt – sok magyar alkotóhoz hasonlóan – a Julian Akadémia növendéke volt. Párizsban – az iskola szobrász tanárain kívül – kapcsolatba került Rodinnel is, aki nagy hatást gyakorolt munkájára, és tanácsokkal is segítette őt.
1899-től igyekezett részt venni a hazai művészeti életben is, gyakran elküldte alkotásait országos tárlatokra, ahol jelentős díjakat is kapott.
1902-től 1914-ig Firenzében élt. Innen csak a háború kitörésekor jött haza, majd aktívan bekapcsolódott a hazai művészeti életbe. 1919-ben – Tanácsköztársaság idején – a Képzőművészeti Főiskola tanárának nevezték ki. 1925-ben ismét Firenzébe költözött, ahonnan 1934-ben települt végleg haza, Magyarországra.
A Magyar Nemzeti Galéria 1962-ben – halála után egy évvel – rendezte meg emlékkiállítását.
1973-ban Heitler László szerzőségével jelent meg a róla szóló kismonográfia, „A művészet kiskönyvtára” sorozat 80. darabjaként. A könyvben szereplő művek listájában számunkra feltűnhet, hogy a Magyar Nemzeti Galéria mellett az egyetlen közgyűjtemény, melyből a könyvbe kerülhettek művek, az az István Király Múzeum. Sok, a könyvben reprodukált mű volt akkor is magángyűjteményben.
Vedres nevének, munkáinak ismertsége ma is elsősorban a műkereskedelem, a műgyűjtők révén valósul meg.
Magyarországon levő köztéri alkotásairól (csak két ilyenről van tudomásunk) a kiváló honlap, a kozterkep.hu alapján szerezhetünk képet. Két budapesti helyszínen találhatók ezek az alkotásai: az egyik egy nyolc darabból álló sorozat, amely kőből készült, és a mai nevén Jaschik Álmos Művészeti Középiskola kerítését díszíti (https://www.kozterkep.hu/17800/az-egykori-illatos-uti-elemi-nepiskola-keritesdiszito-szobrai), a másik mű a már idős mestertől megrendelt, a halála évében elkészült „Ifjúság vagy Béke kútja” címet viseli, (https://www.kozterkep.hu/3122/beke-kut#vetito=11967) és bronzból készült.
Az életmű kapcsán említés történik arra, hogy külföldön több köztéri alkotása található, de ezekről nem találtunk adatokat.
A hazai művészettörténet írás aktuális feladata és remélhetően lehetősége is, hogy az életében Európában – Vedres Márkhoz hasonlóan – szabadon mozgó művészek életművét az ugyancsak több nyelvet beszélő, szabadon mozgó kutatók teljesebben feldolgozzák majd.
A továbbiakban egy, a Deák Dénes hagyatékban megmaradt, de még eddig be nem mutatott alkotásra szeretnénk ráirányítani a figyelmet.
Ez a tékozló fiú bibliai témáját felidéző terrakotta szobor, melynek mérete: 44 x 15 x 20 cm
Anyagában közelítve az itt most első ízben bemutatandó terrakotta kisplasztikához, az életműben keresve a terrakotta műveket, egy reprezentatív kerámia plasztikával találkozunk, mely egy életnagyságnál nagyobb klasszicizáló nőalakot ábrázol. A Nyugat folyóirat tanúsága szerint 1917-ben a budai Grünwald villa erkélyén állt. Nagy valószínűséggel az alkotás azóta megsemmisült. http://www.epa.hu/00000/00022/00222/06740.htm
Véleményünk szerint – a művész eredeti szakmája miatt is – az újabb kutatásoknál is külön figyelmet érdemelhetnek az agyagból készült alkotásai. Tudjuk, hogy „vándorlásai” során sokszor az ilyen jellegű munkák biztosították számára a megélhetést.
Fotók: Deák Balázs
A Deák Dénes hagyatékban, a korábban egyedi leltárba be nem került művek között található alkotás a Deák Dénes Alapítvány tulajdona. A szobrot (a főalak feje le volt törve) nemrégiben restaurálták a Szent István Király Múzeum restaurátorai. A szobor minden kérdést kizáróan Vedres Márk alkotása. A mű hátoldalán található, az égetés előtt, a még kissé képlékeny nyers agyagba folyóírással beleírt név, Vedres Márk.
Valószínű azt is elmondhatjuk, hogy 1901 utáni, de korai, fiatalkori művel van dolgunk. Az 1901 utáni datálást azért vehetjük biztosra, mert ekkor vette fel a művész ma ismert nevét. A mű tipikusan viseli magán a századforduló után készült jegyeket. Ezek egyike, az egy főnézetre való komponálás, amikor is az alkotás fő nézete nem teljesen szemből, hanem kicsit arrébb lépve, jobb oldalról tárul elénk. Mint majdnem minden Vedres alkotáson, az ábrázolt alakok itt is mezítelenek. A mezítelen emberi test formái itt sem naturalista módon részletezők. A mozdulatok, történések „a lét egy nyugalmas állapotát mutatják”- ahogy Heitler László fogalmaz Vedres kisplasztikáiról általánosságban.
A művész eddig ismert alkotásai között kevés a többalakos, narratív munka. Ez a plasztika a tékozló fiú megtérése bibliai téma megfogalmazása. Ilyen módon, mint bibliai metafora, példabeszéd, nem tartozik Vedres tipikus témái közé.
A kétalakos plasztikán első látásra legszembetűnőbb az apa és fiú figura testének méretkülönbsége. Mintha a lehetséges valós eltérésnél is jóval nagyobb lenne a különbség. A már felnőtt-korú, de törékeny fiatal fiú térdel, így helyezi keresztbe tett karjait apja ölébe, az elfogadás, a megnyugvás gesztusaként. A fiú fejét meghajtva, szinte apja mellkasára borul, de ez a mozdulat mintha félbemaradna. A fiú – mintegy kinézve a jelenetből – nekünk, a nézőknek mutatja arcát. Az apa és a fiú arca is inkább szenvtelen, távolba tekintő, mint megrendült, sértett, vagy indulatos.
A két arc modellálása és a fiú hajviselete talán mégis mintha utalna élő, valóságos személyre; hordoz némi portrészerűséget, bár ez a legtöbb Vedres műről nem mondható el. A fiú felénk forduló arca miatt (mintha magát tükörből nézné, tágra nyitott szemekkel) talán önarcképjellegre is gyanakodhatunk?
Az apa megbocsátásáról nem szenvtelennek látszó arckifejezéséből, hanem kézmozdulatából bizonyosodhatunk meg. Jobb karját lágyan fia vállára teszi, míg bal karja ernyedten bal combjára ereszkedik. A karok, a kézfejek nem részletezőek, nem kidolgozottak, akár azt is mondhatnánk: e téren a szobor nem kész, nem befejezett. A fiú jobb és az apa bal karja ujjainak érintkezése bizonytalanságot, elnagyolt modellálást mutat. A szobor ezen részének megoldatlanságát leginkább a fiú bal karjának mintázásába érzékeljük.
Kettejük tekintete nem egymásra, egymásba szegeződik. A drámai indulatok nem nyernek itt sem formát.
Nem tudjuk készült-e ebben a témában a művésznek más, befejezettebb, vagy akár bronzba öntött alkotása.
Úgy gondoljuk időnként jó egy művészi alkotás egy köztes, még nem teljesen befejezett, nem tökéletes fázisát is látnunk, hogy tudjuk a végső könnyedséghez, tökéletességhez sokszor nem könnyű és egyenes út vezet.
Vedres Márk több, mint hat évtizedes alkotómunkája során kereste és engedte magára hatni a saját és korábbi korok művészetét, de mindezt önmagán átszűrve sikerült egy saját, személyiségének legmegfelelőbb stílust kialakítania. Művészete így nem vált művészeti korszakok illusztrációjává, és felismerhetően egyéni, egyedi.
Vedres szobrai, kisplasztikái a századfordulót követően azért is lettek a polgári otthonok keresett alkotásai, mert mindig megtartották a nyugalomnak nemcsak látszatát, hanem belső békéjét, amely a szép, arányos, meztelen emberi testekben öltött formát, ahol a mozdulatok, szelídek, lassúak, visszafogottak. Az érzelmi hatás még egy ilyen vitára ingerlő jelenetben sem válik zaklatottá.
A művésznek leginkább a századfordulót követő években, Firenzében készült alkotásai – melyek akkor eljutottak Amerikáig is – igen keresettek ma a magyar műtárgypiacon, így ismét megállapíthatjuk, hogy milyen gazdagok vagyunk.
A terrakotta szobor jelenleg a Városi Képtár- Deák Gyűjtemény, „A modell” című tárlatán tekinthető meg.
Szűcs Erzsébet művészettörténész
- Írásunk címét Dömötör István tanulmányából kölcsönöztük
Felhasznált irodalom:
- Dömötör István: Szobrok / Vedres Márk és munkái. In: Lyka Károly szerk.: Művészet, 1913., 326-334. p.
- Vedres Márk emlékkiállítása (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest,1962) kiállítási katalógus
- Heitler László: Vedres. Corvina Kiadó Budapest, 1973.
SZIKM blog 