Kézifegyverek, osztrák-magyar légierő a Nagy Háborúban, egy fehérvári kötődésű “ász” pilóta

Az osztrák-magyar légierő és kézifegyverek a Nagy Háborúban címmel hallhatta az érdeklődő közönség „Az Égből dühödt angyal dobolt” – Székesfehérvári ezredek az I. világháborúban című kiállításhoz kapcsolódó előadássorozat újabb részét a Szent István Király Múzeumban.  Az Osztrák-Magyar Monarchia kézifegyvereiről Soós Péter százados, osztályvezető, Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Tárgyi Gyűjteményi Osztály,  míg az osztrák-magyar légierőről  Gondos László muzeológus, Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Tárgyi Gyűjteményi Osztály, tartotta meg érdekes előadását.

60_

Katonáink a lövészárokban, fotó: www.kanizsaujsag.hu

 

  • Szinte száz százalékban hazai gyártású kézifegyverekkel rendelkezett a monarchia hadserege – mondta Soós Péter százados. – Főleg a háború kezdeti időszakában. Ezeknek a fegyvereknek a minősége bizony kiválónak volt mondható. Az osztrák és a magyar ipar is messze menően teljesítette azokat az elvárásokat, melyeket a katonai vezetés támasztott az irányukba. Később, amikor a háborúban előtérbe került a nyersanyag hiány, a háborús veszteség némi válságot okozott, pótolni kellett a hiányt. Ezeket úgy tudták áthidalni, hogy a külföldnek gyártott,illetve a depókban tárolt régi fegyvereket adták a katonáknak. A nyersanyag válság pedig abban a tekintetben volt negatív hatással, hogy bizony a nyersanyag, a megmunkálás minősége sajnos a fronton is kiütközött. Természetesen igyekeztek ezeket a nehézségeket áthidalni.

images

 

m0712

1287652855

Puska, géppuska és pisztoly a Nagy Háború idejéből

 

  • A kiválónak mondott fegyverekből melyeket emelné ki?
  • A legalapvetőbb fegyver ekkor a katonáknak az ismétlő puska volt, bármelyik fegyvernemnél szolgált. Puskával mindenki megtanult és tudott lőni. Általában öt töltény befogadására alkalmas középágy táras, ismétlő puskák, ezekre támaszkodtak a hadviselő felek. 1981-ben létesült Budapesten, a Soroksári úton a száz százalékos állami támogatású, banki hitelekből létesített Budapesti Fegyver- és Gépgyár Rt. Ez akkor Európában korszerű fegyvergyárnak számított. Berlinből a legmodernebb gépeket rendelték meg,  a gyár a háború alatt folyamatos konjunktúrát élt meg, bővítettek, fejlesztettek, többek között a munkásszállásokat is bővítették. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az osztrák Steyr fegyvergyárral egyenértékű termékeket készítettek a Soroksári úton, hazai munkásokkal, részben hazai alapanyagokból. Mind az ismétlő puskák, mint pedig az öntöltő pisztolyok világszínvonalúak voltak, jelentettek abban az időben.

hansa_brandenburg_di_orresz

 

  • Milyen erőt jelentett a Nagy Háborúban az osztrák-magyar légierő? – tettem fel a kérdést Gondos Lászlónak.
  • Azzal kell kezdeni, hogy még csak születőben volt ez a fegyvernem – kezdte válaszát a muzeológus. – Illetve még nem is fegyvernem volt, hanem egy kiegészítő ága a hadseregnek. A repülés története, mint katonai ág, 1910-re nyúlik vissza az egész világon. Ekkor kezdi kibontakoztatni a szárnyait. 1903-ban jelent meg az első motoros gép, s a háború elején így bizony még minden nagyon bizonytalan volt. A szakirodalom leírja, hogy a mozgósításkor az osztrák-magyar monarchia 15 repülő századdal vonul fel a frontra. Akkor úgy számoltak, hogy egy században hat repülőgép volt, de ezt a számot abban az időszakban nem tudták tartani, igazából harminckettő és hetvenkettő közötti, katonai célra felhasználható gép állhatott rendelkezésre 1914. augusztusában. A kimutatások alapján hivatalosan is kimutatható, hogy a repülő századoknak egy része csak papíron létezett. És olyan repülő park is létezett, ahol csak egy gép volt szolgálatban, például pont Szarajevo közelében. Ez egy nagyon bizonytalan történet volt, magyarul a nulláról kellett kezdeni, a háborús igényeknek megfelelően. És ez nagyon gyorsan meg is történt, hiszen 1915-re szinte pillanatok alatt felépült az igényeknek megfelelő  repülőgép gyártó ipar a monarchiában. Folyamatos volt a fejlődés, így 1916-ban már négy vadonatúj századot szereltek fel, míg az év végére már öt-hat századot szereltek fel havonta. Több helyen zajlott a gyártás, a legnagyobb a bécsi volt, de jelentős volt Budapest, hiszen a monarchia második legnagyobb gyára az albertfalvai volt, míg a motorokat Prágában, Bécsben és Aradon gyártották.

 

  • A pilóták kiképzése?
  • Amikor ez az egész elkezdődött, a volt polgári aviatikusok kezdték el a katonai kiképzést. 1911-ben hirdették meg az első hivatalos katonai pilóta képzést, s a tanfolyamot 1912-ben megismételték. Aztán a háború alatt állították fel azokat a pót repülő századokat, ahol a kiképzés zajlott. Egyébként az egyik legnagyobb központ Bécsújhely volt. A frontokon egyre nagyobb emberigényt kellett biztosítani, főleg az olasz, majd a román front megnyílása után. A végén már huszonnégy-huszonhat pót század múködött 1918-ban. Nemzetközi viszonylatban az ötödik helyet foglalta el a monarchia légiereje másokhoz képest, de viszont a hadszíntereket kell figyelembe venni, és nem a létszám adatokat. Így a keleti hadszíntéren, az oroszokkal szemben szinte végig fölényben voltak az osztrák-magyar repülők, a Balkán fronton időről időre már ingadozott a helyzet, főleg amikor a franciáknak sikerült erősítést küldeniük a románoknak. Az olasz fronton igazából enyhe olasz fölény mutatkozott, ami 1918 tavaszától már erőteljessé vált, köszönhetően az Antant támogatásának is. De ahogy a kézifegyverek esetében, úgy itt is jelentős gondot okozott a nyersanyag ellátás, a logisztikai problémák.

 

Fejes_István

Fejes István az Osztrák-Magyar Monarchia 16 légi győzelmet arató ász pilótája, a fehérvári 17-es gyalogezred volt katonája

  • Nagy légi csaták, kiemelkedő magyar pilóták?
  • A légi harcok 1914-ben elkezdődtek, de akkor még kézi lőfegyverekkel harcoltak egymás ellen a pilóták. Az első magyar névhez köthető, egyben a monarchia első légi  győzelmet Hosszú István szerezte egy karabéllyal, miközben repült. Igazából megfigyelő tiszt volt, a pilóta repült, ő pedig sikeresen lőtt az ellenségre. 1915-től sűrűsödnek az események, majd 1917. az az időszak, amikor a légi harcok már általánossá váltak a frontokon. Ezeket század szinten vívják, tíz-tizenkét repülőgép harcol a levegőben, nagyon ritka, hogy többen voltak. Ezért kimondott nagy csatákról nem beszélhetünk. Viszont kiemelkedő magyar pilótákról, megfigyelő tisztekről  igen. A legeredményesebb repülő ászunk Kiss József tartalékos hadnagy volt, de szorosan követi Fejes István, aki szorosan kötődik Székesfehérvárhoz, hiszen a 17-es gyalogezred katonájaként még harcolt a Kárpátokban, majd onnan rukkolt át az autós osztaghoz, s a gépjármú vezetőktől került a repülősökhöz. Fejes István igazoltan 16 légi győzelemmel rendelkezett a Nagy Háborúban.

 

.

Fejes István 1890. október 18-án született Gyömörén (más források szerint Győrben). 1912. október 15-én, 21 évesen lett a Székesfehérváron állomásozó 17. honvéd gyalogezred katonája. A világháború kitörése után egységét az orosz frontra vezényelték. 1914. szeptember 16-án megsebesült, majd felgyógyulása után, 1915. március 8-án az autócsapatokhoz irányították, ahol sofőrként szolgált. 1916 márciusában önként jelentkezett a Légjárócsapatokhoz és elvégezte a pilótatanfolyamot, igazolványát november 3-án kapta kézhez. 1917. február 3-án jelentkezett az olasz fronton harcoló, haidenschafti bázisú 19. repülőszázadnál, ahol Adolf Heyrowsky volt a parancsnoka. Első légi győzelmét 1917. április 17-én, harmadik bevetésén szerezte egy olasz Nieuport vadász lelövésével. Május 14-én újabb Nieuportot győzött le, május 19-én pedig megkapta táboripilóta-jelvényét. A következő napon Britof mellett egy ellenséges SPAD gépet kényszerített földre. Június 19-én felderítőgépére (megfigyelőtisztje Josef Pürer volt) egy Nieuport-kötelék támadt, amiből kettőt kilőttek (ám utólag csak az egyiket fogadták el igazoltnak), azonban erősen összelőtt gépével neki is kényszerleszállást kellett végrehajtania. Június 26-án Tahy Sándor volt a megfigyelője, amikor egy Caudron felderítő lelövésével Fejes megszerezte ötödik légi győzelmét és bekerült az ászpilóták elit klubjába. Fejes Istvánt a következőképpen értékelték feljebbvalói: Komoly, szerény, szorgalmas és megbízható pilóta. Németül alig beszél. Kiváló műszaki ismeretekkel rendelkezik.

1917 októberében átirányították az 51. vadászrepülő-századhoz. Vadászpilótaként először 1917. december 3-án tüntette ki magát, Visnadello fölött kilőtt egy megfigyelőballont. 1918 februárjában előléptették őrmesterré. Március 22-én megszerezte tizedik győzelmét, ellenfele egy brit R.E.8 felderítő volt. Március 30-án saját repülőtere fölött vívott légiharcot egy merész brit Sopwith Camellal. Az angol gép kényszerleszállást hajtott végre, de Fejes gépe is 46 találatot kapott, ő maga pedig megsebesült a sarkán. 1918. június 15-én, a második piavei csata első napján egy olasz SPAD lelövésével megszerezte tizenötödik légi győzelmét. Júliusban törzsőrmesteri előléptetést kapott, a ceremónián IV. Károly császár is jelen volt, aki éppen meglátogatta a századot. Utolsó sikerére 1918. szeptember 1-én került sor, Arcade térségében egy Sopwith Camelt kényszerített földre. 16 igazolt légi győzelme mellett összesen négy megerősítetlent jelentett.

(Forrás: szabad enciklopédia)

 

Matók János

 

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s