„Annyira félt, hogy meg fogják találni” – Kovács Péter és Kovalovszky Márta Pilinszky János székesfehérvári időszakáról

Kovács Péter, a költő unokaöccse Pilinszky János mellett nőtt fel egy budapesti lakásban. Később feleségével, Kovalovszky Mártával a székesfehérvári múzeumban kezdtek el művészettörténészként dolgozni. Így fordulhatott elő, hogy Pilinszky többször, hosszabb időt is eltöltött a városban, és 1980-ban egy Kígyó utcai albérletben lelt menedéket.

Kovács Péter és Kovalovszky Márta (Kép: Oláh Gergely Máté)

Kovács Péter és Kovalovszky Márta (Kép: Oláh Gergely Máté)

– Melyek voltak Pilinszky János kedvelt székesfehérvári helyszínei? Hol töltötte a napjait, amikor nem a Kígyó utcai lakásban tartózkodott? Kikkel tartotta a kapcsolatot a helyi művészek közül?

Kovács Péter: – Annak idején, amikor Budapesten a Molnár utcában élt együtt a család, egy háromszobás, tulajdonképpen nagy lakásban laktunk, csak nagyon sokan voltunk. A szüleim, három gyerek, a nagymamám, Jancsi, és az ötvenes években, amikor a rendeket feloszlatták, még egy kedvesnővér is odakerült hozzánk az egykori személyzeti helyiségbe. Ez azt jelentette, hogy senkinek nem volt ott saját szobája, olyannyira nem, hogy én egy szobában aludtam Jancsival. Abban a lakásban senki nem lehetett egy pillanatig sem egyedül, ami a gyerekeknek nem volt rossz, a felnőtteknek viszont annál inkább. Jancsi így máshol nem is tudott volna dolgozni, mint eszpresszókban, ezeken a helyeken írt, és emlékszem, hogy mindig nagyon pici ceruzákat használt.

Kovalovszky Márta: – Itt, Székesfehérváron az Alba Regia Szálló presszóját szerette nagyon, ami ma már nincs meg. Itt ugyanis apró, kétszemélyes bokszok voltak, és nem kellett aggódni, hogy valaki bejön, meglátja őt, és esetleg leül mellé. Ott nagyon szeretett dolgozni.Ebben az időszakban tanult főzni is, őrületes módszerességgel. Vett egy szakácskönyvet, abból minden utasítást betartott, de mindig tett fel kérdéseket is. Ő maga vásárolt. Az Ady Endre utcában volt egy zöldséges, ott vásárolt rendszeresen, de sokszor előfordult, hogy a kosárral együtt az árut ott hagyta. Kifizette, és elsietett, mert már valami egész másra gondolt. Ilyenkor nekem szóltak, ha elmentem az üzlet előtt, hogy a sógora itt hagyta a kosarát.

K. P.: – Ebben a városban Takács Imrével volt nagyon jóban Jancsi. Kölcsönösen nagyon szerették egymást, és Imrének később volt egy nagyon szép írása is Jancsiról.

K. M.: – Annyira tiszteletben tartotta Takács azt, hogy Jancsi nem nagyon akar senkivel találkozni, hogy soha nem kérdezte meg, hol lakik. Minden alkalommal elkísérte a múzeum sarkáig, és ott elbúcsúzott.

– Az utolsó évet és a panellakást megelőzően töltött Pilinszky hosszabb időt Székesfehérváron?

K.P.: – Elég hosszú időn keresztül, előfordult, hogy egy hónapon át is a Budenz-ház vendégszobájában lakott. Emlékszem, hogy akkor Velemről jött át éppen, ahol Törőcsik Mariék szomszédságában töltött hosszú hónapokat. Egy kisteherautóval érkezett, amire felpakolták a zene-eszközeit, ugyanis rengeteg erősítője, hatalmas magnói voltak. Szinte állandóan zenét hallgatott az utolsó éveiben. A Budenz-házba is beszerelte magának ezeket az eszközöket, és ott is lefüggönyözött, állandóan lefüggönyözött lakásban töltötte a napjait.

 kpkm_2

– Voltak-e budapesti látogatói, vagy Fehérvár inkább menedék volt számára, ahol el lehet bújni?

K. M.: – 1980-ban történt, hogy sikerült találnunk számára egy albérleti lakást itt Székesfehérváron, a múzeum közelében. Senkinek nem mondtam meg, hogy itt van a városban. Egyik alkalommal otthon voltunk a mi lakásunkban, csöngettek, és Bódy Gábor nyomult be az ajtón. Jancsi tényleg itt volt, és hallottam, ahogy az előszobában lépked, bemegy a fürdőszobába, de nem kapcsolja fel a villanyt. Bódy Gábor Jancsit kereste, én mondtam, hogy nincs itt, Budapesten van, de Gábor erre azt mondta, hogy ő Budapestről jön, ahol Jancsi nagynénje közölte vele, hogy Fehérvárra jött. Miközben magyaráztam, hogy nem is láttuk mostanában, Bódy Gábor nyomta befelé az ajtót, én pedig nyomtam kifelé az ajtót, Jancsi pedig reszketett a fürdőszobában. Ez a Psyché forgatása után volt, ezért kereste Jancsit, de végül elhitte, hogy nincs itt, és elment. Jancsi ekkor kijött a sötét fürdőszobából, nagyon dobogott a szíve, annyira félt, hogy meg fogják találni.

K. P.: – Ehhez hozzátartozik, hogy Jancsi levelezési címének a mi címünk volt megadva, ide lehetett írni neki, telefonunk akkoriban nem volt, és a saját címét nem adta meg senkinek.

Czinki Ferenc

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s