A polgárdi állvány rajza, 1924

Szeptember elején egy kézzel készült tollrajz bukkant elő a Szent István Király Múzeum gyűjteményéből, amely az 1878-ban a Polgárdi melletti Kőszárhegyen talált ezüst állványt ábrázolja; rajta egy dátum: 1924. Sajnos eddig nem sikerült kiderítenünk, hogy mihez (kiállításhoz?, könyvhöz?) készült a rajz, annyi biztos, hogy abban az időben készült, amikor még háromlábú állványnak (tripos) gondolták a 2002-ben négylábúvá kiegészített csodálatos ezüsttárgyat, amelyről azt feltételezik, hogy egykor a Seuso-kincs része lehetett.

A polgárdi állvány rajza, 1924 (Szent István Király Múzeum)

A polgárdi állvány rajza, 1924 (Szent István Király Múzeum)

Nagy Mihály és Tóth Endre, a Magyar Nemzeti Múzeum régészei az 1990 februárjában a Sotheby’s aukciósház New York-i irodájában tartott – a Seuso-kincset bemutató – sajtótájékoztató után kutatni kezdtek, és rájöttek, hogy az 1878-ban a polgárdi Kőszárhegyen egy szilvafa kidöntésekor talált ezüstállványnak köze lehetett a Seuso-kincshez. A sokáig tripusnak, azaz háromlábú tartóállványnak gondolt leletről 2002-ben kiderítették, hogy valójában négy lába volt.

“A háromlábú állványként rekonstruált polgárdi lelettel mindig problémák voltak, sohasem tudott funkciójának megfelelően működni. Az összeerőltetett alkatrészei miatt rengeteg feszültség volt a tárgyban, a keresztpántokat tartó forraszok is mindig elengedtek. Szétszedés után derült ki, hogy a keresztpántokat rögzítő fülek derékszögben állnak, nemcsak az eredeti két lábon, hanem a kiegészített harmadikon is. Az elrejtett két láb pedig arra utal, hogy egykori eltulajdonítói felezéssel osztoztak az ezüstön” – mondta Mráv Zsolt, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze 2012-ben az [origo]-nak. Mráv a quadripus és a kincs kapcsolatát firtató kérdésre elmondta, hogy: “A Seuso-kincs mindkét geometrikus kancsója (A, B) – díszítőmotívumaik egyezése és extrém mérete alapján – bizonyosan azonos balkáni műhelyben és valószínűleg azonos ötvös által készült a polgárdi quadripusszal.”

A Mráv Zsolt által említett balkáni műhely lehetett Sirmiumban (Sremska Mitrovica, Szerbia), de Sisciában (Sisak, Horvátország) is. Pannóniában ezen a két római településen működtek pénzverdék, és készítettek magas színvonalú ötvösmunkákat. “Azok az ötvöseljárások, amelyeket a kincs egyes edényein alkalmaztak, éppen a pannóniai késő antik ötvösségre jellemzőek” – írja Tóth Endre a Rubicon 2004/3. számában. A Seuso-kincs darabjainak készítési technikája, valamint a stilisztikai jegyek alapján tehát nagy valószínűséggel állítható, hogy azok valamikor 310 és 380 között készültek Pannonia provincia területén, és az egykori lacus Pelso (a mai Balaton) közelében élt család használhatta azokat.

A polgárdi quadripus. (Magyar Nemzeti Múzeum)

A polgárdi quadripus. (Magyar Nemzeti Múzeum)

Pallag Zoltán

Szent István Király Múzeum

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s