Százharminchét éve, 1883. szeptember 4.-én, Budapesten született Czóbel Béla festőművész: egy francia-magyar. (Ezzel a címmel rendezte meg nagyszabású emlékkiállítását 2014-ben a Ferenczy Múzeum Szentendrén.)
Festészetet Nagybányán, Münchenben és Párizsban tanult 1902 és 1906 között. 1906-ban az ő beszámolója és új képei hatására robbant a „Neósok” forradalma Nagybányán.
Első feleségével, a német-holland festőnővel, Isolde Daiggal is Nagybányán ismerkedett meg, 1904-ben kötöttek házasságot, 1906-ban született lányuk Lisa Czóbel, aki világhírű táncművész lett. Éltek Hollandiában (1914-19), Berlinben (1919-25), majd ezt követően ismét Párizsban.1939-es váltak el.
1940-ben Modok Mária festőművész lett Czóbel felesége, ekkortól felváltva Párizsban és Szentendrén élt és alkotott. 1975-ben, még a művész életében avatták fel Szentendrén a Czóbel Béla Múzeumot, melyet 2016-ban teljesen felújítottak, új állandó és időszaki kiállításokkal várja a látogatókat.
A fotón a kilencven éves Czóbel Béla és negyvenkét éves Deák Dénes látható:
A Deák gyűjtemény adattárában található egy kézirat, Deák Dénes hagyatékából, melynek néhány részletét első ízben itt közöljük:
„Emlékeim Czóbelről
A fiatalság, a maga tétovaságában és el nem kötelezettségében, állandó bizonytalanságban érzi magát. Ez nem csupán életérzés, mely lefékezi az embert, de gyakran ösztönzője is lehet, hogy úgy kulturálisan, mint egzisztenciálisa megpróbáljon kikötni, valamilyen stabil érték mellett elköteleznie magát.
Fiatalságom nagy ajándéka volt, hogy két idős mester közelében lehettem, figyelhettem életritmusukat, munkájukban kiteljesedő öregkorukat. Etikai magatartásukból magam számára is következtetéseket vonhattam: világlátásukat nagy-értékű művészi tevékenységükkel hitelesítve. Füst Milán és Czóbel Béla festőművész volt a két Mester.
Mint gyűjtőt mutattak be Czóbelnek, a hatvanas évek végén. Hamvas Béla filozófus és felesége Kemény Katalin vittek el hozzá, Szentendrén…
Czóbel akkoriban készült munkái témájukban besorlódtak a megszokott euvre-anyagba: csendéletek, szentendrei tájak, női aktok és házának egyes tematikusan jól megoldható részleteit mutatták. – Feltünő volt az erős kolorit gazdagság, az élénk, vibráló, de mégis összhangba hozott színek, melyek oldották és sejtelmessé tették a képek belső látomásos szerkezetvilágát.
…
Később Dévényi Iván társaságában többször felkerestem a mestert, aki elsőben elzárkózott, majd látva és érzékelve lázas gyűjtőszenvedélyemet, egy-egy kép megvételét az évek során lehetővé tette. A kalandos „szafarik” minden egyes új mű esetében kudarcok és győzelmeken át vezetettek: szó szerint meg kellett küzdeni minden egyes új darabért.
De az évek során mégis egyre gyarapodott kis Czóbel kollekcióm: sőt 1974-ben a mester megfestette arcképemet is. (jellemzően azzal érvelt, hogy jobb ha megfest, mint ha régebbi műveiből kell valamitől megválnia.)”
Deák Dénesről, a róla szoborportrét készítő Šwierkiewicz Róbert említette egy interjúban, hogy ha erősen gondolkozott, törte a fejét valamin (valamiben), mindig kissé félrebiccentette fejét. Ezt a formát, ezt a mozdulatot ragadja meg Czóbel két portréja csakúgy, mint Šwierkiewicz Róbert az állandó kiállításban található bronzszobra is.
A néhány oldalas kézirat, a portrén kívül öt alkotás közvetlen megszerzéséről számol be, melyeket részletekben fizetett a gyűjtő.
Deák Dénes a mester műveinek gyűjtéséről a festő 1976-ban bekövetkezett halála után sem mondott le, így a Városi Képtár- Deák Gyűjtemény ma Czóbel Béla huszonkét alkotását őrzi. Deák Dénes törekedett arra, hogy a festő legtöbb alkotói korszakát átfogja, de a „Vadak” és a „Nyolcak” korszak művei már elérhetetlenek voltak számára. A legkorábbi mű 1914-ből származik, a két legkésőbbi – az itt közölt portré 1973-ban, az önarckép 1974-ben készült.
A huszonkét műből tizenhárom vászon, olaj technikájú kép. Hat egyedi grafika, illetve rajz; három sokszorosított mű: közülük egy litográfia, kettő Czóbel hatvanas évek közepén megrendezett külföldi kiállítási plakátja. (Czóbelnek 1940-es évektől kezdve minden évben volt legalább egy önálló kiállítása Párizsban.)
(leltári szám: 94.56.1., olaj, vászon kartonra ragasztva, méret: 50,7×60,5 cm)
Műfajukat tekintve a huszonkét műből tizenkettő portré, három városkép, (melyből kettő Párizst ábrázolja), négy csendélet, két enteriőr és egy színvázlat.
Valamennyi mű reprodukciója és adatai megtalálhatók a Városi Képtár – Deák Gyűjtemény honlapján: http://www.deakgyujtemeny.hu/site_dgy.cgi?a=kiallit-322&id=17
Múzeumunk az elkövetkező évek egyikében igyekszik tervbe venni egy Czóbel Béla gyűjteményes kiállítása megrendezését, melynek alkotásit szokásunkhoz híven több múzeum és magángyűjtemény anyagából válogatnánk.
–Szűcs Erzsébet művészettörténész –
SZIKM blog 