Birkás István, az expresszív alkotó

Birkás István Munkácsy-díjas festő- és szobrászművész alkotásaiból nyílt emlékkiállítás múzeumunk Pelikán Galériájában. Az élete jelentős részében Dunaújvárosban alkotó művész 1975. és 2017. között született munkáiból összeállított válogatást tekinthetik meg a látogatók.

– Az emlékkiállítással egy páratlanul gazdag életútból kívánnak a szervezők ízelítőt adni közönségüknek – hangsúlyozta megnyitójában Kertész László, művészettörténész. Az alkotó életének kezdetét felelevenítve elmondta: Birkás István Kunmadarason született, édesapja szikvíz készítéssel foglakozott, s mivel független egzisztenciának számított, az 1950-es évek elején megkapta az “osztályidegen” jelzőt. A család a kitelepítés elől Sztálinvárosba (a mai Dunaújvárosba) menekült. A fiú hétévesen egy rajzszakkör révén került kapcsolatba a művészettel, s mivel tehetségesnek bizonyult, hamarosan Budapesten, a Képző-és Iparművészeti Szakközépiskolában folytatta a tanulmányait. 1966. és 1969. között már Budapesten, a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanul, ám csalódást jelentett számára az ott tapasztalt ideológiai merevség, a cenzúra.
Birkás István hamarosan expresszív alkotóvá vált, művészi szabadsága meghaladta a rendszer toleranciáját. A korabeli hatalom kirúgással fenyegette meg a főiskoláról. Száműzetésbe Dunaújvárosba került vissza.
– A 60-as 70-es évek fordulója számára a festészeti kísérletezés korszaka – emelte ki Kertész László. A művészettörténész elmondta, a tasiszta festészettől a pop-art stílusig szinte mindent kipróbált a művész, s 1973-tól már egy kiérlelt, az absztrakthoz közeli, figuralitásból kiinduló, expresszív stílussal jelentkezett. Egyébként egész életművét jellemezte a grafikai elemek graffiti-szerű használata, amely az 1977-es alkotásain már megfigyelhető.

BirkásIstván-1-blog-indító

Kertész László: “Birkás István egész életművét jellemezte a grafikai elemek graffiti-szerű használata, amely az 1977-es alkotásain már megfigyelhető.”

Birkás István először 1979-ben tért vissza gyermekkora helyszínére, Kunmadarasra. Ennek hatására születtek az 1986-ban bemutatott “Fal-képek”: nádazott falrészletekből, vályog- és kőimitációból, különféle tárgytöredékekből szerkesztett háromdimenziós kollázsok.
– Munkásságában, a 80-as évekre, az expresszív eszközök tudatos visszaszorítása figyelhető meg. Később azonban, újra megjelennek ennek eszközei munkáiban, majd teljes polgárjogot nyertek – emlékeztetett Kertész László. A művész életpályájában az 1990-es évektől az ecset és az expresszív festésmód – több technika alkalmazásával – kezd egyenrangúvá válni. Mindez a Pelikán Galériában nyílt tárlat válogatásában is jól felfedezhető.
Ujházi Péter, festő és grafikus művész – a galéria házigazdája, a Székesfehérvári Művészek Társaságának elnöke – néhány mondatban, de annál hangsúlyosabban köszöntötte barátját, Birkás Istvánt, aki képei révén ismét látható Székesfehérváron.
A megnyitón Cserta Balázs tárogató játékát hallhatták, csodálhatták meg a résztvevők.

Birkás István Munkácsy-díjas festő- és szobrászművész életének hetvenegyedik évében, 2018. január 21-én elhunyt. Munkássága során mintegy 2500 képet festett.

Tárlatunk szeptember 21-ig tekinthető meg.
Továbbiak: https://szikm.hu/kiallitasok/birkas_istvan_emlekkiallitas-457

Szöveg: Sz.G.
Blog indító fotó: http://www.jakd.hu

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s