Nagyváros lesz “csakazértis” – volt egyszer egy ARÉV

A székesfehérvári Városháza Dísztermében egész napos konferenciával zárult március 3-án az Ötven éve történt – volt egyszer egy ARÉV című rendezvény sorozat, melynek szerves részét képezte az Alba Regia Építőipari Vállalat történetének jelentős  korszakát bemutató, a Szent István Király Múzeumban csütörtökön bezárt kiállítás.  A konferencián délelőtt, és délután is számos érdekes előadást hallhatott a Dísztermet zsúfolásig megtöltő közönség, majd az Új Magyar Képtárban még egyszer megtekintették a kiállítást. A nap bevezetőjeként dr. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere köszöntötte a megjelenteket, hangsúlyozva az ARÉV kiemelkedő jelentőségét a megyeszékhely életében. Mint többek között elmondta, a vállalat 50 éves története is olyan fontos, mint 972 óta a városé.  Az előadások során személyes hangvételű visszaemlékezéseket is hallhattunk – mindenki megemlítette a legendás cégvezető, Kiss József elvitathatatlan érdemeit -, míg dr. Demeter Zsófia, Székesfehérvár díszpolgára, a Szent István Király Múzeum nyugalmazott igazgatója,  Nagyváros lesz “csakazértis” –  Székesfehérvár építése a városfejlesztési tervek tükrében címmel tartotta előadását. Az alábbiakban Demeter Zsófia előadásából idézünk.

 

????????????????????????????????????

Cser-Palkovics András polgármester és Kiss Lajos, az ARÉV Baráti Kör elnöke beszélget a konferencia megnyitója előtt

 

“A modern nagyváros és a nagyipari beruházások története Székesfehérváron az 1940-es években kezdődött. Ez a történelmi főváros életében igazi újdonság volt. Székesfehérvár az 1930-as évek infrastrukturális fejlesztésének következtében vált képessé a nagyipar fogadásáa. A Csitáry-korszakban ehhez hozzá tartoztak az akkor stratégiai alapelvként a város szélére telepített nagyipari centrumok (a szétszórt kisüzemek helyett), és az a tény, hogy városunk történetében először ekkor kerültek többségbe a város lakosságán belül az ipari munkások. Ezt a helyzetet tükrözte az 1940-ben készített városrendezési terv. Eszerint városunkat hosszabb távon energiaellátó centrumként, és egy tágas agglomerációs övezet központjaként határozták meg, s a fejlesztendő területet a tervezett gyáripar vonzásában jelölték ki”

 

 

????????????????????????????????????

Dr. Demeter  Zsófia előadása is nagy tetszést aratott

A nemzeti gondolat jegyében

“Érdekességként jegyezhető meg, született arra kormányzati elképzelés, hogy Szegedhez hasonlóan a nemzeti gondolat újkori születési helyeként fejlesztik Székesfehérvárt is.  Erre többek között maga Hóman Bálint, vagy Gerevich Tibor, illetve Aba Novák Vilmos itteni szerepe is utal. Székesfehérvár jelentőségének megnövekedése már 1936-ban érezhető volt. Ekkorra a tankerületi királyi főigazgatóság, az orvosi kamara, és a tűzrendészeti kerület is székhelyet nyert Fehérváron. Mindezek regionális  szerepkört jelentettek.”

Az ONCSA-telep, Székesfehérvár többféle tekintetben is az élen

“Az 1940-es terv és az 1940. évi 23 tc. által létrehozott előírt Országos Nép- és Családvédelmi Alap felhasználásával került sor két ONCSA-telep felépítésére. A Csutora temető dűlőben, a Levente utca, a Berényi út és az izraelita temető közötti részen a sorházas munkástelep céljára 52 házhelyet alakítottak ki (Schmidl-Molnár tervei). A Berényi úti kislakásos telepről írt  cikkében Kotsis Iván felhívja a figyelmet a gyárak, elsősorban a Vadásztölténygyár munkásainak letelepítésére, és arra, hogy Nyugat-Európában már vannak kísérletek a tervszerű, rendezett, sorházas lakótelepek kialakítására. Cikkét a “végre egyszer” felkiáltással végzi, majd ki is fejti, hogy a korban Székesfehérvár többféle tekintetben is élen jár a városépítésben.”

Az ország legnagyobb csarnoka

“Nagyipari beruházások a II. világháborút előkészítő győri hadiipari program keretében valósultak meg. A három nagy ipari létesítmény mindegyikét a Csitáry-féle jó társadalmi és kormányzati támogatottságának köszönhette, de mindez nem lett volna elég, ha nincs mellette a város fekvése által kínált stratégiai szempont, illetve nem lett volna alapként megoldható az energia ellátás. Fontos előfeltétel volt a meglévő repüléssel összefüggő, a folyamatosan fejlesztett beruházások együttese Sóstón, a Táci úti repülőtéren, Börgöndön és Kisfaludon. Most végre előnyös volt a város számára a főváros közelsége: jó szállítási, logisztikai kapcsolatrendszere, melyet most már a repülésben és a hírközlésben betöltött szerepe is erősített. 1939-ben kezdődött el a Vadásztöltény-, Gyutacs- és Fémárúgyár Rt. beruházása 23 katasztrális holdon. Fő részvényese Weiss Manfréd, illetve Brázay Kálmán volt. A gyár telepítésekor az óvóhelynek ígérkező öreghegyi pince rendszert is figyelembe vették. A gyárat a háborús konjunktúra miatt állandóan bővítették… 1941-ben a városvezetés örömmel vette tudomásul az Alumínium Félkész Árugyár Rt. létesítését. A telepítők szerint a város mellett szólt, hogy a vezetés élénk érdeklődést mutat. Az alumínium gyár létesítésének nyilvánvaló alapját a Gánt határában feltárt bauxit, fogadóbázisát pedig a magyar-német repülőgép program igénye jelentette. 1943-ra készült el a Danuvia Fegyver- és Lőszergyár Rt. üzemeként a fehérvári, a motorkerékpárokat és szerszámgépeket előállító gyár Szárazréten. Gépcsarnokát akkor az ország legnagyobb csarnokaként tartották számon.”

 

????????????????????????????????????

A konferencia moderátora és egyik előadója, Igari Antal, Fejér megye főépítésze volt

 

A II. világháborús károk

“A II. világháború alatt Székesfehérvár a frontváros szerepét töltötte be, a Budapest elfoglalásáért vívott harcokban… A város kétszer szenvedett el nagyarányú szőnyegbombázást. 1944. szeptember 19-én a szovjet 17. légi hadsereg bombázott szovjet felségjelű, de amerikai gyártmányú gépekkel… Az amerikai légitámadás 1944. október 13-án több hullámban zajlott. A vasútállomás környékét támadták, de nagyon sok volt a polgári áldozat, mert éppen akkor futott be egy zsúfolt személyvonat… A bombázások kárait súlyosbította, hogy a város hadműveleti területté vált, sőt, az 1944-45 fordulóján zajló zajló harcok éppen a teherpályaudvar és a vasúti épületek környékén kezdődtek, a zámolyi tankcsata viszont elsősorban a Felsővárost pusztította. A város többször cserélt gazdát. Egykorú felmérés szerint a törvényhatósági és megyei városok sorában, Székesfehérvár Debrecen és hatvan után a legtöbb kárt szenvedte… A vasút, a Vasútvidék, a Széchenyi utca, a repülőterek, a Felsőváros, az Öreghegy és a belváros is súlyos károkat szenvedett, Gáspár János polgármester számadatai szerint, például a községi iskolák 54 tanterméből 12 maradt. ”

A háború utáni helyzet, Sztálinváros erőszakos fejlesztése

“A  város vezetésének a II. világháború után csökkent népességgel és az épületállomány jelentős károsodásával kellett számolnia… A népesség az  1950-es években kezdett nőni, 1960-66 között már jelentősen növekedett, s az 1980-as évek elején érte el a csúcspontot… A város megítélése, és a neki szánt szerepek, politikai döntések szerint változtak. Az 1950-es években Sztálinváros erőszakos fejlesztése miatt Székesfehérvár szerepét csökkenteni igyekeztek: 1950-ben járási igazgatás alá került, megyeszékhelyi funkciója is kérdésessé vált. Ennek megfelelően az infrastrukturális fejlesztés és lakásépítés messze elmaradt nem csak a  szükségestől, és az igényektől, hanem más hasonló nagyságrendű városétól is. Új területrendezési tervet csak 1952-ben, városrendezési tervet pedig 1954-ben készítettek. Ezek meghatározták a romos területek újjáépítését, a belvárostól keletre kisebb, nyugatra teljes szanálással többszintes lakóépületek emelését, az M7-es és a 8-as úthoz kiépített kapcsolat, és a várost elkerülő útszakaszok megépítését. Mindez hosszú idő alatt, és a Palotaváros leradírozása árán valósult meg… A tervutasításos gazdaságpolitikából következően, a tervezésben a fővárosi vállalatoknak, a kivitelezésben pedig a helyi erőknek jutott a főszerep. A kivitelezők között, bár nem egyedüliként, egyre fontosabb szerepet töltött be az  ARÉV.”

18 emeletes házak Fehérváron? A belváros kibontása

“1959-ben készült el Székesfehérvár általános rendezési terve, majd 1964-ben ennek második üteme. Ez már számolt azzal a helyi építészek által megfogalmazott igénnyel, hogy a tervezők a városiak érdekeit is vegyék igénybe. Ezekből a tervekből az a legérdekesebb, ami nem valósult meg. Példa erre az Öreghegy déli részének magas házakkal való átépítése, valamint a 18 emeletes házak városba való telepítése. 1971-ben a központi akarat ismét Székesfehérvárt helyezte előtérbe a régión belül: a városnak felsőfokú szerepet szántak, és 44 település vonzásában vizsgálták. Ezt tükrözi rangemelkedése, 1990-től megyei jogú város. Az 1970-es évek építkezései központjában az ezeréves évforduló kapcsán a belváros kibontása állt. A keleti oldalon egy újabb alközpont létesült, Technika Háza, Hotel Alba Regia, Fehérvár Áruház, később mindez kiegészült a Nemzeti Bank épületével. A nyugati oldalon a várfal kibontásával és a térrendezéssel szép rálátás keletkezett a belvárosra. Az alközponti funkció később teremtette meg épületeit: az Alba Plazát és a Fehér Palotát. A fejlesztés súlypontja a történelmi védett városmag rekonstrukciójára helyeződött. 1980-ban készült el Székesfehérvár és település csoportjának általános rendezés terve, mely először foglalkozott az egész csoport fejlesztésével… Erre az évtizedre nyilvánvaló lett Fehérvár nagyipari központi szerepe, az ország tíz legnagyobb vállalata közül három (Ikarus, Videoton, Köfém) a városban termelt, de a KGST-piacok összeomlása, a szovjet hadiipari megrendelések megszűnése 1992-re már nagyon súlyos gazdasági válságot okozott.”

 

Az ARÉV

“A városrendezési terv 1991. évi felülvizsgálatakor a helyi mérnökcsoport feladatként határozta meg az építési tilalmak feloldását, az erőszakos beépítések minimalizálását, a tömbbelsők feltárását, a külvárosok emberléptékű, kisvárosias hangulatának megőrzését, és a zöldövezetek védelmét. Ezer éve épülő, ugyanakkor az idővel dacoló várost álmodtak. Ebben a folyamatban építőipari kivitelezőként főszereplő volt az ARÉV. A vállalat 1949-es megalakulásától 1991-ig elsősorban Székesfehérvárt építette. Emellett dolgozott Fejér megyében, és a korszak végétől egyre többször a városon, a megyén, sőt, az országhatáron (Irak, Szovjetúnió, Algéria, NSZK) kívül is. Székesfehérvár 1990-es évekbeli épületállományának közel 60 százalékát a vállalat építette. 1949-1992 között állami vállalat, 1980-tól ARÉV néven, majd 2003-ig részvénytársaság formájában működött, s jogutód nélkül szűnt meg.

 

Matók János

Fotó: Gelencsér Ferenc

 

 

 

 

 

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s