Az ELTE BTK Régészettudományi Intézetének adjunktusát székesfehérvári előadása apropóján kérdeztük.
Dr. Rácz Zsófia
A népvándorlás kori ötvösművészet fogalma inkább időbeliséget fejez ki, vagy van valami belső összefüggésrendszer, valami, ami közös a különböző népvándorlás kori népek ötvösségében?
Elsősorban időbeli értelemben használom és a Kárpát-medencére vonatkozóan. De valóban, lehet különbséget tenni például a kézművesség szervezettségi viszonyai közt az egyes korszakokban és területeken: a népvándorlás kori Kárpát-medencében az elitnek dolgozó, jól képzett mesterek mellett valószínűleg a vándorkézművesek és a háziipar-szerűen, “félprofin” dolgozó kézművesek voltak többségben. Városi kézművesréteget vagy specializált mestereket (pl. aranyműves, ezüstműves, rézműves, vagy éppen ékkő csiszoló) itt nem találni. Viszont ugyanebben az időben a Mediterráneumban mindezek megvannak, az antik hagyomány folytatásaként.
A hun kor (5. sz.), germán kor (a gepida és langobard királyság kora, 6. sz.) és az avar kor (6-9. sz.) ötvösművészetében közös, hogy elsősorban a késő antik-bizánci művészetből táplálkoznak, ezt alakítják át saját ízlésüknek, elképzeléseiknek megfelelően.
Jellemző még a népvándorlás kori mesterekre, hogy sok mindenhez értettek, egyszerre voltak kovácsok, bőrművesek és finomabb munkákat előállító ötvösök – ezt a sokszínűséget tükrözik az avar kori ötvössírok (szerszámokat rejtő temetkezések) is.
Mit tanultak a népvándorláskor ötvösei az antikvitás művészetéből, technikáiból?
A fentiekből is következik, hogy nagyon sok mindent. Számos ötvöstechnikát átvesznek: ékkőberakás, ékvéséses technika, később a préseléses eljárás, a bronzból öntött préselőminták használata. Klasszikus motívumok is feltűnnek a népvándorlás kori ötvöstárgyakon: futó kutya, tojássor, akantuszinda, szőlőlevél; de bonyolultabb, figurális ábrázolások is megjelennek, például császárportré utánzatai a késő avar korban. Az is nyomon követhető az egyszerűbb minőségű tárgyakon, ahogyan degradálódnak, értelmetlenné válnak a késő antik díszítő elemek.
Hogyan változott a népvándorlás kori ötvösség megítélése az utóbbi 100 évben. Milyen szerepe volt ebben az osztrák művészettörténésznek, Alois Rieglnek?
A legfontosabb változás, hogy míg sokáig Ázsiából eredeztették, ázsiai nomád hagyományként írták le például az avar kori ötvöstárgyak, viseleti elemek, ékszerek nagy részét, az utóbbi évtizedekben felismerték a késő antik és bizánci hatás fontosságát. Ebben Riegl szerepe óriási, Magyarországon a régészek jó nagy fáziskéséssel kezdték el követni a Riegl-i, “késő antik vonalat”. Személyes szerencsém, hogy a régészet mellett művészettörténet szakos voltam, így A későrómai iparművészetet “kénytelen voltam” már az egyetemen olvasgatni.
Melyek voltak a népvándorlás kori ötvösök legnépszerűbb készítményei?
A presztízst kifejező tárgyak, ezek nagy részét – praktikusan – magukon hordhatták. A férfiaknál például a veretes öv és a fegyverek szerelékei, a nőknél a különböző ékszerek (fülbevalók, ruhakapcsoló tűk, karperecek, női övek).
Miben tér el egymástól leginkább a germán (gót, gepida, langobard, stb.) és a keleti lovas nomád népek (hun, avar, magyar, stb.) ötvöstechnikája?
Itt, a Kárpát-medencében, szinte semmiben. Eltérhet a fegyverzet vagy a temetkezési szokás, de ugyanazok az ötvöstechnikák vannak használatban pl. az 5. században a különböző népcsoportok közt. A hun kort illetően még azt sem tudom megmondani, hogy mely leleteket lehet kifejezetten hunokhoz, melyeket alánokhoz vagy melyeket gótokhoz, gepidákhoz kötni. Semmilyen módon nem lehet ötvöstechnikákat etnikumoknak megfeleltetni.
Azért akad egy-két példa, sztyeppei örökségre. Például a hun kori nagy bronzüstöket, azok öntési technikáját Ázsiából eredeztetik. Vagy jellegzetes sztyeppei hagyomány még, amikor fából faragott (állat alakú) tárgyakat vonnak be vékony aranylemezzel – ilyen van egy-kettő a hun és az avar korból is.
Fejér megye „ellátottsága” nem mondható rossznak, ami a népvándorláskor ötvös termékeit illeti. Mely tárgyak az Ön személyes kedvencei erről a területről?
A csákberényi avar temető ötvös/kovács sírjainak az anyaga, meg az adonyi préselőminta készlet. Az igari aranyöv. Ez egy nagyon szép, egyedi készítésű munka. Vagy a szabadbattyáni 5. századi leletek. És a Seuso-kincs.
(Illusztrációk: leletek a kunszentmártoni avar ötvössírból.)
Pallag Zoltán
Szent István Király Múzeum
SZIKM blog 