Pesovár Ferencről születésének 90. évfordulóján
Pesovár Ferenc etnográfus, tánc- és zenefolklorista 1930. április 23-án született Herenden, ahol édesapja községi főjegyző volt. Középiskolai tanulmányait a veszprémi piarista gimnáziumban végezte. Helyes László piarista tanár és Molnár István, a magyar tánckutatás és táncművészet egyik úttörője révén ismerkedett meg a néptánccal. Ernő bátyjával együtt 1943 óta a gimnázium népi táncegyüttesében táncolt. A cserkészet, különösen annak néprajzi irányultságú ága, a regös cserkészet is jelentős hatást gyakorolt rá. Már gimnazista korában megpróbálkozott a néptáncgyűjtéssel a bakonyi falvakban. A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem muzeológia-néprajz szakán végzett 1955-ben. 1949-ben a Honvéd Művész¬együttes hivatásos táncosa volt. 1950-től a Népművészeti-, majd Népművelési Intézet Néprajzi Osztályának külső munkatársaként néptánc kutatásokat végzett Somogyban és Szatmárban. 1954-ben a Néprajzi Múzeum gyakornoka, 1955-től a kiskunfélegyházi Kiskun Múzeum segédmuzeológusa, 1956-tól vezetője. A forradalmat követő megtorlás során, 1957 márciusának elején internálták, vizsgálati fogságba került. Tisztázta magát, s talán tanára, Ortutay Gyula közbenjárására szabadult. Ortutay naplója szerint: 1957. Márc. 7.: „Délután Hoffmann Tamás vizsgázik; jön Pesovár Ernő: letartóztatták az öccsét, akit nagyon szerettem… Ápr. 6-án eljött Pesovár Feri megköszönni a kiszabadulását. Kedves, tehetséges, szerény fiú, de azt hiszem, teli vad, sovány gyűlöletekkel. Mennyi elfojtás van ezekben a gyerekekben!” 1957. április 12-étől haláláig a székesfehérvári István Király Múzeumban néprajzos muzeológus, osztályvezető.
Diplomamunkáját a Szatmár megyei Tyukod község táncairól és táncéletéről írta. Az 1950-es évek végén elkészítette egy Fejér megyei falu, Alap néptánc monográfiáját. A Dunántúl néptánc hagyományát feltáró tudományos kutatásai mellett az egész magyar nyelvterületre és Kelet-Európára kiterjedtek gyűjtései. Kiemelkedő jelentőségűek Erdélyben (Kalotaszeg, Mezőség, Székelyföld) végzett néptánc- és népzenei vizsgálatai, amelyek megalapozták az erdélyi táncdialektus területre vonatkozó ismereteket. Népünk táncéletének (tánctanulás, táncalkalmak, táncrendezés) első kutatója, összefoglalója. A Magyar Néprajzi Lexikon öt kötetébe közel száz néptánc címszót írt.
Fejér megyében tárgygyűjtésével gazdagította az István Király Múzeum néprajzi gyűjteményét. Az állandó kiállítások (1962, 1972) néprajzi részén kívül kiállításokat rendezett a késesmesterségről (1966), a dunántúli pásztorművészetről (1967), a csákvári fazekasságról (1976). Fejér megye első szabadtéri néprajzi múzeumát, a sukorói Néprajzi Házat 1967-ben hozta létre. Negyedszázadon keresztül gyűjtötte, kutatta Fejér megye népszokásait, népdal- és néptánckincsét. Ő hívta fel a figyelmet a mohaiak ma is élő farsangi alakoskodó népszokására, a tikverőzésre.
A Fejér Megyei Népi Együttes (ma Alba Regia Táncegyüttes) néprajzi szaktanácsadójaként is dolgozott. Nevéhez fűződik az Együttes és más hazai néptánccsoportok, zenekarok eredeti néptánc- és népzenei gyűjtésekkel való ellátása, támogatása. Az általa és táncfolklorista kollégái (Andrásfalvy Bertalan, Borbély Jolán, Maácz László, Martin György, Pesovár Ernő) által gyűjtött magyarországi és erdélyi néptánc- és népzenei anyag felhasználásával indulhatott meg az 1970-es évek elején a táncházmozgalom.
Emlékét fenntartja az 1988-ban barátai, munkatársai által létrehozott Pesovár Ferenc Alapítvány, amely a szellemében dolgozó fiatal néptáncosoknak, népzenészeknek, néprajzkutatóknak a Pesovár Ferenc-díjat adományozza. Nevét viseli az Országos Pesovár Ferenc Népdaléneklési Verseny, amit a székesfehérvári Hermann László Zeneművészeti Szakgimnázium, valamint a Fejér Megyei Művelődési Központ rendez minden évben. Pesovár Ferenc nevét vette fel Százhalombattán a művészeti iskola.
Pesovár Ferenc 1983. február 27-én, életének 53. évében halt meg Veszprémben. Magam, aki egy évtizeden keresztül legközvetlenebb munkatársaként dolgoztam az István Király Múzeumban, úgy emlékezhetek a legméltóbban Rá, hogy felhívom a figyelmet két nagy könyvében is testet öltő munkásságának értékeire, felidézem a számára legkedvesebb népdalokat, néptáncokat.
Pesovár Ferenc első könyve 1982-ben jelent meg Béres vagyok, béres. Fejér megyei népzene címmel, amelyben több mint két évtizedes gyűjtéséből 182 népdalt adott közre. A 182 dallamot gyermekjáték-dalok, szokás-dallamok, balladák, béres-, pásztor- és summásdalok, szerelmi dalok, táncdallamok, katonadalok és hangszeres dallamok csoportosításban tette közzé. Az Éva szívem, Éva szövegkezdetű gyermekjáték-dal Pázmándról, Perkátáról, Soponyáról és Alapról került a gyűjteménybe. Dallamára a balra, napiránynak haladó kör közepén táncolók a falujukban ismert lassú párostáncot járták. A dalt Pulai Istvánné 1894-ben született perkátai adatközlő ezzel a szöveggel énekelte:
Éva szívem, Éva,
Most érik a szilva,
Teritve az alja,
Felszedjük hajnalra.
Bárcsak ez a hajnal,
Sokáig tartana,
Hogy a szerelemnek,
Vége ne szakadna.
Szerelem, szerelem,
Átkozott gyötrelem,
Mért nem virágoztál,
Minden fa tetején.
(a dallam második felére)
Hadd szakajtott volna,
Minden szegén legén.
A jeles napok szokásdallamai közül a székesfehérvári bölcsőcskét közölte, amit Fister Istvánné Gaál Anna (szül. 1903) énekelt magnetofonra Székesfehérvár-Felsővárosban, 1978-ban. Adventben, karácsony előtti héten kezdődött és szentestéig tartott a betlehemesek köszöntése. Esténként házról házra járva vitték a kis Jézus bölcsőjét, karácsonyi énekeket mondtak; köszöntésükért pénzt, süteményt, cukrot kaptak.
Fejér megye korábban a nagybirtokok vidéke volt, ezért igen elterjedtek a béres-, pásztor- és summásdalok. A Béreslegény jól megrakd a szekeret kezdetű béresdal Bartók 1906-os baracsi gyűjtése nyomán országosan ismertté vált. Pesovár Ferenc Perkátáról, Enyingről és Alapról közölte újabb változatait. Gyűjteményének címadó béresdalát Ulicza Jánosné 1906-os születésű alapi asszony, a Népművészet Mestere énekelte magnetofonszalagra:
Béres vagyok, béres,
Béresnek szegődtem,
Sej jön az újesztendő,
Jön a szekér értem.
Sajnálom ökrömet,
Vasjáromszögemet,
Sej, cifra ösztökémet,
Barna szeretőmet.
Ökröm a réten,
Gulyám a vetésen,
Taligám a borozdába,
Magam a csárdába.
Pesovár Ferenc nagy energiával kezdte el a sorozat második kötetének, a Fejér megyei néptáncokról szóló összefoglalásának készítését, amikor 1983 februárjának utolsó vasárnapján elragadta közülünk a halál. Ebben a helyzetben munkatársai, barátai nem tehettek mást, korábbi tanulmányait, cikkeit gyűjtötték össze, jelentették meg A juhait kereső pásztor – Fejér megyei néptáncok címmel. A cím magyarázatra szorul: Pesovár Ferenc egyik kedves témájára, egy dramatikus néptáncra, táncpantomimra utal. 1982-ben ezt mondta róla egy vele készített interjúban: „A táncpantomim dallamára tesz utalást Balassi Bálint az egyik Júlia versében: Az oláh lány nótájára, amelyben az elveszett juhait keresi… Erre vonatkozóan az egyetemen egyik professzoromtól hallottam, hogy Kunszentmiklóson egy ilyen táncpantomimot a harmincas években rögzítettek Lajtha Lászlóval és Gönyei Sándorral, és később már érdekelt, hogy hátha másutt is megvan. És hát Fejér megyében is érdeklődtem, mert hát azért legsűrűbben itt járkáltam. Itt rá is találtam több helyen magára a dallamra is, sőt magára a táncra is, a táncpantomimra is, amit a lakodalmakban szoktak előadni Perkátán. Idősebb emberek ismerték… Két részből áll. Egy siratórészből, amikor megjátsszák a lakodalmakban, a férfiak megjátsszák… A cigányok muzsikálnak, és akkor a férfiak közül egy mondja a szöveget. Pantomimikusan siratják, keresik, és amikor úgy vélik, hogy megtalálják, akkor örömükben táncra perdülnek, és akkor ezt a régi típusú ugrós táncot járják, aminek az elnevezése Perkátán már verbung.”
Bevezetőnek szánták a kötet összeállítói Pesovár Ferenc Néptánckutatás Fejér megyében című cikkét. E bevezető írás után három szöveges és két adattári fejezetre tagolódik a könyv. Az első, Népélet, népszokások című fejezetben Székesfehérvár, a Velencei-tó néprajzáról és a mohai farsangi népszokásról, a tikverőzésről olvashatunk. Ezek nem kifejezetten néptánc cikkek, de bennük Pesovár Ferenc Székesfehérvár és a Velencei-tó környékének néptáncait, táncéletét, táncos népszokásait is összefoglalta. A második, Fejér megye tánchagyománya és tánctípusai a magyar tánckultúrában című fejezetben a dunántúli táncdialektus jellemzése után a Pesovár Ferenc által olyan sokat kutatott kanásztáncról, ugrósról, seprűtáncról és a kötetnek címet adó juhait kereső pásztor táncáról olvashatunk. A harmadik, A Mezőföld táncélete és táncai című fejezetbe egy mezőföldi falu, Alap néptánc monográfiája került. Az egyik adattári fejezetben a vizsgált táncokhoz kapcsolódó 56 táncdallam kottáját, a másikban a táncjelírásokat találjuk. Utóbbi fejezetben különösen figyelemre méltó, hogy egymás mellett láthatjuk a táncdallam kottáját, a táncjelírást és a táncról készült fényképet.
Pesovár Ferenc mindkét könyvéhez a közelmúltban hangkazetta-, videokazetta- és CD-mellékletet jelentetett meg az Alba Regia Táncegyesület. Mindezek az Alba Regia Táncegyüttes és más csoportok próbáin, a néptáncpedagógusok képzésénél, valamint a népzenei oktatásban nyújtanak segítséget. Az Együttes új otthonaként Székesfehérváron a Malom utcában 1995-ben felépült a Táncház, ahol nem csak a „nagy együttes” és az utánpótlás csoportok próbálnak, táncolnak, hanem a „kicsik”, sok esetben a korábbi táncosok gyermekei, unokái is tanulják, gyakorolják a táncot a művészeti iskolában. Itt és a Városház tér, újabban a Zichy liget szabadtéri színpadán mutatkoznak be minden év augusztusában a Királyi Napok Nemzetközi Néptánc Fesztivál hazai és külföldi csoportjai táncaikkal, népzenéjükkel, dalaikkal, viseletükkel, népművészetükkel, sőt tájjellegű ételeikkel, italaikkal is. Az Alba Regia Táncegyüttes tehát továbbra is Pesovár Ferenc szellemében dolgozik. Szakmai eredményei, legfőképpen az 1994-ben elnyert Európa-díj a népművészetért is ezt bizonyítják.
Viczkó Tibor Áttáncolt élet címmel dokumentumfilmet készített Pesovár Ferenc életéről, munkásságáról. A Magyar Történelmi Film Alapítvány támogatásával megvalósult filmen testvére, Pesovár Ernő, egyetemi évfolyamtársa és kollégája, Andrásfalvy Bertalan, székesfehérvári múzeumi munkatársai közül Fitz Jenő, Petres Éva, Kovács Péter, Kovalovszky Márta és jómagam idéztük meg emlékét. A táncház mozgalom elindítói, Sebő Ferenc, Halmos Béla és az Alba Regia Táncegyüttes táncosai, zenészei, Botos József, Kneifel Imre, Kneifel György, valamint Kallós Zoltán kolozsvári folklorgyűjtő és Jancsó Miklós filmrendező emlékeztek Pesovár Ferencre.
–Lukács László–
SZIKM blog 