321 ÉVE SZÜLETETT TORKOS JUSTUS JÁNOS, A HÍRES POZSONYI TAXA SZERZŐJE

Méltatlanul alig ismert tudós magyar kémikus, főorvosról emlékezünk meg a mai napon, akinek személyéhez köthető Magyarország első gyógyszerészeti árszabásának megalkotása és kiadása 1745-ből.

321 éve született TORKOS JUSTUS JÁNOS, aki Pozsony városának physicus-orvosaként mindezt összeállította, megírta.

De van egy másik érdekessége is annak, amiért most megemlékezünk a híres szerzőről.

A jelzett mű megtalálható városunkban is, a Magyar Nemzeti Levéltár Fejér Megyei Levéltára muzeális könyvgyűjteményének darabjaként [Pharmaceutica Posoniensis: cum instructionibus pharmacopoeorum, chirurgorum et obstetricum, (…), Pozsony, 1745].

A saját költségén megjelentetett POZSONYI TAXA (Taxa Pharmaceutica Posoniensis) nem csak értékes útmutatást adott a korabeli gyógyszerészek és orvosok számára, de napjainkig fontos információkkal szolgál a gyógyszerészettörténet kutatóinak is. Aki belelapoz, hihetetlen érdekességeket talál benne. A korszak patikai árucikkeinek sokfélesége, a hajmeresztő növényi, állati, ásványi, sőt emberi eredetű alapanyagok tömege megdöbbentő, hiszen olyan korszakból való mindez, amikor még nem gyáripar állította elő a gyógyszereket, hanem maga az apothecarius azaz a patikus a saját laboratóriumában.

Elkészített földi giliszta – forrás: Pozsonyi Taxa

Torkos Justus János Győrben született 1699. december 17-én.

„Édesapja Torkos András evangélikus lelkész, (a magyar pietizmus atyja), édesanyja Petz Zsófia Katalin (egy halberstadti gyöngykereskedő leánya) volt. 1699-ben a pár első gyermekeként született Justus János.”

Győrött magántanításban részesült, „majd Bél Mátyás iskoláit látogatta, később Besztercebányán folytatta tanulmányait Moller Károly Ottónál, ahol orvostudományt illetve gyógyszerészeti tudományokat hallgatott. Tanulmányait 1724-ben fejezte be Halléban, ahol orvosi doktorátust szerzett.” (Halle városa akkoriban az európai pietizmus fellegvárának számított)

„A katonaorvosi szolgálat után 1726-tól Komárom, 1727-től pedig Esztergom vármegye orvosa lett, de Győrött is ellátott városi tisztiorvosi teendőket.” 1731-ben gróf Pálffy Miklós nádor Pozsonyban háziorvosának választotta. „1740-től kezdve városi tisztiorvos lett Pozsonyban. A tisztséget egészen 1770-ben bekövetkezett haláláig viselte.” Több egészségügyi, járványtani, balneológiai és helyismereti tanulmánya jelent meg. A hazai gyógyvizek elemzése és ismertetése terén úttörő munkát végzett. A Taxa előírta a szülészeti beavatkozások és műtétek díjazását is, ezzel a bábaügy első hazai rendezőjévé vált. Kilenc munkája maradt ránk kéziratban. (Meghalt: Pozsonyban,1770.április 7.)

„A korszak uralkodói, Mária Terézia, majd II. József a felvilágosult abszolutizmus jegyében törekedtek az egész birodalomban egységes és magas színvonalú közegészségügyi ellátás megszervezésére. A lakosság egységes és minőségi gyógyszerellátásának érdekében birodalmi szinten szabályozták, milyen gyógyszereket tartsanak a patikákban, ezeket hogyan készítsék el, és milyen áron adják. Az orvosokhoz, sebészekhez és bábákhoz hasonlóan a patikusok számára is elkészült hivatali utasításuk és eskümintájuk, munkájukat rendeletek szabályozták.”

A Taxa összeállításával Torkos Justus János doktort, Pozsony város physicus-orvosát bízták meg. (Akkoriban az orvosokat physicusnak nevezték) Az előmunkálatok 1742-ben kezdődtek, amikor a városi magisztrátus felküldte a Helytartótanácsnak Torkos doktor egészségügyi szabályzat tervezetét, amelyet eredetileg a helyi egészségügyi személyzet hatásköri túllépései és visszaélései okán készített.”

Vipera háj, kutya háj – forrás: Pozsonyi Taxa

„A Helytartótanács felkérte a doktort, készítsen árszabást a gyógyszerészek számára és egyúttal fogalmazza meg a hivatalos gyógyítók feladatkörét is.”

„A Taxa 1744-re készült el, anyagi forrás híján viszont csak a következő évben jelent meg, Torkos doktor saját költségén. A Taxa árainak megállapításánál Torkos egyaránt figyelembe vette a gyógyszerészek érdekeit és a vevőkör anyagi lehetőségeit. Amint azt a bevezetőből megtudjuk, az gyógyszerárakat az officinában közszemlére kellett tenni.”

„Ahogy azt az előszóban jelzi, a könyvet a Magyarországon használatos négy nyelven írta meg, a szokásos latin mellett megtalálhatjuk a magyar, a német és a szlovák elnevezéseket is.”

„A magyar nyelv esetében számos könyvre és lexikonra támaszkodott, de elsősorban Méliusz Juhász Péter Herbáriumának 1578-as kolozsvári kiadását használta.” (Ez volt az első magyar nyelvű füveskönyv hazánkban) „Nyelvészeti szempontból is jelentős alkotásról beszélünk, mivel a növények korabeli elnevezései mellett régi betegségneveket és testrészek elnevezéseit is megőrizte az utókornak.”

Szépiacsontot tartalmazó tégely – forrás: Fekete Sas Patikamúzeum

„A Taxa első része az egyszerű alapanyagokat közli négy cikkelyben. A szokásos, a természet három országát reprezentáló növényi, állati és ásványi szerek mellett külön részben sorolja fel a tengeri eredetű anyagok árait” Érdekesség, hogy emberi eredetű alapanyagokat is felsorol az „Élő állatok neméből való szerek” között. „A második fejezetben az összetett gyógyszerek árszabása található.”

„A gyógyszerformák latin neve szerinti alfabetikus rendben halad az Aceta-tól, azaz ecetektől az Unguenta-ig, vagyis kenőcsökig.”

A máig ismert növényi eredetű szereken kívül olyan gyógyszeralapanyagokkal és fűszerekkel is találkozhatunk a kötetben − a teljesség igénye nélkül − mint a vipera háj, az emberi koponya, a szépiacsont, az ópium, az elkészített földi giliszta, a sárkányvér vagy az „ördögszarnak” nevezett asa foetida gyanta.

„A kompoziták „könyvének” 43 fejezete már alfabetikus sorrendben követi egymást.

Fahéjat tartalmazó tégely – forrás: Fekete Sas Patikamúzeum

Az összetett készítmények között számos, ma már alig ismert gyógyszerformáról olvashatunk. Ilyenek voltak például a „Tzukorral elegyített szerek” (latinul conserva, amelyek gyógynövényt tartalmazó lekvár jellegű gyógyszerek voltak), a „Liktariom” (electuarium, másként nyelet vagy nyalat; növényi porokból és cukorból készített méz állagú orvosság), illetve a „Morzsula” (cukor vagy méz hozzáadásával készült gyógynövényekből és csonthéjasokból, esetleg gyümölcsökből; a gyógyszerforma a szaloncukor és a gyógycukorkák elődjének tekinthető).”

Képeinken néhány oldalt mutatunk a Taxából, illetve a Fekete Sas Patikamúzeum állandó kiállításának legérdekesebb feliratos edényeiből.

Fotók:

Taxáról készült fotók: Szima Viktória, a Magyar Nemzeti Levéltár Fejér Megyei Levéltárának munkatársa

Tárgyfotók: Gelencsér Ferenc, Szent István Király Múzeum

Források:

  • Magyary – Kossa Gyula (1940): Magyar Orvosi Emlékek
  • Torkos Justus János (1745): Taxa Pharmaceutica Posoniensis;

Székesfehérvár, 2020. december 15.                                                           

Krizsány Anna művelődésszervező

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s